Ferenc pápa az új könyvében: „Tudom, mit éreznek a koronavírusos emberek, miközben levegőért küzdenek a lélegeztetőgépen”
Világszerte egyszerre jelenik meg Ferenc pápa könyve, amelyet nálunk a 21. Század Kiadó gondoz, Simonyi Ágnes remek fordításában. Magyar címe
Álmodjunk Együtt – út egy jobb jövő felé.
A könyv társszerzője Austen Ivereigh római katolikus, brit újságíró, aki már több könyvet is írt Ferenc pápáról. A Simon & Schuster kiadó jóvoltából egy webinárium keretében „találkozhattunk” is vele, és feltehettük kérdéseinket.
Ivereigh történelminek nevezte a könyvet abból a szempontból, hogy ez az első alkalom, amikor egy pápa egy aktuális válságra – a Covid járványra – reagál könyv formájában. Mint elmondta, nagyon könnyű volt együtt dolgozni Ferenccel, és természetesen óriási megtiszteltetést jelentett számára.
A könyv három részre tagolódik, az elsőben Ferenc pápa a jó pásztor szemével néz végig a világon.
Ébredést lát a világban, ennek jele a MeToo és a Black Lives Matter mozgalom is.
Szerinte egy olyan krízis, mint a Covid, lehetőséget nyújt az újratervezésre, az újrakezdésre.
„Két bibliai alak ötlik eszembe, akiknek „Covidtörténete” segíthet megértenünk a sajátunkat” olvashatjuk. Saul, azaz Pál, és Dávid király történetére gondol, akik az életük során többször is drasztikus változtatásra kényszerültek, amikor szembe kellett nézniük saját bűneikkel.
Pálról például így ír:
„Gondoljuk meg, mi történt ezzel a lelkesedéssel és ideálokkal teli harcossal! Felbőszülvén azon, hogy milyen torzulást idéztek elő a judaizmusban Jézus tanítványai, eltökélte, hogy szétzúzza őket. Teljes bizonyosság és világosság töltötte el e felől, amikor aztán egyszer csak szembe találta magát egy helyzettel, és ez átírta valamennyi szándékát.”
De felemlegeti Salamon és Sámson esetét is, ahol a válság nem bűnből fakad, hanem egy ajándék elhanyagolásából. Salamon a bölcsességét, Sámson az erejét kapta ajándékul, de nem becsülték meg, és ez bukásukhoz vezetett.
Végül elmeséli saját „Covid válságait” is, amelyekből az első nagyon hasonlatos a mostanihoz:
„Jól emlékszem a dátumra: 1957. augusztus 13. Az egyik prefektus vitt be a kórházba, aki felismerte, hogy az influenzám nem az az aszpirinnel gyógyítható fajta. Azon nyomban leszívtak másfél liter vizet a tüdőmből, és én ott maradtam az életemért küzdve. Novemberben megoperáltak, eltávolították a jobb tüdőm felső lebenyét.
Tudom, mit éreznek a koronavírusos emberek, miközben levegőért küzdenek a lélegeztetőgépen.”
A 2. rész témája, hogyan emelkedhetünk felül a megosztottságon. Miként engedhetjük be Istent, hogy a segítségével új társadalmat építsünk?
„Az első lépés, hogy nézzük meg közelebbről, amit magunk körül látunk, és engedjük, hogy hasson ránk. A harmadik, hogy a tetteinkkel gyógyítsunk és tegyük jobbá, amit lehet. A kettő között pedig van egy lényeges közbülső lépcső: különböztessük meg a lelkeket, és válasszunk.”
A 3. rész címe „Ideje a cselekvésnek”. Ferenc igazi felszabadítás teológusként azt szorgalmazza, hogy a nép vegye át a vezetést a politikában és az egyházban.
Fontosnak tartja azonban tisztázni a „nép” fogalmát:
„ A nép nem azonos az országgal, a nemzettel vagy állammal, bármilyen fontosak is ezek az entitások... Egy ország, amelyet megcsonkítottak, vagy amely elvesztett egy háborút, újjáalakíthatja magát; amiképp a nemzet, amely alkotmányos válságon megy keresztül, újjáépülhet. Ha azonban megszűnik az érzés, hogy egy néphez tartozunk, abból az állapotból nagyon nehéz kilábalni. Az ilyen veszteség évtizedekig is sújthat bennünket, és kikezdi a képességünket az együttműködésre.
Ahogy az őseinktől örökölt viszonyítási pontok kifakulnak, odalesz a vágy, hogy népként összegyűlve alkothassunk egy jobb jövőt.”
Később pedig hozzáteszi:
„Ha jobb emberként szeretnénk kikerülni ebből a válságból, vissza kell találnunk ahhoz a tudáshoz, hogy egy nép tagjaiként közös a célunk.”
A könyv Valdés Remény című versével zárul. Ivereigh szerint ez volt az egyetlen, amihez Ferenc pápa ragaszkodott, hogy ez a költemény zárja a kötetet.
Érdekes élmény volt olvasni a könyvet. Bevallom, az első oldalaknál megijedtem, a Prológust kicsit banálisnak éreztem. Szerencsére ez a benyomás hamar elmúlt, sorról sorra vitt mélyebbre a válság teológiai boncolgatásába, és a pápa saját életéből vett példák, történetek, önvallomások sokkal hitelesebbé tették.
Ferenc pápa természetesen Istenben, a Jézus felé fordulásban látja a kulcsot. De ahogy azt megszokhattuk tőle, értékrendje, tanácsai még a nem hívők számára, vagy mint esetemben, a más felekezethez tartozóknak is relevánsak, megvilágosítóak lehetnek.
A könyv sajtó által máris sokat idézett részlete, amit a migrációról és a populizmusról írt. A pápa élesen bírálja ugyanis azokat a vezetőket, akik
„képzelt ellenség ellen uszítanak, hogy eltereljék a figyelmet a valódi problémákról.
„A migráció csak azoknak a fejében jelent fenyegetést a kereszténységre nézve, akik hasznot húznak ennek hangoztatásából.”
Itthon sokan egyenesen úgy értelmezték ezeket a sorokat, hogy a pápa Orbán Viktorról beszél. A már említett webináriumon volt olyan kolléga, aki úgy érezte, a pápa itt a Trump adminisztrációról beszél.
Ivereigh azonban leszögezte:
„Ferenc soha nem emel ki egy embert. Amikor populizmusról beszél, nem csak Trumpra gondol.”
Sajnos nem sorolta fel, hogy a katolikus egyház feje szerint ki mindenki tartozik bele ebbe a kategóriába, így nem ússzuk meg azt, amire Ferenc biztatott a második részben:
„...különböztessük meg a lelkeket, és válasszunk.”
fotók: commons.wikimedia.org, 21. század kiadó
