„Az égre nézünk, és azt kérdezzük: látsz minket, segítesz rajtunk?” – egy diáklány levele Afganisztánból
A BBC-n jelent meg egy afgán diáklány levele, amit a biztonsága érdekében névtelenül tett közzé a lap. A levél egy héttel azután született, hogy az iszlám fundamentalista talibán elfoglalta Afganisztán fővárosát.
"Hét napja, hogy az országunk összeomlott, az elnök elmenekült, és a talibán újra hatalomra került. Mi pedig magunkra maradtunk...
A félelem teljesen hatalmába kerített, és ahogy a napok múlnak, érzem, hogy tűnik el belőlem a remény. Helyette marad a csalódottság. Csak a sötétséget, a bizonytalanságot, és a nem túl fényes jövőt látom.
Képzeld el, hogy egy hosszú, végtelennek tűnő, ködös úton állsz, egyedül.
Annyi nehézséget átéltem már életemben, amit talán sok másik lány nem tudott volna elviselni. Valahogy túltettem magam rajtuk, de ez, ami most történik...
Hé világ, érdekel, mi történik itt? Számítunk bármit is? Látsz minket? Azoknak írom ezt most, akik meghallgatnak minket, törődnek velünk.
Szenvedünk. Magunkra vagyunk hagyva. Félelemben élni nem jobb, mint meghalni. Rosszabb.
Ha hallod, amit mondunk, segíts nekünk. Segíts túlélni, újra hinni a fényben és a felemelkedésben, jobban, mint korábban. Vissza akarjuk kapni az országunkat. Azt akarjuk, hogy az emberek úgy éljenek itt, ahogy akarnak, ahogy megérdemlik.
Üzenjétek meg az országaitok vezetőinek, hogy hagyják abba a háborúzást - a háború mocskos játék, aminek nincs győztese. Túl kicsi ahhoz a szívünk, hogy feldolgozza a háborút, elviselje a következményeit.
Ha az égre nézünk, azt kérdezzük: látsz minket, segítesz rajtunk? Csak tudjak remélni, legalább egy kicsit.
Hé emberek, akik a világ szerencsésebb felén élnek! Irigykedem rátok. Nézzetek ránk. Nekem például annyi nagy álmom volt, én voltam az, aki segíteni akart másokon, és most én kérek segítséget.
Ez háború. Elmondhatom vajon majd, hogy sikerült, túléltük?"