SZEMPONT
A Rovatból

A magyarok és a túlóra: elvárják, de sokszor nem fizetik ki

Hányan vannak ma ebben az országban, akik lelkiismeretfurdalás nélkül mennek haza pontban a munkaidő végén? És hányan, akiktől a két-három óra ráhúzást csak úgy... elvárják? A kérdés ma mindennél aktuálisabb, az összkép lesújtó. Vélemény.

Link másolása

Bevallom, örültem, amikor még nyáron arról az Intercity mozdonyvezetőről olvastam – mi is írtunk róla -, aki a műszakja végén inkább megállt egy kihalt kis állomáson, és bevárta a váltósofőrt, mint hogy tovább vezessen hullafáradtan, égő szemekkel, és veszélyeztesse az utasok életét. Így kell ezt csinálni, ritkán érzek késztetést, hogy gratuláljak a MÁV-nak, de akkor megérdemelték. Kár, hogy ez az eset számomra az üdítő kivételek közé tartozik. Eddigi életem során megfordultam már egy-két munkahelyen, de ez a profi, emberközeli hozzáállás bizony sehol sem volt jellemző. És a környezetemben sem.

Erre sokáig nem is ébredtem rá. Munkamániás voltam, természetesnek tűnt, hogy mondjuk egy reggel fél 9-es kezdés után este 6-7-kor még a monitort bámulom, a büfé utolsó száraz pogácsáját majszolom, és az aznapi ötödik kávét öntöm magamba. Így volt ez egy PR ügynökségnél, egy multinál, és egy közhivatalban is. A cérna nálam akkor szakadt el, amikor kaptunk egy új főnököt, aki „rugalmasra” változtatta a munkaidőnket. Ez azt jelentette, hogy napi négy órát ő határozott meg, a többi négyet mi. Művészeti intézmény volt, sokszor éjszakába nyúlóan kellett dolgozni, ez még érthető is lett volna.

Az viszont már kevésbé, hogy ő ezt úgy értelmezte: napi nyolc órát mindenki végig gályázik, aztán jön még négy, amivel ő rendelkezik. Így megesett, hogy egy nap 12 órát töltöttem a munkahelyemen, és háromszor öltöztem át.

Reggel farmerban kezdtem az irodai részhez, aztán kiskosztüm mondjuk egy rendezvényhez, este puccparádé a színielőadásra, díszgálára stb. Mindezt ingyen. Olykor hajnali kettőkor taxiztam haza, és még a lakásom címét is csak egy perc fáziskéséssel tudtam bediktálni, mert a kimerültségtől nem jutott eszembe.

Aztán amikor már a nyári szabadságainkon is teleszórt minket munkával, majd karácsonykor, szenteste délutánján artikulátlanul üvöltött velem a telefonban, az egész családom füle hallatára, hogy AZONNAL írjak meg valami angol nyelvű anyagot (bőven ráért volna újév után), besokalltam. Dobbantottam, sok más kollégámhoz hasonlóan. És akkor kezdtem el figyelni: hogy is van ez?

Hány munkaórát dolgoztam én ott le öt év alatt, a törvény szerint közalkalmazottként, szigorúan heti 40 órás munkaidő-keretben, valójában meg sokkal-sokkal többen, amit a kutya nem fizetett meg?

Az utána következő helyemen már résen voltam. Reggel nyolc nulla-nullakor tűpontosan bent ültem, és dolgoztam, de a munkaidő végén, fél ötkor felálltam, és indultam is. A kollégák riadtan fürkésztek: „Már mész? A főnök ezt nem nagyon szereti ám...”. Vállat vontam, és látványosan elvonultam a főnök irodája előtt. Úgy kapta fel a fejét, mint akit szúnyog csípett meg: „Hova, hova?” Mire én: „Haza. Amit mára kértél, befejeztem, amit holnapra, reggel nyolckor kezdem.” Mire ő, ingerülten: „Jó lenne, ha a holnapit is előkészítenéd.” Mire én: „Oké, beszélj a humánnal, hogy túlórát rendeltél el nekem. Bár úgy tudom, arról egy nappal előre kellett volna szólni.” Összeharapta a száját, rosszallóan hümmögött, de nem mert szólni. Igaz, utána már én is begyávultam, és a munkaidőre csak ráhúztam átlag fél órát – minden nap –, és inkább a másik folyosón slisszantam ki, hogy elkerüljem az irodáját. Így is jó párszor a fejemhez vágta, hogy „mert te hazahúzol, mi meg itt ülünk hétig.”

Nos, gondoltam, üljenek. Akkor már TÉNYLEG nem érdekelt. Egy életem van, jár a családdal töltött idő, a pihenés. Csak a többieket sajnáltam, meg azt az – érzésem szerint több százezer – magyar munkavállalót, akik szabályos pszichoterrorban élnek túlóra ügyben. Mert ha nem maradnak bent, kirúgják őket. Vagy legalábbis lebegtetik a lehetőségét. Úgymond „benne van a levegőben.” Ez pedig színtiszta zsarolás. Gyanítom, hogy minden munkahelyen bőven akadnak ilyenek. És akkor még nem beszéltünk az agyonterhelt orvosokról, nővérekről, tanárokról, mentősökről, tűzoltókról (akik közül, ahogy mi is beszámoltunk róla, egy 50 éves százados épp túlterheltségre panaszkodva vetett véget az életének májusban). És nem beszéltünk a gyártósorok mellett állókról, a vidéki kisboltokban gürizőkről, a vendéglátósokról. Sorolhatnám.

Szerintem Magyarországon az „elvárt” ingyen túlóra eddig is általános jelenség volt. Pedig egyértelmű, hogy általános kiégéshez meg motiválatlansághoz vezet. Az emberek ugyanis félelemből, vagy szakmai becsületből nem mondanak nemet. Nem húznak határokat. Nem állnak ki a jogaikért, mert ez itt nem szokás. És lássuk be, ez ügyben a szakszervezetek sem muzsikálnak valami jól. Pedig állítólag remek a foglalkoztatás, felfutóban a GDP – miért van szükség ennyi túlórára?

Csak összehasonlításképp: pár éve itt járt egy belga barátom. Mondtam neki, hogy hol találkozzunk, elviszem városnézésre, de még nem tudom, hogy ötkor vagy hétkor végzek-e. Kérdezte, mi a hivatalos munkaidő vége. Mondom: öt óra. Mire ő: „Nálatok a szakszervezetisek nem járják végig az irodákat ötkor? Nálunk igen, és ha csak egy illegális túlórázót is elkapnak, nagyon megüti a bokáját a munkáltató.”

Illegális túlórázó. Ott ezt így hívják, és büntetik. És ennek ellenére, azt hiszem, Belgium gazdaságilag nem teljesít olyan rosszul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk