Ligeti Miklós: A NER-be kiszervezett vagyon visszaszerzését sokkterápia-szerűen kell elindítani

Miközben egyes hírek szerint a Tisza Pártnál sorban állnak terhelő információkat tartalmazó pendrive-okkal a kormányzatban dolgozók és a NER-es cégek vezetői, az ügyészség és más hatóságok szinte naponta adnak hírt olyan lépésekről, amikre az elmúlt években hiába várt a közvélemény. A Tisza Párt konkrét jogállamisági és korrupcióellenes vállalásokat tett, és úgy tűnik, Magyar Péter elszánt, hogy ezeket végig is viszi. Ezt jelzi, hogy a Miniszterelnökség élére kiszemelt Ruff Bálint az első és legfontosabb feladatainak egyikeként a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal felállítását nevezte.

De hogyan lehet nekilátni az elszámoltatásnak és a vagyonvisszaszerzésnek egy olyan rendszer után, amely 16 éven át épült? Milyen eszközökkel lehet visszavenni az állami vagyont, és mihez lehet kezdeni a már lezárt, túlárazott közbeszerzésekkel vagy a fenyegetéssel megszerzett cégekkel? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával.

— A kormánynak nagy felhatalmazása van, hogy visszaszerezze a korrupcióval, túlárazással vagy más módon eltulajdonított közvagyont. De hogyan lehet ezt megtenni? Milyen kategóriái vannak a visszaszerezhető vagyonnak?

— A Transparency International Magyarország szerint nem lehet és nem is szabad különválasztani az állam demokratikus működésének, a jogállam funkcióinak a helyreállítását, és az elszámoltatás, illetve vagyonvisszaszerzés köreit. A kettő egymás nélkül nem megy. Azzal a garnitúrával, amit Magyarország a NER-ből megörököl, most az állami vezetőkre gondolok, nem lehet kibontakozni. Velük nem lehet hitelesen elkezdeni sem a jogállam helyreállítását, sem a bűnök kivizsgálását és a vagyonok visszaszerzését. Olyan nincsen, hogy az a versenyhivatali elnök, közbeszerzési hatósági elnök, az a legfőbb ügyész, az a Kúria-elnök fog majd az élére állni ezeknek a folyamatoknak, aki eddig a dolgát nem tette meg. Aki szándékosan akadályozta, késleltette a vizsgálatok megindítását, vagy egyáltalán nem gondoskodott arról, hogy ezek a vizsgálatok meginduljanak.

Természetesen más és más a felelőssége a közrehatásuk ismeretében, arányában az egyes államhatalmi vezetőknek. Más a felelőssége a legfőbb ügyésznek és más az ombudsmannak, más a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és más az Állami Számvevőszék elnökének. És pontosan az ÁSZ-elnök az, aki még a leginkább mutatott jogállami működést, hiszen a jegybanki alapítványok dolgainak kipattanása, annak a civil szervezetek és újságírók által széles körben taglalt tényállásnak az államhatalmi megállapítása, ami szerint lopták a pénzt a jegybankban, az mégiscsak tőle származik. De éppen ez az eset mutatja, hogy hogyan akad el egy így meginduló felelősségre vonási folyamat az ügyészségen és a nyomozó hatóságnál. Tehát az alfa, az első lépés az, hogy ettől a garnitúrától meg kell válni. Ehhez megvan a felhatalmazás, és megvan az indok, hiszen ezek a mandátumok, ezek a közjogi tisztségek nem a jogállam védelmében és nem a nemzet érdekében jöttek létre. Ezek a személyek a hatáskörüket nem a magyar emberek érdekében, hanem a NER intézményvédelmében gyakorolták. Tőlük meg kell válni, lehetőség szerint sokkterápia jelleggel, legalább a kulcsfontosságú pozíciókban végre kell hajtani a cserét.

— Ha ez sikerülne, mi lenne a következő lépés?

— Ezt követően, vagy ezzel egy időben, kísérő jelleggel ki kell jelölni a korrupció felszámolásának az alapvonalait. Ennek egyik főiránya a pénzek előremenekülő megfogása.

Tehát amellett, hogy van a visszaszerzendő vagyon, van az a vagyon is, aminek a kiáramlását kell megakadályozni. Például a Balásy Gyula cégeivel kötött közbeszerzési keretmegállapodásokat fel kell számolni. A keretmegállapodás még le nem hívott részét, tehát azt a hányadot, aminek terhére még nem plakátolták ki az országot, azt már nem is kell lehívni. Itt a Közbeszerzési Hatóságnak lenne elsődlegesen dolga, hogy megállapítsa: ezek a keretmegállapodások súlyosan versenykorlátozóak, tehát alapelvi szinten sértik a közbeszerzési törvényt, úgyhogy ennek a konstrukciónak a fenntartása nem indokolt, nem jogszerű. Rögtön százmilliárdos nagyságrendben csökken a kiadás. Hasonló vagyonvisszaszerzési folyamat, amivel vissza lehet szedni az elcsatornázott, kiszervezett állami vagyonokat, és megakadályozni, hogy további gazdagodás történjen ezen a vonalon, a KEKVA-k, azaz a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok ügye. Itt úgy néz ki, van is akarat a gyors megoldásra.

A készpénz is, az ingatlanok, az egyetemek, az egyetemi épületek, tehát a KEKVA-kat is ki kell iktatni.

— Mi a helyzet a magántőkealapokkal?

— A magántőkealapba nem kell közpénz a továbbiakban. Ha ezt a finanszírozási konstrukciót piaci alapon a befektetők maguknak el tudják intézni, akkor lelkük rajta, de állami pénznek nincsen keresnivalója magántőkealapokban. Azt az 1300 milliárdnyi közpénzt, ami már magántőkealapokban van, úgy kell fokozatosan visszaszerezni, hogy ne okozzon nagyobb kárt, mint aminek az elhárítására szolgál. Ne omoljanak össze azok a cégek, amelyekben meghatározó vagy fontos szereplő egy magántőkealap. Egyrészt átláthatóvá kell tenni ezeket, meg kell állapítani, kik a végső haszonhúzók, és meg kell nézni, mennyi az állami hányad emögött.

Úgy viselkedik, mint egy tulajdonos. Nem úgy, mint egy ajándékozó, aki Tiborcz Istvánnak, Garancsi Istvánnak, Hernádi Zsoltnak, Mészáros Lőrincnek, Jászai Gellértnek vagy Jellinek Dánielnek ajándékozza a saját vagyonunkat, hanem mint aki gyakorolja a maga tulajdonosi jogait. Például meghatározó szereplőként, adott esetben többségi tulajdonosként átalakítja a magántőkealap kezelési szabályzatát, az alapkezelő menedzsmentjébe a tulajdoni hányadának megfelelő számú tagot küld, és a magántőkealap által birtokolt céltársaságok menedzsmentjében, sőt, felügyelőbizottságában is képviselteti magát. Tehát állami tulajdonként kezeli azt a vagyont, amit a tőle származó pénzből mások vásároltak, és ennek megfelelően okos döntést hoz a sorsáról. Itt tehát sikerült azonosítani három olyan irányt, ahol a további vagyonkiáramlást meg lehet fékezni, és a már megvalósult vagyonkiáramlás következményeit meg lehet próbálni visszafordítani, a károkat enyhíteni.

Tehát például a túlárazott közbeszerzések, a Magyar Nemzeti Bank alapítványai, a lélegeztetőgépek, a letelepedési kötvények, a Covid-oltóanyagok...

— Ezek azok a területek, ahol nem törvényhozással, hanem nyomozással lehet csak eredményt elérni?

— Itt már kivizsgálás kell. A közbeszerzések túlárazása a legszerteágazóbb. A Versenyhivatalnak és a Közbeszerzési Hatóságnak elementáris jelentőségű feladatai lennének, hogy a benchmarkokat megállapítsa. Hogy történt-e túlárazás, mert ha igen, az visszatérítendő, az közbeszerzési eljárási törvénysértés, és bűncselekményt valósíthat meg.

— Mi a helyzet egy teljesen lezárt, évekkel ezelőtti üggyel, mint egy 2018-as autópálya-építés? Ha utólag kiderül, hogy túlárazták, visszamenőlegesen behajtható a pénz?

— Nézzük az egyszerűbbet, mert van egy nagyon nagy része ennek, ami még nem úszott el. Ott vannak a 35 éves koncessziók, autópálya is. A gyorsforgalmi úthálózat és a hulladékkezelés terén, vagy ott van a 35 éves kaszinókoncesszió, amiket mind vissza lehet vonni. Ez állami döntés kérdése. Ha egy teljes egészében teljesített szerződésről utólag kell megállapítani a túlárazást, az nyilván nem egyszerű. Ez többféle intézkedés együttállásából fakad, és ebből csak az egyik a nyomozás.

És akkor ezt meg lehet csinálni. Azt is, ami az elévülés határán billeg, és azt is, ami még a közelében sincs, mert mondjuk egy lélegeztetőgép-ügy még nem évült el. Egy letelepedési államkötvénynél is elképzelhető, hogy van olyan rész, ami nem. Meg lehet tenni, csak magától nem fog a bizonyíték előkerülni. Tehát itt már összetett intézkedések kellenek. Hogy a jegybanki alapítványokból mi menthető meg, az nagyon kétséges. Nehezen elképzelhető, hogy Matolcsy György, Matolcsy Ádám vagy éppen Tiborcz István egyszer csak hazatérne penitenciát gyakorolni. Ellenkező esetben velük szemben nemzetközi büntetőjogi jogsegélykérelmet kell kibocsátani. És persze bárkivel szemben a távollétében is le lehet folytatni büntetőeljárást, ez a régóta ismert in absencia eljárás. Előzetesen senki nem akarja ezeket a figurákat kivégezni, de ha a felelősségre vonásuknak helye van, és megállapítható a visszaélés, akkor a fellelhető vagyonukra vagyonelkobzást kell elrendelni. És hát vannak egyéb könnyen megvalósítható célok, low-hanging fruitok.

Mi van Lázár János soha nem tisztázott eredetű ingatlanbirodalmával, termőföldjeivel? Vagy Rogán Antal találmányával, ami milliárdossá tette? Szóval nagyon sok egyszerű lépést meg lehet tenni, ami közelebb visz a megoldáshoz. Persze ennél is nagyobb feladat a NER gazdasági holdudvarának versenyre szoktatása. Ott talán az segít, hogy a következő közbeszerzésnél, ahol utat vagy épületet kell létrehozni, egyrészt jól kell kiírni a tendert, és nagyon széles körben kell propagálni. És ha majd nem tesz elég jó ajánlatot a Mészáros Lőrinc-féle cég vagy a Szíjj László-féle cég, és lesz valódi verseny, akkor majd kigolyózódnak. Ennyi. Vagy lesz valódi konkurens akkor, ha a piac tudni fogja, hogy ez már nem az Orbán-rendszer.

— Sok közbeszerzési szereplő csak fővállalkozóként vitte el a pénzt, a munkát pedig alvállalkozók végezték. Ezt ki lehet zárni a jövőben?

— A törvényben is lehet korlátozni, hogy olyan nincsen, hogy valaki a feladatokat százszázalékos mértékben alvállalkozóval végezteti el. Meg lehet határozni, hogy mi az alvállalkozásba bevont segéderőnek a tényleges felső mértéke. Csak olyan szereplő indulhat a közbeszerzésen, aki önmagában is képes, vagy konzorcium esetében a tagok együtt képesek, az adott szolgáltatás vagy munka teljesítésére. És meg lehet határozni, hogy egy vállalkozó mondjuk 50%-os mértékig vonhat be alvállalkozót, a fölött nem.

Akkor ő kapacitásbiztosító szervezetként tud indulni, egy nála rátermettebb vállalkozó beszállítójaként. Ez csak elhatározás kérdése, ezt a törvényben is elő lehet írni, ott célszerű is, és ezt a Közbeszerzési Hatóság a saját gyakorlatában is kialakíthatja.

— Hogyan lehet felderíteni azokat az eseteket, amikor egy jól működő vállalkozást fenyegetéssel, hatósági nyomással vettek el a tulajdonosától, miközben papíron érvényes adásvételi szerződés született?

— Ehhez kell valódi bizonyíték, itt nem elég az anekdota. Itt nemcsak a sértettnek kell kiállnia, hogy engem kizsaroltak a cégemből, hanem a hatóságnak is utána kell mennie, ha ebben hatósági szereplők közreműködtek. Ha a hatósági szereplők elkövetőként közreműködtek, akkor őket fel kell tárni. Ehhez kell a jó bejelentővédelem, és ehhez kell az, hogy a hatóságok tényleg végigjárják azokat a vonalakat, amiket mondjuk a sérelmet szenvedett illető állít. Hogy volt egy jó autószerelő-műhelyem, ami ért 100 milliót, de addig szívattak, amíg végül eladtam 40 millióért. Nézzük meg azt az adásvételi szerződést, és tényleg hallgassák meg az embereket, keressék meg a tanúkat, a bizonyítékokat. Ez egy megcsinálható dolog.

— És így visszajuthatnak a cégek a korábbi tulajdonosokhoz?

— Talán ők inkább most már anyagiakban érdekeltek. Lehet, hogy az, akit már kizsaroltak a cégéből és egyszer tönkrement az élete, már nem akar újra autókat fényezni. Ez ugyanolyan, mint a hulladékkoncesszió. Négy-öt éve kiszorítottak vállalkozókat az intézményi hulladékgazdálkodási piacról, akik korábban fémhulladékot, használt sütőolajat vagy építőipari törmeléket kezeltek. Nem biztos, hogy most, ha visszakapnák a lehetőséget, újra be akarnának lépni a piacra.

hiszen az állam közigazgatási jogkörben, jogalkotással okozott nekik kárt.

— A vélelmezhető vagyonvesztés mekkora hányadát lehet reálisan visszaszerezni?

— Ezt nem lehet összegszerűsíteni. Én legalábbis nem tudom. Az előbb is pontatlanul mondtam, nekik nem állami kártérítés, hanem Mol-tól származó kártérítés járna.

— Nem összegre, hanem arányra vagyok kíváncsi. A tizedét, a felét?

— Az állam a saját jelenlegi eljárásaiban a bűncselekménnyel okozott károknak a 8-10 százalékát tudja visszaszerezni. És ennek a nagy része nem a hatósági munka eredménye, hanem a büntetőeljárásban történő önkéntes teljesítés. Tehát egy jó bejelentővédelem, jó ösztönző- és jutalmazórendszerrel, egy jó együttműködési, vádalkuprogrammal nagyon nagy mértékben növelheti a visszatérítési arányt, mert a vagyon illékony dolog. Azt látszik a jegybanki alapítványok ügyeiben is, hogy ezt nem olyan egyszerű visszaszerezni. A tetemre hívás, az igazságtétel fontos funkció, ennek meg kell történnie, hogy mindaz, ami mögöttünk lesz, remélhetően ne ismétlődhessen meg.

Amit biztosan vissza lehet szerezni nagyon nagy arányban, az a KEKVA-k vagyona. A magántőkealapoknál ez sokkal áttételesebb folyamat, de ott az állam élhet a tulajdonosi minőségével. Nem biztos, hogy akar ilyen dolgokat tulajdonolni, de legalább nem lehet azt mondani, hogy az állam pénzéből másvalaki gazdagszik. A két nagy infrastrukturális koncesszió (az autópálya és a hulladék), visszavonható. Ott is lehet állami vagyont visszaszerezni. Ezek a nagy arányú sikerrel kecsegtető vagyonvisszaszerzések.

— Ezeket viszonylag gyorsan meg lehet csinálni?

— Ezeket sokkterápiaszerűen kell megcsinálni.

— Akár már őszre?

— A KEKVA-k megszüntetése igazából az alakuló ülésig meg kellene történjen. Tehát már oda be kellene vinni azt a törvényt, ami erről gondoskodik, és akkor átmeneti szabályozással ezt év végéig le kell pörgetni. Mondjuk a letelepedési kötvényekkel kereskedő brókercégek ellopott közvagyona, hát az egy tíz évvel ezelőtti sztori. Abból most mit lehet megtalálni? Ott már azon is boldogok lennénk, ha a felelősöket megneveznénk és a bűnösöket megbüntetnénk.

— Mennyi időt vehet igénybe ez a teljes folyamat?

— Nagyon egyszerűen lehet megfogalmazni, ezt már többször elsütöttem: Rómát sem egy nap alatt építették, és a NER-t sem. Tíz éven át hozták létre, és még az utolsó hat évében is folyamatosan alakítottak rajta. Tehát ez nem fog egy nap alatt megszűnni. Csak azt a közhelyt tudom mondani: minél hamarabb hozzák létre az új kormányt, annál gyorsabb és eredményesebb lesz a folyamat.

— A Forbes-on van egy lista, hogy milyen tempóban viszik ki a vagyont...

— Igen, igen.

— Ezeknek, gondolom, utána lehet nyúlni.

— Ezeknek utána lehet menni. A kérdés az, hogy vissza lehet-e szerezni. De legalább mondjuk Hatvanpusztából nem lesz Százhúszpuszta, meg Száznyolcvanpuszta.