prcikk: Egy etyeki anyukáról neveztek el három boltot Kongóban – Katalin segített nekik kitörni a szegénységből | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Egy etyeki anyukáról neveztek el három boltot Kongóban – Katalin segített nekik kitörni a szegénységből

Katalin először csak egy alapítványon keresztül küldött pénzt az afrikai fiúnak, aztán személyesen is megismerkedtek. André 15 évesen még írni, olvasni sem tudott, most friss diplomával minisztériumi dolgozó, és három boltjuk van.


André egy kongói kőtörő család legidősebb fiú gyermeke. 12 éves korától tíz éven át maga is köveket tört építkezésekre. Volt, hogy megrendelésre, azért vödrönként fizettek aprópénzzel, és ha épp nem volt rendelés, akkor az út mentén próbálták árulni. Mindezt mindig a forró napon. André szerint

nála fiatalabb gyerekek is erre a munkára vannak ítélve Kongóban, ahol tízből hét ember munkanélküli. A kőtörés sem ad minden nap enni. Akik ebből élnek, sokszor napokig éheznek.

VIDEÓ: André 3. - Kőtörés Kongó - Gyerekmunka

Volt, hogy André is cukrozott vizet ivott, hogy képes legyen a tanulásra koncentrálni. A kongói fiú 15 éves koráig iskolába sem járt, mert nem telt a tandíjra. Amikor hét testvérével együtt beiskolázta őket az Afrikáért Alapítvány, akkor sem hagyhatta abba a munkát.

„Hat évig 5-kor kelt és 10-ig törte a nagy köveket kalapáccsal, anyukája pedig még apróbbra. Délelőtt megmosakodott, és délre ment suliba. Ott délután 5-ig tanult, majd hazament és megvacsorázott - ha volt mit, - este pedig tanult másnapra” – meséli Bodó Katalin. Az informatikus, négy gyermekes etyeki anya 2015-ben kezdte támogatni Andrét az Afrikáért Alapítványon keresztül.

Az alapítvány Fogadj örökbe programjában ugyanis 4-6 ezer forinttal bárki segíthet, hogy az afrikai gyerekek tanulhassanak.

Kata Magyarországon az SOS falvakat támogatja, rendszeresen vásárol a rászoruló gyerekeknek az egyik etyeki boltban is, és igyekszik minél több jótékonysági programban részt venni, sokszor gyermekei segítségével.

A segítségnek köszönhetően

André 15 évesen megismerkedett a betűkkel, majd hat év után elkezdhette az egyetemet, és tavaly nyáron le is diplomázott.

Az idén tavasszal pedig elkezdett dolgozni a kongói közlekedési minisztériumban.

Közben Katalin is egyre többet tudott meg róla.

„2017-ben feldobta a Facebook, mint lehetséges ismerőst. Úgy rémlett, hogy esetleg ő az, akit az alapítványon ketesztül támogatok. Követni kezdtem, és láttam, hogy angolul tanít önkéntesként abban a középiskolában, ahol korábban ő tanult.”

André látta, hogy egy fehér nő követi, és felvette vele a kapcsolatot. Másfél évig leveleztek, de Kata nem árulta el, hogy ő támogatja. 2018-ban utazott először Afrikába. Régóta tervezte, de addig nem indult el, amíg egyik gyermeke még kicsi volt. Azóta négyszer járt Kongóban. Családja támogatja, talán egyszer majd el is kísérik.

Kata családja partner a jótékonykodásban, önkénteskedésben, de Kongóba még nem kísérik el.
„Humanitárius útra mentem. Tulajdonképpen a sminkeletlen Afrikát lehet itt megismerni. Egy ilyen úton nincs semmi luxus, gyakorlatilag sorsközösséget vállalunk egy időre a helyiekkel. Egy kis önkéntességgel fűszerezve próbáljuk ki a kongóiak életét. Egy helyi templomban, felfújható matracokon aludtunk, náddal elválasztott zuhanyzóban fürödtünk, amíg egy rendelőt újítottunk fel”

– meséli Kata. Beleszeretett az országba, rengeteg ötlete van, hogyan lehetne még rajtuk segíteni.

Ő maga sem gondolta, hogy nemcsak André életét változtatja meg, hanem az egész családét.

Az első út előtt az alapítvány megkérdezte, mit szeretne csinálni Kongóban. Ő szeretett volna a támogatottjával találkozni. Azt mondták, ha ő is akarja, nincs akadálya.

Úgy jött haza, hogy André a fogadott afrikai fia, és ő is a fehér anyukájának hívja Katát.

Kongóban az egész családdal találkozott.

„Indulás előtt megkérdeztem Andrét, mit szeretne ajándékba. Én egy táblagépre gondoltam, de úgy éreztem, keveset tudok az életükről, ezért jobb ha ő mondja meg, mire van szükségük. Azt mondta, nem szeretne ajándékot, csak munkát a családjának.”

Kata első alkalommal úgy döntött, a

ad 400 dollárt Andrénak, abból legalább pár hónapig nem éheznek, vagy ha tudják, hasznosan felhasználják. Végül egy aprócska húsbolt lett a pénzből.
 Az első bolt

Az indulás azonban nem volt egyszerű. Afrikában sokszor van áramszünet, ezért nem elég egy fagyasztó, generátor is kell. Kata mindenben segített, és később sem engedte el André kezét.

„Ahol a következő étkezésnél nem látnak előrébb, ott sokat kell segíteni a tervezésben, és folyamatosan biztatni kell őket, hogy képesek rá. Nehéz volt dolláronként összerakni a pénzt a második boltra, de sikerült.”

Ez 2019 végén nyílt meg, kicsit jobb helyen, mint az első. Kata itt már csak tanácsokkal segítette Andrét, rábízta a döntést. Nagy lépések történtek. Innentől a fiú fizette a kicsik tandíját is.

Kiderült azonban, hogy otthonuk sincs. Ismerősöknél és templomokban éltek. Az albérlethez ugyanis annyi letét kell, amennyi sosem volt a családnak, örültek, ha volt mit enni. Mindez úgy derült ki, hogy Kata megkérdezte a fiút, hol írja az államvizsgáját. Mutatott egy képet egy asztalról, amelynek egyik harmadán mások edényei, a másik harmadán mások szerelőeszközei voltak, és maradt neki 20 centi, ahol írhatott.

Azt mondta, egy ágya van az öccsével. A képen ez egyetlen kartonpapír volt.

„Sokkot kaptam ezt látva, megírtam a Facebookon. Nem kértem segítséget, csak ki kellett írnom magamból, de reggelre sok megkeresést kaptam, hogy segítenek.”

Vettek matracokat, és sikerült kibérelni egy háromszobás lakást is a 10 tagú családnak.

Ekkor jött a koronavírus-járvány. A lezárások miatt kevesebb lett a vevő, és egyre drágább az áru.

„Egy karton csirkehús egyik nap 25 dollár volt, másnap 40. Csökkenteni kellett az árrést. A harmadik boltra félretett pénz apadni kezdett. Egyetlen út látszódott, az előremenekülés. Adtam pénzt, hogy megnyithassák a tervezett boltot.” - meséli Kata.

A harmadik bolt

Így megmaradt a tartalék, és tavaly augusztusban megnyílt harmadik üzlet. A három boltban André testvérei dolgoznak. Az első bolt megnyitása után 3 dollár jutott a 10 fős családnak a napi étkezésre, a három boltnál már 10 dollár.

Az első üzlet megnyitásakor André úgy döntött, a boltot Katalinról nevezi el. Ez nagyon meglepte az asszonyt.

Később hiába kérte, hogy a következő kapja a fiú édesanyjának nevét, André ragaszkodott ahhoz, hogy ezek mind a fehér anyukának szóló köszönetek.

Kata sokat tanult a közös történetükből. Azt mondja, a munkahelyteremtés lenne a legnagyobb segítség ezeknek az embereknek. Ha van bevételük, van ennivaló, fedél a fejük fölött, iskola, és így jövő is.

Kata azt mondja, nemcsak adott, hanem kapott is.

„Kongóban megtanultam, hogy lehet bízni a legreménytelenebb helyzetben is, mert van kiút. Rengeteg szeretet kaptam. Tudom, hogy kiváltságos vagyok, mert van otthonom, van munkám, van mit ennem, ezért segítenem kell azoknak, akiknek ez nem adatott meg. Egy picit mindig nehéz szívvel jövök haza, mert annyira sok lenne a tennivaló és a segíteni való, és olyan parányi az a csepp, ami belekerül ebbe a tengerbe. De az én cseppem is.”

VIDEÓ: Andre története


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
30 palacsinta kevesebb mint 5 perc alatt – 100 ezer forintot nyert az 1. Országos Palacsintaevő Verseny győztese
A szervezők célja az volt, hogy közösségi találkozóhellyé alakitsák az egyébként elég kihalt Rákóczi téri vásárcsarnokot. Ez sikerült is: igazi tömeg szurkolt a helyszínen a versenyzőknek.


Palacsintás Roby története igazi józsefvárosi sikersztori: alig több mint fél éve nyitotta meg apró üzletét a Népszínház utcában, de már a legelején kultikus státuszba került. Soha nem múló jókedvvel szolgálja ki törzsvendégeit, és az árai is verhetetlenek: mindössze 300 forintot kér egy palacsintáért, amihez hasonlót aligha találunk nemhogy Budapesten, bárhol az országban.

Az üzletet mára ki is nőtte, a napokban költözött a Kiss József utca 18. szám alá, a régitől alig 50 méterre, egy sokkal tágasabb helyre. Ide akár 40-50 ember is befér, de továbbra is ő egyedül szolgál ki mindenkit, csak az alapanyagok beszerzésében van segítsége. Bár az érdeklődésre valószínűleg egyébként sem lett volna panasz, Roby gondolt egy nagyot, és plusz hírverésként meghirdette az 1. Országos Palacsintaevő Versenyt, amire a Rákóczi téri vásárcsarnokban került sor.

Egy helyi civil szervezet, a Lendület Progresszív Közéleti Egyesület (röviden LePkE) itt szervezi meg minden második hétvégén a Rákóczi téri Reggeliket, azzal a céllal, hogy újra megpróbálják behozni az emberek életébe a mára kissé megkopott fényű csarnokot.

A koncepció az, hogy olyan embereket is becsalogassanak, akik egyébként nem ott vásárolnak. Arra ösztönzik őket, hogy a reggelijüket a helyi árusoktól (pékség, hentes stb.) vegyék meg, ezzel támogatva őket. Középre asztalokat raknak ki, közben élő zene szól és kézműves programokkal is készülnek.

„Szeretnénk, ha a csarnok nemcsak vásárlótér lenne, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol az emberek időt tölthetnek együtt” – meséli Hayes Lukács, az egyesület elnöke. Palacsintás Robyval már ismerték egymást a Népszínház utcából, így amikor megtudták, hogy helyszínt keres a versenyéhez, adta magát az együttműködés.

A név persze kicsit túlzó: bár benne van az országos jelző, azért főként inkább helyiek jelentkeztek. A rögtönzött konyhát a csarnok végében rendezték be egy éppen üres és kiadó üzlethelyiségben – ilyenből akad ott bőven. Összesen 20-an nevezhettek, bár az érdeklődés ennél jóval nagyobb volt.

„Kedves nézők, szurkolni ér! Kedves versenyzők, tömjétek!” – hangzott el a felszólítás a közös visszaszámlálást követően, és mindenki tartotta is hozzá magát. Kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze bátorítani az evőket, a hangerő a klasszikus sportversenyek hangulatával vetekedett.

Mindenkinek 30 lekváros palacsintát kellett megennie, a maximális időkeret 15 perc volt. A győztesnek, Váradi Bencének azonban kevesebb mint 5 percre volt szüksége, ami barátok között is annyit jelent, hogy alig 10 másodperc alatt végzett eggyel. A jutalom kifejezetten bőkezű volt: nemcsak két trófeában részesült – az egyiket örökre megtarthatja, a másikat jövőre tovább kell adnia –, 100 ezer forint pénzjutalom is ütötte a markát.

A versenyt közösen finanszírozták: az egyesület a saját költségvetéséből, és Roby is hozzájárult a költségekhez (nyeremény, alapanyagok, szórólapok). A maga részéről az egész versenyt egyfajta szórakozásnak tekinti, végül még az első pár jelentkezőtől beszedett 3000 forintos nevezési díjat is visszafizette.

A nagy sikert látva pedig máris ígéretet tett rá, hogy pár hónapon belül érkezik a folytatás, de addig is mindenkit szeretettel vár új üzletébe, amit szeretne a fiatal generáció kedvenc találkozóhelyévé tenni.

A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a választási kampány hajrájában mindenkinek receptre kellene felírni az ilyen eseményeket, amelyeknek a politikához semmi közük, de a helyi közösséget annál jobban építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Tragédia után a csoda: milliókkal mentik meg a Dawson és a haverok sztárjának árván maradt gyermekeit
A családnak ugyanis a színész hosszan tartó betegsége miatt elfogyott a pénze. Az Egyesült Államokban gigantikus összegeket emészt fel az egészségügyi ellátás.


Példátlan összefogás mozdította meg a rajongókat és a sztárvilágot James Van Der Beek halála után.

Napok alatt milliók gyűltek össze az özvegy és a hat árva gyermek megsegítésére.

A Dawson és a haverok főszereplője február 11-én, 48 évesen hunyt el. A család támogatására indított közösségi gyűjtés pedig már az első 24 órában 1,3 millió dollárt hozott, mostanra pedig 2,75 millió felett jár.

A színész özvegye, Kimberly Van Der Beek szűkszavúan, de méltósággal közölte a tragédia hírét. „Békében hunyt el” – írta, hozzátéve, hogy férje „bátorsággal, hittel és méltósággal nézett szembe utolsó napjaival.”

A gyűjtés leírása kendőzetlen őszinteséggel tárja fel a drámai helyzetet: „James orvosi ellátásának és a rákkal vívott elhúzódó harcának költségei miatt a család kifogyott a pénzből"

- írják.

„Keményen dolgoznak, hogy otthonukban maradhassanak, és hogy a gyerekek folytathassák tanulmányaikat.”

 

Az özvegy egy külön bejegyzésben köszönte meg a segítséget: „A barátaim hozták létre ezt a linket, hogy támogassanak engem és a gyerekeimet ebben az időben… Hálával és összetört szívvel.”

A színésznél 2023 augusztusában diagnosztizáltak vastagbélrákot, de erről csak 2024 novemberében beszélt a nyilvánosságnak.

James Van Der Beek 2025 decemberében úgy próbált pénzhez jutni a kezelésekhez, hogy a pályafutása emléktárgyait bocsátotta árverésre.

A gyűjtés kapcsán vita alakult ki a közösségi médiában, miután kiderült, hogy a család alig 33 nappal a színész halála előtt, január 9-én megvásárolta a korábban bérelt, 36 hektáros texasi birtokát.

Az adományozók között olyan hírességek is feltűntek, mint Steven Spielberg és felesége, Kate Capshaw, ők 25 ezer dollárt adományoztak. A szervezők köszönetnyilvánításukban azt írták, a támogatás „fény gyújtott a mély gyász idején”.

Via People


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk