„Százezret költöttem havonta, hogy ne dögöljek éhen” – Herczeg Zoltán a börtönben eltöltött időről beszélt
Interjút adott a Telexnek a börtönből nemrég kiengedett Herczeg Zoltán. A divvatervező fél évet töltött a rácsok mögött, miután 2022 októberében kábítószer-kereskedelem gyanújával letartóztatták. A divatguru letartóztatását egy hónappal ezelőtt az ügyészség kérésére megszüntették, azóta háziőrizetben él és hetente csupán két órára hagyhatja el az otthonát.
Herczeg a börtön és a házi őrizet közötti különbséget két mondattal foglalta össze: „Kint iszonyatosan gyorsan telik az idő, ott meg végtelenül lassan. A kettő között az a különbség, hogy ott nem volt mit csinálnom, a legrosszabb az egészben a tétlenség és a haszontalanság érzése volt”.
Mint elmondta, mai napig azon gondolkodik, miért kerülhetett a hatóságok célkeresztjébe: „Sokat gondolkodtam azon is, hogy mi verhette ki a biztosítékot. Ha a fű miatt tartóztattak le, akkor a fél budapesti művészvilágot, értelmiséget le lehetne tartóztatni. Nem hiszem, hogy a pólóim miatt kerültem ide, mert ha a kritika, vagy az irónia, vagy a szatíra lenne az ok, akkor megint csak a fél budapesti művészvilágot, értelmiséget be lehetne zárni”. A divatguru utóbbival az O1G és a Kurvák, kokain, kereszténydemokráczia feliratú ruháira utalt.
Végül arra jutott, hogy politikai okok lehettek a háttérben.
(...) Úgy gondoltam, ha jól csináljuk, akkor négy-nyolc éven belül bent leszünk öt százalékkal a parlamentben, ugyanis brutálisan sokan csatlakoztak az elején, pedig én csak a telefonba – amit lehallgattak – mondtam el, hogy valójában ez egy klímamozgalom égisze alatt létrehozandó politikai mozgalom” – spekulált Herczeg.
A közismerten ellenzéki politikai beállítottságú sztár a börtönbeli életről is mesélt. Mint mondta, a Venyige utcában két „jobboldali alfahímmel” volt összezárva.
„Alfahímek mindketten, meg én is, ráadásul ragaszkodnak az elveikhez. Ezért arra különösen büszke vagyok, hogy három hónap alatt elértem az egyiküknél, hogy fogmosás közben elzárja a vizet. Mert spórolni "kék"! Pedig amikor először mondtam neki, "a kurva anyádat fogd már be a pofádat, baszd meg, dögölj meg!" – ez volt a válasz. Az elején még össze is ugrottunk párszor, mert nem szeretem, ha anyáznak. Kezet emeltünk egymásra, mert ő is kemény, meg kiderült, hogy valamennyire én is az vagyok. Nagyon nem szeretem, amikor kurvaanyáznak. Szóval egymásnak ugrottunk párszor, pattant a szikra, de nem ütöttük meg egymást, mert tudtuk, hogy az azonnali fogda, és azt senki sem akarja” – mesélte.
Beszélt külön ellátásáról is. „Külön sétás voltam, külön eü-s, külön spájz. Féltettek, vigyáztak rám, nem akartak sem médiacirkuszt, meg azt sem, hogy bántódásom essen. Én ezért is hálás voltam, és még a zárkatársaim is, mert nekik se kellett közös sétára menni a szinttel, ha nem akartak. Nagyon szigorú szabályok vannak, de van egy kis mozgástér” – fogalmazott Herczeg.
Ugyanakkor előfordult, hogy a benti társak kóstolgatták az ismert elítéltet, ám hamar leckét kapott abból, hogyan kell reagálni a hasonló helyzetekre.
– az első sétán ilyeneket kiabált nekem egy nagydarab disznó, közben hangosan röhögött ő is, meg az egész szint is. Nem esett jól, elfordítottam a fejemet, néztem az ipartelep felé. Amikor visszamentünk a zárkába, a zárkatársak mondták, hogy »figyelj, Zoli, láttuk, hogy reagálsz, nem lesz így jó«, aztán elmondták, mit kell csinálni. A legközelebbi esetnél odamentem a rácshoz, belenéztem a nagy marhának a szemébe, és azt mondtam: »Figyelj, haver, az a helyzet, hogy a zsaruk elvettek tőlem mindent, de talán, ha a seggemben körülnézek, még talán ki tudok húzni egy egyest, azt átdobom neked, szívd el, ha akarod.« »Jól van, tesó! Jól van! Semmi baj! Tesó vagy« – ez volt a válasz, és ezzel el volt rendezve. Aztán ezt el kellett játszanom vagy tízszer, mindenkinek, aki bekóstolt” – mesélte a divattervező.
Herczeg Zoltán mesélt a börtönben kapott ellátásról, és arról is, hogy mennyi pénzébe került egy viszonylag normális élet fenntartása:
Reggel kapsz egész napra kb. fél kiló kenyeret, reggelire hozzá egy szelet parizert. Vacsorára volt húszgrammos sárgabaracklekvár, virágméz, esetleg mézhelyettesítő szirup, tízgrammos vaj, karfiolos pástétom, az ünnepnapi vacsora pedig afrikaiharcsa-pástétom. Ezeket gyűjtögettük, mert három-négy kis lekvárral tudtad kicsit ízesíteni például a száraz, hideg mákos tésztát, meg a „diós” tésztát az ebédnél. Az ellenőrzésnél viszont ezeket elveszik, mert nem szabad gyűjtögetni.”
– mesélte el a börtönbeli körülményeket az ismert divatguru.
