prcikk: Orbán Ráhel: „Én is nagy családból jövök, mi is egymás ruháit hordtuk, egymás játékaival játszottunk, ugyanabban a kiságyban aludtunk” | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Orbán Ráhel: „Én is nagy családból jövök, mi is egymás ruháit hordtuk, egymás játékaival játszottunk, ugyanabban a kiságyban aludtunk”

Megnyílt Orbán Ráhel bababoltja, az ODU Store. Az üzlet tulajdonosa és megálmodója elmondta, honnan indult a bolt ötlete, miért fontos számára a fenntarthatóság, és miért szeretne menedék is lenni az ODU az anyák számára. A HYPEANDHYPER interjúja.
Forrás: HYPE&HYPER - szmo.hu
2022. május 17.



A HYPE&HYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.

A mai napon megnyitja kapuit a Hegyvidék Bevásárlóközpontban az a hazai berkekben eddig példa nélküli bababolt, ami a vásárlás lehetősége mellett közösségi térként is szolgál majd, ahol egy egymást segítő és támogató szülői közösség jöhet létre. A leginkább „concept store”-ként jellemezhető üzlet tulajdonosát és megálmodóját, Orbán Ráhelt kérdeztük. Interjúnk.

– Organikus, Dekoratív, Egyedi. A szavak angol megfelelőjéből áll össze az ODU Store neve, ami egyúttal már önmagában is igazi kuckóhangulatot teremt. De mi is pontosan a bolt célja, missziója? Honnan indult az ötlet, és mi inspirált a megalkotás során?

– Nagyjából hat és fél évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy egyszer szeretnék nyitni egy bababoltot. Akkoriban voltam ugyanis várandós az első gyermekemmel, Alízzal. Huszonhét évesen, azt hiszem, eléggé tudatos kismama voltam, a korosztályom átlagos képviselője. Az én generációmra talán egy kicsit jellemzőbb, hogy a digitalizációnak köszönhetően mindennek utána néz, mindenre rákeres az interneten egy-egy döntés előtt. Az első gyermek születésekor óriásinak tűntek azok a kérdések, hogy milyen babakocsit, vagy milyen bababútort vegyünk. Nagy a nyomás abban a tekintetben, hogy szeretnénk a lehető legjobb döntést meghozni, hiszen a nulláról kell berendezkedni az új jövevény érkezésére, ami első körben sok kiadással jár. Én is keresgélni kezdtem, de azt vettem észre, hogy hosszas kutatómunkát igényel, hogy végül a legmegfelelőbb terméket találjuk meg. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor az anyukák nem igazán kapnak segítséget, hiszen korábban még nem volt szükség például gyerekülésre és nem is állt ekkora választék a mi szüleink rendelkezésére.

Ekkor találtunk rá például egy olyan babakocsira, amit kicsire össze lehet csukni, így könnyen elfér bárhol, ez pedig meg tudja könnyíteni a szülők életét egy-egy kirándulás vagy utazás során.

Egyre gyarapodott a listám ezekről a szükséges és egyben praktikus dolgokról, egyfajta babakelengye-lista lett belőle, mely járt barátnőről barátnőre és folyamatosan bővült. Így a második és harmadik gyermekem születésénél egyre kevesebb dolgot kellett vennem. Persze ez azzal jár, hogy Berci fiam szegény néha rózsaszín sportcipőben jár (nevet). Ugyanakkor büszke voltam arra, hogy akár 3-4 gyerek is hordta ugyanazokat a ruhákat.

– Ez a hozzáállás is jól tükrözi, hogy számotokra fontos a környezettudatosság, a fenntarthatóság, ahogy arról a honlapotokon is olvashatunk. Miben nyilvánul ez meg pontosan, és miért gondoljátok úgy, hogy egy bababolt esetében fontos erre odafigyelni?

– A fenntarthatóság egy olyan szempont, amit manapság nem lehet figyelmen kívül hagyni. Védeni kell a környezetet, hiszen ez az egy bolygónk van, a gyermekeink is itt élnek. Ugyanakkor nem szeretnék képmutató sem lenni, nem minden termékünk készül száz százalékig fenntartható alapanyagokból. A fenntartható szemléletre igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni, azáltal, hogy hosszú távon is tartós termékeket kínálunk, amiket akár több gyermek is használhat, viselhet, vagy amelyek beilleszthetők egy családi házba, és nem lomként jelennek meg, hanem hozzájárulnak az otthon harmóniájához.

Mindig is tudtam, hogy több gyereket szeretnék. Én is nagy családból jövök, mi is egymás ruháit hordtuk, egymás játékaival játszottunk, ugyanabban a kiságyban aludtunk. Ezeknek a dolgoknak számomra értéke van. Nem csak fenntarthatósági, hanem érzelmi okok miatt is lényeges volt, hogy minden gyermekemet ugyanabba a kiságyba fektessem le és ne kelljen egy ruhát három mosás után kidobni, hiszen emlékek fűződnek azokhoz a ruhadarabokhoz.

Nem szerettem volna fölösleges dolgokat venni, nem tartom célravezetőnek a „fast fashion”-felfogást. Érdekes, hogy az ember egy boltot nyit, és mégis valahogy arra próbálja ösztönözni az embereket, hogy ne vegyenek annyi mindent. Ez egy furcsa paradoxon, de valahol erről van szó. Elég a kevesebb, ha az jó.

– Hogyan tudnád jellemezni a kínálatban található játékokat? Milyen jellegű termékek találhatóak meg az ODU Store-ban?

– Először is szeretném hangsúlyozni, hogy a webshopon és a boltban található kínálat nem fedi egymást. A boltunkban jóval szélesebb kínálattal találkozhatnak a vevők, hiszen nekünk nem csak az értékesítés számít, szeretnénk egy közösségi teret kialakítani, amihez fontos a személyes találkozás, kapcsolat.

A fejlesztő eszközökre is nagy hangsúlyt fektettünk a termékek kiválasztásánál, például Montessori módszer alapján készült játékokat, könyveket is vásárolhatnak nálunk.

A termékek között megtalálhatók bababútorok, babakocsik, egyéb szállítási eszközök, de gyerekruhák, mesekönyvek, játékok, készségfejlesztő eszközök, gyerekbiciklik is, a teljesség igénye nélkül. Kiemelt szempont ugyanakkor az is, hogy a kismamák különleges figyelmet kapjanak az ODU világában, ezért külön nekik szóló termékek, ápoló olajok vagy például relaxációs habfürdő, tea is található a polcokon.

– Van esetleg személyes kedvenced a játékok között?

– Nehéz lenne egy dolgot kiemelni, hiszen minden terméket személyesen én válogattam, így nagyon sok közel áll hozzám. Például van egy különleges kozmetikai termékcsalád, akiknél létezik egy olyan filctoll, ami teljesen természetes, fenntartható módon készült, vízzel lemosható, így a gyerkőc szabadon firkálhatja össze magát, rajzolhat a kezére. Nem kell aggódnunk a véletlenül rossz kezekbe került alkoholos filc miatt. Aztán ott van még a pocakcsengettyűnek is nevezett nyaklánc, amit régóta viselnek kismamák, de mi egy újragondolt, dizájnosabb verziójára bukkantunk. Az ékszer lényege, hogy a harang lágy hangját hallva megnyugtatja a magzatot, és ezt a hangot a szülés után is felismeri a baba. Nagyon hasznos az az esőruha is, amit viselve az esőben is ki lehet mozdulni a friss levegőre. Igyekeztünk szórakoztató, de egyben dekoratív és fejlesztő termékeket találni.

– Háromgyermekes családanyaként te magad is bizonyára átéled, milyen nehéz létrehozni az egyensúlyt a háztartás vezetése, a gyermeknevelés és adott esetben még egy munkahely között is. Az időhiány, az addig ismeretlen, új élethelyzet, tanácstalanság mind nehezítő tényezők. Hogyan tud ebben segíteni a fiatal szülőknek az ODU Store?

– Kihívásokkal teli volt Spanyolországból intézni a bolt elindításához szükséges folyamatokat, de az online világnak köszönhetően ma már ez is kivitelezhető volt. A BDPST Konceptben hotelek és éttermek narratívájának, koncepciójának, márkastratégiának megalkotásával foglalkozunk. Az ODU egy kicsit a két tevékenységem találkozása, hiszen az anyaságban és a közgazdaságban szerzett tapasztalataimat ötvözöm a vendéglátással.

Ahogy azt a neve is jelzi, az ODU menedék is szeretne lenni. Azt látom, hogy mindenki beskatulyázza az édesanyákat – dolgozó anyák, otthon ülő anyák, stb. –, én azonban nem szeretem ezeket a jelzőket. Ők ugyanis sokkal inkább főállású anyukák, és mindent csinálnak, csak nem otthon ülnek. Szóval ez óriási nyomás, mi pedig egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahol ilyesmitől nem kell tartani.

Ide előítéletek nélkül várunk mindenkit, hogy egy olyan közösség alakulhasson ki, ahol egymásnak adnak tanácsot, átsegítik egymást ezen a csodaszép, de egyben kihívásokkal teli időszakon. Ennek a szükségességére pedig a Covid csak még jobban rávilágított. Sok anyukát láttam, akik a járványidőszakban egyedül maradtak a kérdéseikkel, hiszen nem volt olyan hely, ahol találkozhattak volna olyanokkal, akik hasonló cipőben jártak.

Idekapcsolódik az is, amit már említettem: segíteni szeretnénk, hogy a szülők jobban be tudják illeszteni gyermeküket a saját világukba. Annyiszor láttam, az apukákat próbálják bepakolni a harminc fokban a nehéz babakocsit a csomagtartóba, ami sehogy sem akar beférni. Vagy a szanaszét hagyott játékokat, amire minden pillanatban rálép valaki és sehogy sem illeszkednek a lakásba. Azt szeretném, ha az ODU egy olyan hely lehetne, ami segít abban, hogy a gyermekvállalás az örömről szóljon és kevésbé a nehézségekről.

– Egy interaktív játszósarok, szoptatósarok és egy kávézó is van a boltban. Ezáltal valóban a „concept store” elnevezés illik leginkább rá, hiszen sokkal több ez egy egyszerű boltnál. Mit gondolsz, ez a szemlélet mennyire hat újdonságként a magyar vásárlókra, mennyire lesznek fogékonyak arra, hogy a babajátékok vásárlását már ne egy egyszerű bevásárlásként fogják fel, hanem egy olyan délutánként, amikor találkoznak a környékbeli szülőkkel, és kicsit kikapcsolódhatnak?

– Szerintem abszolút fogékonyak lesznek erre Azt szeretném, ha az ODU-ba nem csak azért térne be valaki, hogy vásároljon. Ide akkor is be lehet jönni, ha valaki szívesen nézeget például babaholmikat. Kismamaként én is nagyon szerettem a bababoltok kirakatait nézegetni, számomra ez kikapcsolódás volt. Akkor is szívesen látunk mindenkit, ha csak meginna egy finom kávét és megállna egy pillanatra.

– Kiket szólít meg szerinted elsősorban az ODU Store, kik alkotják a bolt célközönségét?

– Ahogy említettem: ez a bolt tényleg mindenkinek szól. Minden anyukának és apukának kedvezni szerettem volna, hiszen nagyon sokféle család létezik, így figyelembe vettük a különbözőségeket a stratégia kialakításakor.

A helyválasztás elsősorban annak köszönhető, hogy én is a 12. kerületben nőttem fel, ide kötődik a gyerekkorom, de jelenleg is itt lakom. A gyerekek ide járnak majd szeptembertől iskolába, óvodába.

Kutatásokat végeztünk, számos kiállítást megnéztem, rengeteg beszállítóval egyeztettem, sok szempontot megvizsgáltunk a bolt kialakításakor, fő szempont volt a különbözőség kiszolgálása. Várjuk az anyukákat, apukákat, nagyszülőket, leendő szülőket, az ajándékvásárlókat. Mindenkinek nagyon fogok örülni! Konkrét célközönségünk nincs, mindenkit szeretettel várok, a vidékről érkezőket, a Budán élőket, a Pesten élőket, teljes állású anyukákat, dolgozó anyukákat, mindenkinek ugyanannyira fogok örülni.

– Hova tovább? A webshop februárban már elindult, amit a fizikai bolt megnyitása követ most májusban. Mik a jövőbeli tervek?

– A közösségi tér részeként szeretnénk a későbbiekben tematikus eseményeket szervezni, több előadóművésszel is beszéltünk már egy-egy tervezett felolvasóest kapcsán, de számos további ötletünk is van. Hosszú távon szeretnénk létrehozni egy saját márkát, és a BDPST Koncepttel dolgozunk a BOTANIQ brand sport klub stratégiájának megalkotásán, ahol egy ODU Kids Club is helyet kap majd. A fő célunk viszont a jövőben is az marad, hogy segíthessük, támogathassuk a szülőket, hogy a gyermekvállalás első időszaka még szebb legyen.

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPE&HYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: