KÖZÖSSÉG

„Egyre kevesebb a vakokkal kapcsolatos negatív előítélet”

Tizenöt éve működik a Buda-Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesület. Az évek alatt munkahelyeket teremtettek látássérültek számára, és hatékony érdekképviseleti tevékenységet végeznek. Nyikes Fatime, az egyesület elnöke beszélt arról, hogyan jutottak el az alapítástól a népszerű jótékonysági koncertekig.
Szegedi Éva - szmo.hu
2020. december 01.


Link másolása

„Szó szerint a nulláról építettük fel az egyesületünket. Most pedig 38-an dolgoznak nálunk. Én abban hiszek, hogy mi, fogyatékossággal élők ne csak beszéljünk arról, hogy egyenlők vagyunk másokkal, és helyünk van a társadalomban, hanem a munkánkkal mi is segítsünk a sok segítségért cserébe. Így alakulhat ki az egyensúly – mondja Nyikes Fatime, a Buda-Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének elnöke.

„Ez a szervezetünk különlegessége: a gyakorlatban is megmutatjuk, mit tudunk, mi mit teszünk másokért. Partneri viszonyban gondolkodunk, és ennek az a feltétele, hogy az adományért, támogatásért, segítségért cserébe kínálok valamit, jelen esetben egészségügyi szolgáltatást. Fontos, hogy akár lelki értelemben érdekeltté tegyem a másik felet, hogy segítsen nekem, mert ez jó érzéssel tölti el. Ez a filozófiánk egyik sarokpontja.”

Nyikes Fatime felnőttként veszítette el teljesen a látását. Lelkileg nagyon mélyre került. Miután feldolgozta az őt ért traumát, talpra állásában sokat segített neki az, hogy szociális munkásnak tanult, majd társaival együtt 15 évvel ezelőtt megalapította a BULÁKÉ-t, vagyis a Buda-Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületét.

2015-ben Richter Aranyanyu Díjra jelölték szociális kategóriában, emellett a Richter Főnix Közösség tagjává is választották – nagy megtiszteltetés volt számára a jelölés és a beválasztás is, fantasztikus közösségre talált, inspiráló élettörténetekkel találkozott. Ugyanakkor nem érzi egyedül az ő sikerének, ez szerinte inkább az Egyesületről szól.

A láttássérülteket segítő egyesületet tizenegynéhányan alapították, és lépcsőzetesen, fokról fokra haladva építették fel. Nyikes Fatime úgy emlékszik rá, hogy ez egyetlen, máig húzódó folyamat volt a helyszín kereséstől a szolgáltatások kiépítésén és a források felkutatásán át a környező települések lakosságának és intézményeinek megszólításáig. Az első mérföldkőnek azt tekintik, amikor Budaörs városa lehetőséget adott arra, hogy a székhelyüket ott jelentsék be – és így 2006. április 4-én megnyithatták ügyfélszolgálati irodájukat.

„Egy icipici irodát kaptunk a támogató szolgálatból, ami az orvosi váróból nyílt. Ott szerveztük meg a megnyitónkat, és még karácsonyi klubot is tartottunk az akkor még maroknyi tagság számára. Úgy nyitottuk össze az ajtót az orvosi váróval. Miután megkaptuk az akkreditációs tanúsítványt, és megkezdhettük a látássérültek foglalkoztatását, béreltünk ugyanabban a házban egy 50 négyzetméteres lakást, ott kezdtük el a munkát két gyógymasszőrrel.” A másik ilyen mérföldkövet az jelentette, amikor ingatlant vásárolhatott az Egyesület, ez ugyanis sokkal biztonságosabbá teszi a működésüket, nem függnek a tulajdonostól és gazdasági változásoktól.

Már az elejétől fogva nagy hangsúlyt helyeztek a szakmaiságra, mert az egyesület úgy véli, önmagában az érintettség nem elég. Korábban elegendő volt az is, ha látássérült az érdekképviselő, és „van hangja”. A BULÁKE alapelve viszont az, hogy mivel sok a hátrányos helyzetű csoport, sok az igény, ha ők nem tudnak lerakni az asztalra fajsúlyos szakmai anyagokat megfelelő indoklással és érveléssel, nem tudják jól képviselni az érdekeiket a támogatások elnyeréséhez.

A szakmaiság azt is jelenti, hogy nem vesznek fel egy munkakörre csak azért egy jelentkezőt, mert az látássérült. Az első az alkalmasság.

Nyikes Fatime elmondja, hogy a megváltozott munkaképességű emberek egy része még nincsen felkészülve a munkavállalásra, mert vagy már elavult a tudásuk, elavultak a készségeik, vagy nem mindig célozzák be jól azt, hogy mire képesek. Előfordul az is, hogy valaki még nem jutott el olyan pszichés, mentális, fizikai állapotba, hogy megfelelően el tudja látni a munkát. Az egyik állásinterjún például neki a meghallgatásról segítő beszélgetésre kellett váltania, mert a jelentkező elkezdett zokogni – még a saját, fogyatékosságával kapcsolatos gyászfolyamatával volt elfoglalva, még nem dolgozta fel a traumát. „Szeretném hangsúlyozni, hogy attól, hogy mi megváltozott munkaképességű emberek vagyunk, még lehetnek elvárásaink a munkavállalókkal és a feladatok elvégzésével kapcsolatban.”

Mivel a környezetemben azt tapasztaltam, akad néhány sztereotípia a látássérültekkel kapcsolatban, megkérdezem, milyen előítéletekkel kell megküzdeniük. Nyikes Fatime elmondja, hogy az egyik sztereotípia az, hogy aki fogyatékossággal él, az deviáns is vagy értelmi fogyatékossággal is küzd. De ezek az előítéletek például a hallássérülteket is sújtják.

„Ha valamiről nincsen személyes tapasztalatunk, vagy nem megyünk közel egy helyzethez, akkor messziről egészen más képet alakítunk ki róla”

– magyarázza. Amikor elkezdtük a munkát, akkor még sokkal nehezebb volt úgy megszólítani az embereket, hogy ne legyen részükről egy kis visszahúzódás vagy viszolygás, de ennek nem feltétlenül az előítéletesség az oka, hanem pusztán az, hogy ez még ismeretlen terület volt számukra, az érdekképviseleti munka korábban nem ment ennyire közel az emberekhez.

A mi megalakulásunk éppen abból a gondolatból fakadt, hogy mi menjünk közelebb a többi emberhez, mi tegyük meg az első lépést. Arra már könnyebb reagálni, mintha csak várjuk, hogy a másik nyisson vagy legyen szolidáris velünk. Közben a korábbi, előítéletesebb gondolkodásmód is sokat oldódott mára, és ez annak is köszönhető, hogy az Európai Unió alapelvei beszűrődtek a magyarországi érdekképviseleti munkába, a kis helyi csoportok mellett önálló egyesületek alakultak.

Nekem személy szerint többnyire pozitív tapasztalataim vannak a nem látássérült emberekkel kapcsolatban, egyre kevésbé sújtanak bennünket a sztereotípiák. Ehhez viszont az is kell, hogy mi bátran odategyük magunkat emberileg is, nyitottsággal, kezdeményezőkészséggel.”

A szakmaiságot, a professzionális hozzáállást többször is hangsúlyozza Nyikes Fatime a beszélgetésünk alatt. Például kizárólag szakképzett, komoly múlttal rendelkező gyógymasszőrökkel dolgoznak. Az egyesület munkatársai folyamatosan képzik magukat, és mindegyiküknek megvan a szükséges végzettsége vagy képesítése a betöltött pozícióhoz. Náluk fontos szempont, hogy ne azért vegyék igénybe a szolgáltatásaikat, mert sajnálják őket, hanem azért, mert értenek ahhoz, amit csinálnak, és minőségi munkát végeznek.

„Elsőként szociális munkás diplomát szereztem, és legfőképp szociális munkásnak is tartom magam, ebből kifolyólag az alap szakra mesterfokozatot is szereztem. Szervezetfejlesztő szupervizor a másik végzettségem, ezen kívül gyógypedagógiai OKJ-s végzettséget is szereztem. E három terület együttes jelenléte a vezetői munkámban nagyon nagy segítség.

Ma már az integrált oktatásban egyre több a fogyatékossággal élő fiatal, és nem akkora kuriózum. Az egyetemi koordinátorok felkészültek a fogyatékossággal élő hallgatók támogatására, másrészt olyan eszközök állnak a rendelkezésükre, amelyekkel mi, látássérültek is versenyképesek lehetünk az oktatás során. Ilyen a számítógép, ami egy speciális szoftver segítségével gyengén látók és vakok számára is egyenlő esélyeket biztosít, vagy az okostelefon, amire - amellett, hogy beszél – sokféle segítő (pl. pénzfelismerő, GPS) alkalmazást is le lehet tölteni.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Hatvan kutyát és a gazdáit is megmentette egy kiskutya Miskolcon
A törpe pincser időben felébresztette a gazdikat, így a menhelyen élő egyik állatnak sem lett baja.

Link másolása

Egy kutyamenhelyet üzemeltető miskolci házaspár arra ébredt kedd hajnalban, hogy lángol a kazánházuk – számol be az esetről az RTL. Az hogy nem történt nagyobb baj, kizárólag egyetlen dolgon múlott:

egyéves törpe pincser kutyájuk ugyanis éjjel felébresztette őket, így mire a tűzoltók kiértek, a férfinak sikerült elfojtania a lángokat.

„Te vagy a hősünk!” – dicsérte Minit, a kutyát a gazdája, Melinda.

„Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy a kiskutyánk bökdösi a fejemet, hogy keljek fel, és nézett a nappali felé. Először azt hittem, hogy csak nézelődik, de utána hallottam, hogy a kutyák kaparják az ajtót, akkor mentem hátra a kazánházhoz, hogy miért kaparnak” – mesélte a teljes történetet a csatorna Híradójának Zsebesi Béla, a kutya másik gazdája.

Télen a kutyák a kazánházban húzzák meg magukat éjszakára. Minden állatot sikerült időben kimenteni, a család szerint mindez Mininek köszönhető, aki félelmet nem ismerve a kutyamenhely lakóit is terelgette a tűz elől.

„Segített nekem terelni a többi kutyát, hogy az udvarra kerüljenek, de akkor már akkora füst volt az egész házban, hogy semmit nem lehetett látni. Csak őt láttam, hogy jön-megy, tehát abszolút nem ijedt meg, nem pánikolt be, hanem mint egy igazi tűzoltó, jött és segített”

– tette hozzá Zsebesi-Lengyel Melinda. „Mini szintén mentett kutya, a villamossínekről szedték össze néhány hónapja. Azóta túl van egy súlyos betegségen, sokáig hordták állatorvoshoz. Azóta a szobában lakik. Úgy érzem, mi kétszer megmentettük az ő életét, most ő mentette meg a miénket, illetve a társai életét” – mesélte a stábnak.

Mini, a hős pincser

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Napokkal azután halt meg álmában egy fiatal férj, hogy megtudta, gyereket vár a felesége
Öt évig voltak együtt, de csak szeptemberben házasodtak össze. A feleség augusztusra várja a közös gyereküket.

Link másolása

Szomorú posztban búcsúzik csütörtökön álmában elhunyt férjétől a Facebookon egy fiatal feleség, aki nemrég tudta meg, hogy anya lesz, írja a Daily Mail. A péntek reggeli posztban Shannen Rissel azt írja, hogy Connor volt élete szerelme, akivel éppen csak megtudták, hogy augusztusban gyerekük születik.

A bejegyzésből kiderül, hogy az ausztráliai Gorokonban élő pár 5 évig és 4 hónapig volt együtt, de csak tavaly szeptemberben házasodtak össze. Shannen szerint férje imádott a szabadban lenni, új dolgokat kipróbálni, ugyanakkor világ életében keményen dolgozott.

Ismerősei már létre is hoztak a fiatal özvegy számára egy közösségi gyűjtést. A befolyt összegből a temetési költségekhez szeretnének hozzájárulni, valamint a nyáron születő kisbaba felnevelésében is segítenének anyagilag. A gyűjtés során már 20 ezer ausztrál dollár (5 millió forint) gyűlt össze.

A teljes angol nyelvű posztot a tragédiáról itt lehet elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
Hasonló balesetben vesztette el a férjét 16 évvel ezelőtt a lezuhant nepáli gép másodpilótája
A pilótanő férje tragikus halála után kezdte meg a pilótaképzést.

Link másolása

Mint arról mi is beszámoltunk, szörnyű tragédia történt vasárnap: legalább 68 ember meghalt, amikor lezuhant egy repülő a nepáli Pokharában. A gép darabjaira tört, amikor földet ért, és ki is gyulladt.

A kétmotoros ATR 72 típusú repülő fedélzetén 72-en utaztak, köztük a négyfős személyzet, két gyerek és tíz külföldi állampolgár. Egyelőre még nem találtak meg mindenkit, így az áldozatok száma tovább növekedhet. Túlélőről még nem érkezett hír.

A beszámolók szerint nem élte túl a szerencsétlenséget a gép másodpilótája, Anju Khatiwada. A Yeti Airlines légitársaság közleménye szerint

a nő 16 évvel ezelőtt szintén egy repülőbalesetben veszítette el pilóta férjét. Az özvegy a tragédia után kezdte meg a pilótaképzést a férje életbiztosításából.

Anju Khatiwada korábban a Katmandu és Pokhara közötti útvonalon repült, a tragédiába torkolló úton pedig a kapitánnyal volt a pilótafülkében. A kapitány holtteste már előkerült és azonosították is - írja a Unilad.

Azt egyelőre még nem tudni, hogy pontosan miért zuhant le a repülő. A földről készült felvételeken az látszik, hogy egyszercsak megbillen, ahogy egyre lejjebb ér. Szemtanúk szerint a gép egyik fele egy domboldalnak ütközhetett, a másik pedig a Seti-folyó szurdokába zuhant.

A helyiek úgy látták, hogy a repülő "remegni kezdett", majd folyamatosan ide-oda mozgott, mielőtt lezuhant.

A gép fekete doboza és a pilótafülke adatszolgáltatója sértetlen maradt, így a hatóságok abban reménykednek, hogy ezekből kiderülhet, mi is történt a baleset előtti pillanatokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


FELFEDEZŐ
Tíz éven keresztül titokban fizette rászoruló emberek gyógyszereit egy amerikai férfi
Minden hónapban 100 dollárt vitt be a helyi patikába. A pénzből olyan embereknek vettek gyógyszert, akiknek nem volt biztosításuk.
Fotó: Tania Nix/Facebook - szmo.hu
2023. január 21.


Link másolása

Amikor 2012-ben az amerikai Alabama államban élő Hody Childress megtudta, hogy a lakóhelyének, Geraldine-nak egyes lakói nem tudják kifizetni a gyógyszereiket, megegyezett a helyi patika tulajdonosával, Brooke Walkerrel. Az amerikai légierő veteránja 100 dollárt (36 ezer forint) adott Walkernek, majd egy hónappal később újabb százat, hogy azoknak segítsen, akiknek nem telik gyógyszerre - írja az Insider.

Walker a helyi WVTM13 nevű csatornának adott interjúban számolt be a történekről.

"El ne áruld senkinek, honnan van a pénz. Mondd azt, hogy Isten áldása!"

- kérte a férfi.

A nő egy borítékban gyűjtötte a pénzt, az évek során több ezer dollár gyűlt össze. Legalább két olyan betegnek vett belőle gyógyszert, akiknek nem volt biztosításuk.

"Minden egyes hónapban besétált a gyógyszertárba, és átadott 100 dollárt. Megtartottam a szavamat, nem mondtam el senkinek, a családomnak sem" - mondta Walker. Ez 10 éven keresztül ment így, de 2022-ben Childress túl gyenge lett ahhoz, hogy bemenjen a patikába. Krónikus légúti megbetegedésben szenvedett.

A férfi 2023. január 1-jén halt meg, csak ezután árulta el Walker a titkot, amin mindenki megdöbbent. A lányának, Tania Nixnek is csak hetekkel a halála előtt mondta el.

"Elmesélte, hogy minden hónap elsején 100 dollárt visz be a patikába, és hogy nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. Csak segíteni akart rajtuk"

- nyilatkozta a lány.

Azóta a család és a barátok vállalták, hogy tovább folytatják a hagyományt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: