KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Hideg van, sötét van és kaja sincsen – a rászorulóknak az ünnepek után a legrosszabb” - 11 éve segít a Budapest Bike Maffia

Szociális farmot és karitatív kávézókat is terveznek nyitni az idei évben. Mindekinek segítenek a hajléktalanoktól az idősekig.
Rónyai Júlia. Fotó: Budapest Bike Maffia/YouTube - szmo.hu
2023. január 14.



Szociális farmot és karitatív célú kávézókat tervez, de hajléktalan nőket ellátó nőgyógyászatot is létrehozott a most 11 éves Budapest Bike Maffia. Ez azonban csak néhány kiragadott példa: az egyesület számtalan projekttel segíti a rászorulókat, ezért pedig több mint 15 díjat is elnyert az idők során. Havasi Zoltán egyesületvezetővel az évfordulóról, az aktuális akciókról és az idei tervekről is beszélgettünk.

– Nemrég ünnepeltétek a fennállásotok 11. évfordulóját. Mit mondanál, ha tömören kéne bemutatni, kik vagytok és meddig jutottatok el?

– A tevékenységünk mára nagyon szerteágazó. Amikor 2011-ben elindultunk, új kezdeményezésnek számított, hogy mi magunk kerestünk meg a hajléktalan embereket. Nem hívtuk el őket valahová, ehelyett körbejártunk a városban bringával és vittünk nekik élelmiszert, takarót és minden egyebet, amire szükségük volt – ez ma is épp így működik, Vitamin Kommandó néven.

Amikor 2011 decemberében elkezdtük, még ketten voltunk, az első alkalmakon hárman-négyen vettünk részt. Aztán közösségi dolgokat szerveztünk – főztünk, bringáztunk –, így ez a szám gyarapodni kezdett. Az évek során volt némi fluktuáció, de a mostani, nyolcvan fős csapat stabilnak mondható.

11 év alatt rengeteg szociális projektet csináltunk végig. Volt, ami fennmaradt, és olyan is, amiről úgy éreztük: ma már nem annyira működőképes, vagy az igény nincs meg rá. Mindig az lebegett a szemünk előtt, hogyan tudunk hasznossá válni a társadalom számára. Jelenleg segítjük a szociális ellátó intézmények munkáját és a rászorulókat, a hajléktalanoktól az idősgondozáson át a gyermekotthonokig. Innoválunk, és olyan modelleket szeretnénk kialakítani, amelyekkel jó gyakorlatokat követhetünk a jövőben is.

– Ez alapján mi a tapasztalat, melyik karitatív cél mozgatja be leginkább az embereket?

– Mindig népszerű, ha úgy vonunk be rászorulókat, hogy hosszabb távon is tudunk nekik valamilyen lehetőséget biztosítani. A magaságyásos kertjeinkben például a hajléktalanok saját maguknak termesztik meg a zöldségeket a hajléktalanszállók mellett, így ez hosszú távú segítséget jelent nekik.

Most egy szociális farmot fogunk felhúzni: már megvan a területünk, magát az üzleti modellt is mi rakjuk össze. Ez egy 2500 négyzetméteres mezőgazdasági terület lesz Örsödön, Újbudán, ahol városi gazdálkodás folyik majd. Fűszernövényeket fogunk termeszteni éttermek részére, állami gondozottak segítségével, akiknek ezáltal hosszabb távon munkát szeretnénk biztosítani.

De nemcsak a hosszú távú céllal bíró projektjeink népszerűek, hanem azok is, amikkel prompt segítséget tudunk nyújtani. Sokakat megmozgat a +1 Szendvics program is, amivel a diákokat céloztuk meg. Ezt nagyon szeretik, mert érzékenyítő hatása is van.

A lényege, hogy a diákok visznek otthonról plusz egy szendvicset a suliba, és azt odaadják egy rászorulónak. Itt óriási számokkal dolgozunk, a diákok éves szinten 30-50 ezer adag ételt dobnak össze. Közben elmegyünk a sulikba: beszélgetünk a gyerekekkel a hajléktalanságról, a rászorulók helyzetéről, arról, ők hogy élik meg a mindennapokat.

– Mennyire kezdeményezők ebben a diákok?

– Van, ahol diákok maguktól kezdik el gyártani a szendvicseket és van, ahol a tanárok kapacitálják őket. Az is előfordul, hogy a diákok hozzák a szendvicset, amit a szülők készítettek el, de legalább aközben is elindul egy beszélgetés róla, hogy ezt miért csinálják, miért van rá szükség.

– Nemrég múltak el az ünnepek, amelyek általában az adakozás fő szezonját jelentik. Nálatok hogy zajott ez az időszak?

– Nagyon sok helyen a karácsonyra élezik ki az év végét, nálunk inkább a hidegen és a karácsony utáni időszakon van a hangsúly. Karácsonykor megszórják a rászorulókat szaloncukorral, de elfelejtik, hogy utána is jönnek még napok. A rászorulóknak az ünnepek után a legrosszabb: hideg van, sötét van és kaja sincsen. Mi ezért inkább a karácsonyon kívül eső időszakban próbálunk segíteni.

– Nemrég volt egy kampányhetetek is. Miben volt ez más, mint a többi?

– December 10-től zajlott, mivel ez volt az emberi jogok világnapja is. Ezen a héten bemutattuk mindazt, amivel egyébként is foglalkozunk, csak sokkal koncentráltabb formában. Ilyen volt például a Kétezer ember vacsorája. Ilyenkor ezer szendvicset készítünk el és meleg ételt főzünk, majd elszállítjuk a megfelelő helyekre. Ezúttal összesen 2200 adag ételt sikerült összekészíteni, de a +1 Szendics programban résztvevő diákok még ezen is túltettek: összesen 3400 szendvicset kentek a rászorulóknak, amihez 250 kg gyümölcsöt, rengeteg édességet és gyümölcslevet is hozzácsaptak.

A Vitamin Kommandó is járta az utcákat, karácsonyi fényekkel a bringákon a szokásos étel, takaró, forró tea és vitaminok mellett. Ez a projekt már 2013 óta, hetente kétszer zajlik, idén összesen 18 ezer szendvicsvacsorát sikerült eljuttatunk a rászorulóknak. Nemcsak az utcán, hanem a szociális ellátásban élőknek is biztosítunk élelmiszereket. Az Éljenek a csajok! napon pedig összesen 420 karácsonyi ajándékcsomagot készítettünk össze olyan nőknek, akik anyaotthonban, családok átmeneti otthonában vagy hajléktalanszállón élnek.

Nemrég jött ki a Budapest Bike Maffia híradó is, ahol a rengeteg frusztráló rossz hír helyett arra kértük az embereket, hogy mutassunk be jó dolgokat, amelyekkel segítettünk másokon.

– Milyen médiafelületekre támaszkodtok? Vannak virtuális események is?

– Kizárólag a közösségi médiában vagyunk jelen: Instán, Facebookon, YouTube-on. Offline legfeljebb csak matricázunk. Nem igazán volt olyasmi, ami mögé ne tettünk volna valami tettekkel igazolhatót. Az érzékenyítést általában erős médiajelenlét mellett végezzük, így be is mutatjuk, amit csinálunk, és hogy ebbe másoknak is be lehet szállni.

Ilyen volt például egy nőgyógyászati rendelő hajléktalan nőknek. Tavaly év elején kértük az embereket, hogy adjanak rá pénzt, mert akkor meg is tudjuk valósítani. Egymillió forinttal indultunk, összesen 10-re lett volna szükség. Öt nap alatt összejött rá a pénz. A rendelő most is működik, a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ) tartja fenn. Jelenleg heti egy napban tudják fogadni a hajléktalan nőket - persze a cél az lenne, hogy több napon is rendelkezésre álljanak.

– Ezek elég komoly eredmények.

– A tavalyi év elég erősen alakult a Bike Maffiánál. Tavaly februárban például, amikor kitört a háború, azonnal éreztük, hogy tennünk kell valamit. Már aznap elindult az adománygyűjtés: négy óra leforgása alatt 20 tonna adományt hoztak az emberek, még aznap este le is vittük a határra. Így indult a 2022-es év.

– A háború elején mindenki adakozott, aztán lecsendesedett a dolog. Ti mit tapasztaltatok ebből?

– Nyár elejéig mindenki segíteni akart. Aztán mi is észleltük, hogy egyre csendesedik, csillapodik ez a hullám. Ma már mintha szinte nem is lenne a szomszédban háború, igaz, a médiában sem találkozunk annyiszor vele. De mi most is foglalkozunk menekültekkel. Az ünnepek előtt például igazi ukrán vacsorát rendeztünk nekik, hazai fogásokkal. Ukrán előadó is volt, egy zongorista hölgy. Nagyon jól sikerült az egész sztori.

Nyolc mentőautót is adományoztunk Ukrajnának, a Migration Aidnek pedig továbbra is szállítjuk az ételt a menekültek élelmezéséhez. Összesen már 22,5 millió forintot adtunk kisebb civil szervezeteknek, hogy ők is tudjanak segíteni és együtt hatékonyabbak lehessünk.

Beszéltem az ENSZ egyik emberével, azt mondta: ilyen még a térségben nem volt, hogy egyik civil szervezet pénzt adott volna a másiknak.

Elég széles a paletta. Idén milyen újdonságot várhatunk ezekhez képest?

– Mindig vannak új ötleteink. Engem már inkább leállítani próbálnak, hiszen operatíve nem lehet mindent kivitelezni. Ennek ellenére idén nyitni fogunk két vendéglátóhelyet is: az egyik egy kávézós, forró csokizós, rétesezős hely a IX. kerületben, a másik a Bike Maffia közösségi tere a II. kerületben, ahol szintén lesz vendéglátás.

Olyan modellen dolgozunk, ahol a vendég fogyaszt és fizet, utána pedig rögtön látja, a pénzből mennyi kerül egy közösségi alapba. Az ott real time meg is jelenik egy kijelzőn. Ebből a bevételből a kerületben élő időseket fogjuk segíteni meleg étellel. Egy ipari konyhával fogunk leszerződni, akik ki is szállítják majd nekik az ételt az önkormányzat által megadott névsor alapján.

Egy franchise-t szeretnénk létrehozni ilyen helyekből, de már most jelentkeztek vendéglátók, akik ezt azonnal be akarják vezetni. Csomó emberben megvan ez a fajta felelős viselkedés.

– Szerettek bemutatni olyan embereket, akiknek segítettetek? Ez mennyire szolgálja az ügyet?

– Nem igazán szeretünk egy embert kiemelni, mert a nagy egészet figyeljük. Amit tudok ajánlani, a Szállóige című kisfilm – négy emberről, és arról, ők hogy élik meg a hajléktalanszállós hétköznapokat. Van köztük fiatal, idős, értelmiségi – négy külön karakter. De vigyázz, lehet, hogy belekönnyezel. Az ő vágyaikat pólóra nyomtattuk, és a pólók eladásából származó bevételt eljuttattuk nekik.

Vagy például nyáron ott volt a Nekünk a Balaton, ahol rászoruló családokat vittünk le a Balcsira. Hat hajléktalanszállóra és családok átmeneti otthonába pedig a Balatont „vittük el”: medencét, lángosost, fagyist és szintist, aki énekelt is nekik.

Számunkra persze tök elképzelhetetlen, hogy valaki még soha nem járt a Balatonon. Amikor levittük őket, akkor mondta egy hölgy, hogy neki és a családjának ez nagy motiváció volt: mostantól arra fognak törekedni, hogy jövőre is eljuthassanak ide. Ezekért a visszacsatolásokért különösen jó bike maffiázni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk