KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Bercsák Nóra bezárná a kóbormacska-gyárat

Becslések szerint hazánkban kétmillió cica él az utcán. A Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoport tenni szeretne ez ellen.

Link másolása

Bercsák Nóra a szabadidejének legnagyobb részét állatmentéssel tölti - hosszú évek óta. Számára az állatokkal való törődés, a kóbor macskák és cicák felkarolása nem üres lózung, hiszen neki is vannak befogadott cicái és kutyái. Látva az utcán élő macskák szenvedéseit és kilátástalan helyzetét, és azt, hogy nincs annyi ember, amennyi ezt a rengeteg cicát felkarolhatná és hazavihetné, nyáron a barátaival, ismerőseivel együtt létrehozta a Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoportot.

A közösség célja, hogy minél több macskát ivartalaníthassanak, hogy minél kevesebb cica szülessen bele az állandó veszélybe és az "utcai harcokba". A csoport tagjai mindent saját forrásból, közösen fedeznek, saját idejüket, energiájukat áldozzák a kóbor macskák etetésére, ivartalaníttatására, műtét utáni ideiglenes vagy végleges befogadására. Bercsák Nóra beszélt nekünk a csoportról és az ivartalanítás szerepéről.

nori

Bercsák Nóra nem a levegőbe beszél: cicái és kutyái is vannak otthon

A Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoport bemutatkozása

Egy nőstény kóbormacska átlagosan 3-4 évig él. Ha ivartalan, akkor a kilátástalanságba és szenvedésre született kiscicák száma: 0. Ha ivaros, akkor élete során kb. 10 alkalommal hoz a világra kölyköket.

Ha egy óvatos 5 kiscicás átlag alomszámmal kalkulálunk, ez akkor is 50 macska, ami csak a példánkban szereplő nőstény szaporulata az élete során. És itt még bele sem gondoltunk, hogy ezen utódok még 1 éves koruk előtt (ha életben maradnak) szintén elkezdik az újabb "kóbormacska-gyártást".

Be kell látnunk, hogy ennyi macskát anyagilag is és fizikailag is lehetetlenség felkarolni, gyógykezelni, rehabilitálni, és örökbe adni. Ezért tartjuk égetően fontosnak, hogy a probléma kiindulási pontjára koncentráljunk.

Ha kíváncsi vagy a programra, esetleg részt is vennél benne, kérünk Téged is, csatlakozz a "Zárjuk be a kóborgyárat!" Facebook-csoporthoz!

- Miért kezdtél el kóbor állatokat befogadni, állatokon segíteni?

- Az ember beleszületik. Kisírja tizenévesen, hogy legyen állata, kiszúrja a kóbor cicákat stb. Hosszú folyamat, amíg valaki eljut a tudatos cselekvésig. Nekem sokat segített, amikor egy alkalommal egy ismerősömhöz fordultam segítségért, aki a Noé Állatotthon Alapítványnál önkénteskedett, hogy segítsen macskamentésben. Tőle hallottam először az ivartalanítás jelentőségéről, a betegségek megelőzéséről. Daganatos betegségek megelőzéséről például.

- Tehát szervezett formában folytatódott az állatvédelem?

- Persze, és ilyenkor az ember azt érzi, hogy nincsen egyedül, és nem esik úgy kétségbe, ha ideiglenesen fogad be egy cicát, hogy mi lesz, ha "a nyakán marad". A Facebook létrejötte pedig hatalmasat lendített ezen a történeten. Akkor ismerkedtem meg vidéki menhelyekkel, aktív csoportokkal. Látja az ember, hogyan lehet felépíteni egy jó gazdikereső hirdetést, és így tovább. Több éves folyamat, amíg valaki egy hazavitt kóbor cicától eljut az önkéntességig, a tudatos állatmentésig.

koborgyar1

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- Hol tart ma Magyarországon az állatok védelme?

- Mindig azt halljuk, hogy sehol nem tart az állatvédelem.

Úgy vélem azonban, hogy pozitív irányú változáson megyünk keresztül, sok civil életben, magánemberek által szerveződő akciót látok.

Az állami támogatás sajnos nulla, a nonprofit szervezeteknek pedig az SZJA 1 %-ra épített működése pedig rosszat tesz ennek a területnek, mert versenyhelyzetet teremt. Ha versenytársakat látnak egymásban a civil szervezetek, akkor nem tudnak olyan jól együttműködni. Sőt, mivel rendszerint mindenki csak a tűzoltással tud foglalkozni, általában véve is ritkán tudnak együttműködni.

- Miért fontos az ivartalanítás?

- Ha van egy gazdi, aki ragaszkodik a kis háziállatához, jó, ha tudja, hogy az állatnál 10-11 évesen nagyon súlyos betegségek léphetnek fel, ekkor pedig rendszerint már túl idős az állat szervezete egy nagyobb műtéthez. A macskáknál gyakran előfordul az emlődaganat, a gennyes méhgyulladás. Az egyik cicámnál pillanatok alatt alakult ki rákbetegség, tőle el is kellett búcsúzni.

- Miért pont a cicák?

- A macskák sérülékenyebbek. Észrevétlenül tűnnek el. Ezzel szemben egy kutya maga a felkiáltójel, sokkal hamarabb észrevesszük az utcán. Előbb-utóbb befogja, befogadja valaki. A cicák észrevétlenül betegszenek meg és pusztulnak el egy bokor alatt, kevés az esélyük. Egy 6-8 cicából álló alomból jó, ha 1-2 megéri a felnőttkort. Rengeteg a kicsik között a macskanátha következtében kialakuló szembetegség, mely kezelés nélkül sokszor a szemük elvesztéséhez vezet. Pedig ha a kóbor macskákat ivartalanítanák, nem lenne akkora szaporulat, és nem születnének bele a nyomorba, betegségbe újabb kiscicák.

10915220_10205802661644533_4850769721761245246_n

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- A kívülálló erre azt mondja: "De hát gondoskodnak az emberek a macskákról, sokan etetik a kóbor állatokat!"

- Persze, vannak kolóniaetetők, azonban ha kizárólag etetjük a macskákat, és nem gondoskodunk mellette az ivartalanításról, akkor 1-2 éven belül hatalmas lehet a kolónia szaporulata és kezelhetetlenné válik a cicák mennyisége. Arról pedig nem is beszélve, hogy rengeteg cica lesz mérgezés áldozata olyan környékeken, ahol az emberek nem szeretik/tűrik meg a kóbor macskákat. Ha valaki kolóniát etet, érdemes hozzánk, a Zárjuk be kóborgyárat! Facebook-csoporthoz fordulnia segítségért, hogy lépésről lépére megtörténhessen minden cica ivartalanítása.

Így halt meg egy kis fekete cica...

Még a múlt héten egy kedves csapattag kérte a segítségünket, egy kis fekete cica ivartalanítása miatt. Beszéltük, hogy képeket készít, körbekérdezi az orvosokat, aztán mihamarabb nekifutunk a dolognak.

Egy kis fekete cica, talán tavaszi születésű lehetett. Ma kaptam a hírt, hogy meghalt. Megtalálták a kis testét a fák között. Eddig észrevétlenül élt, fekete kis árnyként. Most egy percre emlékezzünk Rá. Már csak ezt adhatjuk neki, meg azt az ígéretünket, hogy a hozzá hasonló kiszolgáltatottakról még életükben megpróbálunk gondoskodni. Árnyék, legyen ez a neved. Legyen neved. Gondolunk ma Rád!

Forrás: Zárjuk be a kóborgyárat!

koborgyar3

koborgyar2

- Honnan jött a név?

- Az egyik barátom, Anikó ötlete volt. Ezzel a barátommal, illetve a közösségünkkel indítottuk a csoportot. Együtt alakítottuk ki a többi alapító önkéntessel a csoportnormákat, meghatároztuk a csoport célját, megbeszéltük, hogyan működjünk. A csoportunk mindenkit beenged a tapasztalt cicamentőktől a kolónia etetőkön át a teljesen kezdőkig. Élharcos állatvédők segítenek azoknak, akik tapasztalatlanabbak. Néhányan folyamatos kapcsolatban vagyunk egymással, műszakok szerint vállaljuk az admin-feladatokat, koordináljuk az ivartalanítás megszervezését. Abszolút csoportmunka, amelyben egymást támogatjuk.

- Mi az alapcél?

- Nem célunk az egész hazai kóbormacska állományt ivartalaníttatni, hiszen becslések szerint kétmillió macska él az utcán, ez lehetetlen feladat. Azokkal foglalkozunk, akiket elérünk. A csoportcél az, hogy minél több utcacicát tudjanak ivartalanítani. A másik cél az együttműködés, egymás támogatása. Az már csak ennek következménye, hogy együtt tanuljuk ezt az egészet. A legfontosabb, hogy senki ne essen pánikba, amikor belecsöppen a helyzetbe.

- Hogyan működtök?

- Magunk szervezünk mindent. Az etetéstől az állatok befogásáig. Mindenki bedobja a közösségbe, amije van. Van olyan tagunk, aki két kóbor cica ivartalanítását tudja anyagilag vállalni, de keres valakit, aki elszállítja a macskákat az orvoshoz, és van egy ideiglenes befogadó, aki a lábadozás alatt otthonában gondoskodik a cicák nyugalmáról. Együtt keresünk orvost. Ha hiányzik a pénzügyi fedezet, támogatókat keresünk, és a csoporttagok anyagi hozzájárulásával szedjük össze a műtétek árát. Mindig hangsúlyozzuk, hogy nincs alacsony összeg, pár száz forintnyi támogatás is rengeteget segíthet! Összességében azt szeretnénk megszüntetni, hogy valaki teljesen magára hagyva, egyedül érezze magát a macskamentésekben.

koborgyar4

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- A közösségi oldalak és közösségi csatornák virágzásának idejét éljük. Ezt hogyan élitek meg a csoportban?

- Sokkal könnyebb csoportot létrehozni, közösséget építeni, elérni egymást. Arról nem is beszélve, hogy Facebook például sokkal könnyebben kezelhető felületté vált.

- Hogyan érdemes megszólítani a közösségi oldalakon az embereket az ivartalanítással kapcsolatban? Mit érdemes elmondani nekik?

"
- Van, aki azt gondolja, ez rossz az állatoknak. Ezt a tévhitet el kell oszlatni.

Tény, hogy a nőstény macskákat jobban megviseli a műtét, mert nagyobb beavatkozás. A kandúroknál ez egyszerűbb és gyorsabb. Aki azt gondolja, hogy borzasztó dolog az ivartalanítás, mert meggátoljuk szegény macskát a szaporodásban, annak tudnia kell, hogy a nőstényeknek az aktus kifejezetten fájdalmas, egyáltalán nem élvezik. A nőstények védtelenebbek, törékenyebbek. Ha kóborként kölykeik lesznek, saját maguk ellátására sem tudnak figyelni, mert a kicsinyeik táplálásával és őrzésével vannak elfoglalva.

- Mi a helyzet az utcán élő kandúrokkal?

- A kandúrokról tudni kell, hogy ha ivarosan kóborként élnek, a legtöbb esetben olyan fertőző betegségeket kapnak el az utcaharcok során, amely később a halálukat okozhatja. A FIV például kandúrok között, vérrel, nyállal terjedő csúnya, halálos betegség. A karmolások következtében elfekélyesedik a pofijuk, a sebeik tályogossá válnak, szörnyű állapotba kerülnek, nem is ragozom tovább. Ha azonban ivartalanítják őket, sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek, elmaradnak az utcai harcok, vagy legalábbis jóval kisebb eséllyel bocsátkoznak verekedésbe. A kórházak területén mindig vannak macskák. Ha ivartalanítják őket, akkor nem lesz szaporulat évekig, ráadásul az új macskákat a régiek nem engedik be a területükre, így nem nő tovább az állomány. Ez megalapozott, jó érv lehet például azoknak, akik kórházban dolgoznak.

cicuka

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- Melyik a legelterjedtebb tévhit a macskák ivartalanításával kapcsolatban?

- Az, hogy csak bizonyos kor felett lehet elvégezni a műtétet, és az, hogy a nőstényeknek szülniük kell előtte. Minél hamarabb történik meg az ivartalanítás, akár már ivarérettség előtt, annál nagyobb esélyük lesz a cicáknak arra, hogy elkerülhessék a daganatos betegségeket. A saját macskáimat éppen a prevenció érdekében ivartalaníttattam.

- Mit mondanál azoknak, akik a Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoporthoz szeretnének csatlakozni?

- Fontos tisztázni, hogy ez nem cicakereső/örökbefogadó oldal. Nem macskákat közvetítünk. A kóbor cicák ivartalanításának megszervezése a célunk. A másik, hogy itt mindenki igazi közösséget, valódi segítséget talál. Nem hagyjuk egymást egyedül!

Ha érdekesnek találtad az interjút, lájkold vagy oszd meg az ismerőseiddel!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Bátor Táborban végre Dani édesapja is nyíltan tudott beszélni kisfia megrázó betegségéről
Danit 9 hónapos korában kétoldali szemgolyó daganattal diagnosztizálták. Nehézségeikről és a Bátor Táboros élményeikről édesanyja mesélt nekünk.

Link másolása

A Bátor Tábor csodálatos lehetőséget kínál a beteg gyermekek és családjaik számára, hogy új erőt, reményt és barátságot találjanak a megpróbáltatások közepette.

A Bátor Táboros élményeikről a 4 éves Sági Máté Dániel édesanyjával, Sági-Szekér Lizával beszélgettünk. Liza nemcsak arról mesélt, hogyan találtak a Bátor Táborra, hanem arról is, hogyan változtata meg az ott töltött idő az egész család életét.

Dani Tapolcán él családjával, és alig volt 9 hónapos, mikor a COVID-járvány közepén 2021-ben kétoldali szemgolyó daganatot diagnosztizáltak nála. A diagnózis már önmagában is ijesztő volt, azonban a COVID óvintézkedések további nehézségeket okoztak a család számára.

- Egy ilyen betegség általában nem csak érzelmi megrázkódtatást jelent, hanem logisztikai nehézségeket is okoz. A ti családotokat hogy érintette Dani betegsége?

- Mikor megkaptuk a diagnózist, Danival és édesapjával, Matyival már aznap délután felmentünk Tapolcáról Budapestre, a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. Maszk, covid tesztek, minden, amit el tudsz képzelni. Aztán közölték velünk, hogy csak egy szülő mehet fel az osztályra. El kellett döntenünk, hogy ki marad Danival úgy, hogy fogalmunk sem volt, mennyi időre válunk el. Ez volt a betegség során az első pont, amikor szétszakadt a családunk. Egy rövid időre hazaengedtek bennünket, és úgy volt, hogy hetente járunk majd fel a kezelésre, de végül fel kellett költöznöm Danival egy budapesti lakásba, ahol négy és fél hónapig laktunk. Ez idő alatt Dani édesapja csak hétvégente tudott feljönni hozzánk. Én 0-24 Danival voltam, el voltunk szeparálva a szeretteinktől, akiknek csak ritkán volt lehetősége meglátogatni bennünket. Mi pedig nem mászkálhattunk, nehogy Dani elkapjon valamilyen betegséget, és meghiúsuljon a kezelés.

- Hogy találtatok a Bátor Táborra?

- A Bátor Táborra 2022-ben találtunk, amikor a Tűzoltó utcai Onkológiai osztályon felkeresett bennünket Böbe nővér, vagyis Palásti Erzsébet, aki önkéntes a Bátor Tábor egészségügyis csapatában. Ő mesélt nekünk a Bátor Táborról, és mondta, hogy szeretné, ha jelentkeznénk rá. Dani már 2 éves elmúlt mikor 2022 októberében először részt vettünk a Bátor Táborban. Ez pedig olyan sokat adott az egész családnak, hogy 2023-ban is mentünk, csak akkor már kiegészülve Dani kistestvérével, az 5 hónapos Milánnal.

- Mit adott nektek a Bátor Tábor? Milyen élményeitek voltak?

- Dani alapból egy nagyon barátkozós típus, nagyon élvezte már az első tábort is. Játéknak fogta fel az egészet, és nagyon jól eljátszott a többi gyerekkel is. De a tábor rajta kívül nekünk is hihetetlen feltöltődést jelentett.

A táborokban szoros barátságokat kötöttünk más családokkal, amiket a mai napig ápolunk. Rengeteg emberrel tudtam beszélni, sőt olyan sorstárssal is, akivel ugyanazon a betegségen, ugyanabban az időben egyszerre mentünk keresztül.

Voltak persze közös sírások, de rengeteget nevettünk is a többi szülővel, és nagyon jól éreztük magukat. Ez egy különleges hely különleges emberek számára. A legemlékezetesebb emlékünk a felnőtt idő, az egymás iránti nyitottság, őszinteség, együtt, egymásért való jelenlét. Egy olyan örök közösség született ott, ami megmutatta, hogyan képes traumából élet születni. Hálásak vagyunk ezért is.

- A táborban külön programokat szerveznek a szülőknek?

- Igen, és ezt nagyon jó ötletnek tartom. Rengeteg programot szerveznek a szülőknek is, ami a szülőket is bátorrá teszi. Nem hagytak minket tétlenkedni, menni kellett mindenhova: kötelet mászni, íjászkodni, a bátorkodó pályára, és ezek a felnőtteknek szóló programok igazi kikapcsolódást, megnyugvást, és pihenést jelentettek.

Eközben a gyerekekre a Cimbik, a Bátor Tábor önkéntesei vigyáztak. Furcsa, mert ők valójában számunkra vadidegen emberek, mégis olyan bizalom alakult ki velük, hogy egy pillanatig nem aggódtunk a gyerekeink miatt, amíg nem voltak velünk.

Ebben a biztonságos, barátságos közegben Dani is jól érezte magát a Cimbikkel és a kortársaival úgy is, hogy mi nem voltunk vele a programokon.

- Említetted, hogy a Bátor Tábor nemcsak a beteg gyerekeket, hanem a szüleiket is bátorrá teszi. Veletek is ez történt?

- Igen, és ez főleg Matyira igaz! Dani betegsége nagyon megviselte. A Budapesten töltött négy és fél hónap számára is kimondottan nehéz időszak volt, hiszen ahogy a betegség kiderült, egyik pillanatról a másikra szakadt el fiától. Dani pedig érzelmileg is eltávolodott tőle a Budapesten töltött hónapok alatt, hiszen nem az apja, hanem én voltam mellette, én vigasztaltam a fájdalmas kezelések során.

Matyi abban az időben teljesen magába zárkózott, nem tudta feldolgozni Dani betegségét, és nem beszélt róla senkinek a munkahelyén sem.

A Bátor Táborban viszont Matyi ráébredt, hogy itt minden szülő gyereke beteg, és ugyanazon, vagy még rosszabb dolgokon mennek keresztül, mint mi. Sorstársakra talált, feltöltődött, és rájött, hogy nincs egyedül azzal, ami a lelkében lezajlódik.

A tábor végére meg tudott nyílni, és tudott beszélni arról, mi történt, ő hogy élte meg. Rengeteget változott és ő is feltöltődött a tábor alatt. A Bátor Tábor egész csapata ezt hozta ki az emberből, hogy megnyíljunk, ne forduljunk magunkba, és mindent próbáljunk ki.

Dani édesapja a tábor végén még a pelenkatoronyról is le mert ugrani. A nyitottsága pedig a tábor után is megmaradt, sőt a 2023-mas táborban kettőnk közül már ő beszélt többet Dani betegségéről, és mindketten bártabbak voltunk a programokon is: ő hintázott, én a kötélpályán csúsztam le.

Kiknek szervezik a Bátor Tábort?A daganatos, súlyos vagy krónikus betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve.

A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Évente több mint 3000 beteg gyereknek és környezetüknek (szülők, testvérek mellett iskolai programjaikon osztálytársaiknak is) nyújt sorsfordító élményeket. A tábort adományokból és az szja adó 1% felajánlásokból tartják fenn. A cél, hogy a gyerekek izgalmas programokba kapcsolódhassanak be és életre szóló élményekkel gazdagodjanak.

Rád is szükség van, hogy folytathassák munkájukat, és minél több beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket! Bővebben itt olvashatsz az 1%-os felajánlás módjáról. https://batortabor.org/hu/tamogass/egyszazalek/

- Idén is mentek a Bátor Táborba?

- Nagyon szeretnénk, hiszen várjuk, hogy találkozzunk a régi barátokkal, és új ismeretségeket kössünk. Én tavaly az elbúcsúzáskor is mondtam, hogy legszívesebben nem csak 4 napig, hanem 3 hétig maradnánk. A Bátor Táborban ki tudunk kapcsolni a szürke rohanó hétköznapokból. Olyan eseménydús és olyan pozitív a légkör, hogy teljesen átszellemülünk, és meg tudjuk élni a jelent. Tavaly még azt is elfelejtettük, hogy ott van a mobil a zsebünkben, szinte elő sem vettük, csak egy-egy gyors üzenetre, hogy megírjuk a rokonainknak, hogy jól vagyunk.

Dani tavaly decemberben kapott utoljára kemoterápiás kezelést a Mária utcai szemklinikán, és két hete pénteken kapott egy megelőző lézeres kezelést a szemére. Ha minden jól alakul, legközelebb májusban megy a Bátor Táborba egy családi napra, amit már az egész családja nagyon vár.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak! Évente több, mint 3.000 beteg gyereknek és családjuknak segítenek. Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket.

Orosz Emese cikke

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Horgásztragédia: „Feszes zsinórt odafent” – Így búcsúznak a sporttársai a balatoni versenyen meghalt 40 éves férfitól
A férfi pénteken lett rosszul a pontyozó verseny közben. Másfél óráig küzdöttek az életéért, de már nem tudták visszahozni.

Link másolása

Már ezernél is többen nyilvánítottak részvétet a Nemzetközi Balatoni Pontyfogó Kupa (IBCC) posztjánál, amiben közölték: a pénteki verseny közben meghalt egy 40 éves magyar horgász, írja a Blikk. Tót Gergő péntek reggel lett rosszul, és bár gyorsan a helyszínre ért a segítség, az életét a mentőhelikopterrel érkező mentők sem tudták megmenteni másfél óra küzdelem után.

„Feszes zsinórt odafent”

– ilyen és ehhez hasonló mondatokkal búcsúznak sporttársai a horgásztól, akinek párja nem kívánt nyilatkozni a lapnak a férfival történtekről. Értesüléseik szerint Gergő évek óta imádta a horgászatot, több versenyen is indult.

Nemcsak a magyar horgászok, hanem török, orosz, román és német sporttársak is küldtek szomorú üzenetet.

A péntek reggel elhunyt horgászról a Fishing&Hunting televíziós csatorna esti összefoglalójában is megemlékeztek, amit itt lehet megnézni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Bátor Táborban végre Dani édesapja is nyíltan tudott beszélni kisfia megrázó betegségéről
Danit 9 hónapos korában kétoldali szemgolyó daganattal diagnosztizálták. Nehézségeikről és a Bátor Táboros élményeikről édesanyja mesélt nekünk.

Link másolása

A Bátor Tábor csodálatos lehetőséget kínál a beteg gyermekek és családjaik számára, hogy új erőt, reményt és barátságot találjanak a megpróbáltatások közepette.

A Bátor Táboros élményeikről a 4 éves Sági Máté Dániel édesanyjával, Sági-Szekér Lizával beszélgettünk. Liza nemcsak arról mesélt, hogyan találtak a Bátor Táborra, hanem arról is, hogyan változtata meg az ott töltött idő az egész család életét.

Dani Tapolcán él családjával, és alig volt 9 hónapos, mikor a COVID-járvány közepén 2021-ben kétoldali szemgolyó daganatot diagnosztizáltak nála. A diagnózis már önmagában is ijesztő volt, azonban a COVID óvintézkedések további nehézségeket okoztak a család számára.

- Egy ilyen betegség általában nem csak érzelmi megrázkódtatást jelent, hanem logisztikai nehézségeket is okoz. A ti családotokat hogy érintette Dani betegsége?

- Mikor megkaptuk a diagnózist, Danival és édesapjával, Matyival már aznap délután felmentünk Tapolcáról Budapestre, a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. Maszk, covid tesztek, minden, amit el tudsz képzelni. Aztán közölték velünk, hogy csak egy szülő mehet fel az osztályra. El kellett döntenünk, hogy ki marad Danival úgy, hogy fogalmunk sem volt, mennyi időre válunk el. Ez volt a betegség során az első pont, amikor szétszakadt a családunk. Egy rövid időre hazaengedtek bennünket, és úgy volt, hogy hetente járunk majd fel a kezelésre, de végül fel kellett költöznöm Danival egy budapesti lakásba, ahol négy és fél hónapig laktunk. Ez idő alatt Dani édesapja csak hétvégente tudott feljönni hozzánk. Én 0-24 Danival voltam, el voltunk szeparálva a szeretteinktől, akiknek csak ritkán volt lehetősége meglátogatni bennünket. Mi pedig nem mászkálhattunk, nehogy Dani elkapjon valamilyen betegséget, és meghiúsuljon a kezelés.

- Hogy találtatok a Bátor Táborra?

- A Bátor Táborra 2022-ben találtunk, amikor a Tűzoltó utcai Onkológiai osztályon felkeresett bennünket Böbe nővér, vagyis Palásti Erzsébet, aki önkéntes a Bátor Tábor egészségügyis csapatában. Ő mesélt nekünk a Bátor Táborról, és mondta, hogy szeretné, ha jelentkeznénk rá. Dani már 2 éves elmúlt mikor 2022 októberében először részt vettünk a Bátor Táborban. Ez pedig olyan sokat adott az egész családnak, hogy 2023-ban is mentünk, csak akkor már kiegészülve Dani kistestvérével, az 5 hónapos Milánnal.

- Mit adott nektek a Bátor Tábor? Milyen élményeitek voltak?

- Dani alapból egy nagyon barátkozós típus, nagyon élvezte már az első tábort is. Játéknak fogta fel az egészet, és nagyon jól eljátszott a többi gyerekkel is. De a tábor rajta kívül nekünk is hihetetlen feltöltődést jelentett.

A táborokban szoros barátságokat kötöttünk más családokkal, amiket a mai napig ápolunk. Rengeteg emberrel tudtam beszélni, sőt olyan sorstárssal is, akivel ugyanazon a betegségen, ugyanabban az időben egyszerre mentünk keresztül.

Voltak persze közös sírások, de rengeteget nevettünk is a többi szülővel, és nagyon jól éreztük magukat. Ez egy különleges hely különleges emberek számára. A legemlékezetesebb emlékünk a felnőtt idő, az egymás iránti nyitottság, őszinteség, együtt, egymásért való jelenlét. Egy olyan örök közösség született ott, ami megmutatta, hogyan képes traumából élet születni. Hálásak vagyunk ezért is.

- A táborban külön programokat szerveznek a szülőknek?

- Igen, és ezt nagyon jó ötletnek tartom. Rengeteg programot szerveznek a szülőknek is, ami a szülőket is bátorrá teszi. Nem hagytak minket tétlenkedni, menni kellett mindenhova: kötelet mászni, íjászkodni, a bátorkodó pályára, és ezek a felnőtteknek szóló programok igazi kikapcsolódást, megnyugvást, és pihenést jelentettek.

Eközben a gyerekekre a Cimbik, a Bátor Tábor önkéntesei vigyáztak. Furcsa, mert ők valójában számunkra vadidegen emberek, mégis olyan bizalom alakult ki velük, hogy egy pillanatig nem aggódtunk a gyerekeink miatt, amíg nem voltak velünk.

Ebben a biztonságos, barátságos közegben Dani is jól érezte magát a Cimbikkel és a kortársaival úgy is, hogy mi nem voltunk vele a programokon.

- Említetted, hogy a Bátor Tábor nemcsak a beteg gyerekeket, hanem a szüleiket is bátorrá teszi. Veletek is ez történt?

- Igen, és ez főleg Matyira igaz! Dani betegsége nagyon megviselte. A Budapesten töltött négy és fél hónap számára is kimondottan nehéz időszak volt, hiszen ahogy a betegség kiderült, egyik pillanatról a másikra szakadt el fiától. Dani pedig érzelmileg is eltávolodott tőle a Budapesten töltött hónapok alatt, hiszen nem az apja, hanem én voltam mellette, én vigasztaltam a fájdalmas kezelések során.

Matyi abban az időben teljesen magába zárkózott, nem tudta feldolgozni Dani betegségét, és nem beszélt róla senkinek a munkahelyén sem.

A Bátor Táborban viszont Matyi ráébredt, hogy itt minden szülő gyereke beteg, és ugyanazon, vagy még rosszabb dolgokon mennek keresztül, mint mi. Sorstársakra talált, feltöltődött, és rájött, hogy nincs egyedül azzal, ami a lelkében lezajlódik.

A tábor végére meg tudott nyílni, és tudott beszélni arról, mi történt, ő hogy élte meg. Rengeteget változott és ő is feltöltődött a tábor alatt. A Bátor Tábor egész csapata ezt hozta ki az emberből, hogy megnyíljunk, ne forduljunk magunkba, és mindent próbáljunk ki.

Dani édesapja a tábor végén még a pelenkatoronyról is le mert ugrani. A nyitottsága pedig a tábor után is megmaradt, sőt a 2023-mas táborban kettőnk közül már ő beszélt többet Dani betegségéről, és mindketten bártabbak voltunk a programokon is: ő hintázott, én a kötélpályán csúsztam le.

Kiknek szervezik a Bátor Tábort?A daganatos, súlyos vagy krónikus betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve.

A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Évente több mint 3000 beteg gyereknek és környezetüknek (szülők, testvérek mellett iskolai programjaikon osztálytársaiknak is) nyújt sorsfordító élményeket. A tábort adományokból és az szja adó 1% felajánlásokból tartják fenn. A cél, hogy a gyerekek izgalmas programokba kapcsolódhassanak be és életre szóló élményekkel gazdagodjanak.

Rád is szükség van, hogy folytathassák munkájukat, és minél több beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket! Bővebben itt olvashatsz az 1%-os felajánlás módjáról. https://batortabor.org/hu/tamogass/egyszazalek/

- Idén is mentek a Bátor Táborba?

- Nagyon szeretnénk, hiszen várjuk, hogy találkozzunk a régi barátokkal, és új ismeretségeket kössünk. Én tavaly az elbúcsúzáskor is mondtam, hogy legszívesebben nem csak 4 napig, hanem 3 hétig maradnánk. A Bátor Táborban ki tudunk kapcsolni a szürke rohanó hétköznapokból. Olyan eseménydús és olyan pozitív a légkör, hogy teljesen átszellemülünk, és meg tudjuk élni a jelent. Tavaly még azt is elfelejtettük, hogy ott van a mobil a zsebünkben, szinte elő sem vettük, csak egy-egy gyors üzenetre, hogy megírjuk a rokonainknak, hogy jól vagyunk.

Dani tavaly decemberben kapott utoljára kemoterápiás kezelést a Mária utcai szemklinikán, és két hete pénteken kapott egy megelőző lézeres kezelést a szemére. Ha minden jól alakul, legközelebb májusban megy a Bátor Táborba egy családi napra, amit már az egész családja nagyon vár.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak! Évente több, mint 3.000 beteg gyereknek és családjuknak segítenek. Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket.

Orosz Emese cikke

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Telefonon át segített a mentős egy fuldokló gyereken: „anya, nagyon figyeltem a bácsi hangját és ettől jobb lett a lélegzésem”
A fiatal férfi azt kérte az asszonytól, hogy hangosítsa ki a telefont, majd nyugodt hangon elkezdett beszélni a gyerekhez. Egészen addig beszélt hozzá, amíg a mentőautó meg nem érkezett.

Link másolása

Újabb megható levelet kapott az Országos Mentőszolgálat egy édesanyától. A köszönő szavakat a közösségi oldalukon osztották meg.

Az asszony megírta, hogy kisfia fulladni kezdett, mikor segítség kért. Mint írja:

"Szeretném megosztani Önökkel rövid történetünket. 10 éves fiam 5 éves koráig asthmás volt, kisebb megfázásokon kívül az elmúlt közel 5 évben más problémája nem volt, egészen április 27-én hajnali fél 1-ig, amikor is

felugrott, felakadtak a szemei és csak annyit tudott hörögni, hogy "anya, nem kapok levegőt, összenőtt a torkom, segíts!!!!"

Innentől felgyorsultak az események... püföltem a hátát, próbáltam nyugtatni és nem mutatni, hogy kétségbe vagyok esve. […]

Tárcsáztam a 112-t, ott azonnal kapcsolták a mentésirányítást és ez az, ami miatt írok most Önöknek.

A fiatalember (hang alapján), akit kapcsoltak, kérte, hogy hangosítsam ki a telefont és végtelen nyugalommal, kedves hangon egészen addig szóval tartotta a fiamat, amíg a mentő megérkezett.

"Nyugodj meg kisember, mindjárt odaér a segítség!”

Ez a mondat volt az, ami egy életre belevésődött az emlékezetembe. Folyamatosan mondta a fiamnak, hogy merre jár a mentő, most itt vannak, most már kanyarodnak hozzánk…

A nyugodtsága, higgadtsága, kedves hangja volt az, ami nemcsak a kisfiamat, hanem engem is ki tudott zökkenteni abból a pánikból, amiben voltunk.

Fiam kapkodva és ugatva ugyan, de tudta venni a levegőt és ahogy utólag ő mondta: "anya, nagyon figyeltem a bácsi hangját és ettől jobb lett a lélegzésem".

Ezúton szeretném megköszönni Önökön keresztül a fiatalember áldozatos és lelkiismeretes munkáját[…] Minden elismerésem az Önöké" - írta az édesanya.


Link másolása
KÖVESS MINKET: