Simon Gergely: Ezek rákkeltő anyagok, belélegezve nagyon nagy problémát okozhatnak, nem is találok szavakat

Egy nap hallgatás után Szijjártó Péter szemenszedett hazugságnak, álhírnek, rágalomnak nevezte posztjában a gödi Samsung SDI akkumlátorgyárról szóló Telex cikket. A tényfeltáró anyag szerint egy titkosszolgálati jelentésből a kormány pontosan tudta, hogy a gyár rákkeltő anyagokkal mérgezi saját dolgozóit, nemzetgazdasági érdekből mégis úgy döntöttek egy kormányülésen, hogy nem állítják le a működését. A Telex cikke döbbenetes dogokról ír: zsákokkal összekötött csövekről, eleve a szűrésre alkalmatlan légtisztító-rendszerről, rendes védelmi eszközök helyett a dolgozóknak adott sima egészségügyi maszkokról, 520-szoros határérték-túllépésről, elfeketedő tetőről, a problémákra tudatosan nem reagáló dél-koreai vezetésről. Bár miután a kormány számára mindez nyilvánvalóvá vált, 2023-ban nyomást gyakoroltak a gyárra, ahol végül javítottak a rendszeren, még mindig vannak problémák. Ennek ellenére megkapták minden idők legnagyobb állami támogatását, miközben a cég lobbizását ma már Szijjártó Péter volt helyettese irányítja. Magyar Péter a külügyminiszter lemondását követeli, Tordai Bence pedig feljelentést tett, mert szerinte a kormány bűncselekményekben bűnrészes.

Mekkora veszélyben lehettek a dolgozók és a környék lakói? Hogyan tehette meg a kormány, hogy úgy dönt, nem záratja be a gyárat és hallgat a feltárt problémákról? Mit tettek közben a hatóságok, amelyeknek érvényt kellett volna szerezniük a törvényeknek? Simon Gergellyel, a Greenpeace vegyianyag-szakértőjével beszélgettünk mindezekről.

— Mit lehetett tudni erről előre?

— Szóbeszédek régóta voltak. Én is hallottam nem megerősített információkat arról, hogy állítólag nyomozás is folyt. Arról is voltak hírek, hogy többször történt jelentős határérték-túllépés. Az viszont mindenképpen újdonság, és

Láttuk sajnos, amit írtak is, hogy a Samsung kommunikációja ahelyett, hogy érdemben próbálna reagálni a problémákra, inkább csak lesöpörte azokat az asztalról. Gondoljunk csak bele, soha nem reagáltak arra, és nem derült ki, hogyan lehetséges az, hogy hónapok óta érvényes engedélyek nélkül működnek. Vagy az, hogy mi is találtunk a természetben, a Samsung mellett a kijövő szennyvízben tömegével olyan vegyi anyagot, aminek semmi helye nem lett volna ott. Ezt sem a hatóság, sem a Samsung nem tisztázta soha. Sorolhatnám, hogy hány ilyen egészen elképesztő történet volt a Samsunggal kapcsolatban, például hogy határérték feletti zajszennyezéssel terhelték a lakosságot.

— Az iratokból az derül ki, hogy a hatóság feltárta a problémákat, de a politika mindig felülről leállította a folyamatokat.

— Ezt tapasztaltuk mi is. Szerveztünk nemrég egy demonstrációt, még decemberben, amikor a minisztériumhoz vonultunk, mert az volt a véleményünk, és azt is láttuk, hogy egyáltalán nem próbálják betartatni velük a jogszabályokat. Nemcsak a Samsunggal, más akkumulátorgyárral sem.

— Más akkugyáraknál is azt tapasztalják, hogy a hatóság nem tartatja be a hatályos előírásokat? Azok is különleges védelmet élveznek?

— A komáromi SK On-nál folyamatosan irtózatos bűzről számolnak be a helyiek.

Iváncsán is kiderült, hogy rengeteg baleset volt, és egészen szimbolikus büntetéseket kaptak. Tehát máshol is tapasztaltuk ezt, csak a Samsungnál még tömegesebben.

— Úgy tűnik, a gyárat ilyen műszaki berendezésekkel meg sem lehetett volna építeni. Nem kellett volna egy előzetes környezetvédelmi hatósági engedély, ami ellenőrzi a műszaki tartalmat?

— Környezetvédelmi engedély nélkül működött nagyon sokáig az üzem. Ami most napvilágra került, az nem is kifejezetten környezetvédelmi kérdés, inkább munkavédelmi. Láthatóan nagyon sok katasztrófavédelmi, környezetvédelmi, tűzvédelmi, munkavédelmi engedélye hiányzott a cégnek. Gondolom, egy megfelelő engedélyeztetés esetén ezek kiderültek volna.

— Szakmai szempontból mit jelent az, hogy 2023 márciusában a Samsung maga jelzett egy 200-szoros határérték-túllépést? Mi vehette rá őket erre?

— Ezt én sem értem. Gyanítom, hogy kötelező volt nekik jelezni. Gondolom, a rendszer kimutatta, amit látni kellett, de erre én nem tudok válaszolni, ezt az üzemtől vagy a hatóságtól kéne megkérdezni.

— Ez a kétszázszoros nagyságrend mit jelent a gyakorlatban?

— Ötszázszoros is volt.

És itt arról van szó, hogy ez nem egy egyszeri alkalom volt, hanem rendszeres, folyamatos probléma. Gyakorlatilag úgy mozgatták, ahogy írják is, a dolgozókat, hogy az ő kitettségük ne érje el a határértéket.

— Mi lenne az a minimális transzparencia, amit egy ilyen üzemnek a törvény szerint is biztosítania kellene?

— Én azt gondolnám, hogy a legtöbb kibocsátásukról folyamatosan, online kellene tájékoztatni az embereket. Látszódnia kellene, hogy mi megy a szennyvízbe, melyik kéményen mi jut a levegőbe.

— Van erre példa Magyarországon?

— Ígéretek többször voltak, hogy mérnek majd folyamatosan. Hogy ez mennyire valósult meg, azt nem tudom, de több cégnél emlékszem, hogy megígérték, lesz folyamatos mérő.

Mi is mértünk a környéken határérték feletti nikkelt az üzem közelében. Lehetőség lenne online is folyamatos mérésre is, illetve ezek után az is elvárható lenne, hogy a belső helyiségekben lévő mérések is nyilvánosak legyenek.

— Ezt külön törvény jelenleg nem írja elő?

— Nem.

— Mit ír elő?

— Többet, mint ami megvalósul. Ezeknek a környezeti adatoknak nyilvánosaknak kellene lenniük, és ezeket ki kellene adni a lakosoknak. Ehelyett folyamatosan nem adják ki őket, vagy csak nagyon nagy késéssel, évekkel később kerülnek fel a hivatalos honlapokra. A Göd-ÉRT Egyesület nagyon hosszan tudna mesélni arról, milyen adatokat nem kaptak meg az elmúlt években.

— Említette, hogy a környéken is mértek határérték feletti értékeket. Miket?

— A talajhatárérték felett mértünk egy minta esetében, a gödi Samsung mellett. Úgy tudom, máskor a hatóság nem talált semmit. Én azt gondolom, hogy a kiporzódás miatt lehet, hogy véletlenül belemértünk valamibe, de az is lehet, hogy a port a szél továbbvitte, és csak egy-egy helyen maradt meg. Egyetlen mérés volt, de az biztos, hogy a gyár területénél mértünk határérték felett.

— Ez mit jelent a környékbeli lakókra nézve?

— A nikkelpor, amit az akkumulátorgyártásban használnak, rákkeltő, tehát semennyire sem előnyös, ha ezt a lakosok belélegzik.

— Nagyságrendileg mekkora beruházással lehetne a gyárat problémamentessé tenni?

— Ezt én nem tudhatom, de az biztos, hogy nemrég kaptak megint 130 milliárd forint feletti közpénzt. Igazán előírhatták volna nekik, hogy ebből oldják meg végre a hiányosságokat.

— Létezik a világon olyan akkumulátorgyár, ami probléma nélkül működik?

— A német akkumulátorgyárakról sokkal jobb hírek vannak. Ott rendesen monitorozzák a dolgozókat, és biztonságosabb technológiákat használnak.

— A német törvények ennyivel szigorúbbak?

— Szerintem ott betartatják a jogszabályokat. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen történet mondjuk Németországban megtörténhessen, hogy ennyi törvénytelenséget megengedjenek egy akkumulátorgyárnak.

— A Telex cikkének legmegdöbbentőbb állítása talán az volt, hogy a kormányon belül vita zajlott a gyár leállításáról. Rogán Antal a leállítás mellett volt, Szijjártó Péter viszont a további beruházásokra hivatkozva ellenezte azt. Megteheti egy kormány, hogy a beruházásokért cserébe életveszélybe sodorja a saját állampolgárait?

— Nemcsak a magyar állampolgárok voltak veszélyben, rengeteg külföldi dolgozó is volt ott.

Ez szerintem elképesztő.

— Az iratok szerint egy ideig javultak a mérési eredmények, aztán megint romlottak. Mi lehet ennek az oka?

— Lehet, hogy egy ideig odafigyeltek, cseréltek szűrőket, felújították a rendszert, aztán újra visszatértek a rossz állapothoz. De ezt kívülről nehéz megmondani. Feltételezem, az történt, hogy egy kicsit összekapták magukat, amikor rájuk szóltak, aztán hagyták az egészet újfent lerohadni.

— Mi lenne az a minimum, amit a kormánynak most meg kellene tennie?

— Ezerszer elmondtuk már: a környezetvédelmi hatóságnak be kell tartatnia a hatályos magyar és uniós törvényeket. A törvénytelen működés teljesen elfogadhatatlan. A gödi Samsungnak jelenleg nem szabadna működnie környezetvédelmi engedély hiányában. Pont. És az sem lett volna szabad, hogy a hatóságok hosszasan tudjanak a szennyezésről, és mégis megengedjék azt.

— Megoldás lehetne egy állandó, független monitoring rendszer a gyár körül?

— Ezt így gondolom. Az lenne a jó, ha lenne egy olyan mérés, amiből folyamatosan mindenki láthatná az adatokat, és akkor elkerülhetnénk az összes találgatást.

— Kinek lenne a kötelessége ezt kiépíteni?

— Szerintem ez senkinek sem kötelessége. De ennyi botrány után ez egy elvárható lépés lenne a lakosság megnyugtatására, miután láthatóan ilyen sokáig nem tudták garantálni a lakosság és a dolgozók védelmét. Láthatóan nincs független környezetvédelmi hatóság Magyarországon. A kormányhivatalokba integrálva nem tudja ellátni azt a feladatot, ami a lakosság és a dolgozók védelme lenne.

— Ha megmaradt volna a független környezetvédelmi hatóság, előrébb lennénk?

— Nyilván. Egy valódi, független hatóság nem politikai irányítás alatt áll. Most nem mint a Greenpeace munkatársa, hanem mint magánember mondom:

Nincs igazi szakmai irányítás. Függelmi viszonyban vannak a végrehajtó hatalomtól, tehát nincsenek független hatóságok, amelyek érdemben odamennének és bezáratnának valamit.

— Most, hogy ezek a tények nyilvánosságra kerültek, be kellene zárni a gödi Samsungot, amíg nem orvosolják a problémákat?

— Nyilvánvalóan nem működhetne tovább így, szabálytalanul. Zöldként, a Greenpeace képviseletében sokszor a szabályos működést is kritizáljuk. A szabálytalan működés viszont nem elméleti kérdés. Szabálytalanul semmi nem működhet. Elképesztő, hogy egy gyár engedély nélkül, a dolgozókat szennyezésnek kitéve működik. Innentől a bezáratás nem is kérdés.

— Visszavonták a működési engedélyét, de azt mondták, csökkentett kapacitással működhet. De hogy mi ez a csökkentett kapacitás, arról senki nem mondott semmit.

— Erről az EMLA (Környezeti Management és Jog Egyesület) jogásza mondott anno elég sarkos véleményt, hogy ez félrevezetés. Valóban nem azt mondta a bíróság, hogy be kell zárni az üzemet. De mivel Magyarországon van egy jogszabály, ami szerint akkumulátorgyártás csak környezetvédelmi engedély birtokában végezhető, így a bérszámfejtés meg a menza például működhet, de akkumulátort gyártani nem lehetne.

— Lehet olyan helyzet, hogy a Greenpeace, mint környezetvédelmi egyesület nem támasztana kifogásokat az akkumulátorgyárak magyarországi létezése ellen?

— Úgy gondoljuk, hogy valamennyire szükség van akkumulátorgyárakra, hiszen a belső égésű motoros járműveket el kell távolítani a forgalomból, tehát kellenek akkumulátorgyárak, ezt néha a fejünkre is olvassák, de ez a véleményünk. Viszont az, hogy ennyit elbír-e az ország, az egy másik kérdés. Szerintünk nem. Nem készült stratégiai környezeti vizsgálat, ami bemutatta volna, hogy ennyi gyárhoz van-e elég energiánk, van-e elég vizünk. Amíg ezek a feltételek nem teljesülnek, megálljt kellene parancsolni, mert már most sokkal több akkumulátorgyár van Magyarországon, mint amennyire a magyar igényekhez valaha szükség lehet.

Kellene egy rendes hatásvizsgálat arról, hogy mit bír el az ország, és hogyan lehet ezeket működtetni. Jelenleg nincs is meg az Európai Uniós keretrendszer az akkumulátorgyárak működésére. Vadnyugati állapot van, amikor más, nem erre vonatkozó jogszabályokból próbálják valahogy levezetni, hogyan kellene ezeknek a gyáraknak működniük, és láthatóan ez nem megy úgy, ahogyan elvárható lenne.

— Most, hogy ez a cikk megjelent és bizonyítékok is vannak, terveznek valamilyen cselekvést?

— Mi már szövetséges partnereinkkel, a legjobb magyar szakértőkkel együtt összeállítottunk egy közös állásfoglalást arról, hogy szerintünk mi lenne az a minimum, ami az akkumulátorgyárak törvényes és megfelelő működéséhez kellene. Erre semmilyen érdemi választ nem kaptunk azóta. Azt látjuk, hogy a magyar hatóságok és az illetékes tárca nem a lakosságot, az emberek egészségét és a környezetet védi a szennyező gyáraktól, hanem fordítva: a szennyező gyárakat védi a civilektől és a lakosoktól. De most egyeztetünk a partnereinkkel a lehetséges további lépésekről. Tettek feljelentéseket, születtek ígéretek, és mi is vizsgáljuk, hogy mit lehet még tenni.