KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Bizarr szörnyek özönlötték el Pilisvörösvár utcáit – Csokit vagy csalunk ünnepet tartottak a gyerekek és a játékos kedvű felnőttek

Hatodik éve szervezi meg egy kis közösség halloween éjszakáján a borzongató játékot. Benevezni fejenként egy kiló édességgel lehetett, utána pedig indulhatott a rémisztgetés.


Pár éve halloween éjjelén megélénkülnek a pilisvörösvári Szabadságliget kertvárosias, nyugodt utcái. Míg máskor ilyenkor már elvétve sétál el egy-egy ott lakó, fázósan, sietve, most úgy zsibongtak az utcák, mint egy nagyváros sétálóutcája. A helyiek már hatodjára rendezték meg a „Csokit vagy csalunk” játékot gyermekeit és a maguk örömére.

Maga a hagyomány az Egyesült Államokból származik. Eredetileg ír, skót vagy angol származású szegény gyerekek jártak házról-házra, hogy szórakoztassák a bennük lakó tehetősebb embereket. Táncoltak, énekeltek, bűvészkedtek, vicceket meséltek, amelyért cserébe élelmet, italt és némi pénzt kaptak. Angolul „Trick or Treat!” az elnevezése, melyből a „trick” szó trükköt vagy csalást jelent, míg a „treat” élvezetet, utalva az édességekre.

Ma már Amerikában, de Európában is játékos formát öltött, összekapcsolódva a halloween körüli szokásokkal. Ennek megfelelően

a gyermekek és felnőttek különféle ijesztő(nek szánt) ruhákban, maszkokban járják a házakat, ahol apró édességeket kérnek „csokit vagy csalunk” felszólítással. Ahol nem adnak édességet, ott apró csínyt követnek el.

Mi itt, a pilisvörösvári Szabadságligeten már hetekkel ezelőtt megvettük a beugrónak számító fejenkénti egy kiló apró édességet, melyért cserébe zöld karszalagot kaptunk, ami a részvételre jogosította fel a gyerekeket. Az édességeket azok között a házak között osztották el, ahol vállalták, hogy kiállva az utcára fogadják a gyerekeket, és adnak nekik az édességekből. Mindezt civilek szervezik, öntevékenyen, csak azért, mert játszani jó.

Sötétedés után kerekedtünk fel, valóságos népünnepély közepébe csöppentünk. A tőlünk néhány háznyira lévő első helyszínen pazar dekoráció várt, egy szellem lebegett két hullazsákba csomagolt alak felett, melyet rendőrségi kordon kerített el.

A nem túl távoli szomszéddal, mi tagadás, eddig nemigen álltam szóba, de most alaposan kitárgyaltuk,

vajon a villanyszámlást, vagy a gázszámlást rejtik-e a hullazsákok,

sőt, még azt is megbeszéltük, hogy adott esetben a hűtőláda is remek hely lehet a vízóraleolvasónak.

Mindeközben a gyerekek begyűjtötték az első adag édességet, hogy tovább induljunk.

A következő helyszínen sokat sejtető „Happy Halloween” felirat fogad minket, töklámpások imbolygó fénye közt vehetik át a gyerekek a járandóságukat. Az őket kísérő felnőttek kisebb csoportokban beszélgetnek. Kicsit odább pazar mini temető fogad minket, sírkő alól kikászálódó csontvázakkal.

Megesküdnék, hogy eddig úgy tudtam, a temető a városka másik végén van, de úgy látszik mára ideköltözött. Nem is egy Halált láttam már csuklyásan, kaszával a vállán errefelé sétálni ma este. Persze a kasza leginkább alufóliával volt preparálva, de attól még egész rendes halálok voltak mind...

Az egyik helyen kíváncsi volt a házigazda, mi van, ha arra kéri a gyerekeket, hogy valami csínnyel szórakoztassák őt (azaz „csaljanak”). Kis durranó ördögpatronok kerülnek elő (szigorúan nem petárdák ezek: éppenhogy csak csattannak, ahogy a földhöz vágják őket, ártalmatlan játékok), és jó alaposan „ráijesztenek” az akadékoskodó felnőttre, aki kénytelen kiszolgáltatni az édességet a vásott kölyköknek.

Egy helyszínen, miközben a gyerekek édességet zsákmányolnak,

a felnőttek is kaphatnak egy-egy csésze forró teát, vagy forralt bort, ki melyiket kéri.

Torz rémalak várja a gyerekeket a következő kertben.

Kísérteties zene szól a bizarr helyszínen: sírkövek, és egy szörnyű baleset: valakit a saját fűnyírója tett el láb alól. A gyerekek jót nevetnek mindezen.

A következő helyszín már távolról is látszik: lézerfények villódznak, hangos zene szól, maszkos DJ nyomatja. A kísértetek és a töklámpások azért itt sem maradnak el.

Pár házzal arrébb mindennek az ellentéte. Semmi fény, semmi zene, csönd és sötétség: a fa alatt az út mellett sejtelmesen vigyorog egy csontváz. Csontkezével int, lehet közelebb jönni. Az asztalán édesség: vegyetek, ha mertek. Aki túl sokat válogat, arra szép lassan egy hatalmas pók csontváza száll rá. Minimál, de nekem nagyon bejött.

Volt minden: szétfűrészelt fejű nő (egy anyuka, talán), vigyorgó, világító rémalak (magas hangú apuka szólalt meg alóla), zombinak maszkírozott fiúcskák, harsányan huhogó és sejtelmes csöndbe burkolózó sírontúli jelenések.

A gyerekeim még sok utcát körbejártak, rengeteg édességet gyűjtöttek össze, én korábban hazasétáltam a forgatagban. Azon tűnődtem, hogy az év többi napján csendes, zárt kapuk mögötti kertek egy napra megnyíltak, ahogy megnyíltak egymásnak az ismeretlen emberek is.

Szemünk előtt változik a világ, változnak a népszokások, a folklór.

Ma már alig járnak húsvétkor locsolkodni a fiúk. Nem is baj. A lányok olyankor csak otthon várakozhattak, míg a fiúk bandázhattak az utcákon. Halloween éjszakáján mindenki jól érezhette magát.

Pilisvörösváron hatodjára rendezték meg a „Csokit vagy csalunk” játékot. Az országban máshol, több és több helyen ver gyökeret ez a kedves-bolondos bohém szokás. Játszottak a gyerekek, és játszottak a felnőttek is. És talán még a polgármestereket is sikerült megnyugtatni... Hu-u-hu!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk