KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Mindent a nulláról kellett újrakezdenie a solymári családnak a tűz után

Roxi és Levente háza két hete égett le. Meglátogattuk őket, hogy megnézzük, talpra tudtak-e állni az azóta eltelt időben.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. május 12.



Mi is beszámoltunk róla nemrég, hogy Facebook-posztban kért segítséget egy kisgyerekes solymári pár, akiknek háza a lángok martalékává vált. Roxi bőrművesként dolgozik, Levente pedig festőművész, de április 27-e óta ez teljesen mellékes: minden más tevékenységüket háttérbe szorította a váratlanul jött csapás.

A lány egyedül volt otthon a történtek idején – Levente Budapesten dolgozott, a gyerekek pedig iskolában voltak. Pár perccel dél előtt zörgést hallott a tető felől, de először azt hitte, csak a macskák mászkálnak.

"
Aztán elkezdett nyöszörögni a kutya, de még ekkor is úgy gondoltam, hogy biztos a szomszéd kutyája jött át, és miatta ideges. Végül aztán hátramentem, ekkor vettem észre, hogy ég a padlás

– idézi fel. Mint kiderült, egy elektromos vezeték lett zárlatos, ez okozta a tüzet. Azonnal hívta a tűzoltókat, de hiába értek ki nagyon hamar és küzdöttek profi módon, az egész tetőszerkezet villámgyorsan leégett. Amíg várta őket, egy ideig ő maga is próbálkozott az oltással, azonban a lángok akkora sebességgel terjedtek – sőt a deszkák is elkezdtek lepotyogni –, hogy inkább letett róla, és átmenekült a szomszédhoz.

leegett9

A hátsó kert a tűz előtt és közvetlenül utána

A pánikhangulatát csak fokozta, hogy Leventét nagyon sokáig nem tudta elérni, mert egy térerő nélküli pincében volt. Végül a hely tulajdonosát hívta fel, ő szólt neki, hogy menjen a telefonhoz. Így tudta meg a hírt. "Egyszerre volt végtelenül szürreális és nagyon ijesztő. Le kellett ülnöm, hogy egyáltalán felfogjam, mi történt" – emlékszik vissza.

Ráadásul pár hónappal ezelőtt mindkettőjük műhelyét a ház mögötti melléképületbe költöztették Budapestről, ott tárolták minden alkotásukat. Az első gondolata az volt, hogy ha ezek is elégtek, felbecsülhetetlen a kár. Szerencsére azonban oda nem terjedt át a tűz. Sőt, a tűzoltók csodával határos módon mindent ki tudtak hordani a házból, ezért az összes bútor és berendezési tárgy megmenekült. A padláson tartott dolgok viszont teljesen megsemmisültek.

"
Anyukámnak volt ott nagyon sok cucca, illetve egy külföldre költözött barátnőmnek gyakorlatilag mindene. Pótolhatatlan, gyerekkori emlékek is. Ez talán a legszomorúbb az egészben

– mondja Roxi.

leegett2leegett6

Az is nehéz perceket okozott, amikor a tűzoltók megkérdezték tőle, mit mentsenek ki mindenképp a házból, mivel jó eséllyel be fog szakadni a födém (ez végül nem történt meg).

"
Elmondhatatlan érzés, amikor pillanatok alatt próbálod végiggondolni az egész életedet, ami bent van a házban. És arra jutsz, hogy képtelen vagy fontossági sorrendet felállítani.

Végül Jakabot, a teknősüket mondta elsőként, illetve az egyik gyerekkori plüssjátékát, Charlie-t. Ő egy nagy, sárga majom, amit 3 éves korában kapott. Nem nehéz belátni, hogy ezek a dolgok sokkal pótolhatatlanabbak, mint mondjuk egy laptop vagy egy erősítő. De szerencsére végül mindent ki tudtak hordani.

Az szinte már ironikus, hogy konkrétan pár nappal korábban fejezték be a ház teljes felújítását, amin január óta dolgoztak. Csütörtökön történt a tűz, az utána következő hétvége lett volna az első, amikor kettesben pihenhettek volna, mert egyikőjük gyerekei sem voltak náluk (közös gyerekük nincsen, előző kapcsolataikból viszont mindkettejüknek kettő is).

leegett5leegett1leegett4

A gyerekeket egyébként nem viselték annyira meg a történtek – Roxi szerint kicsit talán zaklatottabbak, de inkább bulinak fogják fel az egészet. Várják, milyen lesz az új ház és annak különösen örültek, hogy megmenekültek a játékaik.

De hogyan tovább egy ilyen tragédia után? Először is ki kellett hordani a rengeteg cserepet és törmeléket, ehhez nagyon sok segítséget kaptak helybéliektől.

"
Ez a része nagyon megható volt. Még el se mentek a tűzoltók, én teljesen sokkos állapotban voltam, amikor már elkezdtek jönni az emberek, ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Mindenki kérdezte, miben segíthet

– meséli Roxi. Az önkormányzattól, a családsegítőtől és a plébániáról is azonnal megkeresték őket. Az ideiglenes lakhatásuk is megoldódott, egy ismerős család felajánlott egy üresen álló házat számukra, nem messze a sajátjuktól.

leegett7

Bejke, a házőrző és tűzjelző kutya

leegett3

Hétvégén általában akad segítségük, ők ketten viszont mindennap a háznál dolgoznak, saját munkáikat a tűzeset óta teljesen félretették. A sittet nagyjából már kihordták, de bőven van még munka: a mennyezetet le kell bontani, a hosszanti falakat alá kell alapozni, és szükség van egy új betonkoszorúra is.

Mindenekelőtt egy építészt kell találniuk, aki összehangoltan dolgozik majd a villanyszerelővel és a gépésszel. A víz- és elektromos vezetékeket teljesen ki kell majd cserélni az egész házban. Ha már így alakult, az új padlásteret szeretnék beépíteni egy nagyobb és egy kisebb szobával, saját maguk és a gyerekek számára. Eddig ugyanis csak nagyon szűkösen fértek el, ami miatt a költözést is fontolgatták, de a történtek fényében letettek róla.

Jó esetben szeptember végére készülhetnek el, addig aligha tudnak visszarázódni a normális hétköznapokba. Fejben viszont próbálkoznak vele.

"El kellett fogadnunk, hogy ez van" – mondja Levente. Ő már csak a végeredményt látta, azután érkezett haza, hogy elmentek a tűzoltók.

"
Nagyon lassú léptekkel jöttem be a kapun, fogalmam sem volt, milyen látvány fogad majd.leegett10

A gyerekek is kiveszik részüket a munkából a maguk módján

leegett8

Roxinak, aki testközelből átélte az egészet, azóta rémálmai vannak, és gyakran sír is álmában. Szerinte abba a legdurvább belegondolni, mi lett volna, ha nem jelez a kutya, vagy mondjuk ő épp leszalad valamiért a boltba. Akkor biztosan porig ég minden, nem csak a padlás.

"
Kicsit úgy telt az elmúlt két hét, mintha nem a saját életemben lennék. Főleg így, hogy napokkal előtte lettünk kész mindennel és végre nyugi jött volna. Elképesztően szürreális ez a helyzet, de muszáj volt alkalmazkodni hozzá

– mondja, miközben az egykori virágoskert elszenesedett helyén állunk. És úgy tűnik, hogy nehezen bár, de sikerült nekik.

Ha lehetőséged van bármekkora összeggel támogatni Roxit és Leventét, a következő számlaszámra utalhatsz: 16200137-18532212 (Magnet Bank, Herman Levente)

Ha pedig építőanyagot ajánlanál fel, vagy bármi másban tudnál segíteni, a [email protected] címre írhatsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: