Találkozott a Viszkis a rendőrnővel, akire rálőtt az utolsó bankrabláskor
A Viszkisként elhíresült Ambrus Attila mostanában előadásokat, közönségtalálkozókat tart. Egy-egy ilyen Ambrus Attila-esten bárki kérdezheti őt akár az életéről szóló filmről, akár az élete történéseiről. Ambrus a Borsnak azt mondta, ez egy küldetés számára, be akarja bizonyítani, hogy igenis fel lehet állni mindenféle mélységből. Az egykori bankrabló azt mondta, tudja, hogy nem beszélhet erkölcsi magaslatokból, viszont bizonyos tanulságokat le tud vonni. "Még véletlenül sem szeretném, hogy ezeknek az estéknek olyan kicsengése legyen, hogy én a bűnre buzdítom és a bankok ellen hangolom a társadalmat" - szögezte le.
Ezeken az előadásokon rendszeresen felteszik a nézők azt a kérdést, hogy milyen érzés volt ráfogni a fegyvert más emberekre. "Én mindig meg is szoktam kérdezni, hogy van-e a helyszínen olyan, akire fogtak már fegyvert. Próbálom egy picit ennek a lélektanát is kibontani, mert nem túl felemelő érzés, ha az ember közvetlen környezetében valaki pisztollyal a kezében hadonászik, ahogy pisztollyal a zsebünkben rohangálni sem az" - mondta.
Ambrus elmesélte azt is, az idei busójáráson, Mohácson megszólította őt egy rendőrnő, aki azt mondta: Ambrus rálőtt az utolsó bankrablásakor.
"Egy rendőrjárőr érkezett ki először az Üllői úti OTP-hez, ő akkor fiatal kislány volt, nem tudta pontosan, hogy mi történik. Vadul lőttem szét a zárat, ő pedig nem tudta, mire lövök. Még mindig abban a hitben van, hogy őt akartam lelőni, miközben a bíróság is felmentett és én is tudom, hogy nem. Lehet, ő még mindig így éli meg, de ha rálőttem volna két méterről harmincat, akkor egy biztosan eltalálja" - mondta Ambrus, aki hozzátette, egy másik rendőr kétszer is rálőtt két méterről, és a mai napig nem érti, hogyan lehet még mindig életben.
Kifejtette, kedvesen állt hozzá az egykori rendőrnő, "de benne volt az a régi reflex, hogy én őt le akartam lőni".
"Elmondásokból, és Hofi 99-es szilveszteri paródiájából tudom, hogy befeküdt a kocsi alá, szegény, úgy megijedt. Mondtam neki, hogy borzasztóan sajnálom, ne haragudjon. Higgye el, nem szándékosan ijesztettem meg.
Adtam neki egy ajándék kerámiát. Így próbáltam a régi sebeket begyógyítani. Nem tudom, mennyire sikerült."
"Nem egyszer, nem kétszer előfordulhatott volna, hogy simán beletárazok a rendőrbe, a biztonsági őrbe, voltak éles helyzetek a hat év alatt, de hála a jó égnek, senki nem sérült meg. Azt, hogy lelkileg sérültek, aláírom, sajnálom nagyon" - mondta.