KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A nők életében luxus a szabadidő

Ez volt a téma az idei Terézanyu pályázaton. Több száz jelöltből választották ki a 15 díjazottat, megmutatjuk a legjobbakat!


A magyar nők leterheltek, kimerültek, kevés időt fordítanak magukra. Ha mégis sikerül ezen változtatni, akkor sokan támogató női közösségek létrehozásával vagy azokhoz csatlakozva tudnak igazán töltődni –derült ki a Rácz Zsuzsa író és a Richter Gedeon Nyrt. által meghirdetett Terézanyu pályázat írásaiból, melynek idén a nő és a szabadidő volt a témája.

"
A fiam egyszer azt mondta, hogy olyan ez a jóga, mint egy női magazin, mindenféle rovat van benne

– írja az egyik pályázó rávilágítva, hogy mennyivel több egy ilyen alkalom a nők számára pusztán egy közösen végzett tevékenységnél. A nők támaszai egymásnak a mindennapi küzdelmekben, melyet a lelkiismeretükkel vagy éppen családjukkal vívnak önmagukért, azért a heti pár óra énidőért, ami csak az övék. A több száz pályaműből az is kirajzolódik, hogy idő hiányában sokan választják a magányos sportot, például a futást, hogy kilépjenek a napi rutinból. A pályázat idei újítása volt, hogy egyéni írások mellett közösségek történeteit is várták. Végül 3 közösséget és 12 egyéni pályázót díjaztak. A Terézanyu pályázat, a Richter a Nőkért program részeként már 7 éve segíti, hogy a sokszor tabuként kezelt női témákat a társadalom is megismerje.

kep1

Kell a nőnek kimenő?

Nem kérdés, hogy minden nőnek kell a kimenő, kell a szabadidő, ám a tavalyi nő és a munka témára érkezett írások után érdekelni kezdte a Terézanyu pályázat kiíróit, hogy ha ennyit dolgoznak a nők, ennyire leterheltek mégis hogy jut idejük kikapcsolódni, kikapcsolni? „Meglátásom szerint, kezdesz becsavarodni, megszürkülni, aszalódni, és egyszerűen szólva rossz úton járni… pont azt fogod elérni, amit minden nap el akarsz kerülni: a saját magad és a családod összeomlását” – ír egy pályázó arról, hogy az énidő hiánya hová vezethet.

Az írásokból kiderül, hogy a szabadidő a nők számára luxus. Ennek egyik oka az időhiány, az időhiánynak pedig sok esetben a nem megfelelő családi munkamegosztás. Talán emiatt volt, hogy a pályázatok több mint fele az utolsó órában érkezett be, pedig az íráshoz még csak el sem kell menni otthonról, és nagy szervezést sem igényel.

Idén sokan írtak külföldről, Angliától egészen Székelyudvarhelyig megmozgatta a téma a nőket, az írások többsége pedig vidéken élő 40 körüli nőktől érkezett. A nyerteseket, akik között ezúttal közösségek is voltak, a zsűri tagjai – Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője, Dobó Kata színésznő, Pásztor Anna énekesnő és Rácz Zsuzsa írónő – választották ki.

kep4

A női közösségben rejlő erő

„Mert minden közösségben erő van. Egy női közösségben varázslatos erő. Egy olyan helyről álmodtam, ahol a megszokott rutinokból kilépve, csak magunkra figyelünk, csak egymásra fókuszálunk” – nemcsak egy pályázó, hanem a Terézanyu pályázat kiírói is felismerték ezt, mikor úgy döntöttek, hogy az egyéni történetek mellett várják azokét is, akik egy közösséget létrehozva vagy ahhoz csatlakozva töltődhetnek. A pályázat a Richter a nőkért program része, s céljának tekinti a nők társadalmi és erkölcsi megbecsültségének támogatását. A program megvalósításában oroszlánrészt vállal évek óta Beke Zsuzsa, akit idén már másodszor választott meg a Forbes Magazin az ország második legbefolyásosabb magyar nőjévé.

„A Richter a Nőkért programunk egyik célja a közösségteremtés, így örömmel olvastuk, hogy mennyi nagyszerű kezdeményezés van, ami segíti a nők mindennapjait, lelki és testi egészségét. A Richternél is fontos szempont hogy dolgozóink, akiknek nagy része nő, megtalálják az egyensúlyt az életükben, hiszen a nők csak akkor tudnak helytállni, figyelni másokra is, ha magukra is figyelnek” – mondta Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője.

Richter különdíj - a közösségekért közösségi díjazottja lett Pápai Ildikó és női közösségük:

„Minden alkalommal rájövök, milyen egyformák vagyunk, mi nők. Nincs határa a fejlődésünknek és rengeteg energiát kapunk egymástól” – olvashatjuk a vallomást.

Kádár Papp Nóra pedig többgyerekes anyukaként a Gyerünk Anyukám! mozgalom elindításáért kapta meg a Richter különdíj - a közösségekért elismerést. Nóra online, a saját nappalijából buzdítja mozgásra a nőket, miközben közösséggé kovácsolja őket, s aki szerint „az otthon töltött évek alatt felszínre törő, addig ismeretlen érzések, mint a bezártság, perifériára kerülés, ki és lemaradás érzése, monotóniából fakadó düh és türelmetlenség mind teljesen normális nem titkolandó dolgok. Viszont van rájuk gyógymód, ami nem más, mint a magunkra fordított idő.”

kep3

Szintén Richter különdíj - a közösségekért díjat vehetett át Süle Viktória és a színjátszó kör. Viktória bevallása szerint a közössége támogatásával jött ki egy kilátástalannak tűnő helyzetből, s változott meg minden területen az élete: „A színjátszó a Családot jelenti számunkra. Azt köszönhetem a közösségünknek, hogy szépen lassan visszataláltam magamhoz és a saját értékeimhez.”

„A nők pontosan megfogalmazták írásaikban, hogy mit jelent egy közösséghez tartozni. Évek óta magam is tapasztalom ezt a saját bőrömön, hiszen hét évvel ezelőtt a Terézanyu pályázat és a Terézanyu Klub is ezért jött létre. Számunkra az írás volt egy közös lehetőség arra, hogy a történeteinken keresztül, az életünket is megosszuk egymással. Tudom, hogy a közösségekben mekkora erő van, mit tudunk adni egymásnak általuk” – mondja Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu pályázat megálmodója.

A kiírók a három díjazott közösségi történetéből filmet készítenek, melyet május 6-án ismerhet meg a nagyközönség. A történetek bemutatásával is inspirálni szeretnék a nőket, hogy merjenek lépni önmagukért, mert ezzel tehetik a legtöbbet másokért is.

A legmenőbb kimenő a sport

spot

„Szerinted el lehet mondani, hogy néha még a gyereked sem ad örömöt, mert a kimerültségtől beszélni sincs erőd, csak teszed a dolgod, mint a gép, mert esélyed sincs, hogy elengedd magad?” – teszi fel a kérdést Pápai Ildikó.

Nem ő az egyetlen, aki arról ír, hogy milyen nehézségekkel jár anyának lenni, hogy az otthon töltött legszebb évek sokszor vezetnek elmagányosodáshoz, bezártsághoz. Idén nagyon sok elvált nő pályázott. Megírták, hogy a válás után hogyan építették fel férj nélküli életüket és építették újra fel önmagukat is, hogyan sikerült az újrakezdés, és hogy ebben hol és hogyan kaphatott helyet a szabadidő.

Sok családos nő pedig arról számolt be, hogyan sikerült végül kiharcolniuk, hogy a társuk és az egész család támogassa őket kimenőjük megvalósulásában.

Sok nőnek jelenti a magányos sport a megoldást. A futás nagyon népszerű, nem meglepő, hiszen ez az egyik legkönnyebben megvalósítható tevékenység. Többen ezáltal valósították meg önmagukat, mint az a két díjazott is, akiket Bajnokanyu díjjal jutalmaztak. Nagy Tímea olimpia bajnok örömmel adta át Kunsági Raffer Gabriellának az elismerést, aki erőn felül küzd azért, hogy miután a Balatont körbe tekerte, éremmel a nyakában térhessen haza gyerekeihez: „Kell már nekem ez a szabadság. Amikor nem a pénz boldogít. Ha oda a szabadidőm, oda a ragyogásom, oda a boldog anya, aki türelmes, aki fizikailag bírja a mindennapok mókuskerekét is.”

Hegedűs Zsuzsa szintén Bajnokanyu díjat kapott. Ő négy gyerek mellett, szinte embert próbáló küzdelemben, terepfutóként hódítja meg a legmagasabb hegycsúcsokat: Nem vagyok versenyző, amatőr hobbi futó(gató) vagyok, aki önmagáért és saját céljai miatt fut. A saját lelki békém miatt” – mondja.

Tutorné Guba Adél már három éve ír, többször bekerült a döntőbe, de még nem nyert. Végig követte a zsűri, miként jutott el bevallottan a munkamániás nő egy betegség után Szélvészig, a szobabicikliig, aki ma már hű társa kimenős órájában. A Törzspályázó díjat idén ő kapta. Dr. Borbély Éva pedig, aki a Kell egy csapat díjat vette át, arról mesél, mennyivel több egy jógacsapat összejövetele a puszta jógánál.

Ferencz Ildikóé a Kimenő különdíj lett, ő az utazásban találta meg sok nő vágyát, amikor „nincsenek rutinok, minden nap más”. Ildikónak egyetlen szenvedélye van és ez az utazás. Csak arra spórol, hogy a panelből akár Nepálig repülhessen, akár a fiával közösen.

A Richter a Nőkért díj egyéni díjazottja Hornyák Éva arra tette fel életét, hogy a hátrányos helyzetű vidékeken élő nőknek segítsen a saját példáján keresztül, azoknak „akik negyven évesen szinte eltemetik magukat, mert a hitrendszerük szerint nekik ez a sors jutott. Álmaikat, vágyaikat meg sem merik fogalmazni önmaguk számára”

A Nők Lapja Psziché különdíját Apaceller-Kozák Virág vehette át, aki elmeséli, hogyan harcolt ki három gyerek mellett minden héten két órát magának. Az elején nehezen ment— mondja —, ám végül a férjében támogató társra talált.

A Sisterhood díjat is kiosztották idén, Virág Viktória kivételesen megrázó történetéért. Ő az a nő, aki bármit vállalna, hogy olyan életet élhessen, mint a legtöbbünk, de erre nincs esélye.

A fődíj a megszólaló lelkiismereté

fodij

RáczZsuzsa és Kaluzsa Mónika fődíjas

A Terézanyu pályázat fődíjasa Kaluzsa Mónika lett,

aki elérkezettnek látta a pillanatot, hogy levelet írjon önmagának a saját lelkiismerete nevében. Végül azt üzeni minden nőnek, hogy vállalják fel a konfliktust és álljanak ki magukért, mert azzal mindenki csak jól jár: „Szánj újra időt a magad örömeire, mert a te örömed, a családodé is lesz, akiket mindig mindennél előbbre valónak tartasz”.

A II. helyezett Balogh Anita lett, aki arról ír, hogy hogyan tölti azokat a hétvégéket, amikor a gyerekei éppen az apukájukkal vannak. Több ez az írás, mint két nap története, benne van az egész élete: „Megtehettem volna korábban is… több időt… magamra… talán akkor… Roli nem… tudod…. Oké, most már lazítok”.

„Azt fogok csinálni, amihez kedvem van” — közli a III. helyezett Glázer Ildikó, aki többgyerekes anyukaként elképzeli, milyen lenne egyedül egy titkos nap, ami csak az övé, amikor végre megvenné magának azt a tűzpiros cipőt is, míg a megosztott III. hely másik díjazottja, Szabó Ágnes az újrakezdését ábrázolja, ami egy válás, majd a nagylánya kirepülése után várt rá.

A 7. Terézanyu pályázaton összesen 15 díjat osztottak ki, az egyéni írások a terezanyu.hu oldalon és a Nők Lapja Psziché felületein is olvashatóak lesznek.

anna

Fogadalomtetel1

A díjátadó végén a résztvevők fogadalmat tettek, hogy nincs több „majd”, „egyszer” és „pár év múlva”, Pásztor Annával közösen mondták, hogy mostantól kimenőzni fognak.

A Terézanyu pályázat díjazottjai:

Fődíj: Kaluzsa Mónika

II. helyezett: Balogh Anita

III. helyezett megosztva: Glázer Ildikó és Szabó Ágnes

Richter különdíj - a közösségekért: Kádár Papp Nóra, valamint Süle Viktória és a színjátszó kör, Pápai Ildikó és női közösségük

Richter a Nőkért díj: Hornyák Éva

Nők Lapja Psziché különdíj: Apaceller-Kozák Virág

Törzspályázó díj: Tutorné Guba Adél

Kimenő különdíj: Ferencz Ildikó

Kell egy csapat díj: Dr. Borbély Éva

Sisterhood díj: Virág Viktória

Bajnokanyu díj: Kunsági Raffer Gabriella és Hegedűs Zsuzsa

Ha hasznos volt a cikk, oszd meg barátaiddal!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ma éjjel már a családnál aludhat a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú
Az RTL riportja után országos ügy lett a sorsa, a miniszteri biztos is belépett. Az eljárás még folyik, de a gyám már rábólintott a családnál töltött napokra.


Ma éjjel fordulat jön Danika életében: a gyám engedélyével a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú a leendő családjánál alhat, miközben az örökbefogadási eljárás még folyamatban van – számolt be róla az RTL Híradó. A pécsi kórházban ápolt, veleszületett rendellenességgel élő kisfiú több műtéten is átesett, a család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak.

„Ez lesz az ő ágya…” – hangzott el a felvételen. A család közben végigjárta a hivatalos utat: elvégezték az örökbefogadói tanfolyamot, átmentek a pszichológiai vizsgálatokon, mégis falakba ütköztek. „Elejétől kezdve nem értjük. Megkérdezték, mi a motivációnk, mi meg azt kérdeztük: sorban állnak ezért a gyerekért” – mondta a család. A kórházban dolgozó ápoló így emlékezett a kezdetekre: „Nagyon hamar belopta magát a szívembe. Elkezdtem beszélni róla otthon, és így ismerte meg őt a család” – mondta a klinika ápolója.

Az ügy országos üggyé nőtt, a petíciót már több mint 250 ezren írták alá. „Ez a petíció most falakat döntött le” – fogalmazott egy megszólaló. Tapasztó Orsi, a kezdeményező így összegzett:

„Egyértelmű, hogy itt hiba történt. Ez a család 11 hónapja harcol ezért a gyerekért; itt egy hónapnak sem kellett volna eltelnie úgy, hogy az a gyerek abban a rácsos ágyban tölti az idejét. Nagyon kedves nővérek között van, de ezt nem lehet összehasonlítani egy családdal: itt hibázott a rendszer. A közvélemény, az emberek figyelme nélkül nem gondolom, hogy bármi történt volna”

– mondta Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember, influenszer.

A minisztérium képviselője szerint közel a megoldás. „Rengeteg akadály, papír, ügyintézés, de nem adtuk fel. És most megtörtént az első csoda: a kórház most egészségügyileg felkészíti Danikát, így ő már a héten végre a családba kerülhet” – mondta Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa. Korábban jelezték: új, független szakértői véleményt is kérnek az ügyben.

A jogi folyamat azonban még nem zárult le. „Az örökbefogadási ügyben a határozathozatal még folyamatban van, idő kell, amíg végleges döntéshozatal születik, viszont a gyám engedélyével a gyermek az idejét mostantól töltheti a családnál, és csak bizakodni tudunk abban, hogy az örökbefogadási ügyben is mielőbb megszületik a végleges döntéshozatal, és véglegessé válik a gyermek elhelyezése” – közölte Fehér Hajnalka, a család ügyvédje.

AZ RTL riportja Danika életének fordulatáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Megszólalt a kórházban élő kisfiút örökbefogadó ápoló: „Életünk legnehezebb 11 hónapja volt ez”
Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, Dani már új családjával lehet. Az anya most köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek elérni a céljukat.


Kedden érkezett a jó hír, hogy a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú, Dani már a leendő családjánál alhat. A veleszületett rendellenességgel élő gyereket – akiről szülei lemondtak – a pécsi klinikán dolgozó egyik ápoló fogadja örökbe. A család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak neki az otthonukban. Az örökbefogadási eljárás még folyamatban van, de a gyám engedélyével Dani már új családjával lehet.

A család küzdelme a kisfiúért országos üggyé nőtt, amikor Tapasztó Orsolya petíciót indított az érdekükben, amelyet több mint 250 ezren írtak alá. A mentálhigiénés szakember a Facebook-oldalán tette közzé a Danit örökbefogadó anya, Melinda üzenetét:

„Életünk legnehezebb tizenegy hónapja volt ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azért kapunk ennyi akadályt, mert talán nem ez a mi utunk, és a mi családunknak négytagúnak kell maradnia. Mégis, amíg csak egy cseppnyi esélyt éreztem, nem tudtam feladni a harcot. A gyerekek nagyon sok erőt adtak: ők egy percig sem kételkedtek abban, hogy a testvérük haza fog érni. A férjem pedig a higgadtságával és hitével volt a bástyánk végig.

Rengeteg üzenetet kaptunk az elmúlt hetekben — olyanoktól is, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, és most újra felbukkantak támogatásukkal. Ők is, és az ismeretlen emberek szeretete is, kimondhatatlanul sokat jelentett.

Semmi nem lett volna ebből az ügyből jogi képviselőnk, Fehér Hajnalka nélkül. Ő nem ismer lehetetlent, nincs az a szikla, amit ne mozdított volna meg értünk. Mára sokkal több ő nekünk, mint egy jogi képviselő. Köszönet a Házon Kívül stábjának és Moskovics Juditnak, amiért empátiával és kitüntetett figyelemmel karolták fel és foglalkoztak folyamatosan ügyünkkel. Köszönöm, Orsi, hogy a petícióval százezrek figyelmét irányítottad a pécsi kórházra és arra a rácsos ágyra, amiben a fiunk élt. Ezzel végre sikerült áttörni azokat a falakat, amelyeket a jogi úton írt levelek nem tudtak áttörni.

Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen formában mellénk állt. Ezt a hálát szavakkal kifejezni nem lehet. Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, ma már úgy térünk nyugovóra, hogy a gyermekünk hazaért és öttagú család lettünk. Reméljük, ez másoknak is reményt ad — és hogy a mi ügyünk precedensértékű lesz sok, hasonló helyzetben élő gyermek számára.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ilyen még nem volt: jön a Kovács Balázsok Konferenciája Pécsett, ahol minden előadónak ugyanaz a neve
Amerikától Ázsiáig Pécsre sereglenek a Kovács Balázsok, és két nap alatt összesen húszan adnak elő olyan témákról, mint a hipnózis és meseterápia, az egészségügyi ellátás a büntetés-végrehajtásban vagy a játékfejlesztés. A főszervezővel beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2025. november 03.



Kovács Balázs a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanít egy elektronikus zenei képzésen, aminek ő az egyik alapítója. Nagyjából egy évvel ezelőtt különleges projektbe vágta a fejszéjét: elhatározta, hogy szervez egy tudományos konferenciát, amelyen csupa névrokona ad elő a saját szakterületéről.

Bár a Facebookon terjedő eseményt sokan poénnak gondolták, november második hétvégéjén tényleg megvalósul. De vajon le lehet-e kötni a résztvevők figyelmét egy ennyire eklektikus programmal? Erről is kérdeztük az ötletgazdát.

– Milyen a viszonyod a nevedhez? Bosszankodtál rajta, amikor tudatosult benned, hogy mennyien viselik rajtad kívül, vagy épp ellenkezőleg?

– Nyilván furcsa érzés, hogy ilyen sok embernek ugyanaz a neve, mint nekem, de szerintem ez inkább egy lehetőség arra, hogy összekapcsoljon másokkal. Én legalábbis próbálok így hozzáállni, de ez nyitott kérdés, érdekelne a többiek véleménye is. Az eseményen mindenesetre inkább az lesz fókuszban, hogy ki-ki izelítőt adjon a maga szakterületületéből.

– Amikor először szembejött az esemény, azt hittem, hogy csak egy mém. Te az első perctől komolyan gondoltad, hogy tényleg megszervezed?

– Igen, eleve csak azután tettem közzé az eseményt, amikor már voltunk 10-en az előadók között – ez stílszerűen február 3-án, Balázs napon történt meg. Persze ez az egész tekinthető poénnak, és szerintem kicsit a többiek is így élik meg, de egy poént is végig kell vinni… A bejelentést követően kezdtünk el gyakrabban is kommunikálni egymással, majd fokozatosan egészült ki a létszám, de a végére se lett annyira óriási, összesen 20 előadó lesz. Az első tízet én kerestem meg, a többiek pedig már maguktól jelentkeztek.

Mindannyian közreműködünk valódi tudományos konferenciákon is, a mostani ennek nyilván a kifordítása lesz, hiszen nem a tudományterület az összekötő kapocs, hanem a nevünk. Mindazonáltal nagyon izgalmasnak tartom az interdiszciplináris konferenciákat is, a miénk pedig beleillik ebbe a körbe, hiszen abszolút kurrens területekről jönnek a Kovács Balázsok: a saját területükön mindannyian aktívan publikáló kutatók.

Egyszerre játékos és komoly ez a dolog, szerintem a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Persze tisztában vagyok vele, hogy a külvilág nagy része talán meg se tudja különböztetni a sok kamu eseménytől, ami felbukkan a Facebook-hírfolyamában, de ennek tudatában is csináljuk.

Fotó: Sorin Nainer

– Mekkora a stáb?

– Nagyon aktívan ketten vagyunk szervezők a másik bécsi Kovács Balázzsal, az operatív feladatokban pedig összesen nyolcan veszünk részt. (A címlapképen is egy szervezői megbeszélés látható – a szerk.) Korábban egyiküket sem ismertem, még a pécsi közgazdász kollégámat is csak közvetve, amikor az e-mailjeink néha összekeveredtek. Bár ha minden igaz, az egyik előadó, aki egyébként a Yale-en tanít, évfolyamtársam volt középiskolában, de ezt még nem tisztáztuk.

– Egyeztettétek, ki miről adna elő, vagy teljesen szabad kezet kapott mindenki?

– Annyit kértem, hogy a saját aktuális témáikat hozzák, és ha ez olyasmi lenne, ami elsőre nem egyértelműen érthető laikusok számára, legalább egy kis felvezetést tartsanak arról az elején, miért fontos az adott terület.

– Enyhén szólva eklektikus lett a program. Hogyan lehet lekötni ennyi különböző témakörrel a résztvevők figyelmét?

– Szerintem pont ezzel: kihívás annak, aki az egészet végigüli, én szellemi kalandnak tekintem. Persze előfordulhat, hogy valaki nem tudja tökéletesen átadni a külvilág számára, mivel foglalkozik, de ha az érdeklődők számára bepillantást tud adni a kutatási területébe, már az is elég. A PTE népszerűsítő előadásai között is vannak olyanok, amelyek direkt egy adott témához nem értőknek szólnak. Külön módszertana van annak, hogyan lehet olyan tényekre apellálni egy előadásban, amelyeket mindenki ismer. Úgy vettem észre, hogy ilyenkor ha a nagy egészet nem is értem, akkor is elkapok legalább néhány információmorzsát, amitől egy pillanatig elhiszem, hogy ez nem is annyira bonyolult.

– Te személy szerint mit vársz a legjobban?

– Az egészet várom, mindenképp szeretném az összes előadást meghallgatni, és bízom benne, hogy másoknak is hozzám hasonlóan izgalmas szellemi ugrabugrálás lesz.

Annak külön örülök, hogy az egyes tudományterületek mellett különféle iparágakból is felbukkantak Kovács Balázsok, például egy játékfejlesztő cég, valamint a MÁV egyik munkatársa is előad. Ők nem a tudományos kutatásaikat, hanem a szakmai tapasztalataikat hozzák magukkal.

– Te miről adsz elő?

– A doktori témám óta érdeklődöm a szonifikáció iránt, ami különféle nem-hangzó információk hanggá alakítása jelenti. Ennek különféle olyan módjait fejlesztgetem az elmúlt 10 évben, amelyek például a weben használhatók. Olyan hangjátékokat, illetve hangzó interaktív játékokat fogok bemutatni, amelyek hangokat generálnak nem-hangzó információkból.

– Mekkora eddig az érdeklődés, hányan regisztráltak és honnan érkeznek majd?

– A kérdés második felére nem tudom a választ, mivel a regisztrációs űrlap összeállításakor elfelejtettem rákérdezni. A vendégként regisztrálók száma jelenleg 197, ehhez jönnek még hozzá az előadók. A terem 200 fős, de úgy számolunk, hogy jó esetben százan leszünk majd. Bár biztosan be fognak esni olyanok is, akik nem regisztráltak.

– Miért kétnaposra szerveztétek a programot? Az első napon délben van a kezdés, a második pedig akkor ér véget, szóval akár össze is lehetett volna húzni.

– Páran valóban javasolták, hogy legyen csak egynapos, de mivel úgyis lesz esti program, ahol természetesen egy Kovács Balázs fog DJ-zni, célszerűbbnek tűnt elnyújtani. Emellett az is közrejátszott, hogy mivel Pécs nem olyan könnyen megközelíthető, így nagyobb eséllyel ér oda mindenki a kezdésre. Bízom benne, hogy a bulizók felébrednek majd a vasárnap délelőtti szekcióra is.

– A konferencián ingyenes a részvétel, miből fedezitek így a költségeket?

– Az előadók nagyon sokat segítettek azzal, hogy fizetik a saját utazási- és szállásköltségeiket. Amikor úgy döntöttünk, hogy nagyobb termet bérelünk, ebbe is többen jelezték, hogy beszállnak. Emellett különféle ajándéktárgyakat, például kitűzőket és vászontáskákat is árulni fogunk, amelyeken szintén lesz valamekkora árrés. Külső szponzoraink nincsenek, bár kerestünk, de nem reagált senki. Egyetemi vagy városi támogatásra pedig azért nem szerettem volna pályázni, mert ennek a konferenciának azért elég labilis a tudományos státusza, és csak felesleges támadási felületet nyitott volna a kritikusok számára. Egyébként nincs szó olyan hatalmas költségekről: a terembérlet 190 ezer forint, ezen kívül pedig összesen egy vacsora szerepel még a kiadások között, szóval legrosszabb esetben összedobjuk.

– Felvétel fog készülni?

– Hangfelvétel biztosan, videósnak is jelentkezett valaki, de ez egyelőre még kérdéses, mivel ő élőben közvetített volna, amit mi nem szeretnénk.

– Mikor lennél elégedett?

– Tulajdonképpen már most is az vagyok, hogy 20 előadó fantáziát látott ebben a projektben, és az ország – sőt, a világ – teljesen véletlenszerű pontjairól egyáltalán eljönnek a rendezvényre.

Az egyik Kovács Balázs, akit már említettem, Bostonból érkezik, egy másik Ázsiában él, de közvetlenül előtte Afrikában lesz. Emiatt lehet, hogy csak online fog bejelentkezni, de arra is van esély, hogy épp Svájcban lesz, onnan pedig már simán átugrik. Van egy németországi és egy bécsi Kovács Balázs is, a itthoniak pedig az ország minden részét lefedik.

Nekem ez már önmagában siker, de bizakodó vagyok, szerintem nagyon jó közönségünk is lesz.

– Elképzelhetőnek tartod, hogy lesz folytatás is?

– Ha más névvel is felmerülne ugyanez a koncepció, szívesen átadom a saját tapasztalataimat, én mondjuk érdeklődnék a Molnár Tamások iránt, ilyen névvel három művészt is ismerek. A Kovács Balázsok Konferenciáját viszont egyszeri alkalomnak szánom, kivéve persze, ha egy másik Kovács Balázs vállalja, hogy másodjára is megszervezi.

Egyébként létezik egy Nemzetközi Azonos Nevűek Társasága (International Same Name Association) nevű szervezet, akik rendszeresen tartanak találkozókat azonos nevűeknek, például Guinness-rekord felállítás céljából. A mi konferenciánkra is küldenek egy delegációt Japánból két Hirokazu Tanaka részvételével (ott ez számít az egyik leggyakoribb névnek). Szóval ha valaki ebben a vonalban lát fantáziát előadások szervezése nélkül, ez is egy lehetőség.

A konferencia hivatalos honlapja itt érhető el.


Link másolása
KÖVESS MINKET: