KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Borzasztó körülmények között mentette meg háborús sérültek életét két héten át egy ukrán idegsebész és gyerekorvos felesége

A Kijev mellett Bucha kórházában rekedtek, ahová folyamatosan érkeztek a megsérült emberek. Végül sikerült kimenekülniük a betegekkel együtt, mielőtt az oroszok elfoglalták volna a kórházat.


Számos ember életét mentette meg egy kijevi idegsebész és gyermekorvos felesége az ukrán fővárostól 24 kilométerre lévő Bucha kórházában - számolt be róla a Daily Mail.

Andrij Szviszt, a kijevi Romodanov Idegsebészeti Intézet specialistája és gyermekorvos felesége konzultációk miatt utaztak a fővárosból Buchába, ahonnan aztán nem is tudtak hazatérni két hétig a harcok és a rengeteg háborús sérült miatt. Legközelebbi barátaikat arra kérték, ha esetleg nem élnék túl, fogadják örökbe 5 és 2 éves gyerekeiket.

Ha már ottragadtak, igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a Központi Irpen Kórházba érkező sebesültekért. A 35 éves Olga segített a sérülések diagnosztizálásában, a sebek ellátásában, a 47 éves Andij pedig komolyabb műtéteket végzett.

Ő mentette meg például egy hétéves kislány életét, aki súlyos fejsérülést szenvedett egy orosz támadásban. A Kijev külvárosában élő családja kocsival menekült a harcok elől, de belefutottak a lövöldözésbe. Csak az apa úszta meg sértetlenül, a kislány fejébe szilánkok fúródtak, bátyja és édesanyja pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy már nem tudták megmenteni az életüket. A kislány azonban Svisztnek köszönhetően életben maradhatott egy nehéz, háromórás műtét után.

"Nagyon súlyos, életveszélyes sérülés volt. Örülök, hogy túlélte. Szörnyű megfelelő orvosi felszerelés nélkül, folyamatos bombázás közben embereket műteni"

- mondta az idegsebész.

A kórházban egyáltalán nem voltak ideális körülmények az ilyen súlyos betegek ellátásához. Volt, hogy nem volt víz, kannából kellett vizet önteniük, hogy kezet tudjanak mosni, és sokszor az áram is elment. A bent lévők folyamatosan hallották a repülőgépek hangját és a rakétakilövéseket az épület felett. A személyzet nyílt tűzön főzött ételt, és fáklyákkal világítottak, hogy energiát spóroljanak a kórházi generátoroknak. Volt, hogy a CT-vizsgálatokhoz sem volt elég áram, ezért Szvisztnek a röntgenfelvételekre és saját képességeire kellett hagyatkoznia.

"Néha abban a helyiségben aludtunk a padlón, ahol műtöttünk. De volt, hogy nem is tudtunk aludni a közeli robbanások miatt. Olyan volt, mintha a frontvonalban lettünk volna: amikor lefekszel, nem tudod, hogy felébredsz-e"

- mondta.

Feleségével együtt megfogadták, hogy a legsúlyosabban sérült gyerekek nélkül nem fogják elhagyni a buchai kórházat. Végül 19 gyerekkel együtt menekültek ki onnan mindössze két nappal azelőtt, hogy az oroszok elfoglalták a kórházat.

"Nem dicsekszem, de mindenkit megmentettünk, akit meg tudtunk menteni, ez hatalmas eredmény. Senki sem hitte, hogy ezek a komoly fejsérülést szenvedett emberek túlélhetik ezt, de mindannyiuknak sikerült"

- mondta az idegsebész.

Csak egyetlen sérült halt meg, egy férfi, akit géppuskával lőttek meg, egy golyó pedig a gerincvelejébe fúródott. Három nappal később jutott el buchai kórházba, ahol már nem tudtak segíteni rajta. Szviszt szerint egy tűzoltó életének megmentése volt a legnehezebb feladat, aki a közeli Hosztomelben sérült meg, amikor az oroszok állítólag a megsebesült katasztrófavédelmi dolgozókat akarták megölni. A férfit is meglőtték, egy golyó a karjában, egy pedig a fejében volt. Végül egy ötórás műtéttel sikerült megmenteni, de továbbra is kórházi kezelésre szorul, és hosszú rehabilitáció vár rá.

Az a fiatal lány is életben maradt, aki súlyos fejsérülést szenvedett, de csak két nap múlva sikerült eljutnia a kórházba. Húgával együtt indultak el, de ő olyan rossz állapotban volt, hogy útközben meghalt. Nővére is már majdnem haldoklott, amikor beért a kórházba, vérátömlesztésre volt szüksége, de szerencsére túlélte.

Az idegsebész és kollégái mentették meg azt a 9 éves kislányt is, akinek a fotója már bejárta a világsajtót. Mi is megírtuk, hogy a kis Sashát meglőtték a karján, amikor családjával együtt kocsival akartak elmenekülni Hosztomelből, de útközben tüzet nyitottak rájuk az orosz katonák. Az apa meghalt, az anya és két lánya pedig két napig egy pincében rejtőzködtek, mielőtt egy férfi segített volna nekik eljutni a kórházba. A kislány karja akkor már nagyon rossz állapotban volt.

"Azonnal a műtőbe vittük Sashát. Mondtam az édesanyjának, hogy nem biztos, hogy meg tudjuk menteni a lánya karját. Ő pedig nyugodt, csendes hangon csak annyit mondott: 'mentse meg a lányom életét'. Se könnyek, se pánik"

- mesélte Olga.

Sasha karját végül amputálni kellett, de az életét megmentették. A történtek után is azt mondta: "Nem tudom, miért lőttek meg az oroszok. Remélem baleset volt, és nem akartak bántani."

Öt nappal a műtétje után sikerült kimenekíteni a sérülteket és az orvosi személyzetet a kórházból. Két busszal vitték őket, a legsúlyosabb sérülteket a padlóra fektették a hétórás út alatt.

"A gyerekek sírtak, mert féltek a fegyverropogástól. Mi meg azért féltünk, mert nem tudtuk, hogy élve el tudjuk-e vinni őket egy biztonságos helyre"

- mondta Szviszt.

Végül szerencsésen eljutottak egy ukrán ellenőrzőponthoz, ahol a katonák alig akarták elhinni, hogy épségben el tudtak jönni odáig Buchából, a heves harcok ellenére. A betegeket kijevi kórházakba szállították. A kis Sasha pedig Olaszországba ment a családjával, ahol ismét megműtötték, már lábadozik.

Az idegsebész azt mondta, félelmetes volt számára ez a két hét. Nagyon haragszik az oroszokra, akik ennyi szenvedést okoznak Ukrajnának.

"Embertelen módszereket alkalmaznak. Ez nem háború, ezek nem katonák - az igazi katonák nem viselkednek így. Ők az orvosokat, a mentősöket is célba veszik, civileket ölnek. A holttestek az utcákon hevernek, mert nem engedik, hogy eltemessék őket. Nem engedik az embereknek, hogy autót használjanak, gyaloglásra kényszerítik őket. Annyira gyűlölöm őket, mindannyiukat rács mögé kellene zárni"

- jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egyik legkegyetlenebb vadászati módszert akarja eltöröltetni 25 ezer magyar
A kotorékozás ellen indított civil kezdeményezés kevesebb mint két hét alatt vált országos üggyé, miután átlépte a 25 ezer aláírást. Az aláírók azt követelik a jogalkotóktól, hogy törvényben tiltsák meg az állatok föld alatti megtámadását.


Több mint 25 ezren írták alá tíz nap alatt azt a petíciót, amely a kotorékvadászat teljes törvényi betiltását követeli Magyarországon. A kezdeményezés villámgyorsan vált országos üggyé, miután a Rókales Alapítvány útjára indította a kampányt.

Kedd délutáni adatok szerint az aláírások száma már a 25 700-at is meghaladta, derül ki a petíció oldalán. Az alapítvány május 30-án indította el a petíciót, amelyben a kotorékozásként ismert vadászati módszer megszüntetését sürgetik.

Ennek során kutyákat küldenek föld alatti üregekbe, hogy ott sarokba szorítsák, megtámadják, megöljék vagy kiűzzék a kotorékban élő állatokat.

„A kotorék nem „vadászati terep”, hanem az állatok lakóhelye, búvóhelye és a kölykök felnevelésének helyszíne.”

A szervezet szerint a föld alatti összecsapások súlyos, gyakran végzetes sérülésekkel és elhúzódó stresszel járnak mind a vadon élő állatok, mind az erre használt kutyák számára.

A vita jogi hátterét az adja, hogy míg az 1998. évi XXVIII. törvény általánosságban védi az állatokat a szükségtelen szenvedéstől, a vadászatról szóló törvény végrehajtási rendelete (79/2004. (V. 4.) FVM rendelet) kifejezetten említi a kotorékmunkát a vadászkutyák feladatai között.

A petíció pontosan ezt a jogi ellentmondást kívánja feloldani egyértelmű törvényi tiltással, mivel az aláírók szerint az állatok zárt, menekülésre alkalmatlan térben való szembekerülése önmagában felveti az állatkínzás tilalmának sérelmét.

A kezdeményezés címzettjei között szerepel az Élő Környezetért Felelős Minisztérium és az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját aranyérmet kapott és a sztárokkal fogott kezet a 9 éves Zsombi a BL-döntőn
Az UEFA elnökének társaságában léphetett a pályára a 9 éves Zsombi a Bajnokok Ligája-döntő díjátadóján Budapesten. A kisfiút az Amigos a gyerekekért szervezet választotta ki egy kórházi műtétje után.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 31.



„Szerintem a legnagyobb vágyam teljesült” – mondta az a 9 éves kisfiú, aki tegnap este az egész világ szeme láttára sétálhatott fel a Puskás Aréna gyepén felállított színpadra a Bajnokok Ligája-döntő után. Zsombi az UEFA elnökének társaságában foghatott kezet a PSG és az Arsenal sztárjaival, saját aranyérmet kapott, sőt, még a BL-serleget is megérinthette – számolt be róla az RTL Híradó.

A fiú, aki az Arsenalnak szurkolt, a svéd-magyar csatárnak, Gyökeres Viktornak magyarul gratulált. Arra a kérdésre, hogy mondott-e neki valami személyeset, Zsombi csak ennyit felelt: „Nem, csak annyit mondtam neki, hogy gratulálok, amikor elhaladt előttem.”

„Yamalnak és Mbappénak még nincs Bajnokok Ligája-érme, mint nekem” – jelentette ki magabiztosan.

Zsombi az RTL Híradónak azt is elárulta, eleinte fel sem fogta, mekkora dologban van része. „Nem tudtam, hogy ez ilyen óriási dolog, de aztán rájöttem, hogy kezet fogtam nagy sztárokkal.” A szülei végigizgulták a nagy pillanatot. „Nagyon drukkoltam, mert tudtam, hogy ő is úgy indult el otthonról, hogy nagyon izgult: jaj, mi lesz, nehogy elrontson valamit” – mondta az egyik szülő.

A fiúnak akkor esett le igazán, mi is történt vele, „amikor a tévében viszontlátta saját magát.”

A kisfiú is bevallotta, hogy mennyire lámpalázas volt. Az élmény feldolgozása még tart, olyannyira, hogy Zsombi holnap az iskolában előadást is tart majd a kalandjairól. Addig is őrzi emlékeit: egy aláírt mezt, egy tornazsákot és egy új labdát, amit azóta le sem tesz. A lehetőség egyébként nem a véletlen műve volt. Az Európai Labdarúgó-szövetség alapítványa vette fel a kapcsolatot az Amigos a gyerekekért civil szervezettel, akik már 12 éve foglalkoznak kórházban kezelt gyerekekkel. Zsombival egy műtétje után, a Bethesda Gyermekkórházban találkoztak, és nem volt kérdés, hogy őt választják a különleges feladatra.

Rajta kívül más gyerekeknek is felejthetetlen élményt nyújtott a budapesti döntő. Az UEFA hallássérült gyerekeknek is biztosított lehetőséget egy különleges jelzőrendszer segítségével, az Ezüst Cipő Foci Suliból pedig 11 fiú és egy lány labdaszedőként vehetett részt a meccsen. Mindez egybecseng az UEFA üzenetével, miszerint a labdarúgás mindenkié.

Az RTL beszámolóját Zsombi nagy kalandjáról itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Metallica hosszú előjáték után berobbantotta a Puskás Arénát – Fényképes beszámoló a dupla koncert első napjáról
A Pantera többre volt hivatott az előzenekar-státusznál, a Metallica pedig bő két órát darált, a végére időzített slágerparádéval és egy meglepetés Pokolgép-nótával.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. június 12.



Bő másfél évtizede már láttam a Népstadionban a Metallicát, de akkor kissé túlbecsültem a fizikumomat a pogózás hevében, és a koncert utolsó harmadáról félájultan húztak ki a biztonsági őrök. Ezúttal – letudva a hering-trolizást, majd a kapu- és szektorkereső-golgotát – az ülőhelyem biztonságából szemléltem a víztározóra vagy gigantikus macskaszőr-leszedő hengerre emlékeztető kivetítőket, amelyből nyolc darab volt összesen, miközben már szaggatott az Avatar rendesen. A svéd metálcsapat lendületesen és profin rúgta ránk az ajtót annak ellenére, hogy a körülményes bejutás miatt még csak szállingóztak az emberek. Érdekesen volt megoldva a középen körbejárható színpad, a megszokottnál szélesebb rálátást biztosítva a fellépőkre, bár így a bandák kissé elvesztek a tömegben.

Lélekben már régóta készültem az általam még sosem látott Panterára, erre pont a végtelen sorairól hírhedt büfében értek a legendás banda első riffjei. Számban a hot-dogommal ültem vissza: igazság szerint elég nehéz fejrázva enni, de még nehezebb nem fejet rázni a Panterára. A masszív tömeg mindeközben végig szivárgott befelé, a közönség harmada az előzenekarok végére sem érkezett meg. Bár még világos volt, és nem volt extra látvány sem, csupán némi füst, de odavert rendesen a mezítlábas Phil Anselmo, és – a vikingfetisizmusom miatt különös figyelemmel kísért – Zakk Wylde pedig zseniálisan tépte a húrokat. Volt némi megemlékezés a kivetítőn a 2004-ben meggyilkolt Dimebagről, de nem vitte el a fókuszt. Az I'm brokennél és a Walknál már szabályosan ordított a közönség egy része, nekem pedig nehezemre esett ülve maradni. Azért a Pantera többre volt hivatott annál, mint hogy világosban, lófráló nézők közt, még be nem állított hangosítással játsszon, de nyilván soha jobb előzenekart nem kívánhattam volna. Kivéve, hogy számomra ők egyértelműen főzenekari státuszt érdemelnek.

Miután ők lementek a színpadról, az immár látványos emberáradat hosszas hullámzásba kezdett az ülőhelyes szektorokban. A felfokozott hangulatban negyedórás késéssel berobbant a Metallica, és hirtelen életre kelt az aréna, nekem pedig az arcizmom fájdult meg a vigyorgástól, hogy úristen, hát itt vagyok! És szerencsére a Metallica idejére végre remekül szólt minden, pont optimális hangerőn.

Az immár 62 éves énekes, James Hetfield igencsak férfiasan öregszik, remek formában van, és az egész banda olyan energikus, hogy öröm nézni. Egyedül az szúrt szemet, hogy Robert Trujillo haja úgy volt befonva, mintha egy óvodás csoport nekiesett volna egy teadélutánon, de ez sem tudta elrontani a kisugárzását. A huncutul vigyorogó Kirk Hammettel karöltve olyan virtuóz játékot toltak egész este, hogy hol lúdbőröztem, hol pedig az indulatból elkövetett headbangelés bűnébe estem. A mindig vidám Lars Ulrich pedig egyszerűen nem tud úgy félreütni, hogy egyszer is zavaró legyen: emberfeletti állóképességgel és játékossággal püfölte a bőrt ezúttal is.

Ami a koncertet illeti, nem beszélhetünk hakniról, hiába 1981-ben megalakuló bandáról van szó. Itt bizony kőkemény metál ment a keménymagnak másfél órán keresztül, és csak az utolsó fél órában jött a slágerparádé. Ahogy elnéztem a lelkesedést körülöttem, nem azok voltak a Puskás Arénában többségben, akik látták a H&M-ben, hogy van ilyen póló, pedig a buli alatt kézfeltartással kiderült, hogy bizony sok az elsőbálozó. De a pogó láthatóan kiment a divatból.

A zúzda felezőjénél azért Hetfield és Trujillo megállt egy kis szusszanásnyi beszédre, aztán Rob Pokolgépet gitározott és énekelt a magyar közönségnek. Annyira édes volt, ahogy próbálta kimondani a Totális metál dalszövegét, hogy mire felfogtam, hogy mit is hallok, szabályosan meghatódtam.

James hangja egyébként ugyanúgy karcol, mint évtizedekkel ezelőtt, fantasztikus energia árad belőle, egyedül a – mobiltelefonos fényáradattal megspékelt – Nothing else matters alatt nem éreztem elég erősnek, tisztának és stabilnak, úgyhogy ezt mondanám a koncert gyenge pontjának.

A koncert végére durván beindult a buli: a Sad but true, Fuel (személyes kedvencem!), Seek and destroy és persze az ikonikus Master of Puppets alatt akkorát partiztam a székemben, hogy az ülve nyaktekerő-hajpropellerező mutatványaimért alanyi jogon egy tubus lóbalzsam járna nekem. Ekkor már bevetettek mindent, megspékelve az addigi vetítéseket: volt tűzcsóva-orgia, óriás strandlabda-csata, meg ami a csövön kifér.

Minden elismerésem a Metallicáé, hogy nyugdíjas tempó helyett több mint 2 órát játszottak üresjárat nélkül. Sőt, a végén mindenki mondott köszönőbeszédet is, valamint méltatták szép országunkat. Amikor vége lett a koncertnek, még James ördögi kacaja csengett a fülemben, és szerencsére a hazametrózás meglepően gördülékenyen ment a BKK hatékonyan terelgető kollégáinak köszönhetően. Ugyan másnapra a torokcukorkát receptre írtam fel magamnak, mivel rekedtre kiabáltam magam a refréneknél, de ikonikus este volt, az biztos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egyetlen év miatt szakíthatják el nevelőszüleitől a beteg magyar kisfiút
Egy cserháthalápi házaspár egy éve neveli a korábban intézetben élő fiút, akit betegsége miatt eddig senki sem akart befogadni. Most egy jogszabályi korlát miatt elvehetik tőlük a gyereket, ügyükben már a Mi Hazánk egyik képviselője is lépett.


Egyetlen év miatt szakíthatnak el nevelőszüleitől egy beteg kisfiút, akinek a hatóságok már amerikai örökbefogadó családot is találtak. Zsuzsa és Tamás egy éve gondoskodnak Tibiről, aki náluk talált először otthonra, miután születésétől fogva intézetben élt. Az örökbefogadását egy jogszabályi korlát akadályozza – számolt be róla a Blikk.

A cserháthalápi házaspár és a kisfiú kapcsolata akkor kezdődött, amikor a férj, Tamás abban az intézetben kezdett dolgozni, ahol Tibi élt. A férfi és a betegeskedő, magára hagyott fiú között hamar kötődés alakult ki. A pár először 2024 karácsonyán vitte haza egy napra a gyereket.

Zsuzsa szerint a találkozás annyira jól sikerült, hogy utána keresték az alkalmakat a közös időtöltésre.

„Hihetetlen, de olyan volt, mintha mindig is velünk lett volna” – emlékezett vissza.

Az intézet szakemberei is támogatták a kapcsolatot, Zsuzsa pedig elvégezte a nevelőszülői tanfolyamot. A pár átalakította a lakást, hogy a fiú otthon érezze magát. Tibi végül 2025 májusában költözhetett hozzájuk nevelőszülőként, és azóta is velük él.

A házaspár szerette volna hivatalosan is örökbe fogadni, ám ekkor szembesültek egy jogi akadállyal:

a törvény szerint az örökbefogadó és a gyermek között legfeljebb 50 év lehet a korkülönbség, ami náluk 51 év.

Az ügyet felkarolta a szintén ezen a településen élő Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője, aki a minisztériumhoz és a szakhatósághoz fordult.

„A jelenlegi szabályozás szerint nincs kivétel a jogszabály alól, ezért írásban fordultam a minisztériumhoz és a szakhatósághoz, hogy tegyünk valamit az érdekükben” – mondta a politikus.

A képviselő szerint egyedi elbírálásra vagy törvénymódosításra lenne szükség, mert szorít az idő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk