KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Ezek az emberek nem csak karácsonykor szegények, nem csak karácsonykor hajléktalanok”

A Food Not Bombs csapata az év minden egyes vasárnapját arra szánja, hogy ételt juttasson a rászorulóknak – ezzel pedig több tonna alapanyagot mentenek meg.


Vasárnap délelőtt, az Auróra bájosan romos épülete, a lépcsőkön fel-le száguldó színes zöldségekkel teli rekeszek, hámozás, szeletelés, tésztaszűrés, fűszerezés. A látvány és a hangulat közel sem szokatlan itt ezeken a napokon, ugyanis ilyenkor a Food Not Bombs kemény magja – az önkéteseikkel kiegészülve – hajtja uralma alá a helyet. November 14-én pedig én is egy voltam ezek közül az önkéntesek közül.

A Food Not Bombs egy olyan, a világ több nagyvárosában is jelen lévő mozgalom, ami már évtizedek óta foglalkozik élelmiszermentéssel. Piacokról és termelőktől szerzik be azokat a kidobásra ítélt élelmiszereket – élelmiszerbiztonsági okokból kizárólag zöldségeket és gyümölcsöket – amelyeket utána megfőznek, majd kiosztanak a rászorulók között.

A budapesti csoportosulás az akcióit hétvégente végzi: szombaton „piacoznak”, amely során nagyjából 200 kilogramm, szinte kifogástalan minőségű áruhoz jutnak.

Fotó: Szabó Anna

Farkas Eszter, az egyik szervező-koordinátor hozzátette, hogy vannak olyan hétvégék, amikor több is összejön, de az is előfordulhat, hogy kevesebb – ez utóbbi hosszú hétvégék és ünnepek környékén jellemző, amikor ez emberek hajlamosak túlvásárolni magukat.

Mindenesetre annyi zöldség és gyümölcs minden héten összejön, hogy legalább 150 rászoruló jól lakhasson.

A piacozást követő napon ugyanis az Auróra kertjében gyűlnek össze, hogy főzzenek egy levest, egy főételt, illetve készítsenek egy salátát, mindezt pedig délután kiosztják a Boráros téren. Ha a nap végén esetleg maradna még pár adag ennivaló, azt az Alföldi utcai melegedőhöz viszik.

„Nem marad úgy meg étel, hogy azt ne kapja meg senki.”

Ezen kívül elindítottak néhány önálló kampányt is az FNB-n belül. Nemrég zárult az augusztus-szeptemberi tanszergyűjtő kampányuk, amely során egymillió forint értékben juttattak el tanszeradományt három olyan tanoda számára, amelyek mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkoznak. De kifejezetten fontosnak tartják a menstruációs szegénységben élők problémáját is, ezért az egyik jelenleg is zajló, rendszeres kampányuk is erre vonatkozik. Különböző női termékeket gyűjtenek azok számára, akik amiatt maradnak ki a munkából vagy az iskolából, mert ezeket nem engedhetik meg maguknak.

Mindezek mellett igyekeznek segíteni azoknak is, akik az ételosztások során valamilyen különleges kéréssel fordulnak hozzájuk, illetve néhány különlegesebb akciót is elvállalnak. Így történt, hogy egy esküvő utáni ételfelajánlást osztottak szét, vagy éppen, hogy egy hajléktalanszálló lakóinak főztek karácsonyi vacsorát.

Fotó: Szabó Anna

Az aktualitásokról beszélgetve Gerliczki Eszter – aki már több mint hat éve része a FNB csapatának – elmondta, hogy az ünnepek közeledtével ők ugyanúgy folytatják a vasárnapi főzéseket, mint az év többi részében.

„Nem hagyhatunk cserben ennyi embert, és attól, hogy karácsony van, ők még számítanak ránk.”

Hozzátették: „decemberben talán annyi változik, hogy ilyenkor osztunk teát és forralt bort. A »Hozz sütit!« akcióknak köszönhetően pedig édességekkel is örömet tudunk szerezni a vendégeinknek. Mikulás napjára és karácsonyra pedig csokival készülünk.” Cserébe pedig az utóbbi néhány évben – a mérhetetlen hála és a kedves szavak mellett – az osztásra rendszeresen járók is készültek ajándékkal: aláírt képeslapokkal köszönik meg az FNB-nek az egész éves munkájukat.

„Ezen azért mindannyian rendesen el szoktunk érzékenyülni.”

Mindezek kapcsán viszont fontosnak tartották kiemelni, hogy nem csak az ünnepek közeledtével fontos a társadalmi felelősségvállalás és a rászorulók megsegítése.

„Ezek az emberek nem csak karácsonykor szegények, nem csak karácsonykor hajléktalanok. Ezeknek az embereknek egész évben meg kell küzdeniük azzal, amit mi el sem tudunk józan ésszel képzelni.”

Ezt pedig sokan hajlamosak elfelejteni, miközben apró látszatmegoldásokkal nyugtatják meg a lelküket. Például eladományoznak valahová néhány sütit vagy pár zacskó szaloncukrot, hogy utána nyugodtan hátradőljenek kanapéjukon, mondván ők is tettek valamit a rászorulókért. Ebben az időszakban a FNB-hez is több olyan jelentkező érkezik, aki az ünnepek közeledtével jótékonykodni szeretne, ezért besegítene a vasárnapi főzéseken. Természetesen őket is szívesen látják, de rendszeresen felhívják a figyelmüket arra, hogy a rászorulóké nem egy harmincegy napos problémakör.

„Nem biztos, hogy az a jó út, amikor decemberben mindenki megtámadja a civil szervezeteket, mert mi ott vagyunk a maradék tizenegy hónapban is.”

Fotó: Szabó Anna

Szerencsére sokan vannak, akik januártól novemberig segítik a szerveződést: nagyjából 30-40 önkéntesük az egész év folyamán rendszeresen pucol, szeletel, mosogat vagy éppen cipekedik – mellettük pedig mindig felbukkan néhány új arc. Köztük pedig megtalálunk mindenkit: rengeteg országból, városból jönnek fiatalok, idősebbek, gyerekes családok, külföldi társaságok, olykor rászorulók, sőt néha még más országok FNB-csapataiból is ellátogatnak páran az Aurórába, ami a hazai szerveződés számára külön öröm.

Ha te is szívesen csatlakoznál – nem csak karácsonykor! –, akkor keresd az Foot Not Bombs csapatát a Facebook- és az Instagram-oldalukon! Így nemcsak hogy szerezhetsz pár jó karmapontot, de belecsöppenhetsz egy olyan színes és izgalmas közösségbe is, amelyben teljesen megszokott, hogy egy répát pucoló, 16 éves punk fiú egész nap nevetgél a mellette ülő, krumplit szeletelő nyugdíjas nénivel.

„Nálunk mindenki helyet kap a közösségben”

– vallják a keménymag tagjai.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: