KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Bűvészkedéssel segít édesanyjának adományt gyűjteni a 10 éves Dávid – már több mint 350 ezer forintot kalapoztak össze jótékony célra

A fiú videókban mutatja be kedvenc trükkjeit, néhány szerencsés adományozónak pedig a megfejtést is elárulja majd. Ezzel az Adománytaxi Alapítvány munkáját támogatják.


Jótékonysági szervezetek segítségére mindig sokan szorultak, de az idei télen talán minden eddiginél több embernek van szüksége önzetlen anyagi támogatásra. Ezért az ügyért szeretne tenni az Adománytaxi 17 önkéntes nagykövete is, akik november vége óta közel 3 millió forintot gyűjtöttek a szervezetnek. Egyikük Michaletzky-Holka Borcsa, aki néhány éve akadt rá az alapítványra.

„Az évek során rengeteg ruhám és egyéb használati tárgyam halmozódott fel, amit már nem használok. Először négy éve gondoltam arra, hogy ezeket tök jó lenne elajándékozni olyanoknak, akiknek valóban szükségük van rá, és a lehetőségeket böngészve találtam rá az Adománytaxira”

– idézi fel. Mellettük szólt, hogy házhoz jöttek a ruhákért és egyebekért, ráadásul a sofőrt is nagyon szimpatikusnak találta. A családban azelőtt is volt hagyománya a jótékonykodásnak, rendszeresen adományoztak kisebb-nagyobb összegeket. A fenti élmény hatására viszont megfogalmazódott Borcsában és a férjében, hogy a pénzük mellett az idejükkel is szeretnének segíteni.

Jelentkeztek önkéntesnek, ahol először sofőrködni osztották be őket begyűjtésekre: kaptak egy több tételből álló címlistát, ezt kellett végigjárniuk adott idő alatt, és összeszedni az adományozóktól a felajánlott tárgyakat. Borcsa 10 éves kisfia, Dávid már ide is elkísérte az édesanyját: segített összerakni az útitervet, parkolóhelyet keresni és minden másban, amiben csak tudott.

„Mivel nagyon szimpatikus volt a csapat, egyre több dologban vettem részt, beszálltam a raktári válogatásba és a Taxi-Turi névre keresztelt ruhavásárok szervezésébe is” – idézi fel Borcsa. Ilyen előzmények után kérdezték meg tőle, vállalná-e, hogy adománygyűjtő nagykövet lesz, ő pedig igent mondott.

A szervezetről

Az Adománytaxi ötlete a 2015-ös menekültválság idején fogalmazódott meg, látván a hatalmas civil összefogást a rászorulók megsegítéséért. Az elmúlt hét évben 3000 budapesti háztartásból 150 tonna adományt gyűjtöttek össze és szállítottak el 100 támogatott településre, 600 önkéntes segítségével. Az Á-LOM projekt keretében 2019 óta több mint 700, adományozók által felajánlott ágyat juttattak el olyan gyerekeknek, akik addig nem alhattak saját ágyban. Rendszeresen szerveznek jótékonysági ruhavásárt Taxi-Turi néven, melynek keretében az adományba kapott ruhák legkülönlegesebb darabjai kerülnek új gazdához. A vásárok nem titkolt célja a fenntartható divat melletti kiállás, miközben a vásárlók egy jó ügyet is támogathatnak.

2022-ben fontos mérföldkőhöz érkezett az Adománytaxi Alapítvány: sok éves kínkeserves keresgélés, sok feladás, visszautasítás és újrakezdés után megtalálták, saját erőből felújították és október 27-én megnyitották új raktárukat a 13. kerületben, a Kassák Lajos utca 79. szám alatt. Ez a tervek szerint jóval több lesz, mint az adományok tárolásának és feldolgozásának helyszíne: az Adománytaxi Közösségi tér olyan multifunkcionális hely, amely lehetőséget ad arra, hogy különböző hátterű és érdeklődésű emberek összejöjjenek, önkénteskedjenek, valamint különböző szemléletformáló, csapatépítő és támogatói események keretében egy jó ügy képviselőjévé váljanak, ezzel is hozzájárulva egy fenntarthatóbb és szolidárisabb társadalom kiépítéséhez.

„Először zavarbaejtő volt pénzt kérni emberektől”

Az akció lényege, hogy a nagykövetek kitűznek egy célösszeget, amit a megadott határidőig, december 18-ig igyekeznek összekalapozni. Cserébe különféle kihívásokat vállalnak, vagy esetleg apróbb ajándékokat ajánlanak fel, amelyek inkább szimbolikusak, de az adományozó így mégiscsak kap valamit a pénzéért cserébe.

Borcsa ötlete az volt, hogy saját készítésű és díszítésű mézeskalácsaiból öt adagot kisorsol azok között, akik bármekkora összeggel hozzájárultak a gyűjtéshez. De szeretett volna még valami pluszt ezen kívül is, és itt jött kapóra a fia hobbija.

„Hat éves koromban kezdtem a bűvészkedést, először a nagymamám fizetett be egy 12 alkalmas tanfolyamra” – meséli Dávid. Utána a Covid idején kényszerszünet következett, de a lelkesedés nem veszett el. Azóta újra tanul, könyvek és online tanfolyamok segítségével is képzi magát, jelenleg 15-20 trükköt tud megcsinálni.

Azt találták ki, hogy videókat forgatnak, amelyekben Dávid bemutatja egy-egy trükkjét, a kisorsolt szerencséseknek pedig egy újabb videóban le is leplezi azokat. Azt mondja, magától értetődő volt, hogy ő is beszáll az akcióba.

„Anyutól és más családtagoktól is láttam ezt a példát, nagyon jó dolognak tartom az adományozást” – fogalmaz. Osztálytársai között is van kultúrája a jótékonykodásnak, és a bűvészkedés is nagyon tetszik nekik, rendszeresen kérik tőle, hogy mutasson trükköket.

Dávid legutóbbi videója:

„Nekem nagyon új és zavarbaejtő volt pénzt kérni emberektől, szóval erősen ki kellett lépnem ehhez a komfortzónámból” – mondja Borcsa. Először a Facebook- és a Linkedin-oldalára rakott ki egy posztot arról, mibe fogott.

Célösszegnek 350 ezer forintot adott meg, ami akkor ambiciózusnak tűnt, ehhez képest egy héttel a gyűjtés vége előtt már túl is szárnyalták. Összesen 30-an dobták össze ezt a pénzt, valaki 1000 forintot utalt, más 50 ezret. Vasárnapig viszont még több is összejöhet.

Anya és fia izgatottan követik az adománygyűjtő felületet: előfordult az is, hogy szinte extázisba estek az örömtől, amikor meglátták, hogy érkezett egy új felajánlás. Ezek között több kellemes meglepetés is akadt: „Olyan emberek is utaltak, akikkel ezer éve nem beszéltem, vagy nem is közeli a kapcsolatunk, mégis úgy döntöttek a posztomat látva, hogy segítenek.”

Az még kérdéses, hogy az adománygyűjtés egyszeri akció volt-e, vagy máskor is lesz rá példa, az viszont biztos, hogy a család valamilyen formában a mostani kampány lezárulta után is megmarad önkéntesnek a szervezetnél.

Ami Dávidot illeti, ő is elkötelezett a jótékonykodás mellett: szeretné hosszú távon segíteni a Adománytaxi munkáját, akár bűvészkedéssel, akár más módon. Egy napon talán majd sofőrként is, de erre azért pár évet még várnia kell.

(A gyűjtés oldala IDE KATTINTVA érhető el.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: