KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Így dolgoznak az UNICEF félelmet nem ismerő futárai

Gyakran a saját testi épségüket kockáztatva, folyókon, sárlavinán átkelve kell eljuttatniuk a küldeményeket a gyerekekhez. Most fotókon is megmutatják, milyen nehéz a munkájuk.


A világ legnehezebb sorsú gyerekei háborús konfliktus közepette, természeti katasztrófa vagy járvány sújtotta területen élnek. Ők ritkán kapnak csomagot, ha azonban igen, az az életet jelentheti számukra.

Az UNICEF futárainak gyakran a saját testi épségüket kockáztatva, folyókon, sárlavinán átkelve kell eljuttatniuk a küldeményeket a gyerekekhez. A csomagokat olykor gyalog vagy rénszarvasháton, kötelet mászva, vagy drónnal szállítják ki, de semmi sem tántoríthatja el őket attól, hogy teljesítsék feladatukat.

Az UNICEF csomagjai tartalmaznak többek között:

meleg takarókat és vastag ruhákat a téli hideg elleni védekezéshez,

terápiás élelmiszer-készítményeket, magas kalóriatartalmú tej, mogyorópaszta és terápiás keksz formájában,

víztisztító tablettákat és higiéniás eszközöket,

alapvető gyógyszereket, védőoltásokat és orvosi eszközöket,

játékokat, oktatási és fejlesztési eszközöket.

Az UNICEF arra kér mindenkit, hogy aki megteheti, idén karácsonykor adományozzon egy reménnyel teli dobozt a világ rászoruló gyermekeinek. A szervezet ígéri, hogy történjék bármi, éljenek bárhol, bármilyen nehezen megközelíthető helyen, eljuttatja a kiszolgáltatott gyerekek számára az életmentő „ajándékcsomagokat”.

Ha kell, akár így is kiszállítják azokat:

Az UNICEF és a vele együttműködő civil szervezetek munkatársai egy árvíz sújtotta területen gázolnak át, hogy higiéniai csomagokat és élelmiszert juttassanak el a lakóhelyüket elhagyni kényszerült közösségek elosztó pontjaira a dél-szudáni Piborban.

A négyéves kis Rayana gyermekbénulás megelőzésére szolgáló oltásra vár India egyik elszigetelt településén. Nincs mitől tartania, hiszen az UNICEF munkatársai akár kötelet mászva is eljuttatják hozzá a segítséget!

Az UNICEF egy egészségügyi szakértőből és hordárokból álló csapatának egy függőhídon is át kell kelnie, hogy még a legelszigeteltebb faluban élő nepáli gyerekeket is elérje az oltások nyújtotta védelemmel.

Dominic, az UNICEF munkatársa a Pünkösd-szigetek meredek hegyoldalain halad keresztül, hogy a Melsisi Mini Kórházból védőoltást juttasson el a távoli Tsingbwege Kórházba. Az életmentő vakcinák szállítását a nehéz terep mellett a kedvezőtlen időjárás is nehezíti.

P. Oyunchimeg rénszarvasháton szállítja Mongólia egy elszigetelt területére az életmentő oltóanyagot. Hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy a legnehezebben megközelíthető helyekre is eljusson: sok család otthonát nem lehet autóval megközelíteni, így rengeteget gyalogol, a folyókat pedig egy révész segítségével, kézzel irányított komppal szeli át. „18 éven át dolgoztam nővérként egy műtőben, közel tíz éve járom a vidéket Mongóliában, hogy minden egyes gyerek számára biztosítsam az immunizáció jelentette védelmet. Jó érzés segíteni az itt élő embereket, akik más módon nem kapnának oltásokat” – mondta.

Az UNICEF mongol csapata kézzel hajtott komp segítségével juttat át egy vakcinákat szállító járművet a jeges folyón. A tél közeledtével kifejezetten megpróbáltató munkát végeznek, hosszú utat kell megtenniük – autóval, komppal, rénszarvasokkal és sokszor gyalogosan –, hogy a kanyaró és rubeola megelőzésére szolgáló oltást eljuttassák a nomád pásztorközösségben élő gyermekekhez.

Mamadou Kassé az UNICEF egyik immunizációs munkatársaként igazi elszántsággal dolgozik Malin. A 29 éves férfi akár napi nyolc órát is utazik a szamár húzta fogaton, hogy a legnehezebben elérhető területen élők számára is eljuttassa az életmentő vakcinákat. Most éppen Kakelena nevű kis faluba tart, ahová szinte lehetetlen motorral vagy autóval eljutni, így szamárháton vagy olykor lófogatok segítségével közlekedik.

Az UNICEF munkájának fontos része az innovatív megoldások alkalmazása. A képen látható drónnal a nehezen megközelíthető területekre is el tudják juttatni az életmentő orvosságot.

2019 februárjában a Malawiban található Lilongwe települést rendkívül komoly áradások sújtották, ami óriási kárt okozott a termésben és a lakóházakban. Az UNICEF egy drón segítségével készített légi felvételeket, hogy mielőbbi feltérképezze a probléma nagyságát, és megtervezhesse a segítség logisztikai elosztását.

Ezen a csónakon épp gyermekbénulás elleni oltóanyagot szállítanak az UNICEF pakisztáni munkatársai, a vakcinák hatékonyságának megőrzése érdekében speciális hűtőkonténerben. Az elkötelezett egészségügyi dolgozóknak hála az elmúlt 30 évben sikerült Pakisztánra és Afganisztánra visszaszorítani a járványos megbetegedést, de az itt élő védtelen gyermekek még mindig veszélyben vannak, ezért kitartó munkára van szükség.

További információk a karácsonyi kampányról ITT


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk