József Attila szülőházában lakni ma is rangot jelent
A Gát utca a ferencvárosi rehabilitációs terület közepén található. Ez a városrész olyan, mintha néhány év alatt teljesen kicserélték volna: a romos, omladozó épületeket kívül-belül felújították, rájuk sem lehet ismerni a korábbi állapotukhoz képest.
Igaz ez a 3-as számú házra is, ahol József Attila 1905. április 11-én meglátta a napvilágot. Maga a lakás valahol az első emeleten lehetett, de helyrajzi szám híján ezt ma már nem lehet biztosan megmondani.
Az eredetinek gondolt helyszínen nyílt meg 1964-ben az első neki szentelt emlékszoba, akkor Kassák Lajos szavalt verset. Ez volt egyben az első hivatalos költészet napi koszorúzás is, mivel ekkor határozta el a Magyar Írószövetség, hogy onnantól József Attila születésnapján kerül rá sor.
A kiállítást többször is átalakították, jelenlegi állapotában éppen ma két éve nyílt meg, az emeletről a földszintre költöztetve.
A gyűjtemény megfelel a XXI. század elvárásainak, interaktív módon, a legmodernebb digitális technikát felhasználva mutatja be a költő életének állomásait.
Ő maga egyébként csak három hónapos koráig lakott itt, ezután néhány házzal arrébb, a Gát utca 8-ba költöztek szüleivel. Később még jó néhány helyen megfordultak, mindig attól függően, hol találtak olcsóbb albérletet.
Fotók: Mervai Márk
A kerületből viszont nemigen mozdultak ki, főleg miután a családfő elhagyta őket, és Pőcze Borbála egyedül maradt három gyerekével. A tömegközlekedés akkoriban nagyon kezdetleges volt, ezért érthető, hogy nem szívesen vállalt volna be egy hosszabb utat velük – még a város másik végébe sem.
Igazi kiváltság itt élni
"Először nagyon szokatlan volt a lehetőség, hogy ebbe a házba költözhetünk, hiszen József Attilát azért becsülni és tisztelni kell a végtelenségig" – meséli a 80 éves Aranka néni, miközben a körfolyosóról figyeli, ahogy az udvaron nyüzsögnek a megemlékezésre érkező iskolások.
Még csak nyolc hónapja él itt, az elsők között érkezett a kerület egy távolabbi pontjáról. Ekkor kezdték el feltölteni a szociális bérlakásokat, de az elején még üres volt szinte az összes.
– idézi fel. Azért még mindig azok a lakások vannak többségben, amelyeknek nincs bérlőjük. Annál is inkább, mivel az önkormányzat szigorú feltételek alapján bírálja el, ki kaphat lehetőséget.
Aranka néni szomszédja, Beatrix szerint itt lakni megtiszteltetés, igazi rangot jelent. "A fiam is nagyon büszke rá, az iskolájában sokan irigylik érte" – mondja. Ő egyébként másodállásban a ház gondnokaként is dolgozik, ezért különösen szívügyének tekinti, hogy jó legyen a lakóközösség.
Emléktábla a lakók kezdeményezésére
A Gát utca után ellátogattunk a Széll Kálmán tér közelében található Káplár utca 5-be is. Ez az a ház, amelynek alagsorában József Attila életének utolsó évében, 1937-ben lakott. A kapu mellett jókora emléktábla hirdeti: itt élt a XX. század egyik legnagyobb magyar költője.
Éppen ottjártunkkor érkezett haza a tábla megálmodója, a 63 éves Takács István. Huszonöt éve lakik a házban, ez a téma nagyjából egy évtizede kezdte foglalkoztatni.
– meséli. Kozmutza Flóra egyik könyvében olvastak róla, hogy ez volt a költő utolsó otthona, és elhatározták: utánajárnak a dolognak. A Petőfi Irodalmi Múzeum közbenjárásával derítették ki, hogy valóban ez az igazság.
Ezután határozták el, hogy szeretnének ilyen módon megemlékezni róla.
– mondja István. A kerületi és a fővárosi önkormányzat is jóváhagyta, ráadásul a vártnál több pénzzel támogatták a kezdeményezést, ezért nyílt lehetőség ekkora méretű emléktáblát kihelyezni.
Átadásakor ünnepélyes koszorúzást tartottak, amit azóta minden évben megismételnek a költészet napján. Valószínűleg mire ez a cikk megjelenik, a kissé megfakult tavalyi helyett már új koszorú díszeleg majd a tábla alatt.
