„Eljött az összefogás és a cselekvés ideje” - bajba jutott vállalkozásokon és civil szervezeten segít a Bridge Budapest
Mi, a Bridge Budapestben sosem arra koncentrálunk, mit várunk az államtól, hanem arra, hogy az üzleti élet szereplői, mi, magunk mit tudunk tenni a változásért.
Az idézett, mindent újraszámoló cég Vállalható Üzleti Szereplő. A közel 1000 cég egyike, amelyik a nyilvánosság előtt, egy közösséghez kapcsolódva vállalja, hogy a működésében arra törekszik, hogy felelősen bánjon a munkavállalóival és az üzleti partnereivel, pénzügyi fegyelmet és felelősséget vállal. A teljesítményt és az értékteremtést tekinti a működése valódi mércéjének, és egyetért abban, hogy a piaci verseny ugyanúgy fejleszti őt, mint a win-win típusú üzleti együttműködések. A pozitív szemléletük alapja a megszerzett tudás és a folyamatos fejlődni akarás. Mélyen hisznek abban is, hogy a teljesítményükkel más cégek számára is referenciaként szolgálhatnak, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Magyarország egy jobban működő, versenyképes ország és még jobb hely legyen.
Eljött az összefogás és a gyors, de a körülményekhez képest nem hirtelen cselekvés ideje.
Mi is aggódunk, tele vagyunk kérdésekkel és bizonytalanságokkal. Aggódunk a szeretteinkért, magunkért, de cégvezetőként az egészségügyi kockázatok mellett mindenkiben megjelenik a felelősség a munkatársakért, a cégért, a közös jövőnkért. A cégek stabilizálása, a krízis-forgatókönyvek tervezése is a valóságunk része éppen. A többség éjjel-nappal dolgozik, hogy megmentse, amije van, építkezzen, újratervezzen, amikor a legnehezebb koncentrálni is. Most vizsgázik a közösségünk, és eddig csodálatosan. Szigetet alkot a káoszban, tudást, tapasztalatot, kétséget oszt meg egymással.
A Vállalható Üzleti Kultúráért Nagyköveteket és a Minősített üzleti szereplőket arra kértük, küldjék el, ha van megosztható policy, Q&A, javaslat, munkavállalói kommunikáció, cselekvési terv, céges protokoll a birtokukban, hogy segíthessünk ezzel is azoknak, akik esetleg nem olyan nagyok, hogy erre kész csapatok és/vagy előzetes forgatókönyvek állnának rendelkezésükre. A közösségünk ereje és értéke, hogy szektorok közötti, kicsik és nagyok együtt vannak benne, rengetegféle a tudás és a tapasztalat. Azonnal küldtek, hogy segítsék azokat, akik most tanácstalanok és kétségbeesettek.
Az eddigiek itt érhetők el: https://vallalhato.hu/protokollgyujtemeny/
Folyamatosan bővítjük.
A Magyarországon működő vállalkozások 99,1 százaléka kis- és középvállalkozás. Mindig elmondják, hogy a számarányukhoz képest a gazdasági súlyuk kisebb, mint a nagyvállatoké. A vállalati szektor teljesítményének ők “csak” a 44 százalékát adják. Abban, hogy milyen lesz a közérzetünk az újraindulás éveiben viszont, biztosan kiemelkedő lesz a szerepük.
Veszteségminimalizálás és üzleti újra- és újratervezés. Ez zajlik most mindenhol. Mindenki racionalizál. Meghúzza a féket. Aki tudja. Aki nem, zuhan. A tartalékkal rendelkezők megoldják.
Senki nem tudja előhúzni a B tervet, mert már nem érvényes.
De van, aki még szabadabban dönt, mert van muníciója. Rajtuk múlik majd sok minden. Tudják, akarják-e segíteni a stabilan talpon maradók a megingókat vagy zuhanókat? Szívből remélem. Nyilván nem elvárható, hogy mindenki mentsen meg valakit, ez túl naiv és idealista elképzelés lenne. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyszerűen is lehet. Például azzal, hogy nem most állunk bele egymásba. Cégek esetleg türelmesebbek egymással, mint békeidőben. Vagy azzal, hogy megosztják a legjobb gyakorlataikat, mert nekik van készen. Van csapat, kapacitás, pénz előre gondolkodni és tervezni. Az üzleti szolidaritás is most vizsgázik. Ahogy a kreativitás is. A gyors reagálás meg a fókuszálás is.
Az egészségügyi félelmek mellett megjelenik az egzisztenciális szorongás, ami irgalmatlan mentális teher a bezártságon túl, és gyengíti is az immunrendszert. Ne legyen kétségünk, a cégek krízise a civilek krízisét is hozza. Főleg egy olyan országban, ahol a támogatás és az adományozás kultúrája még nem gyerekcipőben jár, inkább csak mezítlábas. Mi lenne, ha most ez is megváltozna hirtelen? Ha, ahogy kiderül, milyen mennyiségű tudást és tapasztalatot tudunk mozgósítani pillanatok alatt, mindenki, aki teheti, végig gondolná, ki van nagy bajban a környezetében és csak úgy adna neki. Nem kérdezne, nem kérne megjelenést, csak úgy utalna.
Arra buzdítok minden civil szereplőt, aki most fél, hogy nem tudja folytatni a misszióját, hogy nem lesz miből tovább ellátnia olyan feladatokat, amiket senki más nem old meg helyette, hogy egyszerűen kérjen. Ne szégyellje most.
Ne ítéljünk meg és el senkit azért, mert számol, és tudja, hogy hiába tervezett, hiába voltak a békeidőkre kreatív elképzelései a finanszírozásával kapcsolatban, kidobhatja most minden törekvését a kukába. Ha tudunk, adjunk.
