Brüsszelben élő magyar nő mondja el, mi történik a városban
Ott élő olvasónk, Orsi brüsszeli beszámolója:
Felkeltünk, összeszedtük magunkat, majd a két gyerkőcöt, akiket párom vitt ma oviba és iskolába, én közben rendet raktam arra gondolván, hogy anyukám, ha este érkezik biztos kap egy kisebb fajta szívrohamot, hogy hogyan néz ki a lakás.
Miután 8 után pár perccel végeztem ezzel, magamhoz vettem a koffeinnel teletöltött bögrémet, és leültem a gép elé, hiszen ma is, mint minden kedden és pénteken, távmunkázok.
Míg arra vártam, hogy bejelentkezzek a rendszerbe, olvasgattam a híreket, gyorsan felköszöntöttem még a szülinapos barátnőmet, a Facebookon a bejegyzéseket böngésztem, de már az első hír, ami szembe jött az oldalon, az volt, hogy robbantás volt a zaventemi reptéren.
Örök kételkedő lévén persze az első reakcióm az volt, hogy utánanézek hitelesebb híroldalakon is, mint a Facebook, hogy igaz-e, amit látok. 8 óra 17 perc volt ekkor, és még jó, hogy ültem, ugyanis a hír IGAZ volt.
Hogy mi jut ilyenkor elsőként az ember eszébe? Nos, az, hogy:
− milyen jó, hogy a gyerkőceim helyben járnak oviba és suliba
− milyen jó döntés volt Brüsszelből vidékre költözni (26 km-re lakunk)
− milyen jó, hogy ma éppen távmunkázok
− anyukámék éppen ma jönnének hozzánk a húsvéti és tavaszi szünetre, és vajon jön-e ma gép?
Az első gondolatok után persze jött a cselekvés. Koránkelő barátoktól SMS-ek, Facebook üzenetek, családtagoknál gyors bejelentkezések, amíg lehetett telefonon, utána már segítséggel, mivel 10 óra előtt nem sokkal túlterheltség miatt (és szerintem az újabb robbantásoktól való félelem miatt) korlátozták a telefonhívásokat, és hivatalosan is arra kértek mindenkit, hogy inkább a közösségi hálót és az internetet használják.
"Everyone ran, including me." https://t.co/PLIRzPnJjr #Brussels pic.twitter.com/MzfU24Z04I
— Mashable (@mashable) March 22, 2016
Az ember ilyenkor több hírcsatornán keresztül figyeli az eseményeket, az érintett barátok tartják egymásban a lelket. Lessük a netet, hogy vajon mindenki, aki fontos neked, bejelentkezett-e már, hogy jól van.
Gyorsan létre is jött egy oldal, ahol be lehetett jelentkezni, hogy biztonságban vagy, így ha nem is tudsz mindenkit értesíteni, ők meg tudják nézni. Akit érdekel itt tudja megnézni.
Az első sokkból még szinte fel sem ocsúdott az ember, és már jött is a második: robbantás volt a maalbeeki metrómegállónál. Ez azért is fontos, mert az érintett metrómegálló az Európai-negyedben van, rengeteg EU-s épület van a közvetlen közelben.
Az EU-negyed, melyet eddig a terroristák elkerültek, most igencsak érintett lett.
Az épületeket kiürítették, vagy lezárták. Se ki, se be - legalábbis további utasításig.
Jómagam ugyan nem járok metróval, azonban a kérdéses megálló az irodánktól kb. 3 sarokra van. Egyből írtam a kollégáknak, akikről tudtam, hogy már bent vannak. Jelezték, hogy jól vannak, a robbantást nem hallották ugyan, de kimenni nem tudnak, mert nem engednek se ki, se be senkit a biztonsági őrök. Szervezik egymás között, hogy mindenki épségben hazajusson, hiszen sokan vagyunk bejárósok, és mivel a pályaudvarokat lezárták, így vonat estig nem nagyon lesz, amivel haza lehetne menni.
Bourse Sq in #Brussels has become a giant black board for people' messages of solidarity https://t.co/AuZw81WC7k pic.twitter.com/CCsxj8P25V
— Guardian news (@guardiannews) March 22, 2016
A munkahelyem biztonsági szolgálatától is folyamatosan kapjuk a híreket, abszolút azon dolgozik minden kolléga, hogy a bent rekedtek valahogy biztonságban hazajussanak.
Aggódó szülők próbálják a gyermekeik iskoláját elérni.
Az iskolából egyelőre nem engedik ki a gyerekeket, még az ebédszünet idejére sem. Az egyedül hazajárósokat is bent tartják.
Mindenki vár, az emberek várják a híreket, a hivatalok, intézmények várják a felsőbb utasításokat. Szépen lassan gondolnak mindenre. Néhány nagyobb bevásárlóközpont, sportlétesítmény, de még az Ikea is zárva tart a mai napon, és még ki tudja meddig.
Szomorú ez a dolog, novemberben közel két hétig volt 4-es fokozat Brüsszelben, és környékén. Szerencsére a munkám megengedi, hogy akár több napon keresztül is otthonról tudjak dolgozni, de sok itt dolgozó embert elgondolkoztat, hogy "rendben, ez van most, de mi garantálja, hogy egy napon nem fogok egy olyan metróban, vonaton, buszon ülni, ami célpont lett?".
Ami látszik a hírekből, az az, hogy halvány lila sejtésük sem volt, hogy mire készülnek a terroristák.
Ennek ellenére profin megy a mentés, a kommunikáció, a híradás, látszik, hogy sokat gyakorlatoztak. Sajnos azt kell mondjam, erre már felkészültek, de figyelem, ez most NEM GYAKORLAT.
People in #Brussels are starting to leave candles & flowers in tribute to victims of attacks (photo: @GettyImages). pic.twitter.com/GwHQwYMvWt
— TODAY (@TODAYshow) March 22, 2016
Percről percre jönnek a hírek, hogy hány halott, hány sebesült. Az ember ül a gép előtt, vagy éppen a belga TV-ben figyeli az eseményeket. Sóvárog minden olyan információ után, várja a híreket, de legfőképpen arra keresné a választ, hogy mi lesz ezután?
Hiszen egyszer újra indul az élet, egyszer fel kell szállni arra a Brüsszelbe tartó vonatra, és be kell menni dolgozni, hiszen nem lehet örökké félelemben élni.