Böjte Csaba: A szeretet forradalma
"Isten kegyelméből ötvenöt éves lettem! Állok ezen a magaslaton és nézelődöm!
Hátra nézve édesanyámat látom, ki ötvenöt évvel ezelőtt édesapámmal az élet mellett döntött! Létem alapja nem más, mint két fiatal tiszta álma, mely eggyé forrt, két lábra állt és elindult a nagyvilágba! Létem, két székely ember igenje mindarra ami szép, igaz, jó és szent!! Az ember gyermekeiben győzi le a falakat!! Ott, ahol a léted véget ér, ott testi, lelki fiaid, lányaid diadalmasan továbbmennek!! A szülő varázsvesszeje az ő gyermeke, kik által létet adva továbbteremt, az életet szolgálva, a 36 fokon égő, élő fáklya hordozóját szüli e világra, hogy a szeretet és a jóság lángjából építsék Isten Országát!
Dédapám, a 1oo évvel ezelőtt kezdődő első világháború lövészárkaiban biztos, hogy egy békés, jobb világról álmodott, melyből mind kántortanító, amit tudott azt meg is valósított!
Édesapám továbbvitte a tiszta vágyakat, verseket írt, 1956 után a börtönben számba vette a feladatokat, majd az apjától kapott zászlaját, a szabad életbe vetett tiszta hitét, az én gyermeki reszkető kezembe tette!! Lassan a pislákoló láng átjárt, elindultam, és ma már én is hiszem, hogy eljön az a nap, melyben Istenhez és egymáshoz közelebb ülve élhetünk békében, jó testvérekként mindannyian. A tündérkert, Isten Országa előttünk van!!
Biztos, hogy szépen, lassan nem csak az útjaink, de az út melletti árkok és a domboldalak fölé magasló hegyeket borító erdők, s a bennük megbúvó falvaink, városaink lakói, mindenki és minden Isten akarata szerint szépen megtisztulva, virágba borul!
Igen, őseim vágyát hordozva megyek, magam is vágyva vágyódok arra, hogy minden mi él és van, istengyermeki méltóságában kiteljesedve, bőségben, békében élhessen! Szeretném, hogy mindannyiunk mindennapjait betöltse szorgalmas munkánk, kitartó imánk gyümölcse a bölcsesség és béke, a szeretet és a jóság! Akarom, hogy ugyanúgy kiáradjon és betöltse a létezés öröme testvéreim életét, mind a hasadó hajnal fénye reggel, az Isten alkotta drága világunkat!!
Előre nézek ötvenöt év magaslatáról, és tudom, hogy a öröklött álmaim rajtam túlmutatnak, e cél meghalad, hisz utunk e földi tájon véges! Bár remélem, hogy vándorlásom minden nappal egy lépéssel közelebb visz a mennyek országához, s e földi létem végén ugyanezt a munkát magasabb szinten, még intenzívebben végezhetem, de azért jó tudni, hogy a zászlót, a hitemből született gyermekeim kezébe átadhatom!!
Nyugodt vagyok, bízom a gyermekeimben, hisz eddigi életem nekem is megannyi botladozás, de minden elesés után megtapasztaltam, hogy kelj fel Jancsi létem mélyén a talpra állító ólom nem más mint Isten, és ez a hit, mely bármilyen sötétségből talpra ránt! Hiszem, hogy Isten Országa eljövetele utáni vágy, gyermekeim életében is diadalmaskodik! Tudom, hogy mindenki aki él, öntudatlanul is akarja, hogy mindig, mindenben a szeretet és a jóság diadalmaskodjon, és ez a vég nélküli vágy, szent forradalomként feltartóztathatatlanul kibontakoztatja a világot!
Köszönöm Istenem ezt a lángot, az életet, melyet a hittel szüleimtől kaptam, s melyet alázattal hordozva szeretnék a Te nevedben befogadott felnövekvő gyermekeimnek, mind legdrágább kincset szeretettel tovább adni!!"
A ferences rendi szerzetes 1959. január 24-én született. Civilként autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmáját feladta, egy évig élt és dolgozott bányászként a Hargitán. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült.
A ferences rendbe még a Ceaușescu-diktatúra alatt, 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, mielőtt 1989-ben pappá szentelték.
Több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte atya válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.
Az árvákat befogadó ferences rendi szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában és Magyarországon is. Az alapvető életfeltételeken kívül (ruha, étel, stb.) taníttatásukkal is foglalkozik, melybe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik.
A Dévai Szent Ferenc Alapítványnak ma már több erdélyi városban van intézménye, melyeket az alapítványhoz befolyó adományokból tartanak fent. Állami támogatást mind Romániától, mind Magyarországtól igen csekély mértékben kapnak. Viszont mindenképp érdemes elgondolkozni azon a tényen, hogy Böjte Csaba állítása szerint egy gyermek egy napi megélhetése csupán egy euróba kerül...
Számos elismeréssel díjazták már a munkáját, többek között A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével 2010-ben, de megkapta már az Európai Parlamenttől 2011 júniusában az Európai Polgári Díjat is. 2013-ban édesanyjával együtt felvette a magyar állampolgárságot.
