365 nap 365 fotó - 4. rész
, Fotó: Nagy Mihály
Misi ezt írta a sorozatról: "A koncepcióm: minden nap egy embert szólíthatok le, tehát ha már lefotóztam valakit, akkor aznap nem készíthetek még valakiről másról is képet, emiatt jól meg kell gondolnom, ki legyen az az egy ember akit lencsevégre kapok."
A képek minden esetben beállítottak, semmiképpen sem elkapott pillanatok, és a portré alanynak a kamerába kell néznie. A képek mellé néhány sorban mindig leírja, hogy hol találkozott az illetővel, ki ő, és mivel foglalkozik. :)
Következzen a válogatás 4. része!
85. nap - a kékszemű kisfiú, Csongi
Tegnap ismét előre dolgoztam, mert ma beiktattam egy fényképezőgép mentes pihenőnapot. A nap képét egy hihetetlenül kék szemű kisfiúról, Csongiról készítettem, Túrkevén.
Mivel helyben nem nagyon volt időm beszélgetni Csongi szüleivel, ezért megkértem az anyukáját, hogy üzenetben írjon Csongiról pár mondatban, és majd ez alapján megírom a kép történetét. Azonban annyira megtetszett, ahogy Bea megírta a levelet, hogy úgy gondoltam mindenféle változtatás nélkül megosztom azt veletek. Ezt ugyan nem beszéltem meg vele, de remélem nem lesz ellenére a dolog.
"Szeptember 1-én múlt egy éves, és szülinapja előtt egy héttel kezdett el járni,egészen magabiztosan, nagyon ügyesen "esik" és mintha mi sem történt volna felpattan és tovább megy. Ami a legemlékezetesebb, hogy 7 hónaposan bárkit meghazudtolva fütyült, ami azóta elmaradt. Rendkívül "beszédes", szereti utánozni a hangokat. (amit te tegnap nem hallhattál, mert sajnos keveset beszélgettünk és a hangzavar is nagy volt )
Sokat, de nagyon sokat nevet, szeret a középpontban lenni. Enni mindent megeszik, de főként a teájáért van oda, amit robbantással sem lehet elszedni tőle. Amivel már ő is tisztába van, hogy nagyon szeretjük és körülötte forog a világ, hisz első gyermek és egy felől első fiú unoka....ezért ő ezt ki is használja és tudatja mindenkivel, hogy itt Ő A FŐNÖK. :)"
Zsófi a falevéllel a 88. napon
Éppen a metróhoz tartottam amikor Zsófit (21) a távolban észrevettem. Igencsak kitűnt a tömegből ezzel a rengeteg felfűzött falevéllel a kezében.
Nem nagyon akart megállni mikor megszólítottam, csak akkor mikor csalódottan utána "kiabáltam", hogy egy fotót szeretnék készíteni róla mindösszesen. Ezt követően már megállt és végighallgatott. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy kéregetőnek vagy adomány gyűjtőnek nézhetett és ezért nem akart megállni elsőre.
Egyébként sietni valóban sietett, hála nekem pont az orra előtt ment el a villamosa, ezúton is bocsi emiatt Zsófi, remélem a kép azért kárpótol valamelyest. Zsófi a Corvinus Egyetemen tanul, turizmus-vendéglátás szakos hallgató. A falevelek pedig az egyik szabadon választott tantárgyához, a virágkötészethez kellenek, ahol őszi témába vágó kellékek készítését kapták feladatul.
A gyűjtögetés elég sok idejébe, két és fél órába telt, de a rengeteg színes falevelet látva szerintem megérte. A falevelek egészen pontosan egy ajtódíszként funkcionáló koszorúhoz kellenek. Amit egy kiállítás keretein belül is megnézhettek október 12-től 14-ig a Corvinuson a Kertészeti Napokon.
84. nap - Brigi, Csabi és a ló
Még a mai napig is sokszor hallani, hogy lovas nemzet a magyar. És valóban, történelmünket ismerve igaz ez az állítás. Sajnálatos dolog azonban, hogy napjainkra ezek az emlékek és értékek teljesen elhalványultak.
Szerencsére azonban vannak még olyan helyek, vagy nevezhetjük akár "szigeteknek" is őket, ahol nem felejtettek el mindent az emberek. Ilyen kis sziget az én szülőföldem, az Alföld is. Mint azt már említettem, ezen a hétvégén ismét hazalátogattam Mezőtúrra. Gyorsan eltelt ez a 2-3 nap, voltam egy rádió interjúban is, ahova éppen a 365 nap - 365 portré apropóján hívtak.
Éppen siettem hazafelé amikor egy furcsa trióra lettem figyelmes. Egy gyönyörű lóval sétáltak át a városon. Kocsival nem volt egyszerű követni őket, mert mindig más irányba kanyarodtak le, mint ahol én leparkoltam, de végül egy hosszú egyenes útszakaszon sikerült leparkolnom és visszasétálni hozzájuk.
Csabi (19) és Brigi (17) a szomszédos faluból, Kétpóról lovagoltak be a városba és dolguk végeztével már hazafelé tartottak amikor én megállítottam őket. Mindezt azért sétálva és nem a lovon, mert a városon belül nem lehet felülni rá. Így a várostábláig gyalogolniuk kellett.
A paci Csinos névre hallgat. Ő egy hat és fél éves magyar félvér kanca. Érdekesség még, hogy Csabiék nem nyergelik fel Csinost, hanem szőrén ülik meg. Csabi és Csinos nap, mint nap együtt vannak, vadászatokra járnak. Vadászat előtt felmérik a terepet, kifigyelik merre vannak az állatok és Csabi pedig jelenti a helyüket. Amíg egy terepjáróval nem lehet elmenni akármilyen terepen és a hangja is messzire hallatszik, addig lóháton szinte semmilyen terep nem jelent akadályt és teljesen hangtalanul lehet vele közlekedni, így nem riasztva el a vadakat.
Picit nyugtalannak tűnt Csinos, ezért nem akartam tovább feltartani őket, no meg én is siettem, ezért Brigiről sajnos nem tudtam meg semmit...
Orsi, Martin és a raszta az 58. napon
Ma Orsiról (18) és Martinról (18) hoztam nektek egy képet, akiket az Erzsébet téren vettünk észre. Viszonylag messze ültek tőlünk, de Orsi hatalmas szőke rasztái szinte világítottak, így nem volt nehéz kiszúrni őket. Amikor odaértem hozzájuk Orsi éppen Martin rasztáit javítgatta (ugye jól emlékszem, hogy ezt mondtátok?).
Orsi gimnáziumban tanul, a jövőjét illetően már most nagyon határozott elképzelése van. Mesterfodrász szeretne lenni, és ezért mindent meg fog tenni, hogy sikerüljön megvalósítania. A raszta készítés már most is profin megy neki. Martin elmondása szerint Orsi egy nagyon kedves és aranyos lány, amit a rövid beszélgetésünk után én is meg tudok erősíteni.
Még egy kis érdekesség Orsiról: szabadidejében nagyon szeret motorozni, méghozzá nem is akármilyen motorral, egy Simson S51-el rója az utakat, annak is az Enduro változatával. Gondolom Orsin és rajtam kívül is sokaknak szép emlékeik fűződnek a Simson mocikhoz.
Martin szintén gimiben tanul. Szabadidejében gördeszkázik. Évek óta zenél, ez nagyon fontos számára. Dobol és zenéket ír, főként hiphop, rap, reggae és dub ritmusokat. Emellett 3-4 éve dj-ként is dolgozik, leginkább reggae, ska, metal, punk, rock zenéket játszik. Martin nagyon pozitív felfogású, mindenben próbálja meglátni a jót, a mottója is az, hogy "csak pozitívan mindenhez". :)
Itt találjátok a teljes sorozatot:
