HÍREK
A Rovatból

„Már bárhonnan felvennének műszakvezetőket, 40 ezer forintos órabérrel is, csak működhessen az osztály” – A MOK elnöke a Szent Imre Kórházról

A kórházvezetés spórolása miatt a betegek már a folyosón feküdtek, az orvosok pedig fellázadtak. Hivatalosan minden rendben, a valóságban viszont már bárkit felvennének, csak legyen valaki.


A Szent Imre Kórház sürgősségi osztálya a működésképtelenség szélére sodródott, miután a szakorvosok felálltak, a kórház pedig a hírek szerint már 40 ezer forintos órabérért is keres műszakvezetőket, csak hogy ne álljon le az ellátás. Mindezt a Magyar Orvosi Kamara főtitkára állítja, miközben a hivatalos kommunikáció szerint a betegellátás zavartalan.

Svéd Tamás, a MOK főtitkára a kamara közösségi oldalán hosszú bejegyzésben részletezte a helyzetet, miután nemrég nyilvánosságra került egy levél, amely szerint a sürgősségi szakorvosok felálltak a kórházban, ahol így nem tudnak ügyeletet kiállítani – írta a 24.hu.

Svéd szerint a kórházban a közelmúltban sorra jelentek meg a hírek részlegek alulműködéséről és kórtermek bezárásáról.

„Úgy fest, a kórház igazgatása – leginkább Bedros J. Róbert – a fenti menedzsment dilemmából azt választotta, hogy a fentről érkező elvárásoknak megfelelve az intézmény adósságát próbálja minimalizálni – szinte bármi áron”

– írja a főtitkár.

Ez a MOK szerint oda vezetett, hogy a vezetés anyagi okokra hivatkozva rendre visszadobta az osztályok fejlesztési és eszközigényeit, a túlterhelt és rosszul megfizetett szakdolgozók pedig elfogytak. Bár hivatalosan nem zártak be osztályok, ápolók hiányában egyre több kórterem, sőt, komplett emeletek állnak üresen, és a műtők működése is akadozik. A csökkenő ágyszám miatt a főváros jelentős részét ellátó sürgősségi osztályon feltorlódtak a betegek, akik gyakran a folyosón vagy a lépcsőkön várakoztak, miközben az osztály fejlesztési igényeit – például egy nagyobb fektető kialakítását vagy új műszereket – a menedzsment elutasította.

A helyzet megoldására a kórház más osztályairól, elsősorban a belgyógyászatokról kezdtek orvosokat átvezényelni a sürgősségire. A szabályok szerint műszakot csak sürgősségi vagy aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvos vezethet, de amikor ők elfogytak, a szabályokat figyelmen kívül hagyva már más szakterületek orvosait jelölték ki műszakvezetőnek. Ezeket a kirendeléseket a menedzsment ismételt kérések ellenére sem volt hajlandó írásba adni, így az orvosok látszólag önként, a saját, alacsonyabb ügyeleti díjukért vállalták a felelősséget egy idegen szakterületen.

Végül a leggyakrabban átrendelésekkel sújtott osztályok ultimátumot adtak a kórházvezetésnek. Követelték a sürgősségi helyzetének rendezését, addig is pedig hivatalos kirendelést, biztos intenzíves hátteret, a vállalt műszakok számának maximalizálását és az ügyeleti díjak megemelését. Ennek hiányában egy előre meghatározott időponttól megtagadták a további sürgősségi műszakok vállalását.

A kórházvezetés első válaszai Svéd Tamás szerint „a fenyegetőzés, a leszalámizási taktikák, és megfélemlítési kísérletek” voltak.

Az orvosok azonban egységesek maradtak, és közölték, bárki kirúgása esetén mindenki felmond.

Ezt követően a hangnem békülékenyebbre váltott, a vezetés a betegérdekre és a hivatástudatra apellált. „Aztán jöttek az ígéretek is – melyek azonban szinte napról napra módosultak a határnap közeledtével majd átlépésével” – folytatja a MOK főtitkára.

Az egyik megoldási javaslat az volt, hogy a más területről érkező orvosokat hivatalos kirendeléssel, megemelt bérrel, műszakvezető-helyettesi pozícióba helyezik, a hivatalos műszakvezető pedig papíron a mindenkori intenzív osztályos ügyeletes lett volna. Ezt az érintettek nem írták alá, és az intenzíves szakorvosok sem voltak hajlandóak felelősséget vállalni egy másik osztályon, a távollétükben zajló ellátásért. A kórház vezetése ezután megkísérelte a sürgősségi osztályt hivatalosan lemondani, de ezt az Országos Kórházi Főigazgatóság nem engedélyezte.

„Jelenleg patthelyzet van, az osztály új osztályvezetővel, a sajtóban is megjelent, foghíjas beosztással, napról napra odakönyörgött műszakvezetőkkel működik, miközben a hírek szerint már bárhonnan felvennének műszakvezetőket 40 000 forintos órabérrel is, csak működhessen az osztály. Mindeközben hivatalosan a betegellátás zavartalan. A valóságot illetően bátran használjuk a fantáziánkat” – írja Svéd Tamás. A MOK főtitkára szerint az eset rávilágít a magyar egészségügy krónikus alulfinanszírozottságára, a menedzsmentcsapdára az eladósodás és a működőképesség között, az egészségügyi dolgozók kizsigerelésére és a szolgálati jogviszony alatti kényszerítési kísérletekre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


HÍREK
A Rovatból
Magyar Péter megszólalt sógora lemondásáról, holnap bejelenti új igazságügyminiszter-jelöltjét
Megköszönte Melléthei-Barna Márton elkötelezettségét a hazája, a rendszerváltás és a TISZA közössége iránt. Meggyőződése, fantasztikus igazságügyi miniszter lett volna belőle, de tiszteli, hogy meghozta ezt a döntést.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, visszaadta miniszteri jelölését Magyar Péter sógora. Döntését egy hosszas közleményben indokolta, melynek lényege az, nem szeretné, hogy bármilyen árnyék vetüljön a rendszerváltásra, akár azáltal, hogy rokoni-baráti szálak fűzik a leendő miniszterelnökhöz. A döntésre már a Magyar Péter is reagált, a Facebookon azt írja:

„Köszönöm Melléthei-Barna Márton elkötelezettségét a hazája, a rendszerváltás és a TISZA közössége iránt!

Tisztelem, hogy annak ellenére meghozta ezt a nehéz döntést, hogy fantasztikus igazságügyi miniszter lett volna belőle.”

A Tisza Párt elnöke hozzátette: „A munkájára és a hazaszeretetére továbbra is számítunk országgyűlési képviselőként.

Holnap bejelentem az új jelöltemet az igazságügyi miniszteri pozícióra.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
HÍREK
A Rovatból
Magyar Péter sógora lemond a miniszteri jelöltségről
Melléthei-Barna Márton csütörtökön bejelentette, hogy mégsem vállalja az igazságügyi minisztérium vezetését. Lemondását azzal indokolta, hogy a miniszterelnökkel fennálló rokoni, baráti kapcsolata most nem segíti a társadalmi konszenzust.


Melléthei-Barna Márton arról ír a Facebookon, hogy mégsem vállalja az igazságügyi miniszteri pozíciót a leendő Tisza-kormányban.

„Bejelentés - lemondok a miniszteri jelöltségről

Soha nem látott társadalmi konszenzus áll a jogállam visszaállítása és az igazságtétel mellett. A választáson példátlan tömeg, 3,3 millió ember döntött a változás mellé. Azóta is százezrek álltak a rendszerváltás oldalára: a TISZA 70 százalékon áll a közvéleménykutatásokban. Ilyenre az újkori magyar demokrácia történetében nem volt még példa.

Büszke vagyok arra, hogy én is hozzájárultam ehhez a sikerhez. 2024 februárjában a Partizán-interjút követően azonnal felajánlottam segítségemet, elsők között csatlakoztam Magyar Péterhez, nem kis kockázatot vállalva. Részt vettem az első rendezvények lebonyolításában, ügyvédként és aktivistaként is, ekkor még csak maroknyian voltunk. Ezután a jogi munka került előtérbe: a párt átvételének jogi megszervezése, az európai parlamenti és az önkormányzati választáson való sikeres részvétel jogi lebonyolítása egyaránt rám hárult.

Az Európai Parlamenti választások után sem állt meg a munka, továbbra is elláttam a TISZA és a Tiszához kapcsolódó személyek jogi ügyeit, tanácsadástól a szerződésíráson át a peres képviseletig. Nem mindennapi helyzetekben is helyt kellett állni, amelyek részben már ismertek a szélesebb közvélemény előtt: volt adatlopás, titkosszolgálati megfigyelés, belső vizsgálat...

Az ilyen és ehhez hasonló ügyek intézése mellett megszerveztem a párt jogi csapatát. Irányításom alatt más munkacsoportokhoz hasonlóan hatalmas munkát végeztünk azért, hogy felkészüljünk a kormányzásra, írtunk programot, előkészítettünk jogszabálytervezeteket. Büszke vagyok arra, hogy ezt a csapatot vezethettem, ahogy arra is, hogy a kollégák közül többen parlamenti képviselők lettek.

Az sem titok, hogy az uniós pénzek hazahozatalához szükséges előkészítő munka is hatalmas igénybevételt jelentett, ahogy az igazságügyi területen a kormányzásra való felkészülés is. Arról talán beszélnem sem kell, hogy a kampány és a választás lebonyolítása, a törvényesség biztosítása milyen terhelést és felelősséget jelentett a jogi csapat számára.

Az egész párt, és ezen belül a jogi csapat kiváló munkát végzett, ezzel is hozzájárultunk a TISZA történelmi sikeréhez.

Időközben, 2024. augusztusában, 25 év után találkoztam újra Magyar Péter húgával. A találkozásból őszre kapcsolat, majd egy évvel később házasság lett. Azóta született egy közös gyermekünk is.

Az igazságügyi miniszteri pozícióra való jelölésem hatalmas megtiszteltetés volt és egyáltalán nem a fél éve fennálló rokoni, vagy az évtizedek óta fennálló baráti kapcsolatnak szólt. Természetesen hosszan gondolkoztunk azon, hogy elfogadjam-e a felkérést, és arra jutottunk, hogy alkalmas vagyok, készen állok a feladatara.

De éppen a hatalmas felhatalmazásból következik az is, hogy a társadalmi konszenzust növelni, nem pedig csökkenteni kell a jogállam és az igazságtétel mögött. Ezt pedig a miniszterelnökkel fennálló rokoni, baráti kapcsolat most nem segíti. Hiszek abban, hogy mind jogi, politikai, erkölcsi és emberi szempontból kikezdhetetlen lett volna a kormánytagságom, de most úgy tudom segíteni ezt a nemzeti egységet, ha hátrébb lépek. Én a rendszerváltásra tettem fel az életemet az utóbbi két évben, engem nem személyes célok vezéreltek, pláne nem pozíciót kerestem.

Ezért annak érdekében, hogy a legkisebb árnyék se vetüljön a rendszerváltásra, egyeztettem Magyar Péterrel, és abban maradtunk, hogy az ország és a TISZA-kormány érdekét az szolgálja legjobban, ha a miniszterelnök egy olyan alkalmas és elkötelezett szakembert kér fel az igazságügyi miniszteri pozícióra, akit kizárólag tevékenysége alapján ítél meg a nyilvánosság.

A leendő miniszterelnökkel sok évtizedes barátság, szakmai és értékközösség köt össze: a jogállam, a demokratikus berendezkedés melletti elkötelezettség, egy szabad, működő és emberséges Magyarország mellett. Büszke vagyok arra a közös munkára, aminek eredményeképpen ez ma már nem csak remény, hanem olyan jövő, amit együtt valósíthatunk meg valamennyi magyar emberrel és a TISZA megalakuló kormányával, és országgyűlési frakciójával. Büszke vagyok, hogy országgyűlési képviselőként e frakció tagja lehetek, köszönöm a választók bizalmát. Mindenkinek hálás vagyok, aki hitt bennem a látszat ellenére is, és biztatott, vagy kiállt mellettem. Külön köszönöm a jogászok közösségének támogatását!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

HÍREK
A Rovatból
„Ennek a gerincnek csak egy centije lett volna a fideszben eddig, nem itt tartanánk!”- Érkeznek a reakciók Magyar Péter sógorának lemondására
Melléthei-Barna Márton bejelentette, hogy lemond miniszteri jelöléséről. A poszt alatt özönlenek a pozitív kommentek.


A kommentelők többsége sajnálja, hogy így alakult, de megérti a döntést. Egyesek azt is kiemelik, hogy rokoni kapcsolat ide, vagy oda, Melléthei-Barnából jó igazságügyi miniszter lett volna.

„»A nagyság ára a felelősség« - Winston Churchill”

„Eleinte kicsit aggasztónak tűnt a kinevezés, de minél több nyilatkozatot láttam, minél több cikket olvastam egyre inkább azt éreztem, hogy a rokoni kapcsolat ellenére történt meg a kinevezés, annak minden nyilvánvaló hátrányával, nem pedig a rokoni kapcsolat miatt. Sajnálom, mert nagyon szimpatikus szakember, de ugyanakkor nagyon tetszik a gyors, és részletes reagálás a helyzetre, illetve az, hogy vannak következmények. Jó az irány!”

„Respekt! Minden elismerésem! Ilyen amikor tényleg az ország érdeke a fontos a politikusoknak!”

„Ez a döntés az igazi hazafiság! Rengeteg alku és politikai csata vár az új kormányra itthon és az EU-ban egyaránt. Túl könnyű adu lett volna a családi kapcsolat puszta ténye mindazoknak, akik ilyen-olyan okból ódzkodnak bizalmat adni az új magyar kormánynak! Bravó tisztelt ügyvéd Kartársam!”

„Ez nem az azért lett, hanem azért nem lett. Én ezt nagyon sajnálom, fantasztikus miniszter lett volna. Szerintem ebbe bele kellett volna állni.”

„Sajnálom! Kívánom, hogy találd meg a helyed! Engem egy pillanatig nem zavart a családi kapcsolódás, de hihetetlen alázat, tisztelet egy barátért, egy országért ilyet tenni.”

„Ennek a gerincnek egy centije lett volna a fideszben eddig, nem itt tartanánk! Emelem kalapom. Köszönöm!”

Persze a Tiszás visszhangkamrából kilépve voltak azért negatív vélemények is:

„Lesz még ilyen! Érzik a nyomást. Nem lesz elég csak bulikázni, hétfőtől meló van.”

„Sógora is lemondhatna”

„Na, az igen. Sógi eddig bírta. Még be sem lett iktatva.”

„Rájött, hogy dilettáns?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

HÍREK
A Rovatból
MNB-botrány: Házkutatást tartott az ügyészség az Állami Számvevőszéknél, iratokat is lefoglaltak
A Központi Nyomozó Főügyészség MNB-botrányhoz kapcsolódó iratokat foglalt le az Állami Számvevőszék (ÁSZ) épületében. Közlésük szerint az akció nem az ÁSZ ellen indult, csak a büntetőeljárási törvény az iratok hivatalos személy jelenlétében történő átadására kizárólag ezt a jogintézményt ismeri.


Új szakaszba lépett a Magyar Nemzeti Bank körüli botrány: ügyészségi nyomozók tartottak kutatást és foglaltak le iratokat csütörtökön az Állami Számvevőszék épületében. A különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával több mint egy éve zajló eljárásnak továbbra sincs gyanúsítottja.

A Központi Nyomozó Főügyészség a 24.hu-nak megerősítette a hírt. Közleményük szerint az Állami Számvevőszéknél azért volt szükség a nyomozati cselekményre, hogy az ügyben értékelendő iratokat biztosítsák.

A KNYF szerint a kutatás és lefoglalás „az ügyben értékelendő iratok hiteles és strukturált formában történő egyidejű átadása céljából” történt.

Kiemelték, nem merült fel, hogy a dokumentumokat bárki el akarta volna rejteni vagy megsemmisíteni, és az sem, hogy az ÁSZ-nál bárki érintett lenne az ügyben. A házkutatásra azért volt szükség, mert a büntetőeljárási törvény az iratok hivatalos személy jelenlétében történő átadására kizárólag ezt a jogintézményt ismeri.

A lépés mégis meglepő, mert a nyomozás éppen az Állami Számvevőszék feljelentése alapján indult tavaly februárban, ami arra utal, hogy a nyomozás alapját képező dokumentumok hivatalos, egyidejű átadására csak most került sor - jegyzi meg a lap.

Az eljárás nemrég került a rendőrségtől az ügyészséghez, miután a Legfőbb Ügyészség saját hatáskörébe vonta a nyomozást. A Központi Nyomozó Főügyészség pedig külön nyomozócsoportot állított fel az MNB-s vagyon felderítésére és visszaszerzésére.

A botrány középpontjában a jegybank Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványa köré szerveződött hálózat áll, ahol az Állami Számvevőszék szerint százmilliárdos nagyságrendű, közpénzeket érintő vagyonvesztés történhetett Matolcsy György jegybankelnöksége idején.

A vádakra reagálva Matolcsy György volt jegybankelnök közleményben azt írta, az alapítványi vagyon nem tűnt el, csak jelenleg kevesebbre árazza a tőzsde az értékét.

A botrányt tovább szította, amikor a 444 arról írt, hogy a Matolcsy család konténerekben szállíttatja vagyontárgyait, köztük sportautókat Dubajba. Fia, Matolcsy Ádám ezt többször is tagadta, legutóbb a Financial Timesnak úgy nyilatkozott, az állítás „egyszerűen nem igaz.”

Matolcsy Ádám a vádakra reagálva kijelentette:

„Nem politikusok vagy újságírók feladata eldönteni, kit és miért kell felelősségre vonni. A bevételeim legális és átlátható tevékenységekből származnak.”

Azt is elmondta, évek óta rendelkezik tartózkodási engedéllyel az Egyesült Arab Emírségekben, ahol bútoripari vállalkozást üzemeltet. Hozzátette, teljes mértékben együttműködik a hatóságokkal, amennyiben kiadatását kérnék. Ezt megnehezítheti, hogy a két ország között nincs kiadatási egyezmény.

A jegybank körül nem csak alapítványi vagyon az egyetlen visszás ügy. Ott van még költségesen felújított MNB-székház is. A sajtóban Matolcsy Ádám barátjához kötött kivitelező cég munkája után több mint négyezer hibát találtak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: