KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Meglátogattuk a gólyáját sirató madármentőt, akit az egész ország megismert

Márton András posztját 35 ezren osztották meg Zokni halálát követően, azóta egymás után adja az interjúkat. De ki ő, és honnan jött a madarak iránti rajongása?
Láng Dávid - szmo.hu
2017. május 23.



Dömös alig ezer lakosú, festői kistelepülés a Dunakanyarban, Budapesttől nagyjából egyórányira. Itt él családjával a 50 éves Márton András, azután költöztek ki, hogy egy váratlanul jött betegség miatt felborult az egészsége. Korábban egy állatkereskedést vezetett Kőbányán, szinte mindenki tudta róla, hogy a madarakért dobog a szíve.

Először nagyjából tíz éve kezdtek el neki mentett madarakat bevinni a boltba, és ez a tevékenység fokozatosan egyre nagyobb teret kapott az életében.

A tágas családi ház, ahol most lakik, olyan, akár egy igazi édenkert: hattyúk és kacsák sétálnak a kertben, pár méterrel arrébb gólyapár fészkel, valamint Szotyi, a minnesotai törpemalac alszik hangosan horkolva a földön.

András néhány éve megalapította a Fióka- és Madármentés nevű civil szervezetet, hogy fix keretek között folytathassa a tevékenységét. Hivatalosan még nem alapítványként működnek, de ez a céljuk. Mindenki ingyen csinál mindent, sőt sokszor még nekik kell ráfizetniük a családi kasszából.

IMG_6846

Fotók: Mervai Márk

IMG_6848IMG_6861

Budapesten nagyjából 10-12, országosan pedig 25-30 aktív tagjuk van. Riadóláncszerűen értesítik egymást, ha bármelyikük bejelentést kap. Utána pedig az megy el a madárért, aki a legközelebb van, vagy éppen ráér. A csapat nagy része úgy vonódott be, hogy talált egy fiókát, hazavitte és elkezdte nevelgetni. Az interneten keresztül máig sokan akadnak rájuk, Facebook-oldalukat már közel 7 ezren követik.

A sérülések nagyon változatosak: van olyan madár, amelyet áramütés ért, mást meglőttek, lefagyott a szárnya, vagy félig vak. András egyes szervezetek hozzáállásában leginkább a "bízzuk a természetre" elvet nem tudja hová tenni.

Míg mások simán azt javasolják, hagyjuk sorsára a sérült madarat, nála ez nem opció: minden példány életéért megküzd, akkor is, ha teljesen reménytelennek tűnik a helyzet.

Az egyik általuk megmentett gólyát, Macust gyakorlatilag félholtan szedték össze a budai rakparton, miután egy taxis rátalált. Ma teljesen egészséges, bár repülni kevéssé tud, de ezt leszámítva egyáltalán nem látszik rajta, hogy bármi baja lenne. Jégből is többször szabadított már ki odafagyott hattyút.

IMG_6944IMG_6974

"Zokni a gyerekem volt, ez nem túlzás"

Vasárnap rövid idő alatt az egész magyar internetet bejárta András szívszorító Facebook-posztja, amelyben Zoknit, az áramütés miatt elpusztult gólyát gyászolja. Egynapos kora óta nevelte őt, miután kiesett a fészkéből. Ez nem ritka a gólyáknál: ha túl sok a fióka, néhányan könnyen a földön találhatják magukat.

Magára hagyva biztos halál várt volna rá, de miután Andrásék megtalálták és magukhoz vették, hamar rendbe jött, és teljesen egészséges felnőtté fejlődött.

Méghozzá hihetetlen ütemben, ahogy ez a gólyákra jellemző: kikelésekor 70 grammot nyomott, egy nappal később 120-at, kétnaposan 225-öt, egyhetes korában pedig már 1 kilós volt.

Igaz, saját magát is megtanulta ellátni – vadászott békára, bogarakra és csigákra –, de gondozójától ugyanúgy elfogadta a kukacot és más csemegéket, méghozzá a tenyeréből. Első telét Zokni a dömösi házban, illetve a környéken töltötte, az idei nyár végén pedig valószínűleg elrepült volna Afrikába. Ez azonban már nem fog megtörténni.

IMG_6801

Zokni, néhány nappal a halála előtt

IMG_6816

"Egy hét múlva lett volna egyéves, egész Dömös szerette, vigyázta, egy ország ismerte őt. Élhetett volna meg évtizedekig, tucatnyi kis gólyát nevelve, de E.ON, te megölted" – írta András a Facebookon, egyértelműen az áramszolgáltatót vádolva a madár halála miatt.

Azóta felgyorsultak az események: először a cégcsoport észak-dunántúli részlegének üzemvezetője egyeztetett vele, majd maga a vezérigazgató is felkereste őt otthonában.

"Az E.ON társadalmi felelősségvállalási tevékenységének fontos része a környezet védelme, ezen belül a madárvédelmi programunk, melynek központi eleme a gólyavédelem" – válaszolta kérdésünkre a cég szóvivője, Egyházi Nikoletta. Elmondása szerint évente több tízmillió forintot költenek a vezetékek és villanyoszlopok szigetelésére, hogy ne legyenek veszélyesek a madarakra.

A szóvivő hozzátette, sajnos nem tudnak minden vezetéket a föld alá vinni, így az elvégzett sok munka és erőfeszítés ellenére is előfordulnak ilyen sajnálatos balesetek. De természetesen továbbra is az a céljuk, hogy megelőzzék a hasonló eseteket. Kiemelkedő tevékenységük például az Akadálymentes égbolt programban való részvétel, melynek keretében a Hortobágy egész területét madárbaráttá alakították át, és a légvezetékes hálózatot földkábelre cserélték.

IMG_6821

Hosszabb távon Dömösön is ezt tervezik, amit a helyi önkormányzat is támogat. De mivel az Andrásék kertjében fészkelő gólyapár öt fiókája heteken belül kikel, gyorsabb megoldásra is szükség van. Ezért azt találták ki, hogy mire kirepülnek, az érintett oszlopokra olyan kúpszerű ráépítés kerül majd, hogy ne akarjanak rászállni a madarak. Erre András hivatalos ígéretet kapott az E.ON-tól.

Úgy tűnik tehát, hogy bármennyire is szomorú, ami történt, Zokninak nem kellett hiába meghalnia.

Talán végre elindul valami, és javulnak majd a statisztikák: jelenleg ugyanis minden évben 170 ezer madár esik áldozatul a szigeteletlen vezetékeknek.

A mentésen túl

András az elhivatottságból végzett mentés mellett egzotikus madarak tenyésztésével foglalkozik. Ehhez komoly szakértelem szükséges, hiszen egyik sem őshonos nálunk, ebből adódóan különleges igényeik vannak. Már a tenyészpár beszerzése sem egyszerű feladat, azt pedig még nehezebb elérni, hogy megfelelő körülményeket teremtsen számukra a szaporodáshoz.

A befektetett munka viszont meghozza a gyümölcsét: villásfarkú szalakóták például Magyarországon elsőként az ő kertjükben raktak tojásokat 2013 őszén.

Előtte senki másnak nem sikerült ezt elérni, hiába próbálkozott vele több állatkert is. Sőt, azelőtt 3 évig egész Európában nem jött össze senkinek.

IMG_6920
IMG_6959
"

Alaposan ki kell ismerni a személyiségüket. Rájöttem, hogy két kulcsinger szükséges számukra: egyrészt ugyanabba a röpdébe költöztetni kell egy afrikai seregélyt is, amellyel eredeti élőhelyén is osztozik. A szalakóta ugyanis fészekparazita: nem épít saját fészket, hanem kilakoltatja a seregélyt, kicsit átrendezi az övét és abban költ. A másik inger pedig a vándorsáska, augusztus környékén tele kell szórni velük a röpdét.

Az első fészekalj két legszebb fiókáját elvitték Olaszországba a díszmadár-tenyésztők világbajnokságára, ahonnan egy arany- és egy ezüstéremmel tértek haza. Mindenki csodájukra járt, kétszer is szerepeltek a RAI UNO csatorna híradójában. A madarakból a londoni mellett egy francia állatkert is vásárolt, valamint a budapesti Tropicariumnak is eladtak egyet.

Az elengedés a legnehezebb

Andrásék célja, hogy minden általuk megmentett madarat a lehető leghamarabb visszaengedjenek a természetbe. Ez váltakozó hatásfokkal sikerül: a fiókás időszakban, tavasz végén átlagosan az összes példány 80 százalékát tudják meggyógyítani és elengedni. Ősszel ez az arány sokkal rosszabb, majdnem a fordítottja. Összességében nagyjából minden második madaruk épülhet fel. De ha azt nézzük, hogy a beavatkozásuk nélkül mindannyian meghaltak volna, máris jobb a statisztika.

A csúcs eddig 137 madár volt, ennyit gondoztak egy időben a házukban. Egy átlagos napjuk hajnal fél 5 körül indul, vannak, akiket már ekkor etetni kell. Utána pedig minimum este 10-ig talpon vannak.

IMG_6984IMG_7024IMG_7020

Elkerülhetetlen, hogy az ápolás során kötődni is kezdjenek a madarakhoz. Így természetesen rettentően nehéz, amikor végül el kell engedniük a gyógyult példányokat. Ezt Klári is megerősíti, aki nagyjából két éve csatlakozott a madármentőkhöz.

Ő tavaly hat fecskét nevelt hónapokig, mielőtt végül szabadon engedte őket. Utána nagyon sírt, annyira kötődött hozzájuk, hogy sokáig még az időjárási előrejelzéseket is követte, vannak-e nagyobb ciklonok az Afrikáig vezető úton.

"
Fáj, aggódsz, de ezért csinálod, szóval végső soron mégiscsak jó

– fogalmaz. És ebben nagyjából benne van a lényeg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk