KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Veszélybe került a sérült idegrendszerű, nem beszélő gyerekeket tanító speciális iskola – adományoktól függ a fennmaradása

Közel 30 millió forintot kellene összegyűjteniük július elejéig, különben 18 súlyosan sérült diákjuk maradhat megfelelő oktatás nélkül ősztől.
L.D. - szmo.hu
2021. június 21.



A budapesti Bóné András Kommunikációs és Fejlesztő Iskola az országban egyedülálló, mivel elsőként kezdett alternatív kommunikációt tanítani központi idegrendszeri sérült, nem beszélő és súlyosan mozgáskorlátozott gyermekeknek és fiataloknak, hogy ők is kommunikálni tudjanak speciális eszközök és képek, jelek segítségével.

Már több mint 35 éve működnek a Bliss Alapítvány fenntartásában, először módszertani központként, majd 2017-től iskolaként. Ma is kevés olyan intézmény van az országban, amely ezzel foglalkozik, és egyetlen másik sem, amelynek központi eleme a kommunikáció-tanítás, és az egész oktatása erre épül.

Ezért az ország különböző területéről fordulnak a Bliss Alapítványhoz a beszélni nem tudó gyermekeiket nevelő családok, még úgy is, hogy nagy áldozatokat kell hozniuk érte. Ezeket az erőfeszítéseket az iskola azzal próbálta támogatni, hogy az oktatást az tanulóknak ingyenesen biztosította, amíg csak tudta.

Azonban az utóbbi években a gazdasági környezet megváltozott, a támogatások, pályázati lehetőségek vészesen megfogyatkoztak, az iskola léte veszélybe került. Így elkerülhetetlenné vált a költségtérítés (havi 20, majd havi 35 ezer forint/tanuló) bevezetése, amit a családok nehezen, de valahogy még ki tudtak gazdálkodni.

A Covid-járvány azonban még tovább súlyosbította a helyzetet: minden addigi alapítványi bevétel (az óraadások külsős tanítványoknak, vizsgálatok) elapadtak, mostanra pedig olyan helyzet alakult ki, hogy az iskola fennmaradása csak úgy garantálható, ha minden gyermek családja havi 156 ezer forint alapítványi hozzájárulást fizet 2021 szeptemberétől.

Sajnos ez olyan óriási anyagi teher, amit önerőből nem tudnak kigazdálkodni, az önkormányzatok pedig nem tudtak segítséget nyújtani, a szülők ezért megkeresték a Klebersberg Intézményfenntartó Központot is.

A legtöbb helyről elutasító választ kaptak, az egyik tankerület azonban néhány napja pozitívan reagált: azt írták, hogy mivel a hozzájuk tartozó gyerek tanköteles és csak a szóban forgó iskolában kaphat megfelelő ellátást, havi 121 ezret átvállalnak a 156 ezer forintos tandíjból – vélhetően azért ennyit, mert a maradék 35 ezer forintot eddig is vállalniuk kellett a szülőknek.

Egy másik család pedig már korábban összegyűjtötte adományokból a szükséges összeget, így jelenleg 2 diák taníttatása tűnik megoldottnak szeptembertől. A maradék 16 gyerek sorsa azonban továbbra is kérdéses. A szülők a fenti pozitív példára hivatkozva újra próbálkozni fognak a tankerületeknél, de ezzel párhuzamosan adománygyűjtő akció is indult.

Az iskolában összegyűlt szakmai tapasztalat és módszertan fennmaradása azon múlik, sikerül-e valahogyan az 1 évre való működési költséget, 28.100.000 forintot összegyűjteniük. Sajnos az idő nagyon kevés, a szülőknek július 9-ig kell jelezniük, hogy tudják-e vállalni a rájuk eső költségeket a következő tanévre.

Trexler Eriktől, a Bliss Alapítvány ügyvezetőjétől megtudtuk, mostanáig 690 ezer forint gyűlt össze, de bíznak benne, hogy a hátralévő időben felpörög a kampány. Az egyéni adományok mellett cégeket is megkeresnek, hátha akad olyan, aki a CSR keretéből finanszírozni tudja egy-egy diák éves tandíját, tulajdonképpen „örökbe fogadva” őt.

Bár a fő cél a teljes összeg előteremtése, már az is nagy segítség lenne, ha nagyjából a kétharmada összegyűlne: ebben az esetben a szülőknek jóval kisebb tételt kellene kigazdálkodniuk havonta, illetve a tankerülettől is elég lenne alacsonyabb támogatást igényelniük

Mivel ezeknek a különleges gyermekeknek az életében az iskola, az osztályközösség, a tanulás lehetősége jelenti az utolsó dolgot, amelyben ugyanolyanok lehetnek, mint a társaik, ezért a végsőkig küzdünk azért, hogy ezt megadhassuk nekik. Sajnos nagyon kevés az olyan intézmény ahol a tanulók ilyen komplex fejlesztésben tudnak részesülni, ezért a Szülőknek sok választási lehetőségük nincsen

– írja közleményében az alapítvány.

Korábban készült egy rövid videó is az intézmény munkájáról, ezt itt lehet megnézni:

"Több ötletünk is van, hogy milyen új szolgáltatások felépítésével tud az iskola önfenntartóvá válni hosszú távon, azonban ehhez némi időt kell nyernünk. Ezért fordulunk Önökhöz, hogy kérjük, ha módjukban áll, segítsenek megmenteni ezt a kivételes létesítményt" – fogalmaznak a fenntartók.

Ha lehetőséged van rá, az alábbi számlaszámon támogathatod az iskola fennmaradását: 11712004-20070579. Illetve PayPalon is fogadják az adományokat az [email protected] címen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: