Nem cécózik a Kertész utca egyik gondnoka, aki habozás nélkül a szexuális kapcsolatok témájára tér rá - persze csak a saját szempontjából, aminek a parkolóhelyekhez van köze. Bár az is érdekes, hogy miért kizárólag a nőknek címezte üzenetét. Meg úgy összegészében az egész üzenet nagyon... érdekes.
Nem cécózik a Kertész utca egyik gondnoka, aki habozás nélkül a szexuális kapcsolatok témájára tér rá - persze csak a saját szempontjából, aminek a parkolóhelyekhez van köze. Bár az is érdekes, hogy miért kizárólag a nőknek címezte üzenetét. Meg úgy összegészében az egész üzenet nagyon... érdekes.
Tacskók százai lepték el a Városligetet – Fotókon a rekorddöntési kísérlet
A DOGZ Fesztivál keretében tartottak tacskós falkasétát és rekordkísérletet péntek délután a Városligeti Nagyréten. A szervezők célja, hogy felülmúlják a 2025-ben felállított, 502 tacskóból álló magyar csúcsot.
Tacskók és gazdáik lepték el ma délután a Városligetet, ahol 13 órakor elrajtolt a DOGZ Fesztivál egyik leglátványosabb programja, a tacskós falkaséta.
A közös vonulás egyben rekordkísérlet is: a szervezők célja az volt, hogy megdöntsék a tavaly felállított, 502 tacskóból álló magyar csúcsot.
A fesztivál a Városligeti Nagyréten zajlik, a részvételhez a kutyáknak kötelező a póráz használata és az érvényes oltási könyv felmutatása.
A We love Dogz magazin által szervezett esemény azonban nemcsak a rekorddöntésről szól. A rendezvényen külön TacskóLand is várta a tacskósokat, ahol egész nap a fajtáé volt a főszerep: a programok között szerepelt a leghosszabb és legszebb tacskó versenye, valamint fajtabemutatók és kerekasztal-beszélgetések is.
A cél egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol a gazdik találkozhatnak, tapasztalatot cserélhetnek, és szakértőktől kaphatnak tanácsokat.
Tacskók és gazdáik lepték el ma délután a Városligetet, ahol 13 órakor elrajtolt a DOGZ Fesztivál egyik leglátványosabb programja, a tacskós falkaséta.
A közös vonulás egyben rekordkísérlet is: a szervezők célja az volt, hogy megdöntsék a tavaly felállított, 502 tacskóból álló magyar csúcsot.
A fesztivál a Városligeti Nagyréten zajlik, a részvételhez a kutyáknak kötelező a póráz használata és az érvényes oltási könyv felmutatása.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Városligetben sétálva az ember inkább pokrócokon heverésző baráti társaságokra, futókra, kutyásokra, gyerekzsivajra és kézenfogva sétáló szerelmesekre számít.
Arra már jóval kevésbé, hogy a gyepen andalogva egyszer csak egy sírkőbe botlik.
Pedig Budapest egyik legkülönösebb emlékhelye éppen itt áll: a Városligetben, az „Olvasó nők” szobrától nem messze található egy több mint kétszáz éves sír.
Tavasztól őszig emberek százai piknikeznek, napoznak a közelében, és sejtelmük sincsen, hogy egy férfi végső nyughelye mellett beszélgetnek önfeledten.
Már a sírkő is titokzatos. Az egyik oldalán csak egyetlen szó olvasható: FUIT
Sem más felirat, sem név, sem évszám, sem megható búcsúmondat nem könnyíti meg a néző dolgát. A fuit latinul annyit tesz: „volt”. És még mielőtt felháborodnál, hogy a felirat nem is fuit, hanem fvit, tájékoztatlak, hogy a v betű a latinban u és v hangot is jelölhet.
A kutatások szerint a Városliget titokzatos sírjában Horváth Jakab ügyvéd nyugszik, aki nem mindennapi figurája volt a régi Pestnek. Toporcon született 1738-ban, tanult Késmárkon, Pozsonyban és Pesten is, majd ügyvédként futott be szép pályát. Grassalkovich herceg jogi igazgatójaként dolgozott, komoly vagyont szerzett, és a korabeli feljegyzések szerint tekintélyes ember volt: irodájában harminc jurátus is dolgozott. Mégsem a vagyon, a társasági élet vagy a látványos polgári csillogás érdekelte.
Horváth Jakabot különcnek tartották. Nem nősült meg, a legendák szerint nem kereste a földi örömöket, nem adott a divatos ruhákra, sőt állítólag még tükröt sem tartott a lakásában. Inkább a munkába és a könyvekbe temetkezett, hatalmas könyvtárat gyűjtött össze, és a bölcselkedés jobban vonzotta, mint az élet kényelmei.
A történetét még érdekesebbé teszi, hogy ő volt azoknak az ügyvédeknek az egyike, akik a Martinovics-per vádlottjainak védelmét is vállalták.
Vagyis olyan ügyekben is fellépett, amelyektől mások inkább távol tartották magukat.
És talán éppen ezért nem meglepő, hogy a halála után sem hétköznapi kívánságot fogalmazott meg.
Végrendeletében 700 forintot hagyott Pest városára, de feltétellel: azt kérte, hogy az akkor még növénnyel sűrűbben benőtt, erdős területre, a mai Ligetbe temessék. Sírkövére ne kerüljön más, csak ez az egy szó: Fuit.
Ma ezt nehéz elképzelni, de amikor Horváth Jakabot ide temették, a Városliget még egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ma. Nem voltak széles sétányok, múzeumok, játszóterek és hétvégi tömegek. A környék erdős, mocsaras, elhagyatott vidék volt, nádasokkal és vízimadarakkal – valóban alkalmas arra, hogy valaki csendes, világtól félrehúzódó végső nyughelyet válasszon magának. Horváth Jakab kívánsága eredetileg tehát egy nyugodt, félreeső temetkezési helyre vonatkozott.
Csakhogy a város időközben körbenőtte a sírt, és a környékéből Pest, majd a nagyvárossá egyesült Budapest egyik legnépszerűbb parkja lett.
A sír történetét hosszú ideig homály fedte. Bár maga a kő ismert volt, az már kevésbé, hogy valóban sírbolt is tartozik hozzá. A 20. század közepére még a liget gondozói közül sem mindenki tudta, mi van alatta.
1955-ben egy munkás cserjeültetés közben csákányával beszakította a sírboltot, és ekkor vált világossá, hogy nem puszta emlékkőről, hanem valódi temetkezési helyről van szó.
A rejtély megfejtése azonban csak később, az 1990-es években történt meg igazán.
Buza Péter várostörténész hosszas levéltári kutatással derítette fel, ki nyugszik a kőoszlop alatt.
Az 1995-ös feltárás során sikerült megtalálni a sír pontos helyét, és amikor felnyitották, Horváth Jakab földi maradványait kettős koporsóban, korabeli ruházatban találták meg. A sírhelyet ezután lezárták, a követ helyreállították, a sír köré pedig kovácsoltvas kerítés került, amely ma is kijelöli ezt a furcsa, egyszemélyes temetőt a park közepén.
A történethez az is hozzátartozik, hogy a sír már korábban is többször megújult. Az első ismert javítás 1928-ban történt, később az 1950-es években is hozzányúltak, majd 1995-ben újra restaurálták.
A Budapesti Városvédő Egyesület rendszeresen megemlékezik róla: tavasszal szezonnyitó alkalmakkor meg is koszorúzzák a sírt.
A sírhely Arany János képzeletét is megragadta, megemlékezett róla az Ének a pesti ligetről című versében:
„Nyerd bár világi életedben
Ég és föld minden koszorúit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sírkő rád olvas: Fuit.”
Egyébként a sír dátuma körül akad némi bizonytalanság: egyes források 1806-ot, mások 1809-et említenek Horváth Jakab halálának évszámaként.
És hogy miért tartom érdekesnek? Mert a sírhely egy valamikor volt, régen elmúlt Pest emléke. Egy olyan városé, amely ebben a formájában már nem létezik.
A Városligetben sétálva az ember inkább pokrócokon heverésző baráti társaságokra, futókra, kutyásokra, gyerekzsivajra és kézenfogva sétáló szerelmesekre számít.
Arra már jóval kevésbé, hogy a gyepen andalogva egyszer csak egy sírkőbe botlik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Újra megnyit a hétvégéken az autómentes rakpart Budapesten. Az idelátogatók csendes, nyugodt környezetben élvezhetik Budapest egyik legszebb, világhírű panorámával büszkélkedő területét.
Az Én Budapestem oldalon azt közölték az eseménnyel kapcsolatban: "Az első időszakban hétvégenként és ünnepnapokon várnak mindenkit a Duna mellett, azonban május 26. és augusztus közepe között indul az új, rugalmas nyitási rend, amikor hétköznapokon délután 17 órától autómentes a pesti rakpart. A hétvégéket és ünnepnapokat érintő forgalmi változás október 25-ig megmarad. Az érintett rakpartszakaszra a csütörtöktől péntekre virradó éjszakától hétfő hajnali 5 óráig nem hajthatnak be a gépjárművel és taxival közlekedők. A fővárosiak és az idelátogatók tehát csendes, nyugodt környezetben élvezhetik Budapest egyik legszebb, világhírű panorámával büszkélkedő területét."
Fotógaléria: megnéztük, milyen lett az MTA-székház több tízezer LEGO-elemből
A látványos projektet mi is megnéztük az MTA „200 év kincsei” kiállításán, ahol a makett mellett egészen kivételes történelmi relikviák is várják a látogatókat.
Egészen különleges látvány fogadja azokat, akik betérnek a Magyar Tudományos Akadémia megújult székházába: az ikonikus épület ezúttal nemcsak eredeti formájában, hanem egy aprólékosan kidolgozott LEGO-makettként is „életre kel”. A több mint 60 ezer kockából készült alkotás az MTA200 jubileumi programsorozat egyik legizgalmasabb vállalása, amely egyszerre játékos, látványos és meglepően elgondolkodtató módon idézi meg az intézmény múltját.
Mi is ott jártunk, közelről megnéztük a különleges makettet, és bejártuk az „MTA 200 év kincsei” című kiállítást is, amely még gazdagabb kontextusba helyezi ezt a rendhagyó alkotást.
A projekt a Fiatal Kutatók Akadémiájának kezdeményezésére valósult meg, a megtervezésében pedig Dóczy Balázs LEGO-építőmester működött közre. Az ő tervei alapján készült el az 1:75 méretarányú modell, amely nemcsak méreteiben, hanem részleteiben is lenyűgöző: a klasszicista homlokzat elemei, a korinthoszi oszlopok, az íves ablakok és a díszítőmotívumok mind visszaköszönnek a kockákból felépített változaton. Ha közelebb hajolunk, még a szobrok és a szfinxek is felismerhetők, sőt felülről a belső udvar is láthatóvá válik, ami külön izgalmas perspektívát ad az épületnek.
Közösségi élmény, amelybe a diákok is bekapcsolódtak
A makett azonban nemcsak egy látványos installáció, hanem egy valódi közösségi alkotás eredménye.
A több mint 60 ezer elemből álló építmény 195 különálló modulból áll, amelyek egy részét a Középiskolai MTA Alumni Program diákjai rakták össze.
Így a fiatalok nemcsak szemlélői, hanem aktív résztvevői lettek az építésnek, miközben játékos formában ismerkedhettek meg az Akadémia történetével és szerepével.
A 94×120 centiméter alapterületű, 60 centiméter magas makett elkészítése nagyjából egy hetet és mintegy 150 munkaórát vett igénybe, az utolsó simításokra pedig 2026. április 17-én került sor. Ekkor diákok, kutatók és önkéntesek együtt dolgoztak az utolsó részleteken, ami nemcsak az építés lezárását jelentette, hanem egy közös élményt is, amelyben minden résztvevő hozzátehette a saját „kockáját” az egészhez.
Ez a gondolat egyébként nem véletlen:
a kezdeményezés tudatosan reflektál arra, hogy az MTA székháza a 19. században közadakozásból épült fel, vagyis a társadalom széles rétegeinek összefogása hozta létre.
A LEGO-projekt ezt a történelmi példát idézi meg mai formában, ahol a közösségi munka és az együtt gondolkodás válik az alkotás legfontosabb elemévé.
Időutazás a „200 év kincsei” kiállításon
Mi pedig nemcsak a makettet néztük meg, hanem bejártuk az „MTA 200 év kincsei” című kiállítást is, ahol a LEGO-alkotás méltó környezetbe került. A tárlat igazi időutazás: egyetlen térben találkozhatunk a magyar kultúra és tudomány meghatározó relikviáival.
Látható például egy lap a világ egyik első nyomtatott könyvéből, egy darab Hunyadi Mátyás híres corvinái közül, de itt őrzik a Szózat eredeti kéziratát is, amely Vörösmarty Mihály munkája.
Különösen izgalmasak azok a személyesebb tárgyak és dokumentumok, amelyek közelebb hozzák az irodalmi és történelmi alakokat. Arany JánosKapcsos könyve mellett Petőfi Sándor relikviái is helyet kaptak, miközben Madách ImreAz ember tragédiája című művének eredeti kézirata is megtekinthető – ráadásul Arany megjegyzéseivel együtt. A későbbi korszakokat idézik meg Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezsővagy József Attila művei, amelyek egymás mellé helyezve egészen új nézőpontból mutatják meg a köztük húzódó feszültségeket és párbeszédeket. Az egyik legerősebb pontja a kiállításnakRadnóti Miklós emlékezete: a Bori notesz – amely közel két éven át a föld alatt rejtőzött – megrendítő közelségbe hozza a költő utolsó időszakát.
A székház harmadik emeletén a portrégaléria is külön világot nyit meg. A falakon sorakoznak többek között Széchenyi István, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc vagy Eötvös József arcképei, amelyek nemcsak esztétikai élményt adnak, hanem arról is mesélnek, hogyan alakult ki az a nemzeti emlékezet, amelyben ezek az alakok ma is meghatározó szerepet játszanak.
A kiállítás ráadásul kifejezetten nyit a fiatalok felé is: diákcsoportokat múzeumpedagógiai programok várnak, a tanárok pedig akár rendhagyó irodalom- vagy történelemórát is tarthatnak a vitrinek között – nem mindennapi élmény lehet például a Szózatról úgy beszélni, hogy közben ott van előttünk az eredeti kézirat.
A tárlat az MTA Könyvtár és Információs Központ, valamint az MTA Művészeti Gyűjtemény anyagából válogat, és ritkán látható kincseket tesz elérhetővé a nagyközönség számára.
Nézd meg képgalériánkat a kiállításról:
A történet folytatódik
Ebben a közegben a LEGO-ból épült székház még inkább új jelentést kap: nemcsak egy kreatív installáció, hanem egyfajta híd múlt és jelen között. Miközben a vitrinekben évszázadok történetei sorakoznak, a makett azt mutatja meg, hogyan lehet mindezt mai eszközökkel, élményszerűen továbbadni a következő generációnak.
A közös építés ráadásul nem zárult le a makett elkészültével: 2026 őszén újabb alkalmak kapcsolódnak a kezdeményezéshez, ahol ismét középiskolások kapcsolódhatnak be az alkotás folyamatába.
Ezek a közösségi napok a Fiatal Kutatók Akadémiája MTA200-as programjainak kiemelt eseményei, amelyek egész évben igyekeznek bevonni a fiatalokat az Akadémia életébe, a bicentenáriumi rendezvénysorozat pedig 2026 decemberében zárul majd az FKA saját ünnepi hónapjával.
Az építési napok részletei a Középiskolai MTA Alumni Program honlapján lesznek elérhetők,
a már elkészült alkotást pedig bárki megnézheti: az év végéig az „MTA 200 év kincsei” kiállítás látogatói testközelből is megcsodálhatják a több tízezer LEGO-kockából összeálló székházat.
Egészen különleges látvány fogadja azokat, akik betérnek a Magyar Tudományos Akadémia megújult székházába: az ikonikus épület ezúttal nemcsak eredeti formájában, hanem egy aprólékosan kidolgozott LEGO-makettként is „életre kel”. A több mint 60 ezer kockából készült alkotás az MTA200 jubileumi programsorozat egyik legizgalmasabb vállalása, amely egyszerre játékos, látványos és meglepően elgondolkodtató módon idézi meg az intézmény múltját.
Mi is ott jártunk, közelről megnéztük a különleges makettet, és bejártuk az „MTA 200 év kincsei” című kiállítást is, amely még gazdagabb kontextusba helyezi ezt a rendhagyó alkotást.
A projekt a Fiatal Kutatók Akadémiájának kezdeményezésére valósult meg, a megtervezésében pedig Dóczy Balázs LEGO-építőmester működött közre. Az ő tervei alapján készült el az 1:75 méretarányú modell, amely nemcsak méreteiben, hanem részleteiben is lenyűgöző: a klasszicista homlokzat elemei, a korinthoszi oszlopok, az íves ablakok és a díszítőmotívumok mind visszaköszönnek a kockákból felépített változaton. Ha közelebb hajolunk, még a szobrok és a szfinxek is felismerhetők, sőt felülről a belső udvar is láthatóvá válik, ami külön izgalmas perspektívát ad az épületnek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
