KÖZÖSSÉG

„Hideg van, sötét van és kaja sincsen – a rászorulóknak az ünnepek után a legrosszabb” - 11 éve segít a Budapest Bike Maffia

Szociális farmot és karitatív kávézókat is terveznek nyitni az idei évben. Mindekinek segítenek a hajléktalanoktól az idősekig.

Rónyai Júlia. Fotó: Budapest Bike Maffia/YouTube - szmo.hu
2023. január 14.

Szociális farmot és karitatív célú kávézókat tervez, de hajléktalan nőket ellátó nőgyógyászatot is létrehozott a most 11 éves Budapest Bike Maffia. Ez azonban csak néhány kiragadott példa: az egyesület számtalan projekttel segíti a rászorulókat, ezért pedig több mint 15 díjat is elnyert az idők során. Havasi Zoltán egyesületvezetővel az évfordulóról, az aktuális akciókról és az idei tervekről is beszélgettünk.

– Nemrég ünnepeltétek a fennállásotok 11. évfordulóját. Mit mondanál, ha tömören kéne bemutatni, kik vagytok és meddig jutottatok el?

– A tevékenységünk mára nagyon szerteágazó. Amikor 2011-ben elindultunk, új kezdeményezésnek számított, hogy mi magunk kerestünk meg a hajléktalan embereket. Nem hívtuk el őket valahová, ehelyett körbejártunk a városban bringával és vittünk nekik élelmiszert, takarót és minden egyebet, amire szükségük volt – ez ma is épp így működik, Vitamin Kommandó néven.

Amikor 2011 decemberében elkezdtük, még ketten voltunk, az első alkalmakon hárman-négyen vettünk részt. Aztán közösségi dolgokat szerveztünk – főztünk, bringáztunk –, így ez a szám gyarapodni kezdett. Az évek során volt némi fluktuáció, de a mostani, nyolcvan fős csapat stabilnak mondható.

11 év alatt rengeteg szociális projektet csináltunk végig. Volt, ami fennmaradt, és olyan is, amiről úgy éreztük: ma már nem annyira működőképes, vagy az igény nincs meg rá. Mindig az lebegett a szemünk előtt, hogyan tudunk hasznossá válni a társadalom számára. Jelenleg segítjük a szociális ellátó intézmények munkáját és a rászorulókat, a hajléktalanoktól az idősgondozáson át a gyermekotthonokig. Innoválunk, és olyan modelleket szeretnénk kialakítani, amelyekkel jó gyakorlatokat követhetünk a jövőben is.

– Ez alapján mi a tapasztalat, melyik karitatív cél mozgatja be leginkább az embereket?

– Mindig népszerű, ha úgy vonunk be rászorulókat, hogy hosszabb távon is tudunk nekik valamilyen lehetőséget biztosítani. A magaságyásos kertjeinkben például a hajléktalanok saját maguknak termesztik meg a zöldségeket a hajléktalanszállók mellett, így ez hosszú távú segítséget jelent nekik.

Most egy szociális farmot fogunk felhúzni: már megvan a területünk, magát az üzleti modellt is mi rakjuk össze. Ez egy 2500 négyzetméteres mezőgazdasági terület lesz Örsödön, Újbudán, ahol városi gazdálkodás folyik majd. Fűszernövényeket fogunk termeszteni éttermek részére, állami gondozottak segítségével, akiknek ezáltal hosszabb távon munkát szeretnénk biztosítani.

De nemcsak a hosszú távú céllal bíró projektjeink népszerűek, hanem azok is, amikkel prompt segítséget tudunk nyújtani. Sokakat megmozgat a +1 Szendvics program is, amivel a diákokat céloztuk meg. Ezt nagyon szeretik, mert érzékenyítő hatása is van.

A lényege, hogy a diákok visznek otthonról plusz egy szendvicset a suliba, és azt odaadják egy rászorulónak. Itt óriási számokkal dolgozunk, a diákok éves szinten 30-50 ezer adag ételt dobnak össze. Közben elmegyünk a sulikba: beszélgetünk a gyerekekkel a hajléktalanságról, a rászorulók helyzetéről, arról, ők hogy élik meg a mindennapokat.

– Mennyire kezdeményezők ebben a diákok?

– Van, ahol diákok maguktól kezdik el gyártani a szendvicseket és van, ahol a tanárok kapacitálják őket. Az is előfordul, hogy a diákok hozzák a szendvicset, amit a szülők készítettek el, de legalább aközben is elindul egy beszélgetés róla, hogy ezt miért csinálják, miért van rá szükség.

– Nemrég múltak el az ünnepek, amelyek általában az adakozás fő szezonját jelentik. Nálatok hogy zajott ez az időszak?

– Nagyon sok helyen a karácsonyra élezik ki az év végét, nálunk inkább a hidegen és a karácsony utáni időszakon van a hangsúly. Karácsonykor megszórják a rászorulókat szaloncukorral, de elfelejtik, hogy utána is jönnek még napok. A rászorulóknak az ünnepek után a legrosszabb: hideg van, sötét van és kaja sincsen. Mi ezért inkább a karácsonyon kívül eső időszakban próbálunk segíteni.

– Nemrég volt egy kampányhetetek is. Miben volt ez más, mint a többi?

– December 10-től zajlott, mivel ez volt az emberi jogok világnapja is. Ezen a héten bemutattuk mindazt, amivel egyébként is foglalkozunk, csak sokkal koncentráltabb formában. Ilyen volt például a Kétezer ember vacsorája. Ilyenkor ezer szendvicset készítünk el és meleg ételt főzünk, majd elszállítjuk a megfelelő helyekre. Ezúttal összesen 2200 adag ételt sikerült összekészíteni, de a +1 Szendics programban résztvevő diákok még ezen is túltettek: összesen 3400 szendvicset kentek a rászorulóknak, amihez 250 kg gyümölcsöt, rengeteg édességet és gyümölcslevet is hozzácsaptak.

A Vitamin Kommandó is járta az utcákat, karácsonyi fényekkel a bringákon a szokásos étel, takaró, forró tea és vitaminok mellett. Ez a projekt már 2013 óta, hetente kétszer zajlik, idén összesen 18 ezer szendvicsvacsorát sikerült eljuttatunk a rászorulóknak. Nemcsak az utcán, hanem a szociális ellátásban élőknek is biztosítunk élelmiszereket. Az Éljenek a csajok! napon pedig összesen 420 karácsonyi ajándékcsomagot készítettünk össze olyan nőknek, akik anyaotthonban, családok átmeneti otthonában vagy hajléktalanszállón élnek.

Nemrég jött ki a Budapest Bike Maffia híradó is, ahol a rengeteg frusztráló rossz hír helyett arra kértük az embereket, hogy mutassunk be jó dolgokat, amelyekkel segítettünk másokon.

– Milyen médiafelületekre támaszkodtok? Vannak virtuális események is?

– Kizárólag a közösségi médiában vagyunk jelen: Instán, Facebookon, YouTube-on. Offline legfeljebb csak matricázunk. Nem igazán volt olyasmi, ami mögé ne tettünk volna valami tettekkel igazolhatót. Az érzékenyítést általában erős médiajelenlét mellett végezzük, így be is mutatjuk, amit csinálunk, és hogy ebbe másoknak is be lehet szállni.

Ilyen volt például egy nőgyógyászati rendelő hajléktalan nőknek. Tavaly év elején kértük az embereket, hogy adjanak rá pénzt, mert akkor meg is tudjuk valósítani. Egymillió forinttal indultunk, összesen 10-re lett volna szükség. Öt nap alatt összejött rá a pénz. A rendelő most is működik, a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ) tartja fenn. Jelenleg heti egy napban tudják fogadni a hajléktalan nőket - persze a cél az lenne, hogy több napon is rendelkezésre álljanak.

– Ezek elég komoly eredmények.

– A tavalyi év elég erősen alakult a Bike Maffiánál. Tavaly februárban például, amikor kitört a háború, azonnal éreztük, hogy tennünk kell valamit. Már aznap elindult az adománygyűjtés: négy óra leforgása alatt 20 tonna adományt hoztak az emberek, még aznap este le is vittük a határra. Így indult a 2022-es év.

– A háború elején mindenki adakozott, aztán lecsendesedett a dolog. Ti mit tapasztaltatok ebből?

– Nyár elejéig mindenki segíteni akart. Aztán mi is észleltük, hogy egyre csendesedik, csillapodik ez a hullám. Ma már mintha szinte nem is lenne a szomszédban háború, igaz, a médiában sem találkozunk annyiszor vele. De mi most is foglalkozunk menekültekkel. Az ünnepek előtt például igazi ukrán vacsorát rendeztünk nekik, hazai fogásokkal. Ukrán előadó is volt, egy zongorista hölgy. Nagyon jól sikerült az egész sztori.

Nyolc mentőautót is adományoztunk Ukrajnának, a Migration Aidnek pedig továbbra is szállítjuk az ételt a menekültek élelmezéséhez. Összesen már 22,5 millió forintot adtunk kisebb civil szervezeteknek, hogy ők is tudjanak segíteni és együtt hatékonyabbak lehessünk.

Beszéltem az ENSZ egyik emberével, azt mondta: ilyen még a térségben nem volt, hogy egyik civil szervezet pénzt adott volna a másiknak.

Elég széles a paletta. Idén milyen újdonságot várhatunk ezekhez képest?

– Mindig vannak új ötleteink. Engem már inkább leállítani próbálnak, hiszen operatíve nem lehet mindent kivitelezni. Ennek ellenére idén nyitni fogunk két vendéglátóhelyet is: az egyik egy kávézós, forró csokizós, rétesezős hely a IX. kerületben, a másik a Bike Maffia közösségi tere a II. kerületben, ahol szintén lesz vendéglátás.

Olyan modellen dolgozunk, ahol a vendég fogyaszt és fizet, utána pedig rögtön látja, a pénzből mennyi kerül egy közösségi alapba. Az ott real time meg is jelenik egy kijelzőn. Ebből a bevételből a kerületben élő időseket fogjuk segíteni meleg étellel. Egy ipari konyhával fogunk leszerződni, akik ki is szállítják majd nekik az ételt az önkormányzat által megadott névsor alapján.

Egy franchise-t szeretnénk létrehozni ilyen helyekből, de már most jelentkeztek vendéglátók, akik ezt azonnal be akarják vezetni. Csomó emberben megvan ez a fajta felelős viselkedés.

– Szerettek bemutatni olyan embereket, akiknek segítettetek? Ez mennyire szolgálja az ügyet?

– Nem igazán szeretünk egy embert kiemelni, mert a nagy egészet figyeljük. Amit tudok ajánlani, a Szállóige című kisfilm – négy emberről, és arról, ők hogy élik meg a hajléktalanszállós hétköznapokat. Van köztük fiatal, idős, értelmiségi – négy külön karakter. De vigyázz, lehet, hogy belekönnyezel. Az ő vágyaikat pólóra nyomtattuk, és a pólók eladásából származó bevételt eljuttattuk nekik.

Vagy például nyáron ott volt a Nekünk a Balaton, ahol rászoruló családokat vittünk le a Balcsira. Hat hajléktalanszállóra és családok átmeneti otthonába pedig a Balatont „vittük el”: medencét, lángosost, fagyist és szintist, aki énekelt is nekik.

Számunkra persze tök elképzelhetetlen, hogy valaki még soha nem járt a Balatonon. Amikor levittük őket, akkor mondta egy hölgy, hogy neki és a családjának ez nagy motiváció volt: mostantól arra fognak törekedni, hogy jövőre is eljuthassanak ide. Ezekért a visszacsatolásokért különösen jó bike maffiázni.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

„Ott hittük el, hogy bármi jön, együtt megküzdünk vele” – így adott erőt Zoé családjának a Bátor Tábor

Zoé még csak öt és fél éves volt, amikor kiderült, hogy agydaganat miatt meg kell műteni. A családot letaglózta a diagnózis, ám táborban átélt élmények hatására megszabadultak a félelemtől.

KULT

A választás estéjén tér vissza a Heti Hetes Majkával, Hajós Andrással és a jólvanezígyből ismert Nagy Ádámmal

A legendás műsor az RTL-en indul újra, Hajós András is visszatér. A műsorvezető Nagy Ádám, a jólvanezígy és a Fókuszcsoport YouTube-csatornák arca lesz, a többi szereplőt pedig a választásig hátralévő időben fogják felfedni.

KÉK HÍREK

Megszólta a gyorshajtókat, ezért megfordultak és összeverték a kerékpárost Monor mellett

Három férfi egy közlekedési vita után üldözőbe vett, majd a földre tepert és rugdosott egy kerékpárost. Az ügyészség csoportos garázdaság és súlyos testi sértés miatt emelt vádat.

Címlapról ajánljuk

KÖZÖSSÉG

„Ott hittük el, hogy bármi jön, együtt megküzdünk vele” – így adott erőt Zoé családjának a Bátor Tábor

Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2026. március 24.

„Ha egyetlen mondatban kellene elmondanom, mire tanít a Bátor Tábor, ez lenne: higgy magadban, és merj örülni a kis dolgoknak is” – mondja Zita, akinek a nagyobbik gyermeke, Zoé súlyos betegséggel küzdött.

Hitre óriási szükségük lett, mert váratlanul érte őket annak idején a diagnózis, és néhány nap alatt fordult fel az életük. A négyfős család megszokott hétköznapjaiba bekúszott a bizonytalanság és a félelem.

A Bátor Táborban töltött idő azonban átírta bennük mindazt, amit addig a betegségről gondoltak.

„Zoé öt és féléves volt, amikor megkaptuk a diagnózist az agydaganatról. Korábban semmi nem utalt rá, csak egy éven belül kétszer fájt a feje”

– idézi fel Zita a történteket.

A betegség megváltoztatta a család életét

Először migrénre gyanakodott a gyermekorvos, ezért tovább küldte őket neurológiai vizsgálatra, ami után MRI-t javasoltak. Ekkor derült ki, mi okozta a fejfájást.

„Ijesztő volt, nem voltunk felkészülve rá”

– mondja az édesanya. Másnap már újabb vizsgálatok, konzíliumok, majd a műtét következett. Olyan gyorsan követték egymást az események, hogy a családnak szinte ideje sem maradt arra, hogy átgondolja, mi is történik velük.

A műtét szerencsére sikeres volt, ám a nehézségeik itt nem értek véget. A beavatkozás után hosszabb kórházi tartózkodásra és a gyógyszeres beállításra volt szükség.

Zoé azóta is naponta négyszer kap gyógyszert, és a rendszeres kontrollvizsgálat is a család mindennapjainak részévé vált.

„Meg kellett szoknunk, hogy az életünk reggeltől estig e körül forog” – mondja Zita.

A kisebbik testvér, Lia ekkor még csak kétéves volt. Amíg Zoé az édesanyjával három és fél hetet a kórházban töltött, ő a nagymamájával volt, hogy az apukája dolgozni tudjon és intézzen minden szükséges feladatot.

A Bátor Táborról az a doktornő beszélt nekik, aki végigkísérte őket ezen az úton. Elmondta, hogy ott olyan családokkal találkozhatnak, akik hasonló megpróbáltatáson mentek keresztül, és ez sokat adhat nekik lelkileg.

Zoé szülei örültek a lehetőségnek, éltek is vele és azóta is hálásak érte a doktornőnek.

A betegg gyerekek szülei nem is sejtik, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

Nem is sejtették, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

A műtét után nem tudták, hogyan kezeljék lelkileg Zoé a betegségét és mindazt, ami ezzel jár. Kíváncsiak voltak, mi vár rájuk.

Már a Bátor Táborba érkezésük pillanata is emlékezetes maradt számukra, olyan szeretettel fogadták őket a cimbik, vagyis az önkéntesek.

„Azonnal különlegesnek éreztük magunkat” – meséli Zita „Az első percekben családi fotó készült rólunk, amiből az egyik foglalkozáson közösen készítettünk egy nagy plakátot, ami azóta is az otthonunk dísze. Ezek az apró gesztusok rögtön azt üzenték: itt fontosak vagyunk, itt jó helyen vagyunk.”

A táborban a gyerekeket korosztályuk szerint csoportokra osztották, így Zoénak és Liának is külön programjai voltak. A szülők pedig a sorstársaikkal beszélgethettek, olyan szülőkkel, akik pontosan értették a helyzetüket.

Különösen sokat jelentett nekik az, hogy olyan családokat is láttak, akik már előrébb jártak ezen az úton.

„Ez erőt adott nekünk: hinnünk kell abban, hogy minden rendben lesz”

– mondta Zita.

Az igazi fordulópontot egy csoportfoglalkozás hozta el

Minden szülő kapott egy papírt, amire fel kellett írnia, mit szeretne a táborban hagyni, és mit vinne haza onnan.

„Azt írtam, a nyugalmat vinném magammal, a félelmeimet pedig a táborban hagynám.”

A papírtól később jelképesen megszabadultak – ezzel együtt annak a tehernek egy részétől is, amit hónapok óta cipeltek.

„Akkor úgy éreztem, valóban elengedhetem a problémákat.”

Ez az élmény nemcsak neki adott erőt. A férjével együtt azt látták a többi szülőn, hogy ők is ugyanúgy felszabadultak a számukra biztonságos közegben, ahol nem kell magyarázkodni, nem kell erősnek látszani, és nem kell állandóan készenlétben lenni.

A táborban működő minikórház, az egészségügyi stáb és az itt dolgozó önkéntesek mind azért vannak, hogy a gyerekek és a családok teljes testi és lelki biztonságban érezzék magukat, így a szülők ténylegesen tudnak hosszú idő után magukra és egymásra figyelni.

Meghatotta őket a cimbik kedvessége és a Bátor Táborban dolgozók profi hozzáállása is, amivel Zoét nem betegként, hanem gyerekként kezelték.

Bár Zoé a Családi Táborban még nem oldódott fel azonnal, a programok így is mély benyomást tettek rá.

A lovas foglalkozás különösen emlékezetes maradt számára. A saját korosztályával akkor még nem sikerült közelebb kerülnie, de a cimbikkel és a felnőttekkel jól érezte magát. A szülein pedig azt látta, hogy nyugodtabbak lettek, nem aggódtak annyit, csökkent a feszültség és ez rá is jó hatással volt.

Együtt mindent legyőz a család

A tábor egyik játékos programja a család életének szimbólumává vált. Mindenki jelmezbe öltözött, és a színpadon egy-egy jelenetet adtak elő. Zita és a férje királynőként, illetve királyként küzdött meg a hercegnőkkel, vagyis a lányaikkal együtt a sárkánnyal. A mese mögött egy valós felismerés húzódott meg.

„Ott mi is elhittük, hogy ezzel az erővel felvértezve mindegy, mi jön, megküzdünk vele” – idézi fel Zita. „Történhet bármi, a férjemmel hős lovagként szállunk vele szembe, és nem engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem.”

Ezt az erőt vitték magukkal haza: a félelem ne vehesse át az irányítást.

A Bátor Tábor a gyerekek hozzáállását is átírta

Később Zoé már önállóan is részt vett a táborban, és ezek az alkalmak még inkább megmutatták, milyen sokat jelent számára ez a közeg. Annyira szerette, hogy otthon is lelkesen mesélt róla a húgának: az esti programokról, a lovaglásról, a „bátorkodásról”, azokról a pillanatokról, amikor a szabályok mellett is jut hely a felszabadult gyereklétnek.

Az első önálló tábor után egyértelmű változást láttak rajta. „Zoé sokkal nyitottabb lett mások felé” – mondja Zita.

A táborban össze is barátkozott egy kislánnyal, akivel azóta is tartják a kapcsolatot.

Közben Lia akkorára nőtt, hogy szülők nélkül táborozhatott a testvérével. Zitáék bíztak benne, hogy a közös élmények még közelebb hozzák a lányokat egymáshoz. Valóban így történt a Bátor Tábor Testvér Táborában.

Bár a két testvér különböző személyiség – Zoé megfontolt, higgadt, Lia cserfes és örökmozgó –, a tesós tábor mindkettőjüknek sokat jelentett. Közösen alkottak, figyeltek egymásra, és olyan emlékeket szereztek, amelyek csak a kettejüké.

Az egyik legkedvesebb ezek közül a tábortánc, amit a lányok otthon az édesanyjuknak is megtanítottak. Néha hárman táncolják el, már ez is az életük része.

Lia számára a testvértábor azért is volt fontos, mert segített még mélyebben megértenie a nővére helyzetét. A családban mindig nyíltan beszéltek a betegségről, sosem érezte magát kizárva, ám a tábor új nézőpontot adott neki. „Amikor hazajöttek, Lia azt mondta, most már érti, Zoé miért szeret a Bátor Táborba járni, és mitől érzi ott magát másnak.”

Életre szóló élmény

Zita szerint a Bátor Tábor legnagyobb ajándéka talán az volt, hogy segített nekik átkeretezni a velük történteket. Nem a betegség ténye változott, hanem a hozzáállásuk. „Megerősített bennünket abban, hogy mi döntünk arról, hogy folyamatosan félelemben élünk-e, vagy meglátjuk az élet pozitív oldalát is.”

Azoknak a családoknak, akik beteg gyereket nevelnek és még nem jártak a Bátor Táborban, Zita szívből ajánlja, hogy éljenek a lehetőséggel.

„Mindenképpen látogassanak el a táborba, és tapasztalják meg, milyen ebben az elfogadó és védett közegben lenni, ahol képtelenség nem mosolyogni.”

Mert van egy hely, ahol mindenki azon dolgozik, hogy a családok legalább egy kis időre letehessék a terheiket.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez.

Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak!

Adószámuk: 18107913-1-41

Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyermek élhessen át gyógyító élményeket.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Ennek sosem szabadott volna megtörténnie” - 66 halott a kolumbiai légi katasztrófában

A kolumbiai légierő C-130-as gépe Putumayo megyében zuhant le, 125 ember volt a fedélzetén. A tragédia politikai vitát robbantott ki a hadsereg elavult flottájának modernizációjáról.

KÉK HÍREK

Mélyhűtőben tárolta elpusztult macskáit egy budaörsi nő, később az utcán ásta el őket, de valamilyen állat kikaparta a tetemeket

A sekély sírokat egy állat túrta ki, borzalmas látványt tárva a helyiek elé. Az állatvédők azonnal feljelentést tettek az ügyben.

KÉK HÍREK

Meglátott egy pókot az apa, félrerántotta a kormányt, felborult és kigyulladt az autójuk az M7-esen

A családnak csak másodpercei voltak kimenekülni a lángoló roncsból. 11 éves lányuk súlyosan megsérült, a 14 éves lánytestvér is sérüléseket szenvedett, és a szülőket is kórházba szállították.

KÖZÖSSÉG

Videó: ruandai gyerekek éneklik a KFT Afrika című dalát

A ruandai gyerekek örömmel és elképesztő fantáziával dolgozták fel a KFT dalát. Az egész egy magyar önkéntes ötletéből indult, de ami utána történt, arra senki sem számított.

M.M. / Fotó: Akagera Good Neighbors - szmo.hu
2026. február 16.

A KFT legendás slágerét, az Afrikát éneklik magyarul ruandai utcagyerekek egy videón, ami február elején valósággal letarolta a magyar internetet.

A megható produkció mögött azonban egy sokkal mélyebb történet húzódik meg. A Közel Afrikához Alapítvány számolt be arról, hogy

a felvétel ötlete egy magyar önkéntestől, Tóth Szabolcstól származik, aki megmutatta a számot a gyerekeknek. A többi már az övék: maguktól kezdték leszedni a magyar szöveget, majd jöttek az ötletekkel.

Eljátszották a puputevés részt, belevittek akrobatikát, sőt, az elejére egy edényeken dobolt ritmust is rögtönöztek. Minden, ami a videón látható, az ő kezdeményezésük és fantáziájuk eredménye.

A videóban szereplő gyerekeket a Közel Afrikához Alapítvány önkéntesei támogatják, együttműködve a helyi Akagera Good Neighbors szervezettel. A közös zenélés mellett a mindennapokban is segítik őket: korrepetálnak, sportolnak, drámajátékokat játszanak velük. A cél a stabil háttér megteremtése és az iskoláztatás.

Kapcsolódó

„Tulipán tud kosarat keresni a boltban, felveszi a pénzérmét, illetve megmutatja, hol a kuka, a lift és a hívógomb” – ilyen az élet egy vakvezető kutyával

Kadelka Zsófia mesélt nekünk a látássérülteket érintő tabukról, a hétköznapi kihívásairól és arról is, hogyan lehet jól segíteni egy látássérültnek az utcán. Vakvezető labradorjával olyan erős kapocs tartja össze, hogy szinte érzik egymás rezdüléseit.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Beleesett a forró bográcsba, és súlyosan megégett egy 5 éves kislány Hajdúszoboszlón

A családi kertészkedés közben történt a borzalmas baleset. A gyereket súlyos égési sérülésekkel ápolják egy miskolci kórház speciális osztályán.

KULT

Még a The Boys is eltörpül mellette? Az Invincible új szezonja tényleg letarol mindent!

Egy sorozat, ahol minden rész felér egy fináléval. Az Amazon PrimeVideo-sorozat negyedik évada már az elején bedobja a legkeményebb morális kérdéseket. És innen még csak durvább lesz…

KÉK HÍREK

„Mintha csak direkt el akarta volna ütni!” – a Veszprémben elgázolt 23 éves rendőr apja nem hisz a véletlen balesetben

Zalavári Bálint Zsolt és társa egy elütött szarvas tetemét mozgatták az útról Veszprém vármegyében, amikor egy autó elsodorta őket. A fiatal rendőr meghalt, apja szerint a sofőr áttért a sávjukba a belátható úton.

KÖZÖSSÉG

„Tulipán tud kosarat keresni a boltban, felveszi a pénzérmét, illetve megmutatja, hol a kuka, a lift és a hívógomb” – ilyen az élet egy vakvezető kutyával

Tóth Noémi - szmo.hu
2026. február 13.

Kadelka Zsófi látóként nőtt fel a „boldog tudatlanságban”, és 21 évesen derült ki a betegsége egy szemészettől teljesen független kórházi kivizsgálás alkalmával, de pontos diagnózist csak egy-másfél évvel később kapott. Kiskora óta szemüveges volt, de két éve már azt sem hordja a látásromlás mértéke miatt. A látása ugyanis folyamatosan romlik, és nem tudni pontosan, hogy mennyi ideig fog még látni legalább fényeket és sziluetteket, ahogyan most.

A jelenleg 27 éves budapesti lány a képzőművészeti gimnáziumban szerzett textilműves végzettséget, és jelenleg passzív féléven van az ELTE Szociológia szakán. Aktívan dolgozik: HR területen, megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásával foglalkozik egy sportáruház központjában, emellett önkéntes a Baráthegyi Vakvezető és Segítőkutya Iskola Alapítványnál. Tulipán, a vakvezető kutyusa hű társa a mindennapokban.

– Mióta van neked ez a tüneményes labrador? Milyen folyamatokon kellett keresztülmenned ahhoz, hogy kaphass egy vakvezető kutyát? Hogyan zajlik egy ilyen jellegű összecsiszolódás a segítő kutyával?

– Tulipánnal három éve alkotunk egy csapatot. A diagnózis után egy rehabilitácós központhoz fordultam, és ők segítettek beadni a kutyaigénylést – nekem ekkor már olyan szinten volt a látásromlásom, hogy igényelhettem kutyát. Egy átfogó kérdőív kitöltése után az alapítvány felvette velem a kapcsolatot. Először ekkor találkoztam Tulipánnal, akit „demo kutyaként”, csak kipróbálásra hoztak nekem. Első látásra szerelem született a találkozóból, és hamar igent mondtunk egymásnak. Ezután egy bentlakásos képzésen vettünk részt, és elkezdtük a közös munkát. Itt megtanultam a kutya irányítását, magát a közlekedést, a kutyaápolást és természetesen már itt elkezdődött a kapcsolódás, ami azóta tovább mélyült. Az igazi összecsiszolódáshoz idő és folyamatos odafigyelés, törődés, néhol hibázás, korrigálás is szükséges. Ez egy hosszabb folyamat. A képzés után hazavittem Tulipánt – pontosabban ő vitt haza engem –, és immár egy csapatként vágtunk neki a mindennapoknak. Heti rendszerességgel jött hozzánk a kiképző, és pár hónap után letettük a közlekedésbiztonsági vizsgát, ami által hivatalosan is elismert páros lettünk.

– Mondasz néhány konkrét példát, hogy miben és hogyan segít téged a kutyád a hétköznapi rutinjaid, életviteled során – a biztonságosabb közlekedésen túl?

– Amellett, hogy Tulipán nagyon jól végzi a munkáját, vannak dolgok, amik nem feltétlenül a közlekedéshez kapcsolódnak. Tuli kiváló tárgyfelvételben, és ez nagyon hasznos látássérültként: nem kell végigtapogatnom a talajt, ha valamit leejtek.

Tulipán nagyon szolgálatkész és legtöbbször magától a kezembe adja az elejtett tárgyat. Igen, pénzérmét is fel tud venni, és nem, nem nyeli le! A vakvezetőkutyák tudása nagyon összetett, és túlmutat a szoros értelemben vett közlekedésen.

Az alapvető fegyelem az alap, tudnak tárgyat felvenni. Tulipán tud kosarat keresni a boltban, illetve kukát is, ha szükséges, sőt, a liftet, illetve a hívógombot is megmutatja, hogy csak pár készséget említsek. Ha viszont félreteszem, hogy ő szolgálati kutya, egy olyan hű társ is, aki ott van velem a legnehezebb pillanatokban is. Ugyan nem tud beszélni, de olyan kifejező módon tudja elmondani, amit szeretne, hogy meg sem lepődnék, ha megszólalna. Olyan erős kapocs tart össze minket, hogy szinte érezzük egymás rezdüléseit – ehhez nincs szükség látásra.

– A sportáruház, ahol dolgozol, évente céges sportnapot tart, amelyen a közösségimédia-oldalad egyik posztja alapján ti is részt szoktatok venni. Milyen tapasztalataid vannak a munkahelyi közegben – az elfogadást és empátiát tekintve –, és mi az, ami a legnagyobb nehézséget jelenti számodra a munkavégzésed kapcsán?

– A diagnózisomat nem sokkal a Decathlon előtt kaptam, így ez volt az első munkahelyem, ahol el tudtam mondani, hogy mit, illetve mit nem tudok nyújtani, és hogy mire számíthatnak az állapotommal kapcsolatban. Ez a cég lehetőséget biztosított arra, hogy megmutassam, így is lehet.

Jelenleg a HR csapatban a megváltozott munkaképességű kollégákkal foglalkozom. A munkámban és azon kívül is fontos számomra ez a terület, érintettként pedig egy más perspektívát tudok behozni a munkába, képviselve a megváltozott munkaképességű kollégáimat. Ez nagy felelősség: nemcsak munkahelyi, hanem emberi oldalról is. Igyekszem a legjobbat kihozni a munkámból. Az emberi kapcsolódás, az általad is említett elfogadás és empátia fontos részét képezik a mindennapoknak. Tulipán érkezését az első perctől kezdve támogatták, és mindig jó hangulatban telnek az irodai napok. Szívesen veszek részt az éves Cégolimpiákon: Tulipánt és engem is feltölt, mind fizikálisan, mind mentálisan.

A legnagyobb nehézség nem feltétlenül csak a munkámat érinti. A világunk 85-90%-ban vizualitásra épül. Mivel az én látásom progresszív, az agyam folyamatosan gyűjti a beérkező információkat, ingereket, hogy a látásom által kiesett űrt betöltse. Ez rengeteg energiaigénnyel, folyamatos koncentrációval jár – egy mások számára mindennapi, egyszerű szituációban is. A mindennapokban teljesíteni, a magamtól elvárt színvonalat hozni sokszor kimerítő. Ez nem panasz, hanem tény. Olyan tabu, amiről többet kellene beszélnünk látássérültek esetében.

– Megesett velem, hogy át akartam segíteni egy fehér botos férfit az utcán, de ő hevesen ellenkezett, amikor megszólítás után belékaroltam. Sokszor előfordul, hogy az emberek jószándékból, akaratlanul is rosszat tesznek, vagy tudatlanságból rosszul segítenek másokon. Tudnál pár tanácsot adni, hogy hogyan lehet egy látássérültnek jól segíteni?

– Kicsit elmosolyodtam a kérdésen, mivel engem is kísértek már át zebrán és segítettek fel úgy metróra, hogy én nem akartam. Sokszor történik ilyen, de ki kell hangosítanom, hogy a szándék mindig jó, a segíteni akarásból ered, ami abszolút értékelendő. A legfontosabb a két utolsó szavad – jól segíteni.

Ha azt látod, hogy tanácstalan egy látássérült, akkor lépj oda hozzá, tedd a vállára a kezed és jól érthetően mondd azt, hogy „Szia! Szükséged van segítségre?”. Ha a válasz „köszönöm, nem!”, akkor bízz meg a látássérültben: lehet, hogy minden nap ezen az útvonalon jár, ismeri az adott zebrát. Ilyenkor fontos, hogy aki segítséget nyújt, az ne akarjon mindenáron segíteni. Látóként ijesztő lehet elképzelni, hogy hogyan lehet egy bottal biztonságosan eljutni A-ból B-be, viszont nekünk ez a közegünk, sok teendőt rutinból csinálunk.

Ha viszont a válasz igen, akkor ne fogjuk meg és húzzuk magunkkal a feltételezett cél felé. A legjobb, ha felteszed a második legfontosabb kérdést: „Hogyan segíthetek?”. Zebránál sokszor az is elég, ha szólsz, hogy mikor vált zöldre a lámpa, de ha tényleges kísérésre van szükség, akkor ajánld fel a könyököd, vagy a vállad, így a látássérült egy lépéssel mögötted le tudja követni a mozgásodat. Pro tipp: ha segítesz megtalálni a könyököd, egyikünk sem kerül kellemetlen helyzetbe, ha véletlenül rossz helyre nyúlok.

Több ember mondta már nekem, hogy inkább nem megy oda segíteni, mert kapott már nem kellemes elutasítást. A megnyilvánulásnak lehetnek különböző okai, hiszen mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más, csak rosszabbul látunk. Személy szerint azt gondolom, hogy nekünk, látássérülteknek hatalmas felelősségünk van a saját megítélésünkben. Azt gondolom, hogy a látássérülés nem lehet hivatkozási alap a goromba viselkedésre. És emiatt sokszor egy tapasztalat után minden látássérültet egy dobozba tesznek és nem individuumként kezelnek.

Személy szerint mindenkit arra bátorítok, hogy ne féljen odalépni és segíteni, még akkor sem, ha kiderül, hogy épp nincs rá szükség – lehet, hogy legközelebb pont rád várt az illető, és még beszélgethettek is egy jót, mire a célhoz értek.

– Volt olyan alkalom, amikor megpróbáltak átverni a fizikai hátrányodat kihasználva?

– Átverni nem próbáltak, viszont sokszor tapasztalom, hogy a látásom miatt értelmileg visszamaradottként, vagy gyerekként kezelnek. Volt, hogy összefutottunk az utcán egy ismerősömmel, és az illető édesanyámtól kérdezte meg sajnálkozva, hogy én hogy vagyok, miközben szemtől szemben álltunk egymással. Ügyintézésnél is volt már, hogy a pult másik oldalán lassan, tagoltan kezdtek beszélni hozzám. A látássérülés rengeteg kérdést felvet, sok félelmet és fura reakciót válthat ki a másikból. Ez mind eloszlatható kérdezéssel, és így könnyebben elkerülhetjük a kellemetlen helyzeteket.

Atrocitás többször ért már utcán, tettek megjegyzést a testemre, csaptak már a fenekemre. Ez alapvetően is nagyon megalázó és kiszolgáltatott helyzet, ami látássérüléstől függetlenül elfogadhatatlan. Ez az én helyzetemben egy másik szint, ugyanis én nem tudom szembesíteni az illetőt, elrohanni sem tudok, jóval kisebb az eszköztáram a megoldásra. Volt, hogy kétes alakok megkérdezték, hogy megvédene-e a kutyám, ha megtámadnának. Szerencsére erre nem került sor, de egy ilyen kérdéstől szerintem bárki gyomra összerándulna.

– És melyik volt a legemlékezetesebb eset, amikor meghatódtál valaki segítőkészségén, kedvességén?

– Az emberek nagyon segítőkészek és sokszor felvillanyozzák a napom. Talán azt is mondhatom, hogy a látássérülésem valamelyest visszaadta az emberekbe vetett hitem. Egy alkalommal édesanyámra vártam fél órát egy aluljáróban, mert késett a vonata, és ez idő alatt kilenc ember jött oda, hogy tud-e segíteni. Kétségkívül ez volt az egyik olyan alkalom, ami megmelengette a szívem. Erről egy poszt is született, ugyanis jó emberek márpedig léteznek!

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Letartóztattak egy fiatal férfit a Pócs János által szervezett G.w.M-koncert utáni balhé miatt, öt embert még mindig keresnek

A nyomozási bíró elrendelte egy 25 éves férfi letartóztatását a jászberényi verekedés után. Az eddig elfogott négy ember tagadta a bűnösségét a gyanúsítotti kihallgatáson, volt, aki azzal védekezett, hogy ott sem volt.

KÉK HÍREK

Brutális medvetámadás Székelyföldön, mentőhelikopter vitte kórházba az 58 éves túrázót

Egy 58 éves férfit ért medvetámadás a Maros megyei erdőben, Torboszló és Székelyabod között. A súlyos, nyílt sebekkel és töréssel küzdő sérültet a marosvásárhelyi kórházba szállították műtétre.

KÖZÖSSÉG

Évtizedek után egy régi levél segítségével találta meg svéd és norvég rokonait a gödi Topház egykori lakója

A lebénult férfi családi kapcsolatai a szülei halálával teljesen megszakadtak. Gondozója egy véletlenül megtalált boríték alapján írt a rokonoknak, akik azonnal válaszoltak. A gödi Topház intézményével kapcsolatban 2017 tavaszán kerültek nyilvánosságra súlyos visszaélések és embertelen körülmények, a botrányt civil jogvédők robbantották ki.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. február 27.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy egy egykori intézeti lakó, Raymund újra kapcsolatba került a családjával. A bejegyzés szerint Raymi „majdnem 40 évig élt intézetben”. Azt írják, a férfi gyermekkorát a családja körében töltötte, de 1979-ben, 14 éves korában a szüleinek be kellett adnia őt a halmozottan sérült gyerekeket gondozó gödi Topházba.

A poszt szerint az intézményt az államtól 2018-ban vették át. A Szeretetszolgálat állítása szerint a valaha kerekesszékkel közlekedő Raymi addigra már ágyhoz kötött beteg volt, mivel egy baleset miatt mind a négy végtagja lebénult.

A szervezet szerint az egykor szebb napokat látott, de 2018-ra már erősen leromlott állapotú, korszerűtlen intézetet végleg bezárták, és a közel 200 lakóját kis létszámú, családias környezetben helyezték el. Raymit tizenegy társával együtt egy frissen felújított veresegyházi családi házba költöztették. A poszt úgy fogalmaz, a körülmények ellenére Raymi időnként szomorú volt, mert a családi kapcsolatai idős szülei halála után megszakadtak. A hiányt egy svéd zászlóval díszített pólóval igyekezett pótolni, mert úgy tudta, vannak rokonai Svédországban.

A bejegyzés szerint a sejtése beigazolódott.

„Igaza volt. Kollégáink a régi intézmény felszámolásakor találtak az irattárban egy Rayminak címzett levelet, amelyet valaha Oslóban adtak fel. Talán most is ott élnek még azon a címen hozzátartozói? Raymi gondozója írt pár sort arról, hogy a férfi új helyre költözött, egy róla készült fotóval együtt borítékba tette, és postára adta”

– idézik fel a posztban.

„Pár hét múlva csoda történt. Rayminak levele érkezett, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő: az egyik Svédországból, a másik Norvégiából! Az unokatestvérei írtak kedves üzenetet neki, lerajzolták az egész családfát, és küldtek magukról sok-sok fényképet is, a hátukra gyöngybetűkkel ráírva, hogy hol készült, és kiket ábrázol. Raymi boldogsága határtalan volt” – áll a Magyar Máltai Szeretetszolgálat bejegyzésében.

A poszt azzal zárul, hogy a rokonok azóta is tartják a kapcsolatot a férfival.

„A svéd és norvég rokonok azóta is tartják vele a kapcsolatot, születésnapjára zenélő, világító üdvözlőlapot és egy doboz csokit, Valentin-napra pedig szívecskés képeslapot küldtek neki. Ezeket a kincseket Raymi az ágya melletti polcon tartja, hogy bármikor nézegethesse őket, amikor csak kedve tartja. A tervek szerint a családja nyáron személyesen is meglátogatja majd. A találkozás örömére a kollégáink már tervezik a bográcsos kerti partit, hogy a svéd és norvég rokonok megtudják, milyen az igazi magyar gulyás.”

A gödi Topház intézményével kapcsolatban 2017 tavaszán kerültek nyilvánosságra súlyos visszaélések és embertelen körülmények, a botrányt civil jogvédők robbantották ki. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2018 nyarán vette át a fenntartói feladatokat, és megkezdte a nagy intézmény kiváltását kis létszámú, közösségi alapú lakhatás irányába. A folyamat részeként 2024 szeptemberében új lakóépületeket adtak át Gödön, amivel az egykori Topház épületének kiürítése lezárult, 2025 júniusában pedig a komplexum új nappali ellátó épülete is megnyílt.

Az átalakítás során az MMSZ több családi házat vásárolt és újított fel Gödön, Erdőkertesen, Veresegyházon és Őrbottyánon, ahol 8–12 fős lakóközösségek élnek 24 órás szakmai jelenlét mellett. A költözések előtt hónapokig készítették fel a lakókat, akiknek lehetőségük volt megismerkedni jövőbeli otthonukkal. A Gödről kivált lakók egy része ma a 2022-ben létrehozott támogatott lakhatás hálózatában él, amely 56 férőhelyen, több házban biztosít személyre szabott ellátást súlyosan, illetve középsúlyosan fogyatékos embereknek.

Kapcsolódó

Videó: ruandai gyerekek éneklik a KFT Afrika című dalát

A ruandai gyerekek örömmel és elképesztő fantáziával dolgozták fel a KFT dalát. Az egész egy magyar önkéntes ötletéből indult, de ami utána történt, arra senki sem számított.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk