„A most született unokámnak sem volt időm örülni” – 11 gyerekkel jöttek a kárpátaljai nevelőszülők
Füzesi Olga Nagyberegről menekült Magyarországra 11 gyerekkel. 15 éve családi gyermekotthont működtetnek. Egy generációt már kiengedtek, most a másodikat nevelik. 8 éves a legkisebb gyerek, 17 a legnagyobb. Van két saját felnőtt gyerekük is. Egyikük Budapesten él, a másik Szabina, aki a 6 éves kisfiával kísérte a családot. Jöttek velük a keresztszülők két gyerekkel, a nagymama és egy kiskutya is.
„Ő több, mint tíz éve a kiskedvencünk. Nagyon jól viselkedett, mindig mellettem, és amikor megérkeztünk úgy elpilledt, meg kellett nézni, szuszog-e” – mondja Szabina.
Elmesélték, hogy múlt csütörtökön még iskolába mentek a gyerekek, de délelőtt hazaküldték őket a háborús helyzet miatt.
– idézte fel a lány az első napot.
Nőtt a feszültség, a szülők úgy döntöttek, a nagyobb gyerekeket ki kell menteni, nehogy elvigyék őket katonának.
- mondja Olga.
Napokig gondolkodtak, hogyan tudnák elhagyni az országot, mivel a nevelt gyerekek az ukrán állam gyerekei, útlevelük nincs. Szabina megkérdezte a neten segítő csoportokban, hogy mit lehet ilyenkor tenni. Választ sokáig nem kapott, csak egy kérdést Szamosvölgyi Mátyástól, hogy jönnek-e Magyarországra?
A motoros férfi épp egy kijevi nőnek és gyerekeinek segített Krakkóba utazni, és visszafelé elkezdte szervezni a nagyberegi család kimenekítését. Lett eredménye a sok telefonálgatásnak. A kőbányai önkormányzat felajánlotta a balatonlellei nyaralóját, és Mátyás a barátaitól buszt is szerzett, hogy elvigyék a családot a határtól a tóhoz.
Szabina a Facebookon végül kapott válaszokat, azt mondták neki, hogy keresztlevéllel kiengedik a nevelt gyerekeket a szülőkkel.
Elindult a csomagolás. Olga szerint egy-egy kis táskával indultak a gyerekek.
Hétfőn 9-kor picit bizonytalanul állt a család a barabási határon. Féltek, hogy a keresztlevél mégsem lesz elég. Elég volt, de öt órával később még nem jutottak át.
– emlékszik Szabina a legnehezebb részre.
A magyar oldalon mindenki nagyon segítőkész volt, csak a táskákat ellenőrizték biztonsági okból. A kiskutya papírjait sem kérték. Érkezéskor a Katolikus Karitásznál volt egy menekülteknek előkészített hely, ahol felmelegedhettek, a gyerekek pedig kaptak játékokat és édességet is.
Mátyás barátai megérkeztek a két kisbusszal, és elindultak átmeneti otthonukba. Innen a gyerekek egyre inkább élvezték az utat.
– mondja Olga.
Örül, hogy a kicsiknek nincs gondjuk, de ő nagyon őrlődik belül. Nem tudja, meddig kell itt maradniuk.
„Egy nappal a bombázások előtt született meg a negyedik unokám. Nem volt időm örülni se, tele volt a fejem, mi történhet, mit tehetünk.”
A fia családja Budapesten él egy egyszobás lakásban. Évekkel ezelőtt jöttek át Magyarországra, dolgozni.
Mátyás elmondta, hogy a család melegben van, első két nap egyszeri melegételt is kaptak az önkormányzattól. De mostantól meg kell oldani a teljes étkeztetésüket. Azon dolgozik, hogy folyamatosan legyen ellátás, és legyenek olyan friss hozzávalóik, amikből tudnak főzni.
Ha valaki segíteni szeretne:
Mátyás szerint szükségük van még gyerekruhákra, mosószerre és tisztálkodási szerekre. Fontos, hogy nem örökre jöttek, nem akarnak hazamenni nagyobb csomaggal, mint amivel jöttek. Csak annyi és olyan ruhát szeretnének, amit itt most, ebben az évszakban tudnak hordani. Érdemes minden adomány előtt Mátyásékkal egyeztetni, hogy épp mire van szükség, ezen az email címen: [email protected], vagy a 36-70/944-6588-as telefonszámon.
A férfi szeretne még több hasonló családot átsegíteni Magyarországra. Azt mondja, a családok még mérlegelnek, maradjanak vagy induljanak. De ha jönnek, háromszor ennyi embernek lesz szüksége szállásra, csak a Sámuel Alapítványhoz tartozó családi gyerekotthonokból.
Olga szerint ukrajnai otthonuknál egyre több a menekült. Keletről és északról délre húzódnak az emberek. Úgy fogalmazott, nem csak jók, hanem rosszak is érkeznek.
Az asszony nehezen engedi el magát, nincs otthon.
