News here

KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Sándor 43 éve él golyóval a fejében

Egy megrendítő történet Cövek Sándorról, akit 19 éves korában ért egy fejlövés. De nem adta fel.
Hordósi Dániel - szmo.hu
2014. március 07.


Link másolása

A csúzai (Csúza egy horvátországi magyar falu) Cövek Sándor életét egy 43 évvel ezelőtti sajnálatos baleset örökre megpecsételte. Fél oldalára teljesen lebénult. Minden baja ellenére hite nem hagyta el, és örül, hogy egyáltalán életben maradt.

Rossz időben, rossz helyen

Lakodalom volt a drávaszögi Csúzán 1971. december 12-én. Cövek Sándor szomszédja nősült. A család otthon tartotta a menyegzőt. Már javában folyt az ünneplés az éjszakában, amikor egy lövés riasztotta meg a násznépet. A lövés az utcáról érkezett, a golyó fejbe találta a szobában tartózkodó, akkor 19 éves Cövek Sándort. A 7 milliméteres ólomlövedék a jobb szeme felett hatolt be, és mélyen belefúródott Sándor fejébe. A ravaszt Sándor ittas állapotban lévő unokatestvére húzta meg, azt mondta, a lámpát akarta kilőni, de célt tévesztett.

bacsi1

"A lövés után nem tudtam rögtön felfogni, hogy mi is történt velem, csak éreztem, hogy valami nincs rendben. A legfurcsább az volt, hogy egyáltalán nem vérzett a seb. A násznép soraiban ott volt egy dárdai kocsmáros, kocsijával bevitt az eszéki sürgősségi osztályra. Az út során mindvégig eszméletemnél voltam. Az eszéki kórházból azonnal átszállítottak a belgrádiba, mivel az itteni orvosok tanácstalanok voltak, az óra pedig ketyegett" – idézi fel Cövek Sándor.

Az ottani orvosok sem tudtak mit kezdeni a sérülésével, csupán fájdalomcsillapítókkal kezelték. A golyót nem merték eltávolítani, azt mondták, csak nagyobb kárt okoznának vele. A lövedék több fontos idegközpontot is megsértett, ezért a bal oldalára teljesen lebénult.

"A műtét további kockázattal járt volna, így nem egyeztünk bele a rizikós operációba. Mindezek ellenére az elkövetkező három évemet kórházban töltöttem. Végül 1974 nyarán engedtek ki, de a golyót nem távolították el, ott van mind a mai napig" – erősíti meg Sanci bácsi. Riportalanyunk azt is hozzáfűzte, hogy szerinte unokatestvére túl enyhe büntetést kapott, csupán másfél évet, és ami még jobban fáj neki, még csak bocsánatot sem kért tőle a történtekért.

go

A baleset után

A baleset előtt Cövek Sándor az eszéki élelmiszeripari egyetem elsőéves hallgatója volt. Nagy tervei voltak az életben, ám azon a balszerencsés napon mind szertefoszlottak. Miután három év után kijött a kórházból, tanulmányait már nem tudta folytatni, ezért más elfoglaltság után kellett néznie. Hatvanszázalékos rokkantként ez nem volt egyszerű.

"A munkaközvetítő irodában akkoriban szerencsémre egy falubeli ismerős, Segota Leó dolgozott, ő segített munkát találnom, ezért mindörökre hálával tartozom neki. A Bellye vállalat egyik raktárában helyezkedtem el segédraktárosként. A dolgom az áruk nyilvántartása volt, ezt fél kézzel is el lehetett végezni. Egészen 1986 augusztusáig csináltam ezt a munkát, akkor idő előtti rokkantnyugdíjba küldtek" – emlékezik vissza Sándor.

bacsi2bacsi3

Riportalanyunk 2002-óta egyedül él, családtagok, közeli rokonok nélkül. A sors iróniája, hogy legközelebbi élő rokona épp az az ember, aki azon a napon azt a bizonyos lövést leadta. Hozzátartozók híján csupán szomszédaira hagyatkozhat, akik alkalmanként meglátogatják, segítik, amiben tudják. Főzni persze fél kézzel nem tud, ezért Sándor étrendje nem éppen változatos. Általában konzervek, gyümölcsök és felvágottak kerülnek az asztalára. Ha az idő engedi, szívesen eljár sétálni, de a legtöbb idejét olvasással tölti. Kedvenc témája a történelem. Hányatott sorsa ellenére Cövek Sándort nem gyötrik kétségek, hitét nem vesztette el.

"Furcsán hangzik, tudom, de nem vagyok elégedetlen a sorsommal, hiszen, ha belegondolok, lehetne ennél sokkal rosszabb is. Becsülnünk kell az életet, és el kell viselnünk minden megpróbáltatást, bármilyen nehezek is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnálom a történteket, ám változtatni rajtuk sajnos már nem tudunk, bele kell törődnünk" – meséli higgadtan a 62 éves Cövek Sándor, aki örült megkeresésünknek, mert egy kis változatosságot vittünk szürke hétköznapjaiba.

Forrás: HUNCRO

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy kislányt is örökbefogadhatott A család az család mozgalom társalapítója és párja
Pál Marci leírta, milyen nehézségeket kellett leküzdeniük annak érdekében, hogy a kis Hanna hivatalosan is a családjuk tagja lehessen.

Link másolása

Pál Marci, A család az család mozgalom társalapítója és a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátora a közösségi oldalán árulta el, hogy tovább bővült a családjuk, egy kislányt fogadtak örökbe. Mint írja:

"Egy hosszas jogi procedúra során sikerült örökbe fogadnunk kislányunkat, Hannát. Andris csodálatos nagytestvér és imádják egymást, Walter még szokja az új helyzetet, mi pedig egyre kevesebbet alszunk, de minden perc megéri!

Persze közben senkiben nem szeretnénk felesleges illúziókat kelteni, hogy meleg pároknak (vagy meleg egyedülállóknak) lehet ma itthon örökbe fogadni, mert a mi ügyünk sok szempontból egyedi és különleges".

Pál Marci azt is elárulta, hogy a kislány a születése óta a családjukban él, de arra, hogy hivatalosan is a gyermekük legyen, sokat kellett várni. Férjének „még a 2020-as törvénymódosítás előttről volt érvényes határozata (engedélye), amivel törvényesen, még miniszteri jóváhagyás nélkül” tudtak volna örökbe fogadni. A kislány úgy került hozzájuk, hogy a kicsi édesanyja megkereste őket azzal, hogy nem tudja felnevelni a gyerekét, ezért rájuk bízná Hannát. Így közösen jártak tanácsadásokra és a gyermekvédelmi szakszolgálathoz, ami előfeltétele volt a nyílt örökbefogadásnak.

A bökkenőt az jelentette, hogy a gyámhivatal külön indoklás nélkül a baba születésekor visszavonta a korábbi örökbefogadási engedélyt. Ez ellen a pár fellebbezett és nyertek is, de a gyámhivatal megtámadta a döntést, ezért végül a Kúria döntött az ügyükben - az ő javukra. Az egész folyamat kilenc hónapig tartott, amit Pál Marci életük egyik legszebb, de legnehezebb időszakának nevezett.

„Egy ilyen procedúrának kitenni egy kisgyermekes családot, egy krízisben lévő anyát, illetve egy újszülöttet semmiképp sem mondható családbarát magatartásnak”

- véli Pál Marci.

A boldog szülők szerint "a szeretet a legnagyobb sötétségben is utat tör magának, még akkor is, ha lehetetlennek tűnik. A szeretet mindig győz!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
51 év után találkozhatott újra a családjával a csecsemőként elrabolt amerikai nő
A bébiszitter vitte el a kislányt, ezután a család fél évszázadon át nem hallott róla.

Link másolása

Újra együtt lehet a családjával az az amerikai nő, akit több mint 50 évvel ezelőtt raboltak el, még csecsemőként - írja a Guardian.

Melissa Highsmith alig volt egyéves 1971-ben, amikor a texasi Fort Worthben édesanyja, Alta Apantenco újsághirdetést adott fel, amelyben bébiszittert keresett. A nő egyedül nevelte a kislányát, ezért szüksége volt valakire, aki vigyáz a kicsire, amíg ő dolgozik.

Apatenco végzetes hibát követett el, amikor felvett egy nőt bébiszitternek anélkül, hogy személyesen találkozott volna vele: a bébiszitter elrabolta Melissát, az anya pedig fél évszázadon át nem hallott a lányáról.

A család folyamatosan kereste a lányt, sőt minden novemberben születésnapi partit tartottak neki. A közelmúltban megalakult a Finding Melissa Highsmith (Melissa Highsmith megtalálása) Facebook-oldal. Szeptemberben Highsmith szerettei névtelenül kaptak egy tippet, hogy a nő Charleston környékén tartózkodik, ami több mint 1700 kilométerre van Fort Worth-től.

Végül egy DNS-teszt be is bizonyította, hogy bizony az 51 éves nő az egykor elveszett Melissa.

Képeken a megható találkozás:

A család közleménye szerint Melissa édesanyja, édesapja, Jeffrie Highsmith és testvérei - Garner, Sharon Highsmith, Rebecca Del Bosque és Jeff Highsmith - mindannyian egy egyszerű üzenetet fogalmaztak meg az eltűnt szeretteiket kereső emberek számára:

„Soha ne adjátok fel! Kövessetek minden nyomot!”

Melissa nővére, Sharon állítása szerint nem tudta abbahagyni a sírást, annyira boldog volt, amikor a húga előkerült. Anyjuk egész életében szenvedett a bűntudattól, sőt meg is gyanúsították azzal, hogy megölte saját lányát, így Sharon és testvérei különösen örülnek elveszett nővérüknek.

„Anyám a lehető legtöbbet tette meg a rendelkezésére álló korlátozott eszközökkel, nem kockáztathatta, hogy kirúgják, ezért megbízott abban, aki azt mondta, hogy vigyáz a gyermekére. Hálás vagyok... anyámat sikerült igazolni”

- mondta Sharon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
655 grammal született csodababa kapcsolta fel az edinburgh-i gyermekkórház karácsonyi fényeit
Hectornak mindössze egy-két napot jósoltak az orvosok, de szülei nem adták fel a reményt.

Link másolása

A 655 grammal született csodababa felkapcsolta a karácsonyi fényeket abban az edinburgh-i gyermekkórházban, ahol közel 300 napot töltött születése után. Hector Tully 23 hetes koraszülöttként jött világra. Az orvosok mindössze egy-két napot jósoltak neki, azonban most egy évvel később már otthon töltheti a karácsonyt - írja a Wales Online.

Hector tavaly november 12-én született és számos orvosi komplikációval küzdött, köztük az agyvérzés miatt kialakult vízfejűséggel, krónikus tüdőbetegséggel, retinopátiával, tápszondával és központi alvási apnoéval. A szülők, Marie Clare és Angus felkészültek arra, hogy bármikor elveszíthetik babájukat.

„Életének első két hónapjában csak arra koncentráltunk, hogy eljussunk a reggelig, aztán az estéig, és imádkoztunk, hogy túlélje. 161 napot töltött a Simpsons újszülött-osztályon, majd 98 napot az edinburgh-i gyermekkórházban, ez idő alatt 15 műtéten esett át”

- mesélte Hector édesanyja.

Ugyan áprilisban hazavihették Hectort, a szülők mégsem nyugodhattak meg teljesen: szeptemberig 25 alkalommal jártak a sürgősségin. Az anya szerint azonban idén végre olyan közös karácsonyuk lehet, ami tavaly elképzelhetetlen volt.

Hector jelképesen megnyomhatta a nagy piros gombot, amely felkapcsolta a 6 méter magas karácsonyfát és a kórház környékét díszítő fényeket.

Hector ünnepélyesen felkapcsolta a fényeket szüleivel és a róla gondoskodó nővérekkel

„Az a gondoskodás és szeretet, amelyet a gyermekkórházban mindenki tanúsított irántunk, kivételes volt. Az orvosok, a nővérek, a házi gondozók, a jótékonysági szervezet, mindenki hatalmas szerepet játszott utunkban. Nekik köszönhetjük, hogy Hector itt van velünk most karácsonykor”

- tette hozzá elérzékenyülve az édesanya.

A szülők szerint nagy megtiszteltetés, hogy Hector kapcsolhatta fel a fényeket, hiszen életük már szorosan összefonódott az edinburgh-i gyermekkórházzal és a támogató jótékonysági szervezettel. Marie Clare és Angus már a kezdetekkor eldöntötték, hogy akár egy napot, akár 100 napot tölthetnek kisfiukkal, akkor is emlékezetessé teszik azt. Egy évvel később pedig végre egy családként ünnepelhetnek.

Pippa Johnston, az edinburgh-i gyermekkórház jótékonysági szervezetének igazgatója is részt vett a fénygyújtáson.

„Szeretnénk hatalmas köszönetet mondani Hectornak és csodálatos családjának, amiért segítettek emlékezetessé tenni a kórház karácsonyi fénygyújtását. Ők egy figyelemre méltó család, Hector pedig a szó minden értelmében egy hős”

- mondta Pippa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
Fél testtel és egy karral született a csernobili sugárzás miatt egy orosz férfi, így is teljes életet él
Az árvaházban azt hitték, sosem fogják örökbe fogadni, de a már 25 éves fiatal rácáfolt a kételkedőkre.

Link másolása

Fut, főz, táncol, kutyát sétáltat és képes önálló életet élni egy 25 éves férfi, aki fél testtel és egy karral született, írja a Daily Mail. Tim Mason még fiatalkorában lemondott a protéziseiről, amelyek szerinte csak hátráltatták az életben.

Mason édesanyját még 1986-ban érte nagy dózisú sugárzás, amikor felrobbant a csernobili atomerőmű. Az orosz kisfiú ezért született mindössze egyetlen működő végtaggal. Tim árvaházba került, ahol azt hitték, hogy soha nem fogadják majd örökbe. Végül egy amerikai nő utazott Oroszországba, miután olvasott a nehéz sorsú gyerekről és úgy döntött, hogy vállalja az akkor hároméves fiú felnevelését.

Pedig az árvaház igazgatója óva intette a gyerek örökbe fogadásától a most 80 éves Virginia Masont. Azt mondta, hogy a kisfiú várható életminősége semmi jóval sem kecsegtet. Tovább fokozta a nehézségeket, amikor Tim hétéves korában meghalt az asszony párja, és onnantól egyedülálló anyaként nevelte a gyereket.

Tim ma már 25 éves és a Connecticut állambeli Hartfordban él, miközben a Napa-völgy borakadémiájának dolgozik. A férfi alaposan rácáfolt azokra, akik azt hiszik, hogy a hozzá hasonló fogyatékkal élők semmilyen mozgásra sem képesek és csak ülnek a szobájukban. Ezzel szemben Tim imád sportolni, és mindent megtesz, hogy egészséges maradjon testileg és lelkileg egyaránt.

Már kiskorában is nagyon aktív volt, rengeteg időt töltött a játszótéren. De a művégtagok folyamatosan akadályozták abban, hogy kiteljesedjen az élete. Ahogy a legtöbb tininek, Timnek sem volt egyszerű a felnőtté válás. A középiskolában kikezdték a többiek fogyatékossága miatt. Mostanra azonban rendeződtek a dolgai és családja mellett a barátai veszik körül, miközben a munkáját is nagyon szereti.

Bár eleinte sokan féltették attól, hogyan tud majd gondoskodni a kutyájáról, ma már ez sem okoz gondot neki és naponta háromszor sétálnak. Tim ezen felül imád edzeni, ami esetében 10-30 perc eltöltését jelenti a futópadon. Ilyenkor a szalagon bukfencezik és saját súlyát emelgeti. Annyira belejött a sportolásba, hogy tavaly 18 kilogrammot adott le.

Egyedül a randizásban akadnak gondjai. Elsősorban az interneten próbál ismerkedni, de nem egyszerű a helyzet, mert ahogy észreveszik a fogyatékosságát, azonnal tovább is lapoznak a társkeresőn regisztráltak.

„A képek viszont nem adják vissza azt az erős embert, amilyen az életben vagyok”

- mondta a fél testtel született, de teljes életet élő férfi.


Link másolása
KÖVESS MINKET: