Tálas Péter: Izrael kénytelen lesz lemondani a túszok kiszabadításáról, ha a blokád nem hoz eredményt

Izrael mostanára 360 ezer tartalékos katonát mozgósított, de egyelőre nem hatoltak be a Gázai-övezetbe. Viszont soha nem látott erővel bombázzák a rendkívül sűrűn lakott térséget, és napok óta teljes blokád alatt tartják a területet, ahol 2,3 millió palesztin él. Ez azt jelenti, hogy elzárták a víz- és az áramszolgáltatást, ami miatt leállt a Gázai-övezet egyetlen erőműve, és a kórházak generátorainak is napokon belül kifogyhat az üzemanyaga. Ha ez megtörténik, akkor a létfenntartó gépek is kikapcsolnak, veszélybe sodorva a sebesült civileket vagy például az újszülötteket.

A szombati terrortámadás során 130-150 embert hurcolhattak el Izraelből a Gázai-övezetbe. A túszok között nők, gyerekek, idősek is vannak, valamint számos külföldi állampolgár, például amerikaik és britek is. A sorsukról azóta nincs semmi hír, a Hamász a kivégzésükkel fenyegetőzik.

Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetőjével arról beszélgettünk, mi lehet a folytatás, mikor indulhat meg a szárazföldi támadás, mennyi a túszok esélye a túlélésre, és meddig mehet el Izrael a rengeteg civil életét is veszélyeztető konfliktusban.

- Bár a támadás óta eltelt közel egy hét, még mindig nem világos, hogy a világ egyik legfelkészültebb titkosszolgálatával rendelkező ország miért nem sejtett semmit abból, amit néhány kilométerre a határától vélhetően hosszú ideig terveztek. Ön szerint mi történhetett?

– Szerintem az izraeli vezetés nem gondolta komolyan, nem hitte el, hogy a Hamász képes és hajlandó egy ilyen akciót végrehajtani. Azt nem hiszem, hogy ne lett volna információjuk arról, hogy mi készülődik. Állítólag Egyiptom három nappal korábban figyelmeztette Izraelt, amit valószínűleg nem vettek figyelembe. Ne szépítsük: ez egy drámaian súlyos mulasztás volt.

– Mi lehet az oka, hogy nem vették komolyan ezt a jelzést? Izrael mégiscsak arról híres, hogy a legapróbb részleteknek is alaposan utánajárnak.

– Ez egy nagyon jó kérdés, amit majd a vizsgálatoknak kell kiderítenie. Azt azonban látni lehetett, hogy az izraeli kormány nem Gázára összpontosított, hanem elsősorban Ciszjordániára, ahol az év elején elérte a félmilliót a zsidó telepesek száma, és ahol növekedett a tiltakozások, terrorcselekmények száma. Ez lehet az oka annak, hogy a haderőt is nagylétszámban inkább ide rendelték.

és azt gondolom, hogy az izraeliek többsége is ezt fogja gondolni teljesen függetlenül attól, hogy most a sokk hatására láthatóan nemzeti összefogáson dolgozik mindenki.

– Véleménye szerint mi lehet a végkimenetele ennek a háborúnak?

– Biztos vagyok abban, hogy Gázába be fog vonulni az izraeli hadsereg, majd megpróbálják megsemmisíteni a Hamászt. Erre valószínűleg akkor kerül sor, ha kiderül, hogy a jelenlegi blokáddal sikerül-e vagy sem kikényszeríteni az elrabolt túszok szabadon bocsátását. Nem hiszek abban, hogy lehetséges a Hamász felszámolása, szerintem csak meggyengíteni tudják a palesztin szervezetet.

Gázában a Hamász az állam, és gyakorlatilag egy diktatúrát tart fenn, ezért minden ott élő nagyban függ tőlük. Ezt kellene valamilyen módon megszüntetni, de ezt nem lehet megtenni egyik napról a másikra. Különösen úgy nem, hogy mostani sokk által generált bosszú befolyásolja az izraeli vezetés stratégiai döntéseit.

– Mennyi ideig tarthat a háború?

– Mind a Hamász, mind pedig Izrael hosszú háborúra készül, és én is ezt gondolom. Nem is az a kérdés, hogy meddig tart, hanem hogy eszkalálódik-e vagy sem. Nem valószínű, hogy más országokra átterjedhet, de azt el tudom képzelni, hogy többen is be akarhatnak majd szállni abban az esetben, ha Izrael nem tud keményen, de okosan válaszolni erre a kihívásra. Az ország kormánya most elég nagy csapdában van.

Ezért ilyen kegyetlen a Hamász fellépése, és ezért ilyen szélsőséges, megsemmisítéssel fenyegető Izrael retorikája is. Fontos azonban különbséget tenni a gázai lakosság és az ottani fegyveresek között. Ha ezt nem tudja megoldani Izrael, akkor szerintem az országgal szembeni szimpátia előbb-utóbb erodálódni fog. Már megjelentek olyan szereplők, akik felhívják erre a figyelmet. Ott van például a NATO-főtitkára, aki jogosnak tartja választ, de nagyon fontos szerinte, hogy az arányos legyen.

De ezt is elsősorban azokról a proxy-szereplőkről tudom elképzelni, mint amilyen mondjuk a Hezbollah, vagy a szíriai fegyveres csoportok. Vagyis azt kizárnám, hogy államok lépjenek be, és kialakuljon mondjuk egy Izrael-Irán háború. Világosan látszik, hogy az izraeliek meg akarják szerezni az amerikaiak támogatását, és valószínűleg csak addig mennek el, amit az Egyesült Államok és az ottani közvélemény még tolerál és megenged.

– Ha már szóba került az Egyesült Államok: képesek lesznek egyszerre koncentrálni az ukrajnai és a gázai eseményekre?

– Ha ez megmarad a palesztin fegyveres szervezetek és Izrael konfliktusának, akkor nem gondolom, hogy Amerikának megterhelő módon nagyon oda kellene tennie magát.

– Akkor miért jelentek meg máris az amerikai hadihajók a térségben?

– A hadihajókat azért küldték, hogy elrettentsék a régió Izrael-ellenes erőit attól, hogy bekapcsolódjanak a konfliktusba, hogy megvédjék Izraelt az iráni rakétáktól, ha kell, illetve olyan információkat szerezzenek, amik szükségesek lehetnek a Hamász elleni fellépéshez.

Ez akkor lehet különösen fontos, ha az izraeli hadsereg behatol Gázába, ahol városi harcot kell majd folytatniuk, amit nem tankokkal, hanem kézifegyverekkel és felderítő drónokkal vívnak. Már csak azért is fontos, hogy így történjen, és ne bombázással, mert ha mindent lerombolnak, akkor az ott élő nagyjából 2,5 millió embernek nem lesz hol laknia és élnie.

– Röviddel a szombati támadás után azonnal felmerült, hogy Iránnak szerepe lehet a történtekben, de azóta vannak olyan vélemények is, hogy Oroszországnak is lehet köze a Hamász akciójához. Egyetért ezekkel a hangokkal?

– Mivel egyelőre nincs bizonyítéka erre senkinek, ezért ez egy feltételezés. Ha mondjuk Fajr-rakétákat vagy M-302-eseket lőttek ki, akkor azok Iránból vagy Szíriából származhattak. Vannak olyan információk is, hogy állítólag orosz eszközöket használtak. Utóbbiakról azonban el kell mondani, hogy ilyeneket a feketepiacon szinte bárhol be lehet szerezni.

– Milyen morális hatása lehet annak, hogy Izrael teljes blokád alá vonta Gázát? Mostanra jóformán nincs a területen tiszta víz, áram és üzemanyag sem.

– Izrael így akarja kikényszeríteni a túszok szabadon bocsátását, de ha ezt sokáig fenntartják, akkor az háborús bűnnek minősül. Az, hogy 2,5 millió embert blokád alá veszünk azért, mert egy fegyveres csoporttól követelünk valamit, az nem áll meg hosszú távon.

Ezen felül ha a blokád nem hozza meg a várt eredményt, szerintem ez lesz az első eset, amikor Izrael kénytelen lesz lemondani a túszok kiszabadításáról. Nem gondolom, hogy ne számolnának azzal, hogy amennyiben betörnek Gázába, akkor a túszok élete nem lesz biztonságban, hogy finoman fogalmazzak.

– Milyen hatással lehet az izraeli belpolitikára a mostani konfliktus?

– Azt gondolom, hogy

Látni kell, hogy ennek a kormánynak a politikája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ennyire váratlanul keményen ütötte meg Izraelt a szombati támadás. Olyan keményen, hogy az állítólag még a Hamász vezetőinek egy részét is meglepte. Az izraeliek legtöbbször ismételt kérdése a szombati támadás közben az volt: hol van a hadsereg? Márpedig a hadsereget a kormány irányítja ide vagy oda, vagyis erre a kérdésre a Netanjahu-kabinetnek előbb-utóbb válaszolnia kell, és azt nem fogják politikailag túlélni.

– Még abban az esetben sem, ha idővel Netanjahu győzelmet hirdet a Hamász felett?

– Meghalt 1300 ember, és megsebesült további 3300. Izrael a holokauszt után a legnagyobb emberveszteséget szenvedte el. Ráadásul a kormánynak tudnia kellett volna arról, hogy mi készült. Ezt sikerbe átfordítani szerintem semmifajta kommunikációval nem lehet.