162 mélyszegénységben élő kisgyerek végre saját ágyban töltheti a karácsonyt
Az Á-Lom kampány az Adománytaxi Alapítvány bútor projektje, Nógrádszakál pedig egyike azoknak a településeknek, ahol nekik köszönhetően 24 gyerek már a saját ágyában aludhat idén karácsonykor. Körülbelül 50 ezer gyereknek nincs saját ágya Magyarországon, annak ellenére, hogy anyagi okok miatt egy gyereket sem vehetnének el a szüleitől, az ágyak hiánya akár egy kiemelés során is szempont lehet. Az Adománytaxi a kampány során nyolc településnek összesen 162 gyerekágyat gyűjtött össze. A fővárosiak a már nem használt bútoraiktól szabadulhattak meg, miközben ágyakhoz jutottak azok, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
A Nógrádszakálon található Jelenlét Ház vasárnaponként általában üresen áll, azonban ezen a karácsony előtti hétvégén a dolgozók izgatottan várják egy teherautó érkezését.
A különleges nyitva tartás oka, hogy adományok érkeznek a falu hátrányos helyzetű gyerekeinek címezve.
A szlovák határ menti falut általában két dologról ismerik. A túrázók onnan, hogy a közelében húzódik Magyarország egyik legszebb szurdokvölgye, a “palóc Grand Canyon”. A szociológusok körében pedig azért ismert, mert egyike az ország harminc legszegényebb falujának.
Amíg várjuk az ágyakat, a Jelenlét Ház vezetőjétől, Sárközy Tamásnétől megtudjuk, hogy a faluban 640 ember lakik, ebből 130 közmunkás. Amikor megkérdezem, hogy milyen munkalehetőségek vannak a faluban, a válasz a közmunkában, az idénymunkában, a vasazásban (vasgyűjtés), valamint a budapesti építőiparban ki is merül. Ő egyébként az Adománytaxi helyi partnere, aki garanciát nyújt arra, hogy az ágyak a megfelelő helyre kerüljenek.
“De jó, ennek rácsai is vannak, napközben is belefektethetem, nem fog belőle kiesni” – így örül az egy éves Rubina édesanyja a bútornak.
A házban több generáció is együtt lakik, a fiatal párnak nincs pénze külön költözni, azt az összeget, amit ezzel a kisággyal megspórolnak, tüzelőre, tápszerre, és pelenkára tudják költeni.
Ádámék szoba-konyhás házába belépve a csirkepaprikás illata csap meg. Hárman laknak a házban, egy darab kétszemélyes ágyon aludtak korábban. “Közmunkás vagyok, szemetet szedek, ezt én nem tudtam volna miből megvenni, lett volna körülbelül húszezer forint, vagy még több is, ha újonnan veszem” – mondja az egyedülálló édesanya, Gyöngyi.
A megfelelő fekhely hiánya egészen súlyos következményekkel is járhat, bár a törvény szerint gyermeket kiemelni szegénység miatt nem lehet a családból, mégis megtörténnek ilyen esetek, indok lehet például az is, hogy hat gyerek alszik egy ágyban. A hazaúton minél többet beszélgetünk Horn Tamással, annál inkább világossá válik, hogy
az adományozás számára nem cél, csak egy eszköz, amivel hidat tud építeni a fővárosban és a leghátrányosabb kistelepüléseken élők között.
