KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ti is adhattok ajándékot a buszvezetőknek!

Egyedülálló kezdeményezés indult: egyre többen lepik meg édességgel a sofőröket!


Miután hírt adtunk a kaposvári buszvezetőket Mikulás ajándékkal meglepő néniről, országos mozgalom indult a Pesten Hallottam Facebook-csoportban.

A felhívásban az áll, hogy december 14-ig ajándékozzuk meg a buszok sofőrjeit valamivel. Biztosan nem kilós kiszerelésű szaloncukorra gondolt az ötletgazda, hanem arra, hogy egy kis édességgel, egy-egy szem cukorral dobjuk fel azok napját, akik nap mint nap a volán mögött ülnek.

Az Édesítsd meg az utat mozgalom szövege a közösségi oldalon

Itt a december, a dugók, a tömött buszok, a türelmetlen utasok hónapja, mikor a szeretet ünnepére készülve mindenféle érzés tombol bennünk, csak épp ez nem. Közhely vagy sem, de ezeket a stresszes napokat magunknak és másoknak is enyhíthetjük egy-egy kedves kis gesztussal. Ezért hirdetjük meg a Mikulás érkezése utáni hétre, azaz december 8-14-ére a buszsofőrök szaloncukros bácsisítását (és nénisítését).

Ha úgy érzed, hogy nem fair, hogy csak a goromba sofőrökről írunk, beszélünk, és elfelejtjük, hogy hányszor várnak meg rendesen a megállóban.

Ha jártál már úgy, hogy megmentette a napod (vagy téged a késéstől) egy buszsofőr, még ha csak valami aprósággal is.

Ha szerinted is komoly meló nap mint nap a sok hülye autós és nem feltétlenül megértő utassereglet közt is higgadtan, biztonságosan vezetni, menetrendet követni.

Vagy csak simán szeretnél egy kis jókedvet csempészni mások és a saját napodba, akkor tankolj fel ezen a héten szaloncukrokkal, vagy bármilyen apró ajándékozható élelmiszerrel, és lepd meg vele a buszsofőrödet.

Mikor?

December 8-a hétfő hajnaltól 14-e vasárnap éjszakáig bármikor.

Hol?

A kezdeményezést Magyarországra hirdettük meg, de ha valaki épp külföldön van, és kedvet érez az ajándékozásra, csak bátorítani tudjuk.

Miért?

Mert egy kis kedvességgel feldobhatjuk annak is a napját, akit megajándékozunk, meg persze a sajátunkat. Tessék kipróbálni, ha nem hiszitek!

edesitsdmegazutat1

A mozgalom elindítója, Pálfi Rita a Hír24-en számolt be a kezdeményezésről. "Miért éppen a buszsofőröket pécéztem ki? Egyrészt ők a legkönnyebben megközelíthetők. Másrészt rájuk országszerte le lehet csapni az édességekkel. Harmadrészt az egész ötlet onnan jött, hogy óbudai révén rengetegszer mentettek meg sokperces fagyoskodástól azok a kedves sofőrök, akik úgy érezték, hogy attól még, hogy a garázsba viszik a járművet, szállíthatnak utasokat vele."

Máris százak csatlakoztak a rendhagyó eseményhez, és egymás után teszik közzé beszámolóikat az ajándékozásról, a megajándékozottak reakcióiról, valamint arról, hogy időnként maguk a buszvezetők szolgálnak kellemes meglepetéssel!

szaloncukor
Így lepik meg az utasok a sofőröket és a sofőrök az utasokat

Az én sofőrsztorim (nagyjából így hangzik). Hazajövet megvárt a sofőr, de amikor felszálltam, kivágta a fülke ajtaját és elkezdett magyarázni:

- Úgy sétál itt, mintha magáé lenne a Dísz tér! Tudja, hogy hova akar menni?

- A Deák Ferenc térre.

- Látja mi van kiírva a táblára, kisasszony? Széll Kálmán tér.

- Az is jó lesz! De kérem várjon! Köszönöm!

Gyorsan előkaptam a csokimikulást a táskámból és a buszsofőr kezébe nyomtam. Ha a Dísz tér nem is, a hálás tekintete az enyém volt.

Na? Kié a legcukibb buszsofőr??? Nála is járt a Mikulás, és ezt hozta nekem, a kedvességemért cserébe.

edesitsdmegazutat2

Megosztom veletek a munkába és hazautazásom kedves történeteit. Minden reggel a 7-es, 107-es, 7A, vagy a 133-as busszal indulok dolgozni. Ami előbb érkezik, arra szállok fel. Hétfőtől a buszsofőröknek csokival kívánok szép napot, kellemes munkát, boldog ünnepvárást. Felszállok a buszra, megkérem, hogy nyissa ki az ajtót. A reakció mindig az, hogy hallja így is azt, amit mondani akarok, de persze én erősködök, hogy nyissa ki az ajtót. És a kezébe nyomom a csokit, és szép napot kívánok. Meglepődnek, örülnek, megköszönik, és reményeim szerint szép lesz a napjuk, de legalábbis szebb. Az enyém is. Csak egy kis kedvesség, csak egy kis figyelmesség, egy mosoly. És ragadós, bízom benne! Talán ők is jobban odafigyelnek azokra az utasokra, akik futnak a buszhoz. Talán megvárják őket. Talán ők is rámosolyognak az emberekre. Mert ez is kell. Nagyon! Ma elmeséltem a kolléganőimnek. Az egyik biztos kipróbálta. Tegyetek ti is így!

A reggeli 7-es busz vezetője, amikor leszálltam a Zugló vasútállomás megállónál, széles mosollyal és integetéssel köszönte meg még egyszer a meglepetés csokit meg máshova azt, hogy: szerintem a mai buszvezető nem csukta be senki orra előtt az ajtót, sőt!

Én december 5-án találkoztam a felhívással, éppen, mielőtt indultam haza a munkából. Péntek lévén maradt két gazdátlan csokimikulás a zsebemben, így én már akkor "teszteltem" az akciót. Mindkét sofőröm nagyon örült, egyikük azt mondta, ő még ilyen kedves asszonykával nem találkozott. Azóta a mikulásokat szaloncukorra cseréltem, de a pozitív fogadtatás töretlen :)

Én a 151-es busz sofőrjeinek igyekszem csokit osztogatni. Viszont szerintem ők nem tudnak róla,mivel elég döbbenten néznek rám.

Ma reggel az Örsön a metróvezetőnek is adtam egy szaloncukrot, nehogy már Ők kimaradjanak. Örült neki.

Péntek este a 105-ös busz vezetője igazi hófehér szakállal és mikulássapiban tolta, a kormány mellé készített, karácsonyi izékkel felcicomázott kis vödréből minden gyerek-felszálló kapott egy szaloncukrot - persze, hogy vigyorogtam, ahogy azok is, akik nem is utaztak, csak meglátták a fülkében "a Télapót" és már ment is a mosolygás, meg az integetés. klassz volt, na.

Remélem, pár kedves nyíregyházi résztvevő az én apukámnak is szerez majd egy kis meglepetést - ha már én nem is lehetek otthon karácsonyig.

Nagyon helyes volt a buszvezető, meghökkent, amikor leesett neki, hogy szaloncukrot kap. Az én napom pedig egy igazan meleg mosollyal indult.

Nagyon kreatív ötlet! Én is megajándékozom a napi szinten szállító sofőrt, nagyon kedves velünk, sokat poénkodik, feldobja már reggel a napunkat nagyon megérdemli ezt a kis csomagot!

Ha tetszik, az ötlet, oszd meg a cikket másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ma éjjel már a családnál aludhat a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú
Az RTL riportja után országos ügy lett a sorsa, a miniszteri biztos is belépett. Az eljárás még folyik, de a gyám már rábólintott a családnál töltött napokra.


Ma éjjel fordulat jön Danika életében: a gyám engedélyével a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú a leendő családjánál alhat, miközben az örökbefogadási eljárás még folyamatban van – számolt be róla az RTL Híradó. A pécsi kórházban ápolt, veleszületett rendellenességgel élő kisfiú több műtéten is átesett, a család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak.

„Ez lesz az ő ágya…” – hangzott el a felvételen. A család közben végigjárta a hivatalos utat: elvégezték az örökbefogadói tanfolyamot, átmentek a pszichológiai vizsgálatokon, mégis falakba ütköztek. „Elejétől kezdve nem értjük. Megkérdezték, mi a motivációnk, mi meg azt kérdeztük: sorban állnak ezért a gyerekért” – mondta a család. A kórházban dolgozó ápoló így emlékezett a kezdetekre: „Nagyon hamar belopta magát a szívembe. Elkezdtem beszélni róla otthon, és így ismerte meg őt a család” – mondta a klinika ápolója.

Az ügy országos üggyé nőtt, a petíciót már több mint 250 ezren írták alá. „Ez a petíció most falakat döntött le” – fogalmazott egy megszólaló. Tapasztó Orsi, a kezdeményező így összegzett:

„Egyértelmű, hogy itt hiba történt. Ez a család 11 hónapja harcol ezért a gyerekért; itt egy hónapnak sem kellett volna eltelnie úgy, hogy az a gyerek abban a rácsos ágyban tölti az idejét. Nagyon kedves nővérek között van, de ezt nem lehet összehasonlítani egy családdal: itt hibázott a rendszer. A közvélemény, az emberek figyelme nélkül nem gondolom, hogy bármi történt volna”

– mondta Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember, influenszer.

A minisztérium képviselője szerint közel a megoldás. „Rengeteg akadály, papír, ügyintézés, de nem adtuk fel. És most megtörtént az első csoda: a kórház most egészségügyileg felkészíti Danikát, így ő már a héten végre a családba kerülhet” – mondta Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa. Korábban jelezték: új, független szakértői véleményt is kérnek az ügyben.

A jogi folyamat azonban még nem zárult le. „Az örökbefogadási ügyben a határozathozatal még folyamatban van, idő kell, amíg végleges döntéshozatal születik, viszont a gyám engedélyével a gyermek az idejét mostantól töltheti a családnál, és csak bizakodni tudunk abban, hogy az örökbefogadási ügyben is mielőbb megszületik a végleges döntéshozatal, és véglegessé válik a gyermek elhelyezése” – közölte Fehér Hajnalka, a család ügyvédje.

AZ RTL riportja Danika életének fordulatáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Megszólalt a kórházban élő kisfiút örökbefogadó ápoló: „Életünk legnehezebb 11 hónapja volt ez”
Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, Dani már új családjával lehet. Az anya most köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek elérni a céljukat.


Kedden érkezett a jó hír, hogy a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú, Dani már a leendő családjánál alhat. A veleszületett rendellenességgel élő gyereket – akiről szülei lemondtak – a pécsi klinikán dolgozó egyik ápoló fogadja örökbe. A család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak neki az otthonukban. Az örökbefogadási eljárás még folyamatban van, de a gyám engedélyével Dani már új családjával lehet.

A család küzdelme a kisfiúért országos üggyé nőtt, amikor Tapasztó Orsolya petíciót indított az érdekükben, amelyet több mint 250 ezren írtak alá. A mentálhigiénés szakember a Facebook-oldalán tette közzé a Danit örökbefogadó anya, Melinda üzenetét:

„Életünk legnehezebb tizenegy hónapja volt ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azért kapunk ennyi akadályt, mert talán nem ez a mi utunk, és a mi családunknak négytagúnak kell maradnia. Mégis, amíg csak egy cseppnyi esélyt éreztem, nem tudtam feladni a harcot. A gyerekek nagyon sok erőt adtak: ők egy percig sem kételkedtek abban, hogy a testvérük haza fog érni. A férjem pedig a higgadtságával és hitével volt a bástyánk végig.

Rengeteg üzenetet kaptunk az elmúlt hetekben — olyanoktól is, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, és most újra felbukkantak támogatásukkal. Ők is, és az ismeretlen emberek szeretete is, kimondhatatlanul sokat jelentett.

Semmi nem lett volna ebből az ügyből jogi képviselőnk, Fehér Hajnalka nélkül. Ő nem ismer lehetetlent, nincs az a szikla, amit ne mozdított volna meg értünk. Mára sokkal több ő nekünk, mint egy jogi képviselő. Köszönet a Házon Kívül stábjának és Moskovics Juditnak, amiért empátiával és kitüntetett figyelemmel karolták fel és foglalkoztak folyamatosan ügyünkkel. Köszönöm, Orsi, hogy a petícióval százezrek figyelmét irányítottad a pécsi kórházra és arra a rácsos ágyra, amiben a fiunk élt. Ezzel végre sikerült áttörni azokat a falakat, amelyeket a jogi úton írt levelek nem tudtak áttörni.

Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen formában mellénk állt. Ezt a hálát szavakkal kifejezni nem lehet. Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, ma már úgy térünk nyugovóra, hogy a gyermekünk hazaért és öttagú család lettünk. Reméljük, ez másoknak is reményt ad — és hogy a mi ügyünk precedensértékű lesz sok, hasonló helyzetben élő gyermek számára.”

Link másolása
KÖVESS MINKET: