SZEMPONT
A Rovatból

Az egész iskola tudott róla, hogy egy idősebb fiú bántalmazza

Két fiatal nő mesélte el, hogyan érte őket gyerekkorukban szexuális abúzus, és hogyan képesek ilyen emlékekkel élni az életüket.


A gyermekkori szexuális bántalmazásról szóló történetek nagyon sokfélék lehetnek, ami azonban mindig közös, az a bántalmazó hatalmi fölénye, amit az illető kihasznál a kiszolgáltatott, sokszor az elkövetőhöz szorosan kötődő áldozattal szemben. Az Abcúgon két fiatal nő meséli el, ki és hogyan bántalmazta őket gyerekkorukban. Mindketten már fiatal felnőttként, komoly önismereti munkával ásták elő az egész életükre kiható, beláthatatlan lelki károkat okozó történetek emlékeit.

A gyermekkori szexuális bántalmazás az egyik legnagyobb társadalmi tabunak számít Magyarországon, pedig

a hivatalos bűnügyi statisztikák szerint minden hatodik gyerek az áldozatává válik.

A rejtve maradt esetekkel együtt ráadásul jóval nagyobb ez a szám, az abúzusok többségét ugyanis nem jelentik, mert az áldozat fél és szégyelli magát, és sok esetben az elkövető direkt manipulálja, rájátszik a félelmére és szégyenérzetére.

A szexuális visszaélést, bántalmazást 90 százalékban az áldozat családtagja követi el, aki visszaél az áldozat naivitásával, kiszolgáltatottságával. A gyermekkori szexuális bántalmazás áldozatainak többsége csak jóval később, már a bántalmazó környezetéből kikerülve vall a történtekről, ekkor azonban gyakran szembesülnek azzal, hogy szüleik, más családtagjaik nem hisznek nekik, felmentik a bántalmazó családtagot.

A gyermekkorban elszenvedett abúzus az áldozat egész életére kiható károkat okoz, amelyek közül a leggyakoribbak: depresszió, szorongás, poszttraumás stressz szindróma, antiszociális viselkedés, egyéb pszichés zavarok.

Az áldozatok azonban sokszor annyira eltemetik magukban a velük történteket, hogy sokáig nem tudják felfejteni pszichés problémáik okait.

Ebben a cipőben járt Anna és Júlia, akik úgy döntöttek, megosztják történetüket a nyilvánossággal és sorstársaikkal. Mindkét fiatal nő annyira mélyen eltemette magában a gyermekkori traumákat, hogy csak sok év múltán, felnőttkorukban jöttek elő újra az emlékek, miután kikerültek a bántalmazó környezetből. Komoly önismereti munka eredményeként jutottak el odáig, hogy egy interjúban tárják a nyilvánosság elé történetüket. Igaz, csak álnévvel és arcuk megmutatása nélkül, mert mindketten úgy érzik, túl nagy terhet vennének a nyakukba azzal, ha felfednék kilétüket a szélesebb nyilvánosság előtt.

Az iskola végignézte, hogy egy idősebb fiú használta

Anna 28 éves egyetemista, gyermekkorában szexuális abúzus áldozata lett – 11 éves korában egy nála jóval idősebb iskolatársa kényszerítette rendszeresen anális szexre emlékei szerint minimum egy éven keresztül.

bantalmaz1

- Mi a te gyerekkori bántalmazásod története?

- 11-12 éves koromban történt, és egy 15-16 éves, félig-meddig írástudatlan fiú osztálytársam követte el, aki lebukott hozzánk az ötödik vagy hatodik osztályba. Igaz, még nem volt nagykorú, de egyértelmű volt a hierarchia.

- Rendszeresen bántalmazott téged?

- Igen, zsarolással szexre kényszerített. Hogy ez hány alkalom volt, és meddig tartott ez az egész, arra én sem tudok világosan visszaemlékezni, de másfél évre, maximum 2 évre saccolom, ami alatt 5-6 alkalommal történt meg. És mindig análisan. De a sztorinak az talán a legdurvább és legfelfoghatatlanabb része, hogy mivel tudott sakkban tartani. Ezt később elmesélem, csak nehezebb róla beszélnem.

- Mi az oka annak, hogy nem vállalod képpel és névvel az interjút?

- Bár sokat hezitáltam, végül az győzött meg, hogy nem készültem fel abból, milyen jogi következményei lehetnek a nyilvánosság elé lépésemnek. Nem lenne példa nélküli eset, ha a sztori képpel, névvel való kikerülése után feljelentenének rágalmazásért. Ebből nem kérek, nem vagyok rá felkészülve.

- Tartasz tőle, hogy a fiú, aki veled ezt tette, magára ismerne és feljelentene?

- Azt erősen kétlem, hogy olvasgatja az Abcúg híreit. Nem tőle tartok. Mivel ez a fiú hosszú időn keresztül használt engem, ennek óhatatlanul ki kellett derülnie valamilyen módon. Konkrétan nyílt titok volt az iskolában, több tanár tudott róla.

Ha az intézményt be lehetne azonosítani, nyilván felmerülne a felelősségük. Ezért megvádolnának azzal, hogy nem mondok igazat.

- Hogyan tudott nyílt titok maradni az iskolában, hogy egy kislányt egy idősebb fiú szexuálisan bántalmaz?

- Egyszerűen nem került szóba. És nem kell ehhez gyereknek lenni. Egy felnőtt bántalmazottnak is akkora a szégyenérzete, hogy nem tud kiállni magáért. Egy gyerek meg végképp nem. Nincsenek eszközei hozzá.

Az iskolapszichológus nem vette észre, az osztályfőnök meg rákérdezett, de én nemmel válaszoltam, és ez elég volt neki, nem is feszegette tovább a témát.

- Rákérdezett, és te nemmel válaszoltál, mert féltél a sráctól.

- Is, de leginkább az apámtól féltem. Neki nagy szerepe van az egész történetben.

11 éves koromra a szüleim már nem funkcionáltak szüleimként. Addig az anyám, amennyire tudta, ellátta a szülői feladatait, de aztán skizofrén lett. Az apám kergette őt őrületbe, aki egy bántalmazó alkoholista, rendszeresen verte édesanyámat. Apámról tudni kell, hogy megrögzött nőgyűlölő: minden nő kurva, megátalkodottan gonosz lény a szemében. Beleértve a feleségét és a lányát is. Elképzelhető, hogy milyen szeretetlen környezet volt ez. Volt olyan, hogy az apám kivert otthonról este. Máshol kellett aludnom, aztán reggel időben keltem, hazamentem a cuccaimért, és mentem iskolába. Egy ideig még próbáltam az édesanyámat ölelgetni, simogatni. Mint minden gyerek, vágytam a kedves szóra, arra, hogy a szüleim szeretgessenek és megöleljenek. De az anyukámat hiába ölelgettem, olyan volt, mint egy darab fa. Az apukám meg csak akkor ért hozzám, ha megütött.

- És erre te…?

- Máshol kerestem azt a szeretetet, amit a szüleimtől nem kaptam meg. Ezt használták ki a helyi fiúk, csak én ezt akkor nem így éltem meg. Most már tudom, hogy ezen van mit elgyászolni, ugyanis

egy 11 éves kislány magától nem fog leszopni egy 13-14 éves fiút. Egy egészséges gyereknek ilyen eszébe sem jut.

Nem tudom megszámolni, hogy hány ilyen, még szinte gyerek, alig ivarérett fiú volt, akik között elterjedt, hogy ezt a lányt könnyű manipulálni Én meg mint egy riadt kis állatka, éjszakánként kimásztam az ablakon, és kerestem az érintést.

El lehet képzelni az apukámról a leírtak alapján, hogy reagált volna, ha ezt megtudja. Attól féltem, hogy még jobban pokollá teszi az életemet, ha ezekről tudomást szerez. És ez a szemfüles fiú tudta ezt, és úgy gondolta, hogy kiváló eszköz lesz a sakkban tartásomra. Megfenyegetett, hogy elmondja a szüleimnek az esti kiruccanásaimat, ha nem teljesítem a vágyait.

- Hogyan sikerült kikerülni ebből az ördögi körből?

- Nyilván nem saját erőből. Egy kisebb csoda volt. Egy nálam idősebb lány, akivel jóban voltam, egyszer megkérdezte egy órai levelezésben, hogy igaz-e, és hogy miért nem teszek valamit, miért nem könyörgök a fiúnak, ha kell, hogy hagyja abba. Mondtam, hogy nem fogok neki könyörögni, mert azzal a maradék gerincemet húznám ki, utána pedig tényleg azt csinálna velem, amit akar. Aztán egyszer csak felhívott ez a lány, hogy miután térden állva könyörgött neki, a srác azt mondta, nem fog engem többet keresni. Én nem hittem el, bizonygatnia kellett, hogy nem csak mondta, tényleg nem fog többet fenyegetni. Ezzel tényleg vége lett. Miután letettem a telefont, a fürdőszobában legalább fél órán át gyönyörködtem a a letörölhetetlen mosolyomban, és úgy éreztem, elemelkedtem a talajtól. Onnantól elástam mindent, tíz évre.

- Hogyan került elő mégis?

- 20 éves koromig laktam a szüleimmel, aztán összeköltöztem az akkori barátommal, akiről kiderült, hogy szintén bántalmazták gyerekkorában: 6 évig, 12-től 18 éves koráig volt egy felnőtt férfi áldozata, akihez különórákra járatták a szülei. Az ő történetein és az őt ért trauma miatt produkált tünetein keresztül magamra ismertem. Önismereti csoportokba, majd pszichológushoz, egyéni terápiára kezdtem járni, ami visszahozott nagyon sok emléket.

- Felmerült-e benned valaha, hogy jogilag felelősségre vond valahogyan a férfit, aki a téged bántalmazó fiúból lett?

- Ha feljelenteném, az azzal lenne egyenlő, mintha névvel és fényképpel vállalnám az interjút, ezért erre azt kell mondanom, hogy nem. Én a szüleimnek sem mondtam el a mai napig, mert tudom, hogy alkalmatlanok arra, hogy értő módon kezeljék. Többet ártana, mint használna. Nyilván sejtették akkor, hogy mi történik, csak sosem fogják elismerni, mert akkor a saját felelősségükkel is szembe kéne nézniük. Egyébként ez az egyik legkockázatosabb rész a gyermekkori szexuális abúzus áldozatai számára a velük történtek feldolgozásában. Egyszer az illető eljut oda, hogy elszámoljon a családjával, kipakoljon nekik, és felelősségre vonja őket. És ekkor jön a második trauma – amikor a szüleid nem hisznek neked, és azt mondják, hogy te találod ki: “Te kisgyerek voltál akkor, honnan tudnád?”

Ezt sokszor nehezebb feldolgozni, mint ami gyerekkorodban történt veled, hiszen ismét a biztonságérzeted sérül, amit annyira próbáltál megerősíteni.

- Tartod a szüleiddel a kapcsolatot?

- Anyám szokott keresni telefonon, de személyesen vele is, apámmal is nagyon ritkán találkozom. Elváltak azután, hogy elköltöztem otthonról. Önpusztító életet élnek, mind a ketten 10-15 évvel idősebbnek néznek ki a koruknál. Különösebben nem vagyok rájuk kíváncsi. Minél távolabb vagyok a bántalmazó környezettől, annál inkább tudok magam lenni, a múltamat értő szemmel nézni, és nem benne totyogni.

Közös fotóval üzente meg az édesanyja: nem hiszi, hogy a nagyapa bántalmazta

Júlia 33 éves családanya, kislány korában nagyapja fürdés közben folyamatosan leskelődött utána, egyszer meg is erőszakolta a kislányt.

bantalmaz2

- Milyen szexuális abúzus ért téged gyerekkorodban?

- Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagyszülőknél, mert a szüleim sokat dolgoztak. Szinte ők neveltek, iskola után mindig hozzájuk mentem tanulni. Szerettem velük lenni, és egészen felnőttkoromig nem emlékeztem arra, hogy mi történt a délutáni tanulások alatt.

Ugyanis nem csak tanultunk a nagypapámmal, hanem mindenféle furcsa emlék is kezdett bevillanni az elmúlt 5 évben.

Először fürdőszobai jelenetek ugrottak be, hogy én ott tusoltam, ő ott volt a fürdőszobában, és engem nézett. Aztán ahogy az önismereti feldolgozásban haladtam előre, jöttek vissza a további emlékek. Most már biztosan tudom, hogy 8 és 11 éves korom között többször molesztált, egyszer pedig megerőszakolt engem.

- Mi volt az, ami előhozta ezeket az emlékeket?

- 22 évesen életmódváltásba kezdtem: leraktam a különböző szereket, és különböző önismereti csoportokba kezdtem járni. Ezeken a csoportfoglalkozásokon pedig valahogy mindig ebbe a szexuális abúzusos történetbe akadtam bele. Egyszerűen vissza-visszajöttek emlékképek.

- Ekkor még élt a nagypapád?

- Nem.

- Tehát akkor nincs meg a lehetőség…

- Konfrontálódni? Sajnos nincs. Pedig megtenném, nagyon szívesen megtenném.

- Mikor és kinek beszéltél először arról, hogy téged gyerekkorodban szexuálisan bántalmaztak?

- Amikor kiderült, a csoportban beszéltünk erről többször. Aztán meg megosztottam a férjemmel. Ahogy egyre több részlet jutott az eszembe, fokozatosan tágult azoknak az embereknek a köre, akik előtt felvállaltam. Jó, hogy vannak olyan barátaim, akiknek tudok erről beszélni.

- Mi változott azután, hogy rájöttél, mi történt veled gyerekkorodban? Hogy írnád le a különbséget a felismerés előtti és utáni életed között?

- Ez az egész önismereti munka azért kezdődött, mert meg akartam érteni, hogy miért volt ilyen zaklatott a kamaszkorom, miért voltak dühkitöréseim, miért fordultam az alkoholhoz, miért vagyok ennyire szorongós. Meg akartam tudni, mitől menekültem ennyire. Mostanra érzem, hogy összeállt a puzzle, megvan az egyik legfontosabb kulcs a viselkedésem megértéséhez. Tudom például, hogy miért irtózok az olyan helyzetektől, amiben kiszolgáltatottnak érzem magam. Nagyon erősen jelentkezik ez a szorongás egészségügyi ellátás során. Amikor anya lettem, és a gyerekekkel orvoshoz kellett mennem, vizsgálat miatt át kellett adnom őket egy idegen kezébe, az például egy ilyen helyzet volt. A várandósság hozott még fel emlékeket, mert az tényleg egy más állapot: a tudatalatti ilyenkor sok mindent átenged, segít a feldolgozásban.

- Hogy reagált a családod, amikor szembesítetted őket azzal, hogy mit tett veled a nagyapád kislánykorodban?

- Először meg is lepődtem, hogy anyukám milyen jól fogadja. Sosem voltunk kifejezetten szoros kapcsolatban, ennek ellenére nem kérdőjelezte meg az én feltételezésemet, kifejezte a sajnálatát. Pedig nehezítette a helyzetét, hogy az ő édesapjáról beszélünk. Aztán a következő 2 év alatt fokozatosan átfordult a hozzáállása tagadásba. Ezt több gesztussal is kifejezte:

a szülői házban például két fényképet rakott ki egymás mellé: egyet rólam, egyet a nagyapámról. Ez egy üzenet volt nekem, hogy nem fogadja el, amit állítok.

Akkor meg is szakítottam vele a kapcsolatot, mert ez az a pont, amikor már nincs miről beszélni. Nem ülhetek a szüleimmel a gőzölgő húsleves fölött úgy, hogy nem hisznek nekem egy ilyen horderejű kérdésben.

- És édesapád?

- Édesapámnak sokáig nem mondtam el, de amikor igen, akkor tőle is csak a tagadást kaptam, és még engem hibáztatott azért, hogy tönkreteszem a családi békét.

- Meddig éltél végül is nagyapád közelében?

- 18 éves koromig, de a vége felé már nem jártam annyit hozzájuk. Aztán meghaltak. 21 éves voltam, amikor a nagypapám meghalt, 22 évesen jött az életmód-váltás, amiről beszéltem, aztán a szülői házból is elköltöztem 25 évesen. Ahogy nőtt a távolság, úgy kezdte egyre inkább megengedni a tudatom, hogy emlékezzek a történtekre.

- Ha lett volna lehetőséged, felelősségre vonattad volna a nagyapádat?

- A mai fejemmel nem félnék az ő felelősségre vonásától. Nem okozna nekem leküzdhetetlen érzéseket. Feljelenteném, odaállnék tanúskodni. Talán csak egy dolog akadályozhatna meg ebben: hogy az igazságszolgáltatási rendszer nem alkalmas arra, hogy a biztonságérzetemet az egész folyamat során garantálja. Nem hiszem, hogy lenne normális kihallgatásom, és olyan közegben tudnám a történetemet elmondani, hogy az ne traumatizáljon újra. Szerintem végig tudnék csinálni egy pert, de a hatalmi helyzetekben feszülten érzem magam.

- Hol tartasz most a traumád feldolgozásában?

- Most ott tartok, hogy túl vagyok az emlékek begyűjtésén, és megvan a biztonsági háló, ami megtart: a férjem, a barátaim, és egy megbízható terapeuta, akikkel beszélhetek erről. Van bennem vágy arra, hogy másokkal is megosszam az emlékeimet – önsegítő csoportban, egyéni terápiában. Közben zajlik egy fejlődési folyamat is, amit magamnak úgy fogalmazok meg, hogy áldozatból túlélő, túlélőből pedig élő leszek a végén. Most a túlélő üzemmódban vagyok, de az a célom, hogy az életet megélni is tudjam, nem csak túlélni.

- Lehet ebben valaha kész állapotot elérni?

- Azért nincs kész állapot, mert az életben történnek veled olyan dolgok, amik előhozzák a régi traumákat. A gyerekszülés is ilyen volt, mert az egy kontrollálhatatlan folyamat. Beláthatatlan, hogy milyen lesz a lefolyása, hogy fogom magam érezni közben. Ez eleve ijesztő. A magyar egészségügyben ráadásul olyan hatalmi struktúra érvényesül, ami még azokat a nőket is traumatizálhatja, akik korábban nem voltak abúzus áldozatai – hát még a bántalmazottakat. Egy istennő születhetne a szülés alatt, de ha minden oldalról meglopják, akkor áldozatként fog kijönni belőle a nő. Én ezért is szültem a második gyerekemet már otthon, bábákkal.

- Úgy tudom, a munkád mellett a szabadidődben önsegítő csoportot szervezel gyermekkori szexuális abúzus áldozatainak, sorstársaidnak. Mi is egy hasonló eseményen találkoztunk. Miért tartod fontosnak, hogy szervezz ilyen csoportokat, vagy interjút adj?

- Ez a feldolgozás folyamata. Egyrészről, bizonyos idő után már van bennem vágy, hogy másokkal is megosszam a történetemet, amivel ráadásul lehet, hogy valamelyik sorstársamnál éppen elindítom a feldolgozási folyamatot. Másrészről, szeretném, hogy minél többen tudjanak, halljanak arról, hogy igenis létező probléma a gyermekkori szexuális abúzus, mert még mindig iszonyat nagy társadalmi tabu, nem beszélnek róla, sőt, gyakori a kollektív tagadás – lásd egy csomó közelmúltbeli, nyilvánosságra került ügy esetében.

Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: