Pszichológus a tragikus vonatbalesetről: Ilyen súlyos esetnél a mozdonyvezetőt is mély sokkhatás éri, PTSD-vel küzdenek hónapokig

Szombat reggel 9 óra 40 perckor Izrael egy háromhullámos támadássorozatban megölte Irán legfőbb vezetőjét, Hámenei ajatollahot. Ezzel átléptek egy újabb Rubicont: egy szuverén ország államfőjét likvidálták.

Pedig az iráni kormány állítólag fájdalmas tanulságokat vont le a tavaly júniusi, 12 napos háborúból, amikor Izrael mélyen a föld alatt is bemérte katonai parancsnokait, miután rájöttek, hogy a testőreik mobiltelefonokat hordanak maguknál. Az akkori kudarcok állítólag feldühítették Hámeneit. Az Irán által ezen a hétvégén elkövetett végzetes hibák ennek ellenére még súlyosabbak voltak a tavaly júniusinál, ami különösen halálossá tette az izraeli-amerikai csapást.

Szombaton Irán legmagasabb rangú katonai és hírszerzési tisztviselői közül többen fényes nappal gyűltek össze egy magas szintű értekezletre az ország Nemzetbiztonsági Tanácsának irodáiban. Még a legfőbb vezető is a korántsem titkos, hivatalos rezidenciáján volt, pedig ő előtte bunkerről bunkerre költözött – írta a The New York Times.

A hónapokig tervezett támadást három hullámban hajtották végre. Az első, vezetést célzó csapás a meglepetés erejére épített, mivel a szokásostól eltérően nem éjjel, hanem reggel indították. A második hullámban Izrael Irán föld-levegő rakétaütegeit támadta, különösen a Teheránt védőket. A harmadik hullámban Izrael történetének legnagyobb légi armadáját vetette be, mintegy 200 repülőgéppel. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a teljes izraeli légierőt Iránba küldték.

A támadás egyik kulcseszköze egy F-15-ös vadászgépekről indítható ballisztikus rakéta, a Black Sparrow volt, amellyel nagy távolságból, az iráni légvédelem hatósugarán kívülről is csapást mérhettek. A hadművelethez az amerikaiak is csatlakoztak: az iráni vezetés elleni első csapások után körülbelül fél órával Kelet-Iránban lévő célpontokra összpontosítottak, míg Izrael az ország nyugati felét támadta.

Vasárnap délig izraeli katonai tisztviselők már arról számoltak be, hogy megszerezték a légi fölényt, és vadászgépeik szabadon repülnek Teherán felett. „Irán jelenleg teljesen ki van téve a légicsapásoknak. Csak az amerikai erők és az izraeli légierő dönti el, hol, mikor és hogyan. Szinte képtelenek ellenállni” – mondta Amir Eshel, az izraeli légierő egykori parancsnoka.

Az amerikai és izraeli gépek azóta is Irán nagy hatótávolságú ballisztikus rakétáinak indítóállásaira vadásznak..

Az amerikai erők az iráni flottát is támadták. Donald Trump elnök vasárnap azt írta: „Most értesítettek, hogy megsemmisítettünk és elsüllyesztettünk 9 iráni hadihajót, köztük néhány meglehetősen nagyot is. A többire is vadászunk – hamarosan azok is a tenger fenekére kerülnek!”

„Nos, mi négy-öt hétre terveztük” – közölte Donald Trump elnök vasárnap azzal kapcsolatban, hogy az amerikai hadsereg meddig képes fenntartani ezt az intenzitást.

Trump szerint a Pentagon bőséges erőkkel, rakétákkal és bombákkal rendelkezik a katonai támadás fenntartásához. „Hatalmas mennyiségű lőszerünk van. Tudja, a világ különböző országaiban, mindenfelé tárolunk lőszert” – tette hozzá. Arról azonban nem beszélt, hogy a Pentagon aggodalmai szerint a konfliktus tovább apaszthatja azokat a stratégiai készleteket, amelyek elengedhetetlenek lennének például egy Tajvan körüli háborúban vagy ha az oroszok betörnének Európába.

A New York Timesnak adott rövid telefonos interjújában az amerikai elnök ugyanakkor további amerikai áldozatok lehetőségére is figyelmeztetett.

Arról több, egymásnak ellentmondó elképzelést vázolt fel arról, hogyan alakulhatna ki új kormány Iránban azután, hogy Ali Hamenei ajatollahot megölték. Az egyik lehetőségként a venezuelai modellt említette, ahol csak a legfelső vezetőt távolították el, a kormány többi része pedig a helyén maradt, és hajlandó volt együttműködni az Egyesült Államokkal. „Amit Venezuelában tettünk, szerintem az a tökéletes forgatókönyv” – mondta.

Trump közölte, hogy „három nagyon jó választása” is van arra, ki vezethetné Iránt, de a neveket nem árulta el. Arra a kérdésre nem válaszolt, hogy a Legfelső Nemzetbiztonsági Tanács vezetőjét, Ali Laridzsanit el tudná-e képzelni az ország élén.

Percekkel később azután az amerikai elnök egy teljesen ellentétes forgatókönyvet vázolt fel, amelyben az iráni nép döntené meg a fennálló kormányt. „Ez rajtuk múlik, hogy megteszik-e vagy sem. Évek óta beszélnek róla, így most nyilván lesz rá lehetőségük” – fogalmazott. Egy harmadik elképzelés szerint Irán elit katonai erői, köztük az Iszlám Forradalmi Gárda tisztjei egyszerűen átadnák fegyvereiket a lakosságnak. „Tulajdonképpen megadnák magukat a népnek” – mondta Trump.

Erre azonban nagyon kevés az esély. A szakértők többsége kizártnak tartja, hogy pusztán légicsapásokkal felszámolható lenne a mély gyökereket eresztő iráni rendszer.

Sokan énekkel és tánccal ünnepeltek, de amikor megjelentek a Forradalmi Gárdához kötődő önkéntes milícia, a Baszidzs felfegyverzett tagjai, gyorsan szétszéledtek. Az egymilliósra becsült milíciát már mozgósították a főváros körül. „A januári tüntetők brutális lemészárlása azt sugallja, hogy a belső nyugtalanságot vasököllel fogják leverni” – fogalmaz Ellie Geranmayeh, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa Közel-Kelet és Észak-Afrika programjának helyettes vezetője.

A rezsim közben a folytonosságot hangsúlyozza. A hivatalos közlemények az alkotmányos rend betartását ígérik az új vezető kiválasztásakor, és ideiglenes vezetői tanácsot hoznak létre. Ali Laridzsáni, a Legfelső Nemzetbiztonsági Tanács vezetője televíziós nyilatkozatában egységre szólított fel: „A történelem során az iráni nemzet még nagyobb kihívásokkal is szembenézett; még a mongolok is végigszántották az egész országot, mégis a nép rendíthetetlen maradt és megvédte földjét. Az efféle mártíromságok ellenállóvá és szilárddá teszik az embereket” - jelentette ki.

Laridzsáni pragmatikusnak tartják, aki akár alkut is köthetne Washingtonnal a szankciók enyhítéséért cserébe. De megerősödhetnek a keményvonalasok is.

A hatalmi harcokon túl az országot a szétszakadás is fenyegeti. A meggyengült állammal szemben fegyveres csoportok léphetnek fel, különösen az etnikai kisebbségek, például a kurdok lakta területeken. Mustafa Hijri, az Iráni Kurdisztáni Demokrata Párt vezetője már most arról beszél, hogy „szükség esetén küzdelmük részeként fegyveres ellenállásba kezdhetnek”. Ezt a feszültséget tovább szítja, hogy Naser Makarem Shirazi ajatollah, egy befolyásos klerikus dzsihádra szólított fel Izrael és az Egyesült Államok ellen.

Mindez egy irakihoz hasonló, elhúzódó felkelés kockázatát veti fel egy 90 milliós, hét országgal határos államban.

Közben a piacok is egyre idegesebbek. A Washingon Post szerint az olajárak emelkedésnek indultak Ázsiában hétfőn, miután a befektetők először reagálhattak az Egyesült Államok és Izrael vezette közel-keleti konfliktusra. Az olaj ára 8 százalékkal nőtt, és a japán Nikkei is 2 százalékkal esett a korai kereskedésben.

A konfliktus következményei attól függenek, hogy meddig tart és milyen messzire terjed. De az üzleti elemzők attól tartanak, az emelkedő olajárak csak a kezdetet jelentik. A szállítási fennakadások más árukat is megdrágíthatnak, ami világszerte súlyosan érintheti a növekedési kilátásokat és növelheti az infláció kockázatát.

Hámeneit halála előtt hónapokig megfigyelés alatt tartották az amerikaiak - írja a New York Times. Közvetlenül a szombat reggeli támadás előtt a CIA kulcsfontosságú információhoz jutott egy teheráni csúcstalálkozóról, amelyen Irán legfőbb vezetője is részt vett. Az Egyesült Államok és Izrael kimondottan emiatt módosította a támadás időzítését, amit eredetileg éjszakára terveztek. De a csapásmérő gépek már szombat reggel elindultak, majd nem sokkal későbbb lebombázták azt a komplexumot, ahol az ajatollah és több másik, magas rangú iráni tisztviselő is tartózkodott.

Az akcióhoz szükséges hírszerzési képességek a tavalyi 12 napos háború után javultak jelentősen. Akkor az Egyesült Államok sokat tanult arról, hogyan kommunikál és mozog nyomás alatt Hámenei és az Iszlám Forradalmi Gárda. Tavaly júniusban Donald Trump elnök már azt állította, hogy az Egyesült Államok tudja, hol rejtőzik az ajatollah, és akár meg is ölethette volna. Egy volt amerikai tisztviselő szerint az akkori értesülések ugyanazon a hírszerző hálózaton alapultak, amelyre a mostani művelet is támaszkodott.

Az izraeli vadászgépek helyi idő szerint reggel 6 órakor szálltak fel bázisaikról. Két óra öt perccel később, teheráni idő szerint 9:40-kor a nagy hatótávolságú rakéták becsapódtak az épülettömbbe, ahol az iráni elnöki hivatal, a legfőbb vezető irodája és a Nemzetbiztonsági Tanács is található.

Izraeli információk szerint a gyűlésen jelen volt többek között Mohammad Pakpour, az Iszlám Forradalmi Gárda főparancsnoka, Aziz Nasirzadeh védelmi miniszter, Ali Shamkhani admirális, a Katonai Tanács vezetője és Mohammad Shirazi, a hírszerzési miniszterhelyettes is.

„A mai reggeli csapást Teherán több pontján hajtották végre egyidejűleg; az egyik helyszínen Irán politikai–biztonsági vezetésének magas rangú tagjai gyűltek össze” – írta erről később egy izraeli védelmi tisztviselő, aki szerint az iráni háborús előkészületek ellenére sikerült „taktikai meglepetést” elérniük.

A vezetői komplexum elleni támadás után további csapásokat mértek azokra a helyszínekre, ahol iráni hírszerzési vezetők tartózkodtak. Bár Irán legfőbb hírszerzési vezetője elmenekült, a hírszerző szolgálatok felső vezetését megtizedelték.

Hámenei halála után hatalmas tömegek özönlöttek Teherán és Irán más városainak utcáira, hogy megünnepeljék az ajatollah halálát. Mások gyászolni kezdték. Az Iszlám Forradalmi Gárda megfogadta, hogy bosszút áll a történtek miatt.

Ő volt a Közel-Kelet leghosszabb ideje hatalmon lévő vezetője. 1939. július 17-én született Meshedben. A sah uralma alatt a titkosrendőrség többször letartóztatta és megkínozta.

Az 1979-es iszlám forradalom győzelme után azonban karrierje meredeken ívelt felfelé. Homeini legfelsőbb vezető beválasztotta őt az újonnan létrehozott Forradalmi Tanácsba, majd kinevezte a teheráni pénteki imák vezetőjévé. Ebben a pozíciójában gyakran egy puskával a kezében ostorozta a forradalom ellenségeit, elsősorban a „Nagy Sátánt”, az Egyesült Államokat.

1981 júniusában túlélt egy merényletkísérletet, amikor egy magnóba rejtett bomba robbant mellette; jobb karja használhatatlanná vált.

Alig négy hónappal később Irán elnökévé választották, és két cikluson át töltötte be a tisztséget az irak-iráni háború évei alatt. Khomeini ajatollah 1989-es halála után választották meg legfőbb vezetővé.

Első beszédében önmagát egy „sok hibával és hiányossággal rendelkező, kis képzettségű szeminaristának” nevezte. Hatalma ugyanakkor felülírta a választott elnökét is: ő felügyelte a fegyveres erőket, a belbiztonságot, az igazságszolgáltatást, az állami médiát és a külpolitikát.

Döntő szava volt a 2015-ös, hat nagyhatalommal kötött, mérföldkőnek számító nukleáris megállapodásban is. Bár mélyen bizalmatlan volt az amerikai szándékokkal szemben, és a keményvonalasok hevesen ellenezték, végül mégis áldását adta az egyezményre, amely korlátozta Irán nukleáris programját a bénító gazdasági szankciók enyhítéséért cserébe.

Döntését később láthatóan megbánta, amikor Donald Trump 2018-ban egyoldalúan kiléptette az Egyesült Államokat a megállapodásból és újra bevezette a súlyos szankciókat. Válaszul Irán fokozatosan felhagyott az egyezményben foglalt korlátozások betartásával, de továbbra is tagadta, hogy atomfegyverre törne.

Hámeneit személyes sértésként érte és különösen feldühítette Kászim Szulejmáni iráni parancsnok 2020. januári meggyilkolása, amelyet Trump rendelt el. A dróncsapást „gyáva tettnek” nevezte, Trumpot pedig „bohócnak” nevezte.

A Washington Post jellemzése szerint ősz szakállával, visszafogott mosolyával barátságosabb figurának tűnhetett, mint örökké komor mentora, Homeini. Ismert volt a perzsa költészet és a klasszikus nyugati irodalom iránti rajongásáról; kedvenc műve Victor Hugo „A nyomorultak” című regénye volt. Azonban kérlelhetetlenül leszámolt ellenségeivel.

Szövetséges milíciákat képzett ki és fegyverzett fel Gázában, Irakban, Libanonban és Jemenben, kiterjesztve Irán befolyását, amely fenyegetést jelentett Izraelre, és Iránt a térség meghatározó szereplőjévé tette. Az Egyesült Államokat „a nagy Sátánnak” nevezte, Izraelt pedig „egy eltávolításra váró rákos daganatnak”. 2022-ben drónszállításokkal segítette Putyin háborúját Ukrajna ellen, 2023-ban pedig teljes mellszélességgel támogatta az Izrael ellen terrortámadást indító Hamászt.

Ezzel párhuzamosan azonban az ország egyre inkább elszigetelődött, gazdasága a szankciók súlya alatt roskadozott, a társadalmi elégedetlenség pedig egyre nőtt. Hámenei maga is egyre népszerűtlenebbé vált, különösen a 2009-es, vitatott elnökválasztást követő tömegtüntetések brutális leverése után.

A rezsim az elmúlt években egyre gyakrabban nyúlt az erőszakhoz, hogy fenntartsa hatalmát. A legutóbbi, decemberi tüntetéshullámot is brutális eszközökkel fékezték meg, a jelentések szerint több mint 6800 tüntetőt öltek meg, és több tízezret tartóztattak le. Ali Hámenei a vérengzésért egyértelműen Trumpot tette felelőssé, „bűnözőnek” nevezve az amerikai elnököt, aki szerinte „nyíltan bátorította” a tüntetőket azzal, hogy katonai támogatást ígért nekik.

Hámeneinek hat gyermeke született feleségétől, Khodzastehtől.

Hogy most mi vár Iránra, az nem egyértelmű. Elképzelhető, hogy utódlási harc kezdődik a különböző keményvonalas frakciók között, de az sem kizárt, hogy az elégedetlen tömegek valóban megdöntik a rendszert, ahogy azt Trump reméli.

Török Gábor politológus kedden a Facebookon fejtette ki véleményét a jelenlegi választási kampányról. Bejegyzését azzal kezdi, hogy bárhol jár,

Szerinte azonban lehet ezt másképp is nézni. Úgy véli, ha kicsit messzebbről tekintünk a helyzetre, észrevehető, hogy egy olyan választási kampányban vagyunk, ahol újra valós küzdelem zajlik. Úgy véli, „minden kétségtelenül meglévő aszimmetria ellenére sok tekintetben összemérhető erők harcolnak az emberek bizalmáért és a kormányzás lehetőségéért”.

„Bizonyára sokan elborzadva olvassák majd ezt, de bizony szakmai szempontból ez egy kifejezetten színvonalas kampány, nem a mondanivalók esztétikai minősége vagy emelkedettsége okán, hanem abból a szempontból, ahogy felépítik, menedzselik és végrehajtják” – fogalmazott. Az elemző úgy látja,

A politológus a bejegyzéshez két képet is mellékelt: az egyiken Orbán Viktor, a másikon Magyar Péter látható focizás közben.

A poszt végén hozzáteszi, a politika nem foci, és a küzdelem eredménye sem csak három pont. „De attól még ez is egy harc, amelyet sokféle módon meg lehet vívni. Amit most látunk, az bizony az érdekesebbek közé tartozik. Ezért is vagyunk annyira idegesek tőle, és ezért is várjuk annyira már a végét” – zárja gondolatait.

Személyes kapcsolatok miatt, nem pedig politikai aktivizmusból szólalt fel a Demokratikus Koalíció kampánynyitóján Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke, aki a Népszavának adott interjúban beszélt arról is, mit gondol Magyar Péter felemelkedéséről és a Fidesz jövőjéről.

Az egykori politikus szerint a magyar politikai élet súlyos betegsége, hogy mindent pártalapon ítélnek meg, de ő többre értékeli a személyes kapcsolatokat. Egyértelművé tette, hogy nem indul a párt listáján, és nem is kérték erre. Kuncze Gábor kifejtette, azért állt a DK mellé, mert más pártok nem jöhettek szóba. A Fidesszel nincsenek emberi kapcsolatai, a Mi Hazánk szintén kizárt,

Az SZDSZ volt elnöke elismerte, hogy a Tisza Párt és Magyar Péter felemelkedése jogos, mert jól éreztek rá a közhangulatra. Szerinte az emberek azért figyeltek fel Magyarra, mert „belülről jön, ismeri a fideszeseket, és olyan kritikát fogalmazott meg, ami sokaknak tetszett, miközben őt nem tették felelőssé az elmúlt tizenakárhány évért”. Hozzátette ugyanakkor, hogy a jelenlegi helyzetért a korábban együttműködésre képtelen ellenzék és a Fidesz által kialakított, antidemokratikus szabályrendszer is felelős.

Azt is megjegyezte, hogy a szavazók erre igényt tartottak, „de nem úgy ahogy ezt a Fidesz csinálta, amikor 2002-ben kisajátította a kokárdát – ami mindannyiunké volt – vagy felavatnak egy lóistállót, eléneklik a himnuszt, és szertartás keretében még meg is áldják”.

Nem zavarja, hogy egy Fideszből jött ember tarolja le az országot, de feltételekkel. „Engem nem, abban az esetben, ha az lesz a programja, amit most valószínűsít magáról, és nem az, amit most esetleg elfed magáról” – fogalmazott. Ungár Péter felvetésére, miszerint egy kormányváltás után Pető Iván, az SZDSZ másik egykori elnöke hamar megírná a „Nem ilyen lovat akartam” című cikkét, Kuncze Gábor ironikusan reagált: „Nem úgy ismerem a Petőt, hogy várna vele augusztusig”.

„Én látom, hogy ezt miért teszi, hiszen ha mondjuk elutasítja a Pride-ot vagy az azonos neműek házasságát, örökbe fogadását, elveszti azokat a szavazóit, akiket az ellenzéktől szipkázott el, ha pedig kiáll mellette, azokat veszti el, akik a Fidesztől jöttek” – elemezte a helyzetet. Kuncze szerint ez rendben van, de a végén ki fog derülni, hogy

„valamelyik közönségét félre kellett vezetnie a jó szereplés érdekében, és nem tudjuk, melyiket” - fogalmazott Magyarról.

A választás kimenetelét nehéz kérdésnek tartja. Bár a felmérések a Tisza előnyét mutatják, szerinte „az emberek a korábbi tapasztalataik alapján mégis azt hiszik, Orbán nem adja át a hatalmat, esetleg valami még történni fog; vagy a választásokkal, vagy Magyar Péterrel, esetleg a mi agyunkkal”.

Kuncze Gábor némileg a 2010-es helyzethez hasonlította a mostanit, de fontos különbségnek tartja, hogy akkor a koalíció elleni érzelmek domináltak, „most szerintem inkább a Fideszben való hit fogyott el”.

„Igen, mert azon túl, hogy a tábort és a szervezetet a hit tartotta össze, a súlyos gazdasági holdudvart a személyes gazdasági érdek, és ez fog legelőször felbomlani.” Figyelmeztetett arra is, hogy Magyar Péternek sok gondja lesz a fékek és ellensúlyok helyreállításával a Fidesz által kinevezett intézményvezetők miatt.

Arra a kérdésre, hogy örülne-e egy Tisza-kétharmadnak, azt válaszolta, már a Fideszének sem örült.

Azzal kapcsolatban, hogy ő maga kire szavaz, titokzatos maradt: „Fogalmazzunk úgy: nem mondom meg, hogy listán a DK-ra szavazok, és azt sem, hogy egyéniben kire fogok”.