KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Pacsival jelzi, ha baj van - egyedülálló munkát végez Gofree, a gluténjelző kutya

Magyarországon ez az egyetlen erre kiképzett segítő kutya, pedig az ételérzékenyek számára életmentő lehet, ha tudják, miből nem ehetnek. Gofree gazdájával, Bengyel Nórával beszélgettünk.


Egy kutya odamegy a gazdájához, aki egy lyukas tetejű üveget tart a kezében. Az üveg alján egy kis liszt látható. A kutya megszagolja, majd a mancsával egy pacsit ad az üvegre. Ezzel jelzi, hogy a liszt glutént tartalmaz, Emma nem ehet belőle.

Emma cöliákiás, vagyis gluténérzékeny, ez egy élethosszig tartó diétát kívánó autoimmun-betegség. A kislány ráadásul hiperérzékeny, a legkisebb keresztszennyeződéstől is rosszul van.

Az édesanyja szakemberek segítségével képzett ki egy kutyát, Gofree-t arra, hogy mindig jelezze, ha gyanús élelmiszer kerül az otthonukba – így tudják megelőzni a rosszulléteket és az esetleges súlyos betegségeket. „Gofree képzésének az ötlete onnan indult, hogy amikor megpróbáltam kiválasztani, melyik élelmiszert vegyem le a polcról a kislányom számára, mindig arra gondoltam, milyen jó lenne, ha valaki meg tudná nekem mondani, tartalmaz-e glutént - mondja Bengyel Nóra.

Ez a rizsliszt mentes:

Log into Facebook

null

„A kislányom szervezete minimális mennyiségű glutént sem tolerál. Elindul tőle az autoimmun folyamat. Ez különböző tüneteket okozhat: többek közt hányást, hasmenést, fejfájást, általános rosszullétet. Ha egy gluténérzékeny nem tartja a szigorú gluténmentes diétát, olyan betegségek kialakulását kockáztatja, mint a diabétesz vagy a krónikus gyulladás, de depressziót és meddőséget is okozhat a rosszul beállított étrend.”

Bengyel Nóra úgy tapasztalta, hogy a gluténmentesként forgalmazott ételek és alapanyagok egy része sem megfelelő a kislányának, mert gyakori a keresztszennyeződés, vagyis az, hogy gluténtartalmú élelmiszerekkel egy légtérben gyártották, tárolták, csomagolták az adott alapanyagot, így „szennyeződött” gluténnel.

„Vannak olyan cöliákiások, akiknek a szervezete a keresztszennyeződést még elbírja, és nincsenek durva tüneteik, mások milligrammoktól is rosszul vannak. A dietetikusunk mesélte, hogy egy hölgynek el kellett költöznie, mivel a közelében élelmiszer-feldolgozó üzem működött, és a levegőből hozzá eljutó gluténtól rosszul lett. Tehát nem csak étkezéssel kerülhet be, egy gluténérzékeny eleve nem dolgozhat emiatt pékségben.”

Bengyel Nóra elmondja, hogy az emberek nem is gondolnák, mennyi nehézséget okozhat egy ilyen szigorú diéta. A kislányánál elő sem fordulhat, hogy ha váratlanul megéhezik, csak bemegy egy üzletbe, vesz magának valamilyen élelmiszert és megeszi. A büfék és éttermek 99 százalékában semmit sem fogyaszthat. És ez nem csak egyszerű kellemetlenség, ez a társas kapcsolatokat is rombolja.

Ha elmegy táborba, a kislányának a reggelitől a vacsoráig mindent előre be kell csomagolnia több napra, hogy biztosan gluténmentes ételeket kapjon. Hiába hiszik azt sokan, hogy ők meg tudják oldani egy gluténérzékeny gyerek étkeztetését, számtalan hibát lehet ejteni, ha valaki nem elég gyakorlott, nem a téma szakértője, nem ebben él. Ráadásul arra is figyelni kell, hogy az olyan foglalkozások is veszélyesek lehetnek számára, mint a só-liszt gyurmázás, amikor a búzaliszt ott száll a levegőben játék közben…

„A szociális és társas kapcsolatok középpontjában mindig valamilyen közös étkezés áll, márpedig ezekből a közös étkezésekből a különböző ételérzékenyek vagy autoimmun betegséggel küzdők kimaradnak, és ezt nagyon nehéz megélni. Főleg egy gyereknek. Az ezzel járó feszültség pedig kihathat egy gyermek pszichés állapotára is.”

Az iskolai fellépés is stresszhelyzet lehet. Amikor szereplés után mindenki kap valamilyen kis ajándékot, mondjuk csokit, csak az ételérzékeny gyerek nem. Ezeket a szomorúságot okozó szituációkat a mindennapos küzdelem, a gyakori orvosi vizsgálat, vérvétel, kontroll mellett a szülőknek is nehéz elviselniük, de igazán mélyen az ezzel az állapottal együtt élő gyerekek élik meg.

„Gofree-t nem csak azért képeztük ki, hogy ellenőrizni tudja az ételt, hanem azért is, hogy egyfajta támaszként és társként legyen a kislányom mellett. Kiegyensúlyozottabb és boldogabb az élet, amióta segítő kutyája van.

Felnőttként nyilván már nem lesz ennyire nehéz számára ez a helyzet.”

Gofree kiképzésének előzménye az, hogy Bengyel Nóra 7 éve dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületnél önkéntesként, terápiás kutyafelvezető lett. Mivel a kisfia autizmusban érintett, őmellette már van segítő kutyájuk. Fontos szerepet tölt be a kisfia életében, szoros a kapcsolat, sokat köszönhetnek a fejlesztésében a kutyának, vele teljesebb életet élhet a mindennapokban.

Bengyel Nóra részt vesz egy speciális, szemléletformáló programban is: idősek otthonába, gyerekcsoportokba, iskolákba, óvodákba mentek el és mutatták egy-egy sérüléssel, fogyatékossággal élő gazdi segítségével, milyen munkát végeznek a segítő kutyák.

Miután az egyesületnek kiképeztek egy vércukorszintet jelző kutyát egy diabéteszes kislány támogatására, Nóra utánanézett angol nyelvű weboldalakon, hogy ki lehet-e a glutént szagolni. Felvette a kapcsolatot amerikai kiképző szervezetekkel, amerikai gazdákkal, skype-on beszélgetett velük, információkat szerzett. Majd adódott egy lehetőség: szóltak neki, hogy van egy 3 hónapos, menhelyre leadott kiskutya jó idegrendszerrel.

„A segítő kutyák képzését kölyökkorban a legjobb elkezdeni. Fontos, hogy az állatnak jó idegrendszere legyen, ne féljen, ne támadjon, ne zökkentse ki egy-egy erősebb ingerközeg, mint amilyen a bevásárlóközpont. Ezért sem alkalmas erre a feladatra minden kutya.

Szerettem volna külsős szakembert bevonni a képzésbe, aki irányít minket, segít nekünk. Szlovéniában találtunk Maja Golobra, kiautóztunk hozzá, megnézte Gofree-t, és elvállalta a munkát, azzal a feltétellel, hogy időnként nála kell lennie a kutyának. Emellett folyt az online betanítás.

Tavasszal befejeződött a képzés, ezután jött volna a vizsga a biztosok előtt. Ez úgy zajlik, hogy ők jegyzetelnek, a kutyának el kell végeznie a törvényben leírt vizsgafeladatokat, különböző szituációkba rakják külső és beltéri helyszíneken a kutyát, és figyelik, hogyan viselkedik. Csakhogy jött a járvány, a karantén, az Országos Rehabilitációs Központot, ahol vizsgázott volna, lezárták. Nyáron újrakezdődtek a képzések, de miután a képzés és a vizsga olyan helyen zajlik, ahol tömeg van, a gyerekem miatt nem vállaltam a kockázatot. Remélem, jövőre újra megpróbálhatjuk.”



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk