„Amit találok, azt eszek, szedtem már tyúkhúrt is” - Havi 25 ezer forintból élt, 48 kilósan halt meg a hajléktalan Mátészalkán
Lászlóval szeptember elején forgatott az RTL stábja, a férfinak akkor már csupán 500 forintja maradt a hátralévő napokra. Deák László a forgatás után, a múlt héten elhunyt.
Az ország legszegényebb régiói között van Mátészalka, ahol durva körülmények között élt egy hajléktalan, aki 48 kilóra fogyott le, miután havi 25 ezer forintból próbált megélni.
Néhány önkéntes, például a Mátészalkaleaks nevű csoport megpróbált rajta segíteni, és az RTL Házon Kívül műsora is forgatott vele, de László, a súlyos beteg férfi a forgatás óta meghalt.
Lintényi Levente, a Mátészalkaleaks alapítója és barátja, Szabó Richárd segíteni mentek a város központjába: nagy szükség volt erre, László ugyanis mindössze 25 ezer forint segélyből élt.
"Hát, amit találok, tulajdonképpen azt eszek. Én megeszek mindent. Én már szedtem tyúkhúrtól kezdve sóskát, minden baromficsírát összeszedtem, csináltam ilyen salátákat. Gombát szedek magamnak, vagy szedtem, hogyha volt"
– mondta akkor László, aki mindössze 48 kilót nyomott, és már az érettségiző öltönye is lógott rajta.
Nagyon sokan segítettek Lászlónak. Az adományokból több heti élelmiszer gyűlt össze, a Mátészalaleaks nevű csoport szerzett neki új gázpalackot, hűtőt pedig Fótról küldtek neki. Le akarták cserélni a kályháját is, de előbb a kertet akarták rendbehozni. Víz nem volt az otthonában.
Lászlóval szeptember elején forgatott a stáb, a férfinak akkor már csupán 500 forintja maradt a hátralévő napokra. Deák László a forgatás óta, a múlt héten elhunyt.
A Mátészalkaleaks közösségi oldalán emlékeztek meg a férfi haláláról.
Az ország legszegényebb régiói között van Mátészalka, ahol durva körülmények között élt egy hajléktalan, aki 48 kilóra fogyott le, miután havi 25 ezer forintból próbált megélni.
Néhány önkéntes, például a Mátészalkaleaks nevű csoport megpróbált rajta segíteni, és az RTL Házon Kívül műsora is forgatott vele, de László, a súlyos beteg férfi a forgatás óta meghalt.
Lintényi Levente, a Mátészalkaleaks alapítója és barátja, Szabó Richárd segíteni mentek a város központjába: nagy szükség volt erre, László ugyanis mindössze 25 ezer forint segélyből élt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.
A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.
Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.
Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.
Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.
„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.
A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.
„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.
„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”
– teszi hozzá az anyuka.
Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.
A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:
Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.
A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.
Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.
Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.
„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”
Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.
Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.
Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.
„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”
– mondta az új megbízatásáról.
Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.
Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.
Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„A legjobban az aggaszt, hogy alig van fényképem a kész Manófalváról” – drámai felhívást tett közzé a lerombolt installáció alkotója
A művész a Facebookon kért fotókat a múlt hétvégéről, mert neki eszébe se jutott mindent megörökíteni. A képekkel szeretné megőrizni az emlékét, mielőtt nekilátna az újjáépítésnek.
Pár nappal azután, hogy ismeretlenek szinte teljesen szétverték a budakalászi ártéri erdőben álló Manófalvát, az alkotó, Kánya Tamás a Facebookon kért segítséget.
Azt kéri, hogy akinek van fotója vagy videója a teljesen elkészült installációról, különösen a múlt hét pénteki és szombati napjairól, küldje el neki. Az alkotó szerint a rongálás óta a maradványokat is folyamatosan ellopkodják a helyszínről.
„Rengetegen kérdezik, hogy hogyan tudnának segíteni! A legjobban az aggaszt, hogy alig van fényképem a kész Manófalváról. Talán 20-30 képet készítettem. Nagyon megköszönném, hogy akinek vannak fényképei, videói múlt hétről ha elküldené nekem. Főleg péntek, szombatról. Akkor lett teljesen kész és nekem eszembe se jutott rögtön mindent megörökíteni” – írta bejegyzésében a művész.
A rongálás hírére sokan felajánlották, hogy más településeken biztosítanának helyet az újjáépítéshez, Kánya Tamás azonban egyértelművé tette, hogy a projektet csak az eredeti helyszínen tudja megvalósítani.
A döntését azzal indokolta, hogy a land art alkotás szorosan kötődik a környezetéhez, az alapanyagok gyűjtése és a folyamatos karbantartás pedig mély helyismeretet igényel.
„Nekem ott kellene élnem. Hetekig tartana a gyűjtő munka és szintén addig míg összeállítom. Sőt szerintem tovább. Minden anyagot a természetben kellene keresgélnem. Nekem teljesen idegen a táj nem ismerem, nem tudom mit hol keresek. Csak bolyonganék ott hol van gledícsia, narancseper, gesztenye, nád, laposkavics stb.... Itt ahol élek mindent ismerek, tudom mit hol, mikor keresek. Ide köt minden, 20 éve járok errefelé” – magyarázta.
Manófalvát november elején, mindössze néhány nappal azután verték szét, hogy Kánya Tamás bejelentette, három hét munka után elkészült vele.
Az alkotó abban bízott, hogy az installáció tavaszig díszítheti az erdőt. A rendőrség garázdaság miatt indított eljárást az ügyben.
A Manófalva egy természetes anyagokból – többek közt uszadékfából, fakéregből, taplógombából és fűzfavesszőből – épített, madaraknak és mókusoknak szánt etető- és búvóhelyekkel teli „erdei miniváros” volt. Az alkotást korábban egy árvíz is elmosta, de a művész akkor is újjáépítette. Kánya Tamás a bejegyzésében leszögezte, a jövőben is az eredeti helyén szeretné újra felépíteni Manófalvát.
Pár nappal azután, hogy ismeretlenek szinte teljesen szétverték a budakalászi ártéri erdőben álló Manófalvát, az alkotó, Kánya Tamás a Facebookon kért segítséget.
Azt kéri, hogy akinek van fotója vagy videója a teljesen elkészült installációról, különösen a múlt hét pénteki és szombati napjairól, küldje el neki. Az alkotó szerint a rongálás óta a maradványokat is folyamatosan ellopkodják a helyszínről.
„Rengetegen kérdezik, hogy hogyan tudnának segíteni! A legjobban az aggaszt, hogy alig van fényképem a kész Manófalváról. Talán 20-30 képet készítettem. Nagyon megköszönném, hogy akinek vannak fényképei, videói múlt hétről ha elküldené nekem. Főleg péntek, szombatról. Akkor lett teljesen kész és nekem eszembe se jutott rögtön mindent megörökíteni” – írta bejegyzésében a művész.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Tűzoltó apa és mentős fia először mentett életet együtt Pécsen - egy fuldokló nénin segítettek közösen
Farkas Roland őrnagy már 31 éve ment életeket, fia viszont alig egy hónapja mentőzik. Egy idős, fuldokló hölgy hozta össze őket az első közös bevetésen.
A Katasztrófavédelem a Facebook-oldalán számolt be arról, hogy Farkas Roland tűzoltó őrnagy, aki 31 éve szolgál, először dolgozott együtt fiával, Gergővel. A poszt szerint Gergő egy hónapja mentőápoló Pécsen, korábban pedig a szigetvári sürgősségin dolgozott.
A bejegyzésükben azt írják, apa és fia egy Gondosóra-jelzés miatt „futott össze”:
„egy idős asszony nem kapott levegőt. A tűzoltók betörték az ajtót, Roland és társai rátaláltak a bajbajutott nőre, akit Gergő megvizsgált, majd végül kórházba is szállítottak. »Nem ez volt az első nap, amikor egyszerre voltunk szolgálatban, de káresetnél most találkoztunk először. Készültem már erre. Megbeszéltük Gergővel, hogy az első közös melót megörökítjük«”
– idézik a posztban Rolandot.
A tűzoltóság szerint a véletlen hozta úgy, hogy a szolgálatparancsnok éppen akkor kapott riasztást, amikor a fia is szolgálatban volt, mivel ezúttal más csoportban volt, mint szokott. A bejegyzés szerint ez egy különleges pillanat volt, amelyet mindketten sokáig emlegetni fognak.
A Katasztrófavédelem a Facebook-oldalán számolt be arról, hogy Farkas Roland tűzoltó őrnagy, aki 31 éve szolgál, először dolgozott együtt fiával, Gergővel. A poszt szerint Gergő egy hónapja mentőápoló Pécsen, korábban pedig a szigetvári sürgősségin dolgozott.
A bejegyzésükben azt írják, apa és fia egy Gondosóra-jelzés miatt „futott össze”:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
