KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Énprojekt: pszichológus, coach, tanácsadó segít ingyen a lelki egészség megőrzésében

Jó irányba halad-e az életem? Jó karriert választottam? Miért nem érzem jól magam? - 35 szakember fogott össze, hogy segítsenek az útkeresőknek, akár karrierről, akár az élet más nagy kérdéseiről van szó.


Az Énprojekt a lelki egészséget és karriertudatosságot segítő foglalkozássorozat, amelyen rászorulók ingyenesen vehetnek részt. A pandémia alatt sokan váltak munkanélkülivé, a munkaügyi központok pedig telítve voltak. Erre reflektál az Énprojekt, amely a pandémia első hullámakor született társadalmi vállalkozás. Majd ötven főt számláló csapata a saját tudását adja vissza a közjó érdekében.

"Hét évet dolgoztam munkáltatói márkaépítőként, amikor szembejött velem egy díjmentes team coaching hírdetés. Új kihívást kerestem, így elmentem rá, ennek az útkeresést segítő programnak az eredménye mára az Énprojekt. A hat alkalmas foglalkozás végére mindegyikre megtaláltam a választ. Öten vettünk részt a foglalkozásokon, akikkel összeálltunk és megalapítottuk az Énprojektet" - mondja Istenes Petra, az Énprojekt megálmodója és vezetője.

Az Énprojekt jelenleg harmincöt szakemberrel várja azok jelenetkezését, akik úgy érzik, hogy segítségre lenne szükségük. Pszichológusok, coachok, illetve tanácsadók segítségével a lehető legtöbb embernek szeretnének szolgáltatást nyújtani. Programjaikkal jelzőlámpa-szerűen piros, sárga és zöld fokozatok szerint ajánlanak foglalkozásokat a résztvevőknek.

"Az Énprojekt szerepe a megelőzés, dolgozás azon, hogy ne váljon akuttá egy probléma. Pirosakat, vagyis pszichológiai beszélgetéseket azoknak ajánlunk, akik úgy érzik, hogy a múltban megakadt az életük egy ponton, amiből tovább szeretnének lépni. Sárgát, avagy karrier vagy magánéleti coachingot akkor ajánlunk, ha az illető kifejezetten saját útját kereső fázisban van, és csak abban az esetben lépünk a zöld szín felé, ha karriertanácsadásra, esetleg önéletrajzírásra vagy interjúfelkészítésre van szükség" - mondja Petra.

"Közös a jelentkezőkben, hogy nyitottak, és nem ragaszkodnak ahhoz a mítoszhoz, hogy mindent egyedül kell megoldaniuk. Fontos, hogy az ember merjen segítséget kérni."

"A pandémia miatti hosszabb ideig tartó bezártság ráadásul azt eredményezte, hogy az emberek nem tudták elterelni a figyelmüket programokkal, így olyan gondolatok is a felszínre kerültek, amikkel addig nem kellett szembesülniük. Ez az önrefkeltív időszak felerősítette az elfogadásbeli kérdéseket önmagunkkal szemben" - mondja Parák András, az Énprojekt pszichológiai szakmai vezetője.

Az agynak bizonyos időközönként jót tehet egy kis unalom, hiszen agyunk ebben az állapotban képes kreatív irányba terelni gondolatainkat. Fontos azonban, hogy a monotonitás és az önreflektálás időszaka egyensúlyban legyenek.

"Gyakran szándékosan menekülünk az unalom elől. Amikor ugyanis éppen vagy egy kis időnk lelkileg megérkezni, akkor szembesülünk olyan gondolatokkal, amelyekkel nem kényelmes találkoznunk, mert szorongást okoznak. Ezek a gondolatok mindannyiunkban ott lehetnek"

. mondja Parák András.

Ilyenek a 'Jó irányba halad-e az életem?' 'Jó karriert választottam-e?' vagy a 'Miért nem érzem jól magam?' kérdések. Emellett olyan időszakokra is szükség van, amikor egy fárasztó nap után kikapcsolásra van szükség."

Úgynevezett támogatói jelentkezőként is lehet csatlakozni a kezdeményezéshez, amivel a rászoruló jelentkezőknek nyújthatunk segítséget társadalmi összefogás részeként. "A lelki egészség közös ügy. Magánszemélyek illetve vállalatok jelentkezhetnek fizetősen is. Ebben az esetben legalább 25% adománykulcsot tartalmaz az általuk kifizetett díj, amit visszafordítunk rászorulók támogatására. Célunk, hogy ugyanolyan elérhetővé és természetessé tegyük a megfelelő segítő szakértőhöz fordulást mindenki számára, mint a mindennapi fogmosást." - magyarázza Istenes Petra.

"Ha nem figyelünk oda a mentális egészségünkre, akkor elvesszük saját magunktól annak lehetőségét, hogy egy boldogabb és kiteljesedettebb életet élhessünk."

"Azért is fontos segítséget kérni, mert ha nem érzem jól magam a saját életemben, probémáim vannak, feszült vagyok, akkor ez egy idő után kicsapódik másokra is."

"Lehet, hogy bántom azokat, akiket szeretek, ideges leszek, rossz döntéseket hozok. Ezzel a környezetemre is hatok. Így ha foglalkozunk magunkkal, akkor a környezetünkre is jobb hatással vagyunk" - mondja András.

A projekttel nemrég bekerültek a Social Impact Award nyertes csapatai közé, és 1500 euró díjazásban részesültek, ami az Énprojekt szervezetté válásához nyújt nagy segítséget.

"A nyereményt arra fogjuk felhasználni, hogy fejlesszük a szervezetünket és az ügyfélszolgálatunkat, mert jelenleg teljesen manuálisan kötjük össze a jelentkezőket a megfelelő segítővel. Már van annyi adatunk, hogy automatizálni tudjunk néhány dolgot a folyamatainkban, megőrizve azt a személyességet és törődést, amit a közösségükkel biztosítani tudunk. Eddig több mint 350 jelentkezőnek segítettünk és a cél, hogy évente ennél egyre többekhez juthassunk el fő gondolatunkkal, miszerint segítséget kérni oké!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk