"Pálinkát főzni miért szabad, amikor sokkal többen hánynak tőle négykézláb?" – Puzsér és Zacher a fű legalizálásáról vitázott
A marihuána legalizálása hosszú ideje az egyik legmegosztóbb téma Magyarországon: mindenkinek van róla véleménye, attól függetlenül, próbálták-e már valaha, vagy tisztában vannak-e a hatásaival és egy ilyen lépés lehetséges következményeivel.
A belvárosi Adna Café két külön-külön is mérvadó személyiséget, a "nemzet toxikológusaként" emlegetett Zacher Gábort és a kemény odamondásairól híres Puzsér Róbertet ültette egy asztalhoz, hogy ütköztessék véleményüket a kérdésről.
Nem csoda, hogy az érdeklődés hatalmas volt: a Facebook-eseményt több mint 20 ezren jelölték be, a helyszíni férőhelyekre alig 1 perc alatt betelt a regisztráció.
A vitában Zacher a marihuána engedélyezése ellen, Puzsér pedig a szabad felhasználás elkötelezett híveként érvelt. A moderátor Thoma László református lelkész volt. Az alábbiakban összefoglaljuk mindkét fél legfontosabb érveit.
Zacher: A társadalom még nem érett
A toxikológus szerint Magyarországon a kábítószerhasználat messze nem akkora probléma, mint amekkorára a politika vagy a sajtó felnagyítja. A felmérések azt mutatják, nagyjából a népesség 9 százaléka próbál ki legalább egyszer valamilyen kábítószert élete során, míg az EU-ban ez az arány csak a marihuánát nézve 25 százalékos.
Egy átlagmagyar többnyire annyit tud a drogokról, ami a médiából eljut hozzá. Ott pedig nyilván annak van hírértéke, ami a szenzációfaktor miatt eladható, tehát a halálesetek, a nagy lefoglalások, vagy éppen ha valaki beállva meztelenül rohangál a Blaha Lujza téren.
Zachernek az a véleménye, nem szívnának többen holnaptól csak azért, mert nem tilos, ahogy a törvény további szigorítása sem csökkentené a használók számát. Orvosként pedig azért sem támogatja, mert mára bebizonyosodott, hogy van egészségre ártalmas hatása: akár pánikbetegség, akár pszichózis, vagy a lappangó fiatalkori skizofrénia felszínre hozása.
Bár ma Magyarországon senki nem ül börtönben csak azért, mert elszívott egy füves cigit, Zacher szerint ennek ellenére nem jó irány, hogy a törvények adott esetben lehetővé tennék ezt a hatóságok számára.
Ő ezért a dekriminalizáció híve, valamint az orvosi célú felhasználást is jó célnak tartja. Azonban a teljes legalizálásnak szerinte még nincs itt az ideje.
Puzsér: Mitől lesz érett a társadalom, ha gyermekként bánunk vele?
A kritikus szerint ha annak idején – látva a baleseti statisztikákat – az autóvezetés kapcsán is feltették volna a kérdést, érett-e rá a társadalom, akkor a mai napig nem lenne jogosítványa senkinek, így nyilván érettek se lennének arra, hogy vezessenek.
Az érettség szerinte úgy működik, hogy megteremtjük valaminek a lehetőségét, ezáltal kitermelve egy kihívást az ebben érintettek számára. Ameddig bármihez tiltják a hozzáférést, senki nem fog felnőni hozzá.
A dekriminalizációt Puzsér csak félmegoldásnak tartja, mivel nem csak azt szeretné, hogy egy füves cigiért senkit ne vihessenek be, hanem egy olyan országban akar élni, amelynek a törvényeit be lehet tartani.
Szerinte igazi kádárista emlékeket ébreszt, hogy bár a hatóságok megtehetnék, hogy lecsukják a marihuána-használókat, ezt "jóságos módon" nem teszik meg.
"Ez Magyarország: szürke zóna a legalitás és az illegalitás között" – fogalmazott.
Úgy látja, elsősorban azt a reflexet kellene felszámolni, hogy a bölcs állam majd terelget bennünket és megvéd önmagunktól, mivel nyilván minden téren jobban tudja, mi a jó nekünk és mi nem.
Szerinte viszont egy felnőtt ember igenis képes arra, hogy felelős döntéseket hozzon és mérlegelje a kockázatait akár a füvezésnek, akár bármi másnak.
Puzsér attól is óvakodna, hogy orvosi szemmel nézzünk erre a kérdésre, hiszen egy orvos a szakmájából adódóan mindig a lehetséges ártalmakat látja.
"Ez olyan, mintha egy baleseti sebészt arról kérdeznénk, ajánlja-e a gördeszkázást. Nyilván azt fogja mondani, hogy nem, hiszen olyan nyílt töréseket látott pályája során, ami után nem tudja ajánlani" – érvelt, hozzátéve: erre a példára sem az a megoldás, hogy tiltsuk be a gördeszkázást, hanem inkább mindenkit fel kell világosítani a lehetséges súlyos következményekről, majd rájuk hagyni, hogy szabadon döntsenek róla.
Zacher: Átfogó felvilágosító kampány kell
Az érettség feltétele egy érettségi vizsga, amire fel kell készülni – reagált az érvekre Zacher. Ennek pedig feltétele, hogy a társadalom megismerje az adott szert – mégpedig nem úgy, hogy bárki szabadon kipróbálhatja, hanem egy átfogó felvilágosító kampány által.
"Az átlagmagyar számára a marihuána vagy a THC ma valami ördögtől való fétistárgy, amit tűzzel-vassal üldözni kell" – említett még egy érvet arra, miért nem időszerű szerinte a legalizálás.
Ha az utcán találomra megkérdeznénk a szembejövőket, legnagyobb részük valószínűleg úgy mondana nemet, hogy semmilyen racionális magyarázatot nem tudna adni arra, miért nem támogatja.
Ezzel együtt is fontos lenne Zacher szerint, hogy kerüljön ki a THC birtoklása és felhasználása Btk-ból, de annak, hogy teljesen nyílt és legális legyen, 2018-ban még nem jött el az ideje. Először mindenképp fel kell készíteni rá a társadalmat.
Puzsér: Amit elfojtunk, annak nem alakul ki a kultúrája
A felvilágosításnak és a kultúra átadásának a kritikus szerint is nagyon fontos szerepe van, hiszen pont a kultúra az, ami bármilyen szert fogyaszthatóvá tesz, és ennek hiánya okozhat súlyos veszélyt. Ez nemcsak a marihuánával van így, de akár az alkohollal, akár a szexszel, vagy bármi mással is a világon.
"Valójában a kultúra tesz minket alkalmassá arra, hogy az adott szer ártalmas hatásait ismerve mégis úgy döntsünk, használni akarjuk" – fogalmazott Puzsér, hozzátéve: a kultúra meglétén múlik, képesek vagyunk-e elérni, hogy mi használjuk a szert, és ne a szer használjon minket.
A kultúra viszont nem terem magától, át kell adni. Ez azonban csak akkor működhet, ha az adott kérdést nem tabusítjuk. A drogfogyasztás ma Magyarországon egy nagyon súlyos, szégyellnivaló tabu, amiről nem lehet beszélni.
"Amíg tagadni és bujkálni kell, biztos nem alakul ki a kultúrája, hiszen elfojtjuk" – fogalmazott.
Párhuzamot vont a szólásszabadsággal is: szerinte ahogy ez is alapvető emberi jog, amíg mások megölésére vagy megkárosítására nem buzdítunk, hasonlóan jogunk van ahhoz is, hogy a saját testünkbe azt vigyünk be, amit akarunk – ha ezzel másoknak nem ártunk.
Az államnak ahhoz van joga, hogy eldöntse, az adott országban minek a kereskedelme zajlik zárjeggyel és minek nem. Ahhoz viszont egyáltalán nincs, hogy bárkinek megszabja, mit egyen vagy mit igyon – hangsúlyozta ki még egyszer.
Zacher: A generációváltás lesz a megoldás
A rendszerváltás után felnövők Zacher szerint már egy teljesen más világban szocializálódtak, amihez az ő 50-es, 60-as korosztálya nem képes alkalmazkodni.
"Mi 10 és 15 év múlva is azt fogjuk mondani, hogy a kábítószer ördögtől való és tűzzel-vassal irtani kell. De ki fog menni ez a generáció"
– mondta. Akik pedig utána jönnek, már sokkal természetesebben állnak az egész kérdéshez.
Szerinte ha ennek a korosztálynak is lesznek már gyerekei, és objektíven tudnak beszélni nekik a tudatmódosító szerek veszélyeiről, az hozhatja meg az említett társadalmi érettséget. Eddig azonban akár még egy egész emberöltőnek el kell majd telnie.
Alapvetően ugyanis ezeknek az információknak az átadása a család feladata lenne, ami viszont manapság az esetek nagy részében nem tölti be a funkcióját.
"Amíg apa dobálja a félkarú rablóba a kétszázasokat, anya pedig napi 5 és fél órát nézi az Isaura tévét, emellett eszi a Xanaxot és a Frontint, mit várjunk a gyerektől?" – tette fel a költői kérdést.
Az egyébként szerinte sincs rendben, hogy az alkoholt megengedőbben kezeljük, hiszen semmi olyan érvet nem lehet felhozni, amiért az alkohol jogosan legális, miközben a marihuána nem.
A probléma ott kezdődik, amikor már a függőség miatt van szükség napi 2-3 tekerésre: nem azért, hogy kellemesen ellazuljon valaki, hanem mert anélkül folyamatosan ingerült lenne, be se merne menni egy szobába, vagy éppen nem tudna elaludni.
Puzsér: Pálinkát főzni miért szabad?
A kritikus úgy véli, hiába van sokkal jobban beágyazva a kultúránkba az alkoholfogyasztás, azon el kellene gondolkodni, miért lehet legális Magyarországon a pálinkafőzés. Tehát nem a fogyasztás, hanem a házi főzés, holott ez egy lényegesen keményebb drog.
"Ha a direkt hatását nézzük: láttunk már embert pálinkától négykézláb okádni, marihuánától viszont, mondjuk úgy, nem ez a jellemző"
– fogalmazott. Ráadásul hiába okoz valóban függőséget a fű, ezen a téren is sokkal nagyobb kockázat rejlik az alkoholban.
És ott vannak a szociális hatások is: az alkohol oldja a gátlásokat, ezért mindenki olyanra issza magát, amit egyébként elfojt. Verekedős részegeket például gyakran lehet látni, a THC-fogyasztás viszont nemigen jár ilyen következménnyel.
"A helyzet az, hogy bármitől és mindentől lehetünk függők, akár egy tévésorozattól, vagy egy jó könyvtől is" – emelte ki. Ennek megoldása viszont nem a tiltás kellene, hogy legyen, hanem a felvilágosítás és a tapasztalatok átadása.
Szerinte észre kéne venni, hogy az elfojtás nem működik, a drogháborút az államok elvesztették. A tiltás, az üldözés nem jött be, ezt a következtetést pedig már világszerte kezdik levonni.
