KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Bemutatjuk az Aranyanyu-jelölteket

Szavazz te is, hogy kié legyen idén a díj, és nyerj tabletet vagy részvételt a november 20-ai gálára!


Már elindult a szavazás, így a te kezedben van a döntős Aranyanyuk sorsa! Kikből lesznek közönségdíjas Aranyanyuk? Akik kategóriájukban a legtöbb szavazatot kapják november 16-ig.

Egészségügyi dolgozó, pedagógus és orvosnő kategóriában tudsz leadni egy-egy voksot. Ha megnézted a kisfilmeket és szavaztál kedvenceidre, biztasd ismerőseidet, barátaidat is, hogy csatlakozzanak a játékhoz, így nő az esélye annak, hogy az általad legnagyszerűbbnek vélt Aranyanyuk díjazottak legyenek.

Mi is az Aranyanyu-díj?

A Richter Aranyanyu Díjat 2011-ben alapította Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu-könyvek szerzője és a Richter Gedeon Nyrt.

A Magyarországon egyedülálló kezdeményezés célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. Első alkalommal 2011. november 25-én osztották ki a Richter Aranyanyu Díjat jelképező szobrocskát és a vele járó, személyenként 200 ezer forintos pénzjutalmat. Egy évben hat díj kerül átadásra.

A díjat olyan nőknek ítélik oda, akik klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, és munkájuk nélkülözhetetlen, mégis csekély anyagi és erkölcsi elismerésben van részük. Szeretnék, ha ez a díj pozitív társadalmi változást elindítana, ezért köztünk élő hősnőket keresünk, akik nap mint nap sokat tesznek értünk, családunkért és közösségünkért.

A díjról bővebben korábbi cikkünkben, ITT és díj honlapján, ITT olvashattok.

Mutatjuk a jelölteket:

Egészségügyi szakolgozó

Beck Mónika

Gyermekkorában átesett egy szívműtéten, fiatalon szívritmus szabályozó készüléket kapott. Betegségét hosszú éveken át titkolta, szégyellte.

Néhány éve felkérték, tartson előadásokat saját életének, tapasztalatainak bemutatásával az egészségügyben dolgozóknak és sorstársainak. Ezzel új korszak kezdődött az életében. Felvállalta önmagát, és saját történetével kezdett segíteni másoknak. A futásban találta meg azt a kikapcsolódási formát, amelyben örömét leli, és ahol újabb és újabb célokat tűzhet ki. Küzdelmeit és sikereit megosztotta a futótársadalommal, egyre többen követték, támogatták és biztatták. Egy éve megvalósította egyik nagy álmát, rajthoz állt, és két részletben teljesítette a bűvös huszonegy kilométert, a félmaratont. Pár nap múlva különleges meglepetés érte: a Szív Futónagykövet Magyarország cím tulajdonosa lett, mely magában foglalja számára a másság elfogadását, a futók tiszteletét és az emberi megbecsülést. Nagyköveti tevékenysége kapcsán létrehozott egy olyan futóközösséget, amelynek tagjai nagyrészt betegséggel élő emberek, akik gyógyulni szeretnének. Ők a Szív Bajnokai.

Mónika szeretné bebizonyítani, hogy nincs lehetetlen, van kiút, csak akarni kell. Fontosnak tartja a hitelességet, folyamatosan egyeztet orvosaival, tanácsaikat megosztja a futókkal. Betegsége megmutatta számára az utat: munkahelye az Országos Mentőszolgálat, diplomamunkáját a hazai betegkommunikáció helyzetéről írta. Hivatásának érzi a segítségnyújtást, akár betegről, akár futótársról van szó. Mindig mosolyog, és azt vallja: "van élet a szívbetegség után is"!

Oláh Éva

Éva Kistarcsán a Flór Ferenc Kórház neurológia osztályának nővére. Fiatalon elveszített édesanyja emlékének tiszteletére fogadta meg, hogy elvégzi az iskolát, azóta folyamatosan képezi magát, jelenleg érettségizni készül. A tanulással példát szeretne mutatni hat gyerekének és tizenhét unokájának arra, hogy kitartással elérhetik céljaikat.

Származása miatt mindig, mindenhol hátránnyal indult és többszörösen kellett bizonyítania, hogy elfogadják. Jelenlegi munkahelyén a munkatársak és a betegek egyaránt szeretik. A kórházba rendszeresen visszatérő egyik páciense azért jelölte őt a díjra, mert úgy érzi, az ő odaadó munkája, személyes kisugárzása, végtelen türelme és támogatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kórházban töltött nehéz napok elviselhetőbbek legyenek. Éva, akire a betegek földre szállt angyalként tekintenek, mosolyogva köti be az infúziót, mozgatja a nála sokkal nehezebb pácienseket és a lelkileg megterhelő helyzeteket is végtelen türelemmel viseli. Egyetlen vágya, ami egész életét áthatja, megvalósult: segíthet másoknak.

Schuster Barbara

Barbara saját gerincműtéte után határozta el, hogy gerincferdüléses betegek támogatásával szeretne foglalkozni. Ma már a Vertebra Alapítvány koordinátoraként több száz fős közösség életét szervezi: rendezvények, táborok teljes lebonyolítása, kapcsolattartás orvosokkal, fűzőkészítőkkel, önkéntesekkel és betegekkel, az adminisztráció, pályázatírás tartoznak többek között feladatai közé.

A leginkább lányokat érintő, jellemzően serdülő- és kamaszkorban jelentkező betegség, az ebben hatékony segítséget nyújtó korzett viselése csak kis mértékben fizikai megpróbáltatás. Az amúgy is sérülékeny kamaszkorban főként lelki teher napi huszonhárom órában viselni a műanyag fűzőt. Egy egész életre kiható kockázatos gerincműtétet vállalni pedig szintén óriási feladatot, nagy lelki megterhelést jelenthet az érintett pácienseknek. Barbara a csapat összekovácsolásával, saját példamutatásával azt tanítja, hogyan támogassák egymást az ugyanazzal a problémával küzdő gyerekek és felnőttek. Pozitív gondolkodása átragad a közösségre, akik csak a Facebookon több mint ezren vannak.

Jelölője, egy fűzőt viselő kislány édesanyja, a Barbara által szervezett táborból egy teljesen kicserélődött gyereket kapott vissza, aki azóta életvidám, és a korzettet is bátran vállalja a világ előtt. Barbara szerint a gyógyulás mellett a legfontosabb cél, hogy a betegséggel élők megtanulják elfogadni és teljesnek látni önmagukat, felismerjék, hogy a gerincferdülés és annak kezelésére alkalmazott fűzőviselés, vagy a műtét nem feltétlen elvesz tőlük, hanem - ellenkezőleg - akár életük legnagyobb önismereti kalandjához és személyiségük gazdagodásához vezethet.

Zádor Attiláné

Éva a debreceni Kenézy Gyula Kórház Tüdőgondozó Intézetében asztmanővér, calmette védőnő. Lelkiismeretesen végzett munkája mellett mindig nyitott szemmel jár, hogyan segíthetne, mivel tehetné jobbá mások életét. Gyerekei iskolájában tizenegy éve végez aktív önkéntes munkát.

A felsőbb osztályokban évről évre életmentő elsősegély tanfolyamot szervez, feladatának érzi, hogy munkája által egyre többen tudjanak cselekedni, ha valakit újra kell éleszteni. Amikor megtudta, hogy az iskolába járó Csire Zsuzsi szívtranszplantáción esett át, jótékonysági bált és árverést szervezett, hogy a befolyt összeggel támogassa a kislányt és az őt egyedül nevelő édesanyját. A család nehéz helyzetének híre Éva elszántságának köszönhetően bejárta a világhálót, rengetegen mozdultak meg, hogy élelmiszerrel, gyógyszerekkel, egyéb adományokkal kövessék a jó példát, ő pedig még azt is elérte, hogy a család életében először nyaralni is elmehessen.

Éva a mindennapokat kitöltő önkéntes munkát mindig csendben, alázattal és észrevétlenül végzi, lánya azért jelölte a díjra, mert szeretné megmutatni a világnak, milyen nagyszerű ember az anyukája.

Pedagógus

Dr. Molnár Mihályné Kishonti Ilona

Ilona kezdetben óvónőként, majd 23 évig gyógypedagógusként dolgozott. Öt évig vezetett átmeneti otthont Orosházán. 2006 óta a tatabányai Szent Borbála Kórház szociális munkása.

Kollégái szerint az ő empatikus, mindenkihez odaforduló, nyitott személyisége meghatározza a közös munkát az osztályokon. Tevékenysége egyfajta hidat képez a kórház és a külső intézmények között. Az motiválja, hogy minden hozzáforduló, nehéz helyzetben levő betegnek megnyugtató megoldást találjon problémájára. Munkája mellett helyi vezetője a kórházi önkéntességi mozgalomnak. Önkéntesei többnyire olyan fiatalokból állnak, akik szeretnék kipróbálni magukat, illetve választ keresnek arra, jó irányba indultak-e el a pályaválasztás során, valamint olyan idősebb, munkahelyen már nem aktív emberekből, akiket még hajt a tettvágy, hogy valahol segíthessenek.

A beteg gyerekek, de a felnőttek is örömmel veszik a segíteni vágyók közeledését, mesét olvasnak, játszanak, sétálnak együtt, hogy gyorsabban teljen az idő a gyógyulásig. Ilona egyfajta motorként tréningeket, foglalkozásokat tart az önkénteseknek, hogy még hatékonyabb legyen a közös munka és még mélyebb a kapcsolatuk egymással.

Egerszegi Sándorné Ilona

Végzettsége szerint pedagógus, hittanár, szociálpedagógus. A Dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthonban élő száznyolcvan lakó számára azonban sokkal több ő, mint fejlesztőpedagógus: az enyhe és közepes fogyatékkal élőkkel családtagként tekintenek egymásra.

Nagy szeretettel, odaadással fordul a gondozottak felé, szavak nélkül is megérti rezdüléseiket, vágyaikat, érzéseiket. Azt vallja, hogy nem irányítani kell őket, hanem kézen fogva együtt menni velük az úton. A saját szabadidejét is feláldozva felkészíti őket sportversenyekre, és a háttérben szorít azoknak, akiknek nincs más, aki drukkoljon. Magyarországon úttörő módon ő hozta létre a Gaudete jelnyelvi kórust, melynek mai napig a vezetője. A siketeket és nagyothallókat megtanította a szemükkel „hallani” és kézjelekkel énekelni.

Az intézet lakóinak Ica néni a pótanyukája, követik őt, mint egy tyúkanyót, rendkívül hálásak, és viszonozzák a szeretetét. Ez ad neki újra és újra energiát, kedvet, kitartást a velük való foglalkozáshoz. Jelölője szerint, aki egyben főnöke is, Egerszegi Sándorné egy jelenség az intézményben, kedvessége beragyogja kollegái és a gondozottak mindennapjait.

Hutvágnerné Róth Éva

Éva Dunaújvárosban gimnáziumi magyar nyelv és irodalom, történelem szakos tanár. Kapcsolata diákjaival, volt diákjaival őszinteségen és bizalmon alapul.

A tanítás sokkal többet jelent számára, mint a tananyag átadása, mély, emberi kapcsolat fűzi növendékeihez. A tanórák után a színjátszás eszközeivel segíti tanítványait, hogy megtalálják önmagukat és helyüket a világban. Aki híján van az önbizalomnak, azokat drámajátékkal próbálja kicsalogatni a csigaházból, aki pedig tehetségesnek bizonyul, azokat igyekszik lehetőséghez juttatni, hogy kipróbálhassák magukat. Megtörtént, hogy egy színielőadást csak azért rendezett meg a tanárnő, hogy két diák átélhesse a színpadi lét varázsát.

Éva jelölője - Réka - nehéz kamaszkorának útvesztőjében anyapótlékként tekintett tanárnőjére, aki támogatta őt útkeresésében, és végül ő maga is pedagógusi pályára lépett. A volt diákok közül sokan mai napig kapcsolatban állnak egymással, ők hozták létre a „Köszönjük!” csoportot, amelynek több korosztályhoz tartozó tagjai hálával gondolnak egykori pedagógusukra.

Szabó Károlyné Ildikó

Ildikó lakásotthont vezet Budapesten, ahol átmenetileg vagy teljes mértékben szüleik nélkül nevelkedő, többnyire bántalmazott, vagy elhanyagolt gyerekeket nevel. Jelenleg tízen növekednek a szárnyai alatt, kilenctől huszonéves korig.

Szűkös anyagi lehetőségeik ellenére Ildikó nyaralást szervez, pingpongasztalt vásárol, próbál igazi otthont teremteni a minta nélkül, vagy negatív mintával ideérkezőknek, akik közül legtöbben életük végéig viselik a fizikai, lelki bántalmazások nyomait. Az otthonvezető célja, hogy a fiatalok olyan felnőttekké váljanak, akiknek értékrendje megfelel a társadalom elvárásainak, be tudnak illeszkedni, megtalálják hivatásukat. Bízik benne, hogy segítségével családot alapíthatnak, amelyről gondoskodni is tudnak anyagilag, érzelmileg egy új élet reményében.

Jelölője, Gábor ezt tartja a legfontosabbnak: „Az én „anyukám” megértette velem az élet rejtelmeit, én meg tág szemekkel néztem és hallgattam, mint egy mesét. Tudom, nem fogja elengedni a kezemet akkor sem, amikor elhagyom a lakásotthont és a saját lábamra állok majd.”

Orvosnő

Dr. Csoma Zsanett

A Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati Klinikájának gyermekbőrgyógyásza a gyógyítás mellett sok egyéb tevékenységet végez: orvostanhallgatókat és gyógyszerészhallgatókat tanít, bőrgyógyászat gyakorlatot vezet, és aktívan részt vesz az egyetem tudományos kutatásaiban is.

A gyermekbőrgyógyászat iránti elköteleződésében a gyerekek szeretete pont annyira szerepet játszott, mint a területben rejlő izgalmas kutatási lehetőségek. Harmadik gyermeke, Zsigmond koraszülött babaként látta meg a napvilágot, ez a személyes érintettség motiválta abban, hogy bőrgyógyászként bekapcsolódjon az újszülöttek ellátásába. Később a Korábban Érkeztem Alapítvány munkájához is csatlakozott, melynek ma már kuratóriumi elnöke. Az alapítvány egyik legfontosabb tevékenysége, hogy lelki támogatást nyújtson azoknak a családoknak, akiknek kisbabája a vártnál korábban, vagy betegen érkezik. A koraszülött ellátásban nyert tapasztalatokat a kutatások területére is vitte magával Zsanett.

A koraszülöttek bőrápolása világviszonylatban is új kutatási területnek számít, a Perinatológiai Társaság felkérésére Zsanett és csapata készítik el a koraszülöttek bőrápolási és sebkezelési protokollját.

Dr. H. Nagy Katalin

A Békés megyei cukorbeteg gyermekeket nevelő szülők Kati doktor nénire és csapatára, a Hétpettyes Angyalokra egyszerűen csak anyukájukként tekintenek. Angyalaiknak ajánlva szeretetkönyv is készült, melyben szülők és gyermekek írják le diabéteszes történeteiket.

Katalin a gyógyításon belül nem könnyű feladatot vállalt magára. Vele találkoznak elsőként azok a szülők, akik látszólag a semmiből egyik pillanatról a másikra az intenzív osztályon találják magukat gyermekükkel. A diagnózis – 1-es típusú diabétesz – hallatán a kezdeti sokk után muszáj belevágni a nagy kalandba, ami egy szembesüléssel kezdődik: többé semmi nem lesz úgy, mint azelőtt. Ettől a felismeréstől kezdve egy örök láthatatlan köldökzsinór köti össze a családokat Katalinnal. Mire az intenzív osztályról több hét után hazaindulnak, a Hétpettyes Angyaloknak és a csapattal együttműködő szülői hálózatnak köszönhetően a döbbenetből ébredező szülők már szakszerűen mérik napi több alkalommal a vércukrot, bátran adják be az inzulint, megtanulják a szénhidrátszámítást, és elkezdenek berendezkedni új életükre.

Az első évben mindenki tudja, estefelé hol van Kati doktor néni: kongresszuson, vacsorafőzés közben és ügyeletben egyaránt érkezik az esti négy-öt telefon: jelentés a mérésekről, segítségkérés, leginkább pedig a vágy néhány megnyugtató, pánikot elűző jó szóra. Bármilyen élethelyzet adódik, Kati doktor néni ott áll a család mellett, támogatja őket nappal és őrzi az álmukat éjjel.

Dr. Mailáth Mónika

Mónika pszichiáter, gyerekpszichiáter, onkopszichiáter. Debrecenben dolgozik, főként rákbetegséggel küzdőknek segít feldolgozni traumájukat és megtalálni teljességüket a betegség ellenére is. Karizmatikus személyisége, pozitív kisugárzása páciensei szerint önmagában is gyógyítóan hat.

Aktív résztvevője a Holnapom Alapítvány munkájának, melynek keretein belül nagy tapasztalattal rendelkező szakember gárdával segítik a daganat prevenciót és a daganatos betegek gyógyulását a diagnózistól a rehabilitációig. A hozzá forduló páciensek orvosok által kontrollált és támogatott kiegészítő terápiákon és foglalkozásokon vehetnek részt, tapasztalatokat cserélhetnek, információkhoz juthatnak. Mónika fontosnak tartja az otthoni napi rutinba beépíthető, lelki gyógyulást támogató technikákat, ezeket egyéni és csoportos pszichoterápiás alkalmakon sajátíthatják el a rászorulók. Művészetterápia, jóga, közös főzések, kirándulások színesítik az alapítvány programját.

Mónikát egy férfi páciense jelölte, aki egyetemi oktatóként szeretné ország-világ előtt arcát vállalva elmondani, mennyire fontos szembenéznünk lelki problémáinkkal, felvállalni azokat és segítséget kérni. Csaba mély depressziójából Mónika segítségével kilábalva úgy érzi, a rendkívüli doktornő nélkül nem sikerült volna ilyen elszántnak és kitartónak lennie az önismeret rögös útján.

Dr. Mangó Gabriella

Gabriella egy hús-vér energiabomba. Háziorvosként és természetgyógyászként dolgozik Gyöngyösön. Meggyőződése, hogy az embert, mint egészet kell gyógyítani, nem részeire tagoltan, nem egyes szerveire koncentráltan, hanem teljes mivoltában. Hiszi, hogy amikor a hagyományos orvoslás már nem elég, a természetgyógyászat pedig még nem elég, akkor a kettőt ötvözve, összehangoltan kell elérni az egyetlen végcélt: a beteg gyógyulását.

Természetgyógyászati rendelőjébe nem csupán az ország különböző szegleteiből, hanem a határokon túlról is érkeznek. Mindenkivel megtalálja a hangot, hangulatos várótermében a várakozó betegek teát szürcsölve „klubfoglalkozást” tartanak, és elmondásuk szerint Gabinál repül az idő, mindegy, mennyit kell várni. Úgy látja, holisztikus szemlélete, széles látóköre sok helyzetben a siker záloga: volt már olyan, hogy egy vállfájásból jutott el a leukémiához, és ez a felismerés megmentette a betege életét. Hét gyereket nevel, négyen már nagyobbak és elszakadtak a szülő háztól, így már „csak” a három kicsit koordinálja: a háziorvosi és természetgyógyászati rendelések mellett mindig szakít időt arra, hogy ő vihesse őket edzésre.

Kikapcsolódásképpen verseket ír, a betegek rendszeresen olvassák verseskötetét, írásával az önszeretetről bekerült az idei Terézanyu pályázat legjobbjai közé. Környezete számára ő maga a teljesség példaképe.

Szavazás menete

Mostantól okostelefonodról is megtekintheted a döntősök kisfilmjeit és szavazatodat is leadhatod. Töltsd le az applikációt, amelyet itt találsz, attól függően, Android, Windows Phone vagy iPhone készüléket használsz!

Kövess őket a Facebookon is, ahol érdekes hírekkel, kulisszatitkokkal, játékokkal és értékes nyereményekkel várnak benneteket. A szavazás végén a www.aranyanyu.hu oldal szavazófelületén keresztül voksolók között egy tabletet sorsolnak ki, öt szerencsés pedig együtt izgulhat a döntősekkel a november 20-ai Richter Aranyanyu Díj ünnepélyes díjátadó gáláján, ahol fény derül a három közönségdíjas, a három zsűri díjas és a Ridikül különdíjas Aranyanyu személyére.

A játékszabályzatot ITT olvashatod.

Szavazzatok Ti is és osszátok meg barátaitokkal a lehetőséget!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: