Miért nehezebb a roma gyerekek élete? – magyar animációs film készült a rasszizmusról
„Szociológusként egész pályafutásom alatt a romákkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetéssel, társadalmi problémákkal foglalkoztam, azon belül is kiemelten az oktatási szegregációval, az oktatási egyenlőtlenségekkel. Kutatóként, szakemberként mindig úgy éreztem erről a témáról nagyon nehéz beszélni. Ha tudományos oldalról próbálom megközelíteni és elmagyarázni, akkor az azért nem ér célba mert lesznek, akik nem értik, ha pedig meg leegyszerűsítem, akkor lényeges dolgok maradhatnak ki a magyarázatból.
A rajzfilmes feldolgozás zsenialitása éppen abban rejlik, hogy egyszerűen, érthetően, mégis pontosan magyarázza el a rendszer szintű rasszizmus lényegét.
Amikor először láttam az amerikai verziót, feltűnt az a feszültség, ami a kedves rajzok és a téma nehézsége között van. Az a jó benne, hogy aranyos és egyszerű animációval magyaráz el egy súlyos problémát. Az átlagember nem ilyen kontextusban találkozik ezzel a kérdéssel, hanem általában egy szocioriporton keresztül vagy politikusok kellemetlen megjegyzéseiben, amikor éppen azt magyarázzák, hogy miért nem érdemlik meg a gyöngyöspatai gyerekek a százmilliós kártérítést.
Ezzel az ábrázolásmóddal talán egy fokkal hatékonyabban, szélesebb körhöz juttathatjuk el az üzenetet, mint az eddigi eszközökkel szakemberként.”
A magyar videó elkészítésekor több nehézség is adódott. Egyrészt a terjedelme okozott fejtörést, el kellett dönteni, milyen részek maradjanak ki belőle, hogyan lehet úgy tömöríteni, hogy nézhető hosszúságú legyen, de azért érthetővé váljon ez az összetett téma. Másrészt azt is át kellett gondolniuk, hogy kikhez kívánnak szólni a videóval és milyen módon.
Ugyancsak nehézséget okozott a „systemic racism” kifejezés átültetése magyarra. Kende Ágnes elmondta, hogy a „rendszer szintű rasszizmus” nálunk ma még nem elterjedt, nem széles körben használt kifejezés. Ezt neki 5-6 szóval kellett körülírnia: „az élet minden területén megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés”. Az angolszász országokban annyival inkább benne van a köztudatban és a politikai diskurzusban a jelenség, hogy egyszerűbb kifejezéseik vannak rá.
Kende Ágnes úgy véli, a magyar animációval elérhetnek egy sor olyan embert, aki szimpatizált ugyan az elmúlt hónapokban az afroamerikaiakkal a rendőri túlkapások, az egyenlőtlenségek, a rossz lakhatási viszonyok, a börtönökben való felülreprezentáltság miatt, ám még nem gondolták végig, mennyire hasonló a hazai cigányság helyzete.
„Reményeim szerint két terület van, ahová eljuthatna: iskolás csoportokhoz, és azokhoz, akik nem különösebben rasszisták vagy előítéletesek, csak éppen nem gondolkodtak még ezeken a problémákon. Aki előítéletes vagy egyenesen rasszista, annak a gondolkodását nem fogja megváltoztatni ez a videó, de erre felkészültünk.”
