„Olyan embert vesztettünk el, akit talán nem is tudunk pótolni” – Az egész falu gyászolja a Borsodban halálra gázolt közútkezelőt
Ahogy arról korábban írtunk, halálos közlekedési baleset történt péntek délelőtt a 26-os főút sajóbábonyi elágazásánál, ahol egy személyautó két gyalogost ütött el. Egy 45 éves sajóecsegi férfi még a helyszínen életét vesztette, míg egy 71 éves rudabányai nő kórházba szállítás után halt meg.
A tragédia egyik áldozata Nagy Róbert, akit faluja, Sajócseg egy emberként gyászol. A 45 éves férfi a közútkezelő munkatársaként megállt segíteni egy 71 éves rudabányai asszonynak, akinek lerobbant az autója. Láthatósági mellényt viselt, bekapcsolta a szolgálati autó vészvillogóját is. A 41 éves sofőr fékezés nélkül elgázolta mindkettőjüket. Róbert a helyszínen meghalt, az idős asszony pedig a kórházba szállítás közben vesztette életét.
A gázoló csak majdnem száz méterrel a baleset helyszíne után tudott csak megállni. Kora este is jól láthatók voltak a rendőrségi jelzések a 26-os úton. Gábor, aki fuvarozóként dolgozik a környéken, szemtanúja volt az ütközésnek. Szerinte „ez egy nagyon veszélyes útszakasz, rossz az út minősége is, mégis mindenki száguldozik, pedig pár száz méterre még egy közlekedési lámpa is van”. Azt is mondta: „már öt-hat kereszt is van ebben a kereszteződésben, szomorú, hogy mától két újabb koszorút helyeznek majd el itt”.
Róbert hosszú évek óta dolgozott a közútkezelőnél. A munkáját szerette, mindenki csupa szív, segítőkész emberként ismerte. A településen mindenki büszke volt rá. Harkai Erzsébet, a falu református tiszteletese a templomra húzta fel a fekete zászlót, amikor a Blikk a helyszínen járt. Elmondása szerint Róbert presbiterként is sokat tett a közösségért. A tiszteletes szerint mindig másokon akart segíteni, „ez okozta a halálát is”.
Sajóecsegen csend borult Róbert házára. Felesége, Kata és három gyermekük – egy fiú és egy lány ikerpár – a nagyszülőkkel és az anya testvéreivel együtt bezárkóztak. Száraz Levente polgármester most mindent intéz helyettük. Arra kérte a helyieket, hogy „két-három napig senki ne zavarja a családot”. Elmondta: „Róbert nem csak a település egyik polgára, hanem a legjobb barátom is volt”.
Felidézett egy múlt heti esetet is: „a faluban sétálva vette észre, hogy az egyik idős lakónk összeesett és magatehetetlenül fekszik az udvaron. Róbert nem várt, azonnal cselekedett: ölbe kapta és biztonságba helyezte, majd szólt nekem és mentőt hívtunk”. A polgármester szerint mindene a családja volt, a gyerekei. Úgy fogalmazott: „Sokkal fontosabbnak tartotta azt, hogy a lányai a kosárlabda-imádatukat kiélhessék, mint az, hogy magának bármit is megteremtsen”.
Hozzátette:
Péter, a szomszéd is megrendülten beszélt Róbertről. Nem ismerték közelről egymást, de elmondta: „Legendás volt a faluban, hogy mennyire jó ember, mennyire segítőkész, hogy bárki, bármilyen problémával megszólította az utcán, azonnal ugrott, segített”. Szerinte nem nagy szavak, de „tényleg minden házban őt gyászolják”. Azt is hozzátette: „Nem vagyok templomjáró ember, de a vasárnapi istentiszteletre én is elmegyek Robira emlékezni, ahogy szerintem az egész falu ott lesz”.
A Magyar Közút borsodi kirendeltségén is mindenkit megrázott Róbert halála. Egyik munkatársuk a Blikk megkeresésére azt mondta:
