A parkettacsiszolás is lehet adakozás
Teremfelújításra gyűjtött adományokat egy tizenöt éves érettségi találkozójára készülő osztály a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. Az egykori hódmezővásárhelyi gimnazisták negyedmillió forintot adtak össze, melyből egykori tantermük régóta elhanyagolt parkettáját tudták felújítani. Az öregdiákok szerettek volna visszaadni valamit a gimnáziumnak abból, amit ők is kaptak az intézménytől.
Jótékony érettségi találkozó
„Nem feltétlen teremfelújításnak indult” – kezdi beszélgetésünket Kerekes József, a 2002-ben végzett 12/A osztály öregdiákja. Azt mondja, amikor elkezdték az osztálytalálkozót szervezni, arra gondoltak, jó lenne valamit visszaadni a gimnáziumnak abból, amit ők is kaptak.
Először arra gondoltak, megnézik, mire elég az a pénz, amit összedob az osztály. Aztán „mindenkit meglepett, hogy negyedmillió forintot össze tudtunk gyűjteni” – idézi fel.
Kezdetben „passzív pozitív” volt az egykori osztály, de amikor József egyen-egyenként kereste meg a társait, egyre többen álltak mellé. Az egykori harmincfős osztály több mint kétharmada adományozott. Voltak, akik kisebb összeget, volt, aki többet, de már az elejétől kezdve nem az egyéni adakozásra akarták a hangsúlyt fektetni, hanem arra, hogy az egykori osztály együtt tesz valamit a gimnáziumért.
Az iskola vezetőségével egyeztetve sikerült találni egy projektet, amihez passzolt is az összeg, ráadásul az egykori saját tantermük parkettáját tudták belőle felújítani. Józsefék nyolcosztályos gimnáziumba jártak, ebben a teremben hat évet tanultak. „Jó érzés visszajönni, ezek a folyósok, termek, falak közel állnak hozzám, hiszen a gyerekkoromat jelentik.” Olyannyira igaz ez, hogy amikor belépünk a frissen felújított terembe, azt mondja, görcsbe rándult a gyomra, hogy vajon ma fog-e felelni. A teremben ekkor még a visszapakolás zajlik, a karbantartók hozzák az asztalokat, székeket, a Magyarországi Református Egyház címerét, és egy békebeli, még vélhetőleg az Osztrák-Magyar Monarchia idejében Bécsben gyártott zongorát is. A terem ugyanis a jelenlegi 12/B osztályon kívül a kóruspróbáknak is otthonául szolgál.
Három és fél nap megfeszített munka kellett a régóta elhanyagolt parkettájú terem felújításához – mondja Králik Csaba, a gimnázium gondnoka, rendszergazdája.
A kivitelező szakemberek eltávolították a lakréteget, fölcsiszolták a parkettát, majd újra lakkozták. „Ha mindent összeszámolunk, kilencszer kellett csiszolni. Ez az elhanyagoltságot mutatja. Ilyen fölújítás rég történt a parkettán. Az elmúlt időszakban csak „tűzoltó” jellegű újralakkozások voltak. Az igazság az, hogy ez a helyzet az általános az iskola többi termére is.” A gondnok hozzáteszi: a tölgyfa és akác keverékéből készült parkettákat szeretnék megőrizni. „Szívesen fogadjuk, ha ebben valaki segít, mint ahogy ez az osztály is tette most.”
Kerekes József keresi a tablójukat, de nem találja a falon. Az iskola tanáraitól megtudja, egy korábbi termükben van a tabló. Megyünk, megnézzük. Mint kiderül, ez a terem valaha számítástechnika terem is volt. Kerekes József, aki ma bankinformatikai szakember, megjegyzi: életében itt internetezett először. A tablót látva felveti, van-e lehetőség rá, hogy átkerüljön a felújított terembe. „Van” – hangzik a válasz, s ha minden jól megy, a májusi osztálytalálkozóra már ott várja a felújított teremben az öregdiákokat a tizenöt éves érettségi tabló.
Visszamegyünk a terembe, ahol addigra már bekerültek a székek, a padok. Megkérem Józsefet, üljön le az egykori helyére. A legutolsó sorba megy hátra. Leül, mosolyog, láthatóan otthonosan érzi magát. Kérem, hogy meséljen az osztályukról. Azt mondja, egyszerre sikeres és sokszínű az osztályuk: a mérnökök, közgazdászok, jogászok és orvosok mellett van, aki színész és van, aki vállalkozó lett az egykori harmincfős osztály tagjai között.
Példamutató társadalmi felelősségvállalás
Az öregdiákok felajánlását az iskola vezetősége felé Berecz János fizikatanár tolmácsolta. A tizenöt éve érettségizett osztályból nyolc főt jól ismert, akiket a fizika érettségire készített föl. Azt mondja, ötletükkel nyitott kapukat döngettek, az iskola vezetősége szívesen fogadta a felajánlásukat.
„Fontosnak tartom ezt a társadalmi felelősségvállalást” – mondja. A tizenöt éve érettségizett osztályról azt mondja, az egyik legsikeresebb osztályuk volt. „Ők esetleg még jobban érezhetik, hogy tudnak jó célra fordítani. Az osztálynál kellemesen ötvöződött a lehetőség és a szándék.” „Mások már kitaposott utat is láthatnak arra, hogy hogyan lehet segíteni az iskolának, ezért is látom fontosnak ezt a konkrét kezdeményezést.”
„Szükségszerű felújításról van szó, akik döntöttek arról, hogy mire adakozzanak, ők jól látták a hiányosságot és a szükséget, ami ebben az osztályteremben is megjelent” – mondja Hódiné Földesi Sára, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Kollégium megbízott igazgatója. Az intézmény vezetője kérdésünkre sorolja: nem csak parketták csiszolására, hanem vizesblokkok felújítására, nyílászáró cserékre, és fűtéskorszerűsítésre is szükség lenne. Teremfelújításokat önerőből nyáron meg fog csinálni az iskola, de több a szükség, mint amire lehetőségük van.
József azt mondja, tudatos céljuk is volt ezzel.
A felújított teremben jelenleg egy érettségiző osztály tanul. Számukra Kerekes József az üzeni: „Ez a felújítás nem egy felülről jövő projekt, nem egy megfoghatatlan pályázat eredménye, hanem ezért öregdiákok adakoztak és dolgoztak.”
Az egykori diák azt is hangsúlyozza: a többi öregdiáknak is szeretnének példát mutatni, hogy ha más osztályok is jönnek érettségi találkozókra, bátran vágjanak bele hasonló gyűjtésekbe, felújításokba. A tizenöt éves érettségi találkozót május 20-án tartják majd.
