KÖZÖSSÉG
A Rovatból

365 nap 365 fotó - 4. rész

Nagy Mihály azt vette a fejébe, hogy egy éven keresztül, minden nap az utcát járva próbál érdekesebbnél érdekesebb embereket lencsevégre kapni, és bemutatni a történetüket.


, Fotó: Nagy Mihály

Misi ezt írta a sorozatról: "A koncepcióm: minden nap egy embert szólíthatok le, tehát ha már lefotóztam valakit, akkor aznap nem készíthetek még valakiről másról is képet, emiatt jól meg kell gondolnom, ki legyen az az egy ember akit lencsevégre kapok."

A képek minden esetben beállítottak, semmiképpen sem elkapott pillanatok, és a portré alanynak a kamerába kell néznie. A képek mellé néhány sorban mindig leírja, hogy hol találkozott az illetővel, ki ő, és mivel foglalkozik. :)

Következzen a válogatás 4. része!

85. nap - a kékszemű kisfiú, Csongi

Tegnap ismét előre dolgoztam, mert ma beiktattam egy fényképezőgép mentes pihenőnapot. A nap képét egy hihetetlenül kék szemű kisfiúról, Csongiról készítettem, Túrkevén.

Mivel helyben nem nagyon volt időm beszélgetni Csongi szüleivel, ezért megkértem az anyukáját, hogy üzenetben írjon Csongiról pár mondatban, és majd ez alapján megírom a kép történetét. Azonban annyira megtetszett, ahogy Bea megírta a levelet, hogy úgy gondoltam mindenféle változtatás nélkül megosztom azt veletek. Ezt ugyan nem beszéltem meg vele, de remélem nem lesz ellenére a dolog.

"Szeptember 1-én múlt egy éves, és szülinapja előtt egy héttel kezdett el járni,egészen magabiztosan, nagyon ügyesen "esik" és mintha mi sem történt volna felpattan és tovább megy. Ami a legemlékezetesebb, hogy 7 hónaposan bárkit meghazudtolva fütyült, ami azóta elmaradt. Rendkívül "beszédes", szereti utánozni a hangokat. (amit te tegnap nem hallhattál, mert sajnos keveset beszélgettünk és a hangzavar is nagy volt )

Sokat, de nagyon sokat nevet, szeret a középpontban lenni. Enni mindent megeszik, de főként a teájáért van oda, amit robbantással sem lehet elszedni tőle. Amivel már ő is tisztába van, hogy nagyon szeretjük és körülötte forog a világ, hisz első gyermek és egy felől első fiú unoka....ezért ő ezt ki is használja és tudatja mindenkivel, hogy itt Ő A FŐNÖK. :)"

Zsófi a falevéllel a 88. napon

Éppen a metróhoz tartottam amikor Zsófit (21) a távolban észrevettem. Igencsak kitűnt a tömegből ezzel a rengeteg felfűzött falevéllel a kezében.

Nem nagyon akart megállni mikor megszólítottam, csak akkor mikor csalódottan utána "kiabáltam", hogy egy fotót szeretnék készíteni róla mindösszesen. Ezt követően már megállt és végighallgatott. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy kéregetőnek vagy adomány gyűjtőnek nézhetett és ezért nem akart megállni elsőre.

Egyébként sietni valóban sietett, hála nekem pont az orra előtt ment el a villamosa, ezúton is bocsi emiatt Zsófi, remélem a kép azért kárpótol valamelyest. Zsófi a Corvinus Egyetemen tanul, turizmus-vendéglátás szakos hallgató. A falevelek pedig az egyik szabadon választott tantárgyához, a virágkötészethez kellenek, ahol őszi témába vágó kellékek készítését kapták feladatul.

A gyűjtögetés elég sok idejébe, két és fél órába telt, de a rengeteg színes falevelet látva szerintem megérte. A falevelek egészen pontosan egy ajtódíszként funkcionáló koszorúhoz kellenek. Amit egy kiállítás keretein belül is megnézhettek október 12-től 14-ig a Corvinuson a Kertészeti Napokon.

84. nap - Brigi, Csabi és a ló

Még a mai napig is sokszor hallani, hogy lovas nemzet a magyar. És valóban, történelmünket ismerve igaz ez az állítás. Sajnálatos dolog azonban, hogy napjainkra ezek az emlékek és értékek teljesen elhalványultak.

Szerencsére azonban vannak még olyan helyek, vagy nevezhetjük akár "szigeteknek" is őket, ahol nem felejtettek el mindent az emberek. Ilyen kis sziget az én szülőföldem, az Alföld is. Mint azt már említettem, ezen a hétvégén ismét hazalátogattam Mezőtúrra. Gyorsan eltelt ez a 2-3 nap, voltam egy rádió interjúban is, ahova éppen a 365 nap - 365 portré apropóján hívtak.

Éppen siettem hazafelé amikor egy furcsa trióra lettem figyelmes. Egy gyönyörű lóval sétáltak át a városon. Kocsival nem volt egyszerű követni őket, mert mindig más irányba kanyarodtak le, mint ahol én leparkoltam, de végül egy hosszú egyenes útszakaszon sikerült leparkolnom és visszasétálni hozzájuk.

Csabi (19) és Brigi (17) a szomszédos faluból, Kétpóról lovagoltak be a városba és dolguk végeztével már hazafelé tartottak amikor én megállítottam őket. Mindezt azért sétálva és nem a lovon, mert a városon belül nem lehet felülni rá. Így a várostábláig gyalogolniuk kellett.

A paci Csinos névre hallgat. Ő egy hat és fél éves magyar félvér kanca. Érdekesség még, hogy Csabiék nem nyergelik fel Csinost, hanem szőrén ülik meg. Csabi és Csinos nap, mint nap együtt vannak, vadászatokra járnak. Vadászat előtt felmérik a terepet, kifigyelik merre vannak az állatok és Csabi pedig jelenti a helyüket. Amíg egy terepjáróval nem lehet elmenni akármilyen terepen és a hangja is messzire hallatszik, addig lóháton szinte semmilyen terep nem jelent akadályt és teljesen hangtalanul lehet vele közlekedni, így nem riasztva el a vadakat.

Picit nyugtalannak tűnt Csinos, ezért nem akartam tovább feltartani őket, no meg én is siettem, ezért Brigiről sajnos nem tudtam meg semmit...

Orsi, Martin és a raszta az 58. napon

Ma Orsiról (18) és Martinról (18) hoztam nektek egy képet, akiket az Erzsébet téren vettünk észre. Viszonylag messze ültek tőlünk, de Orsi hatalmas szőke rasztái szinte világítottak, így nem volt nehéz kiszúrni őket. Amikor odaértem hozzájuk Orsi éppen Martin rasztáit javítgatta (ugye jól emlékszem, hogy ezt mondtátok?).

Orsi gimnáziumban tanul, a jövőjét illetően már most nagyon határozott elképzelése van. Mesterfodrász szeretne lenni, és ezért mindent meg fog tenni, hogy sikerüljön megvalósítania. A raszta készítés már most is profin megy neki. Martin elmondása szerint Orsi egy nagyon kedves és aranyos lány, amit a rövid beszélgetésünk után én is meg tudok erősíteni.

Még egy kis érdekesség Orsiról: szabadidejében nagyon szeret motorozni, méghozzá nem is akármilyen motorral, egy Simson S51-el rója az utakat, annak is az Enduro változatával. Gondolom Orsin és rajtam kívül is sokaknak szép emlékeik fűződnek a Simson mocikhoz.

Martin szintén gimiben tanul. Szabadidejében gördeszkázik. Évek óta zenél, ez nagyon fontos számára. Dobol és zenéket ír, főként hiphop, rap, reggae és dub ritmusokat. Emellett 3-4 éve dj-ként is dolgozik, leginkább reggae, ska, metal, punk, rock zenéket játszik. Martin nagyon pozitív felfogású, mindenben próbálja meglátni a jót, a mottója is az, hogy "csak pozitívan mindenhez". :)

Itt találjátok a teljes sorozatot:



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: