A legeltitkoltabb magyar hajókatasztrófa
Nem sokkal déli 12 óra előtt, verőfényes napsütésben futott ki a Pajtás 1954. május 30-án Balatonfüredről. 180-an voltak a fedélzeten, köztük rengeteg gyerek, mert sokan gyereknapi ajándékként kapták az utazást.
A Pajtás, még a vízen
A hajó éles jobbkanyarral épp akkor fordult Tihany felé, amikor elindult az évadnyitó vitorlásverseny a móló másik oldalán. Eldördült a startpisztoly.
Mindenki kíváncsi volt a csodás látványra, ezért az utasok a fedélzet bal oldalán tömörültek, és onnan bámészkodtak. Eszükbe sem jutott, hogy ez katasztrófát okozhat. Csakhogy a hajó dőlni kezdett. Ezt észlelve az emberek pánikszerűen rohantak át a hajó jobb oldalára, mire az imbolygó Pajtás jobbra dőlt. A kapitány hiába próbálta kormánymozdulatokkal megelőzni a tragédiát, a hajó ismét balra dőlt és bezúdult a Balaton vize.
Az utasok rémülten menekültek. A lent rekedt fűtő, Vámosi Gyula azonban igazi hősként viselkedett. Miközben süllyedt a hajó, a bezúduló vízzzel mit sem törődve kiengedte a gőzt a kazánból, hogy megakadályozza a robbanást. Így rengeteg ember életét mentette meg, de ő maga a hullámsírban lelte halálát. Mivel a gépház ablakán nem fért ki, alámerült, hogy megkeresse a kijáratot az olajos vízben. A gépház ajtajában azonban három menekülni próbáló utas belekapaszkodott. Mindannyian megfulladtak.
A Balaton ezen a részen nem volt túl mély, így az oldalára dőlt Pajtás félig kiállt a vízből, miután elsüllyedt. Az emberek megpróbáltak az oldalán megkapaszkodni, amíg megérkezik a segítség. Szemtanúk szerint a partról is hallani lehetett az utasok segélykiáltásait.
„Orosz katonák is voltak a hajón, és őket meg lehúzta a csizma. Lehetett látni, hogy úsztak, úsztak, aztán egyszer csak lehúzta őket, elsüllyedtek. Egy pólyás baba úszott a víz felszínén. A pólya fenntartotta” – emlékezett vissza a történtekre a RTL Klub XXI. század című műsorában az egyik túlélő, Simonné Zákonyi Tünde.
Egyesek látni véltek egy ismeretlen katonatisztet, aki belevetette magát a vízbe, sikerült is valakit a partra vonszolnia, aztán újra visszaúszott, megint megmentett valakit, harmadszor is fordult, de akkor már a saját életet sem tudta megmenteni. Menyasszonya hiába várta a parton.
A vitorlásverseny indulói azonnal megindultak a bajba került gőzhajó felé, és akit csak tudtak, kimentettek a vízből. Így is 23-an vesztek oda, a legfiatalabb áldozat alig volt 7 éves. A sérültek száma elérte az 56-ot. Még napok múlva is találtak néhány iszapba süllyedt áldozatot.
Az államvédelmisek perceken belül a helyszínre értek, de őket nem a mentés érdekelte. Rákosi Mátyás teljes hírzárlatot rendelt el. Az egész mólót lezárták, még a rendőröket sem engedték oda, a turisták fényképezőgépeiből pedig kihúzgálták a filmtekercseket, nehogy kiszivárogjon valamilyen kép a történtekről.
A szemtanúkat megfenyegették, arra utasították őket, hogy senkinek se szóljanak egy szót se. Még a telefonközpontot is az ellenőrzésük alá vonták, nehogy valaki telefonon mesélje el ismerőseinek, mi történt. A tragédiáról egyetlen szűkszavú közlemény jelenhetett meg a Szabad Nép hasábjain, de ebben is csak 12 halottról és néhány könnyebb sérültről írtak.
Arról, hogy valójában mi történt, csak három évtizeddel később értesülhetett a közvélemény.
A kapitányt azonnal letartóztatták és halálbüntetés fenyegette. Csakhogy a vízben megtalálták a hajónaplót, ami bizonyította, hogy a hajó nem volt túlterhelve. Így 8 hónapnyi előzetes letartóztatás után szabadon engedték, de állást még évekig nem kaphatott. A balesetről soha, senkinek nem beszélt.
Hogy mi okozhatta a katasztrófát, azt pontosan ma sem tudni. Vannak szemtanúk, akik szerint a hajó egyik vagy másik oldalára tömörülő utasokról szóló beszámolók csak a legenda kategóriájába tartoznak, mert a Pajtáson olyan sokan voltak, hogy az emberek szinte moccanni sem tudtak. Az azonban könnyen lehet, hogy tervezői hiba vezetett a magyar hajózás történetének legnagyobb katasztrófájához. Az 1818-ban épült, és egyszer már elsüllyedt hajót ugyanis 1950 után újratervezték. A tetőt hat méterrel meghosszabbították, a befogadóképességét 150-ről 200 fősre növelték, és nagyobb hajócsavart szereltek rá. A stabilitási következményekkel nem törődtek.
A Pajtást később a felszínre hozták, motorhajó lett belőle, és a nevét előbb Siófokra, majd Dömösre változtatták. A Dunán szolgált, egészen 1987-ig, amikor végleg kivonták a magyar hajózási forgalomból. Jelenleg osztrák tulajdonosa van, aki 2002-es hírek szerint motorjachtnak építené át.
A balatonfüredi Tagore sétányon ma Raffay Béla szobra állít emléket a magyar hajózás legsötétebb napjának. A hajóablakot formáló bronz talapzatból egy segélykérő kéz nyúlik az ég felé. Hiába.
Még több képet találtok a tragédiáról IDE KATTINTVA
Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!