SZEMPONT
A Rovatból

Nehezen birkóznak meg az idősotthonok a nagybeteg öregekkel

Hiába írja elő a törvény, az idősotthonok alig találnak szakembert, vagy akiket mégis, azokat elcsábítják a kórházak.


Az elmúlt tíz évben csakis az költözhetett idősek otthonába, aki egyedül képtelen ellátni magát. Az intézmények mára megteltek ágyhoz kötött emberekkel, akik mellé szakképzett ápolók kellenek. De hiába írja ezt elő a törvény, az idősotthonok alig találnak szakembert, vagy akiket mégis, azokat elcsábítják a kórházak. Így előfordul, hogy képzetlen ápolók dolgoznak súlyos betegekkel, miközben az állami támogatás nem növekszik. Pedig valamit hamarosan csinálni kell majd, mert egyre több az idős, nagybeteg magyar.

“Amikor elkezdtük, még nagyon helyes, tevékeny idősek laktak nálunk. Hajlandóak voltak sétálni a parkban, csinálni valamit a kertben. Emlékszem, főzőversenyt is szerveztünk nekik. Ezt a mai lakóinkkal nem tudnánk megtenni. Többségük demens, fekvőbeteg, pelenkázásra és etetésre szorul. Ez már nem is idősek otthona, hanem egy ápolási otthon”.

Ezeket a csalódott szavakat egy alföldi, magán fenntartású idősotthon igazgatónőjétől hallottuk, aki szomorúan vette tudomásul az elmúlt tíz évben, hogy a munkája rég nem arról szól, amiért eredetileg elkezdte. Nincs egyedül ezzel a problémával, hasonlókról számoltak be az alapvető jogok biztosának a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pilismaróti idősotthonában. Az itt készült jelentés szerint “az ellátottak már betegen, csak az életük utolsó pár hetére, napjára költöznek be az otthonba”, ahol “utolsó útra kísérik” őket.

Ugyanezt tapasztalják a tiszaalpári Tavirózsa Nyugdíjasotthonban. “Egyre több a pelenkásunk. Régen volt három-négy-öt, most meg a 35 lakó háromnegyede az. Akik bekerülnek, mind elesett emberek, és néhány kivételtől eltekintve ápolásra szorulnak” – mondta Barcsik László igazgató.

Egy másik, önkormányzati fenntartású dunántúli otthon vezetője szerint “az öregek tizenegy-tizenkét éve még azon veszekedtek, ki gondozza az intézmény parkját, ma meg egy közfoglalkoztatottal kell műveltetni. Akkoriban még kicsi volt az ebédlő, éppen befért mindenki egy turnusba. Ma már ott tartunk, hogy a lakók fele csak a szobájában tud étkezni”.

Ezek a példák mind azt támasztják alá, hogy az utóbbi időben alaposan megváltozott az idősotthonok szerepe. A kedélyesen römizgető időseket jórészt ágyhoz kötött, beteg emberek váltották fel, ami új elvárásokat támaszt az idősotthonok felé. Mitől alakult ki ez a helyzet, és mit lehet ezzel kezdeni?

Intézményt csak az igazán betegeknek

A változás mögött egy 2007-es kormányrendelet áll. Eszerint csak azok kaphatnak idősotthoni ellátást, akik napi négy óránál hosszabb ápolást igényelnek. Ennek igazolásához sokáig a háziorvostól kellett papírt szerezni, 2017-ben viszont finomítottak a rendszeren. Azóta az idősotthon vezetőjének és az orvosnak egy értékelőlapon kell pontoznia, hogy az illető mennyire képes önállóan mozogni, enni, öltözködni, vagy éppen vécét használni.

A szabály szerint csak olyanokat vehetnek fel, akik teljes ellátásra, folyamatos gondozásra szorulnak, és intenzív odafigyelést igényelnek. (Ez alól van pár kivétel, például a legalább nyolcvan éves egyedül élők, a víz és áram nélkül egyedül élők, vagy a legalább középsúlyos demensek). A szigorítás ellenére évről évre nő az idősotthonokban élők száma, 2017-ben majdnem 55 ezren voltak.

Azoknak, akik nem férnek bele a “teljes ellátásra szoruló” kategóriába, házi segítségnyújtást ajánlanak, amit a helyi alapellátás munkatársai, leginkább a családsegítők végeznek. A házi segítségnyújtásban résztvevők száma 2014-ig szintén nőtt (133 ezerre), azóta viszont 95 ezerre csökkent.

Ez elsőre egy működőképes és logikus rendszernek tűnik: akinek nem muszáj, ne költözzön intézménybe, inkább kapjon segítséget odahaza, ahol valószínűleg otthonosabban érzi magát. Akinek viszont egésznapos gondoskodásra van szüksége, jusson bentlakásos ellátáshoz.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt az alapellátás munkatársai nagyon túlterheltek, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenkire elég időt tudnak szánni. Másrészt az idősotthonokban egyre több szakképzett ápolóra van szükség, akiket sokszor nehéz megtalálni. Ráadásul a fent idézett ombudsmani jelentés szerint az ápolók nagy részét elszívják a kórházak a magasabb fizetésekkel. Közben az idősotthonok jelentős részében forrás- és szakemberhiánnyal küzdenek, nehezen látják el a rájuk bízott feladatokat, a bekerülésre pedig akár éveket is várni kell.

A harmadik lehetőség, hogy egy hozzátartozó marad otthon a gondozásra szoruló időssel, és ápolási díjat igényel az államtól. Ez azonban óriási személyes terhekkel jár, ahogy ebben a cikkben az Abcúg részletesen bemutatta, az ápolási díj pedig még a nyugdíjjal kiegészítve sem elég a normális megélhetésre.

Nincs ember

Világos, hogy az államnak kezdenie kell valamit az idősellátással, ami az idő múlásával egyre nagyobb problémát fog jelenteni az ország számára. A magyar társadalom ugyanis – hasonlóan a többi fejlett országhoz – folyamatosan öregszik. 2006-ban a 65 évesek száma átlépte a 14 éven aluliakét, a különbség pedig évről évre nő. Tovább rontja a helyzetet az idősek kifejezetten rossz egészségi állapota. 2015-ben a 65 éves magyarok csak hat további, egészségben leélt évre számíthattak, miközben a nők átlagosan 80, a férfiak pedig 72 éves koruk körül halnak meg.

Idős, beteg emberek tehát bőven élnek az országban, ezért érthető, ha a rendszer rájuk próbál fókuszálni. De hiába jelölték ki erre a célra az idősotthonokat, és változtatták őket kis túlzással ápolási otthonokká, még nem oldották meg a problémát.

“Már hajnalban el kell kezdeni tisztába tenni és felöltöztetni az időseket, hogy reggelre mindenki elkészüljön. Sokaknak segíteni kell az étkezésben és a fürdésben is. Ha egészségesebbek lennének, egyedül is le tudnának tusolni, így viszont egyenként mindenkit vinni kell. Akik nem tudnak önállóan odamenni a kancsóhoz, és inni, azokat meg is kell itatni. Figyelni kell a megfelelő folyadékbevitelre is, ezért folyadéknaplót vezetünk, hogy elkerüljük a kiszáradást” – magyarázta Barcsik László, hogyan változtak meg az elmúlt években egy átlagos idősotthon mindennapjai. Szabadidős programok alig maradtak, “egy kirándulásra most maximum hat időst tudunk elvinni a 35-ből”.

Egyre több a szaktudást igénylő ápolói feladat is, ezért az otthonok egy része szakápolói engedélyt váltott ki, hogy ne kelljen minden vérvétel miatt betegszállítót hívni. Ezt az engedélyt viszont nem adják csak úgy, egy sor elvárásnak meg kell felelni, például

• ki kell alakítani egy rendelőt,

• rengeteg egészségügyi eszközt kell beszerezni az infúziós állványtól a vérvételi csövekig,

• orvost kell alkalmazni (a 100 fő alatti otthonokban csak heti 4 órában),

• szakápolókat kell felvenni (minden 100 ellátottra 15-öt).

Ezeket nem könnyű teljesíteni, főleg szakképzett személyzetet nehéz találni. “Nálunk nincs annyi szakképzett, amennyit előírnak” – ismerte el egy neve elhallgatását kérő igazgató, aki középiskolát és nyolc általánost végzett emberekkel pótolja a hiányzó munkaerőt. Arra viszont odafigyel, hogy legalább egy szakápoló mindig szolgálatban legyen, hiszen a felelősség is nagyobb. “Adott esetben ő dönti el, hogy mentőt, ügyeletet vagy háziorvost kell hívni, vagy be kell-e venni valamilyen gyógyszert”.

Ha mégis találnak szakápolót, sokan közülük hamar továbbállnak egy egészségügyi intézménybe, ahol bérpótlék is jár nekik. “Magánemberként azt mondom, jól teszik. Csak nem tudom, az én öregjeimet ki fogja ellátni”. (Az ápolóhiány ettől függetlenül a kórházakat is sújtja).

Egy másik, hasonló helyzetben levő igazgató a szakképzetlen dolgozók beiskolázásával próbálkozik. “OKJ-s tanfolyamokat végeznek, kilenc hónap alatt 25 tantárggyal. Képzelheti, ez milyen ismereteket ad. Amikor befejezik, nem tudnak vérnyomást és vércukorszintet mérni, de legalább papíron szakképzettnek számítanak, és sokan még el is hiszik magukról” – dohogott.

A ravazdi Izabella Idősek Otthonában sikerül teljesíteni az elvárt létszámot, de Vajda Beáta igazgató szerint egyre nehezebben. Ez a közeli, győri kórház esetéből is látszik, ahová tavaly áprilisban 50-60 ápolót tudtak volna azonnal felvenni.

Meg kell gondolni azt a szobabiciklit

Az általunk megkérdezett igazgatók mind óriási anyagi problémákra panaszkodtak, és nem a szakápolók magasabb bére miatt, hiszen arra külön állami támogatás jár. Az alap állami normatíva azonban hosszú évek óta változatlan, ebből kell kigazdálkodni a többi dolgozó (például takarítók, konyhai munkások) fizetését és a működési költségeket. “Nálunk a munkabérek és a járulékok több mint négymillió forintot tesznek ki havonta, amiből 2,8 milliót finanszíroz az állam. Ebben nincs benne a gyógyszer, a fűtés és a világítás” – mondta Barcsik László.

Nem véletlen, hogy sok magán fenntartó emel a térítési díjakon, bár ezt sem lehet a végtelenségig csinálni. “Mi az ország egyik legszegényebb vidékén vagyunk, sokan a mezőgazdaságból mentek nyugdíjba, keveset kapnak. Nem tudnak sokat fizetni, akik pedig mégis, azok biztosan nem egy ilyen helyre hozzák a szüleiket”- mondta a már idézett, alföldi otthon vezetője. “Úgy kalkuláljuk a költségvetésünket, hogy a számlákat ki tudjuk fizetni, de fejleszteni már nem marad pénz. Alaposan meg kell gondolni, hogy veszünk-e például egy szobabiciklit”.

Az önkormányzati otthonokban általában a nyugdíj 80 százalékát vonják le azoktól, akiknek a havi jövedelme nem éri el a meghatározott térítési díjat. A különbözet az ingatlan- és készpénzvagyonra terhelhető, vagy a családtagok is vállalhatják, hogy beszállnak a saját pénzükkel.

Az intézményvezetők szerint a helyzet javításához egyrészt emelni kellene az állami normatívát, másrészt bérpótlékot kellene adni a náluk dolgozó szakápolóknak is, hogy ne menjenek el a kórházakba dolgozni. Forrás és szakemberek híján ugyanis nehéz megfelelni az idősotthonokra háruló új elvárásoknak.

Ehelyett a kormány két éve megkönnyítette az elmaradt térítési díjak beszedését azzal, hogy most már az intézmények is pert indíthatnak az olyan idősek hozzátartozói ellen, akik fizethetnének, csak éppen nem teszik. Ennek ellenére van, aki szerint mindez hiábavaló, hiszen “a bíróság úgyis évekig ül az ügyeken, nekünk pedig most kellene a pénz”.

Nyitóképünk illusztráció, fotó: Pixabay


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„A szüleim úgy hívtak fel, hogy mostmár biztosak benne, a TISZA fog győzni" - videó a tiszás kampánynyitóról
A kampánynyitó résztvevői szerint sokakat meggyőzhetett az alárásgyűjtés első napja, ahol sok helyen kígyózó sorok álltak a TISZA pultjai előtt. Ugyanakkor az eddigieknél is durvább kampányra számítanak a választásokig hátralévő 49 napban. Videós riportunk.


Hivatalosan is elindult az országgyűlési kampány, a TISZA kampánynyitóján mi is ott voltunk.

„Csak ma délután három óráig több mint 300 ezer magyar ember támogatta aláírásával a politikai közösségünket, a Tiszát és a rendszerváltást. Köszönjük nekik!” – mondta Magyar Péter.

Egy résztvevő a Szeretlek Magyarországnak arról beszélt, az első nap sokakat meggyőzhetett.

„Eddig az idős szüleim sem hittek abban, hogy lehet változás, és ma úgy hívtak fel, hogy mostmár biztosak benne: a Tisza fog győzni” – mesélte.

Édesanyja Balatonfüredről, egy hagyományosan fideszes városból telefonált neki. „Azt mondta, hihetetlen: négy évvel ezelőtti aláírásgyűjtésekhez tudja hasonlítani; akkor alig tébláboltak emberek az ellenzéki pultnál, most pedig ugyanez volt a helyzet a Fidesznél. Hihetetlen változás.”

Ugyanakkor volt, akik szerint ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. „A Fidesznek kiépített hálózata van. Szerintem ők nemcsak a standoknál gyűjtenek aláírásokat, hanem megvannak azok a címek, emberek, akiknek odaadnak ilyen aláírásgyűjtő lapokat, és ők a környezetükből begyűjtenek pár aláírást.”

Más szerint „már egy kicsit kínos fideszesnek lenni, és talán a fideszesek máshogy próbálják megoldani az aláírásgyűjtést. Nekik is megvannak az adatbázisaik, tehát gond nélkül össze tudják szedni az aláírásokat anélkül, hogy utcai pultoznának”.

A megkérdezettek arra számítanak, hogy a kampány minden eddiginél durvább lesz.

„A rendszerváltás óta a legdurvább kampányra” kell felkészülni – mondták többen is.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Romsics Ignác: Előbb-utóbb kiderül, hogyan került közel a Kremlhez az Orbán-rezsim
Romsics Ignác történész új könyvének bemutatóján fejtette ki véleményét az Orbán-kormány és a Kreml viszonyáról. Úgy véli, a közeledés okai idővel kiderülnek majd a hivatalos iratokból.


A rómaiak rettegése, hogy Hannibal már a kapuknál van, a 21. századi Európában is ismerős lehet, csak a fenyegetés jellege más – ez derült ki Romsics Ignác új kötetének bemutatóján. A Hannibal ante portas című könyv arról szól, miért érezhetik magukat ismét veszélyben az európai polgárok a világpolitikai átalakulások közepette. A budapesti Inga Kultúrkávézóban a Széchenyi-díjas történésszel Magyari Péter, a Válasz Online újságírója beszélgetett – írta a Telex.

Romsics szerint a történelemnek nincsenek az egzakt tudományokéhoz hasonló szabályai, de szabályszerűségei igen. Ilyen tendencia például, hogy a szegényebb térségekből a jómódúbbak felé áramlanak az emberek. A múlt ismerete a jelent segít megérteni; az ókori görög történetíró, Thuküdidész alapelve, miszerint egy feltörekvő hatalom előbb-utóbb konfliktusba kerül a meglévővel, máig használatos az elemzők között.

A történész szerint a vezetők személyisége sosem lényegtelen. Bár a politikusoknak földrajzi és gazdasági kényszerekkel kell szembenézniük, képesek gyorsítani vagy fékezni a folyamatokat. Romsics a magyar történelemből Bethlen István példáját hozta fel, aki a keleti fronton szerzett tapasztalatai miatt próbálta lebeszélni Horthyt az oroszok elleni mozgósításról, sikertelenül.

A történész szerint a demokratikus hatalmak szorosabban követik a globális normákat, mint az autokráciák, példaként a Clinton- és az Obama-adminisztráció békésebb működését említette Donald Trump törekvéseivel szemben.

Az Európai Unió jövőjével kapcsolatban Romsics elmondta, hogy ő maga a szorosabb integráció híve. Úgy véli, a hazai választók áprilisban arról dönthetnek, hogy egy mélyebb integrációt képviselő vagy egy nemzeti projektben gondolkodó politikai erőnek adnak bizalmat.

A kötet másik része Magyarország nyugati megítélését vizsgálja a londoni Economist, a párizsi L’Express, a hamburgi Der Spiegel és a svájci Die Weltwoche cikkein keresztül 2010-től napjainkig. Romsics arra jutott, hogy Magyarország a méretén és súlyán felül szerepel ezekben a lapokban, de megosztóan.

Míg az első három lap egyre negatívabban ítéli meg a magyarországi politikai helyzetet, a jobboldali-populistaként leírt Weltwoche hasábjain Orbán Viktor nem ritkán Európa megmentőjeként tűnik fel. A történész egy személyes tapasztalatot is megosztott: míg régebben Franciaországban Nagy Imrét, Bartók Bélát és Puskás Ferencet ismerték, nemrég egy pincér Orbán Viktort és Tarr Bélát sorolta fel neki.

A Hannibal okozta ókori rettenethez hasonló kelet-európai tapasztalatot A tizedes meg a többiek szállóigéje foglalja össze: „már a spájzban vannak az oroszok”. Romsics kifejtette, Orbán Viktor megítélése a nyugat-európai értelmiség körében elsősorban az orosz kapcsolatok miatt negatív.

„Sokan próbálják megfejteni, mi módon került közel a Kremlhez az Orbán-rezsim” – mondta Romsics, hozzátéve, hogy az okoknak előbb-utóbb ki kell derülniük a tárgyalási feljegyzésekből vagy a tolmácsok memoárjaiból, bár valószínűleg nem mostanában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Putyin Trianonja: Rácz András szerint az orosz elnök ugyanabba a csapdába sétált bele, mint akkoriban a magyar vezetés
Rácz András Oroszország-szakértő elemezte a Kreml pszichológiáját a sikertelen genfi tárgyalások után. A birodalmi nosztalgia miatt Moszkva kompromisszumképtelen, ami a háború folytatását garantálja.


„Előre lehetett tudni, hogy az égvilágon semmi értelme nem lesz” – mondta Rácz András Oroszország-szakértő a 24.hu-nak az amerikai közvetítéssel zajlott genfi orosz-ukrán tűzszüneti tárgyalásokról, amelyek két nap után kézzelfogható eredmény nélkül értek véget. Mind az orosz, mind az ukrán fél nehéznek minősítette utólag az egyeztetést, egyedül a Steve Witkoff és Donald Trump veje, Jared Kushner vezette amerikai tárgyalócsapat beszélt „jelentős előrelépésről.”

A felek elsősorban a kelet-ukrajnai Donbász régió és a zaporizzsjai atomerőmű sorsáról egyeztettek. Moszkva azt követelte, hogy Ukrajna adja fel a keleti régiónak azt a fennmaradó egyötödét, amelyet az agresszor hadserege a már négy éve tartó háború alatt sem tudott elfoglalni. Kijev pedig azt akarta, hogy az oroszok adják vissza az ellenőrzést Európa legnagyobb atomerőműve felett, hogy az USA és Ukrajna közösen üzemeltethesse azt.

Az álláspontok a beszámolók alapján Genfben sem közeledtek.

Rácz András szerint a tárgyalások kilátástalanságát előre jelezte, hogy az orosz delegációt ismét a külpolitikailag teljesen súlytalan Vlagyimir Mengyinszkij volt kulturális miniszter vezette, aki nem a tűzszünethez szükséges kérdésekről tárgyal, hanem hosszú előadásokat tart Oroszország birodalmi szerepéről. A szakértő elmondta: Moszkva számára a tárgyalás nem a háború alternatívája, hanem az eszköze, amivel időt nyer a folytatáshoz, miközben azt a benyomást kelti, hogy ez a konfliktus megoldhatatlan, és ezzel igyekszik kifárasztani a Nyugatot.

Az oroszok számára a háború megnyerése nem Ukrajna megszállását jelenti, hanem az ország alávetését a Kreml akaratának: egy engedelmes kormány hatalomba juttatását és a teljes Donbász elfoglalását. Rácz szerint a putyini elit ugyanabban a pszichológiai helyzetben van, mint a Trianon utáni magyar vezetés: vissza akarják szerezni az elveszett birodalmiságot, és ezért készek komoly áldozatokat is hozni.

A Krím-félsziget 2014-es elfoglalását a Felvidék 1938-as visszaszerzéséhez, a Donbász megszállását Kárpátalja 1939-es megszállásához hasonlította.

„Az idő előrehaladtával egyre drágábbak voltak ezek a kisebb sikerek, de alapvetően sikerek voltak. És akkor ezután jött úgymond a nagy kaland, ami nekünk a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozás volt 1941-ben, az oroszoknak pedig Ukrajna teljes körű megtámadása 2022-ben” – magyarázta.

A Kremlhez több szálon kötődő Valdai Vitaklub orosz külpolitikai agytröszt februárban publikált egy jelentést arról, hogy az ukrajnai háború miatt megcsappantak az ország erőforrásai, miközben a szomszédos posztszovjet államok függetlenségi törekvései megerősödtek. Oroszország a technológia és az energiahordozók felvásárlása terén erősen kiszolgáltatottá vált Kínával szemben. Putyinnak és környezetének azonban az ukrajnai háború megnyerése abszolút prioritás, a többi területen elszenvedett befolyásvesztést pedig járulékos veszteségként kezelik.

A harctéri dinamika a patthelyzetet tükrözi. Míg Ukrajna februárban néhány nap alatt 201 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza, Oroszországnak a teljes 2025-ös év alatt nagyságrendileg 4600 négyzetkilométert sikerült elfoglalnia, ahol nem volt egyetlen jelentős város sem. Ez olyan, mintha egy támadó fél egy év alatt például a berettyóújfalui járást foglalta volna el Magyarország területéből.

Ukrajna addig tudja folytatni ezt a harcot, amíg a nyugati támogatás kitart mögötte. Jelenleg törés nem látható ezen a téren, csak átrendeződés: tavaly augusztus óta már nem az amerikaiak szállítják a fegyvereket, hanem az európaiak vásárolják meg az amerikai fegyvereket Ukrajna számára. Az USA továbbra is nyújtja a kulcsfontosságú hírszerzési támogatást, Ukrajna pedig a költségvetése 52 százalékát külső pénzügyi támogatásból fedezi.

Az Oroszország-szakértő szerint amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van, addig folytatódni fog a háború. A helyzeten az változtathatna, ha Putyin megbetegedne és lemondana, vagy meghalna, ugyanis onnantól lesz mozgástere az új orosz vezetésnek. „Nem biztos, hogy Putyin utódja abbahagyja a háborút, de neki legalább lenne választása – Putyinnak nincs. Minden hozzá közeli forrás arról számol be, hogy az elnök szent meggyőződése: az ő történelmi küldetése megnyerni ezt a háborút.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Reméljük, jobb lesz az idő, és akkor szívesebben megállnak” - a TISZA és a Fidesz órák alatt végzett, a kispártoknak minden aláírásért keményen meg kell dolgozniuk
Talán soha nem volt még ennyire nehéz dolga a parlamenti helyekre pályázó kisebb pártoknak. Sokan úgy döntöttek, el sem indulnak. Mi a Széll Kálmán téren arra kerestük a választ, az aláírásgyűjtés első napján mit tapasztalnak a kisebbeknek gyűjtő aktivisták.


Délelőtt még a TISZA és a Fidesz is gőzerővel gyűjtötte az aláírásokat Budapesten, a Széll Kálmán téren, délutánra azonban csak a kisebb pártok maradtak. A két nagynak ugyanis órák alatt összegyűlt mindenhol a szükséges 500 aláírás, és bár sok helyen ezután is folytatták a gyűjtést, a Széll Kálmán téren délután már csak a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutyapárt aktivistái dolgoztak. A kisebb pártoknak nincs könnyű dolguk, ez hamar kiderült. Bár az aktivisták optimistán nyilatkoztak,

ottlétünk idején mindössze egy-két érdeklődő akart aláírni, megszólalni pedig egyikük sem szeretett volna, még név nélkül sem vállalták az interjút.

A Mi Hazánk Mozgalom részéről a párt korábbi főpolgármester-jelöltje, dr. Gruntner András állt a pult mögött, két aktivistával, Egyszerre három kerület, az I., a II. és a XII. jelöltjeinek is dolgoztak. A politikus elmondta, hogy ők délelőtt a Fény utcai piacnál pultoztak, és nem csak egy helyen, hanem mindhárom kerületben több ponton is gyűjtenek.

Gruntner szerint sokkal jobban állnak az aláírásokkal, mint négy évvel ezelőtt. „Szerintem erősödünk. Láthatólag sokkal többen jönnek aláírni, és bizalommal fordulnak hozzánk, mint négy évvel ezelőtt” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ő akkor is részt vett az ajánlásgyűjtésben, így van összehasonlítási alapja. Emiatt, mint mondta, „bizakodóak vagyunk”.

A politikus-aktivista arról is beszélt, hogy az aláírók részéről két visszatérő kérdés szokott elhangzani. „Visszatérő kérdés, hogy kivel fog összefogni a Mi Hazánk, kit támogatna a két nagy, esélyes párt közül” – mondta.

Emellett szerinte azt is gyakran megkérdezik tőlük, hogy hány százalékot fognak elérni a választásokon.

Arra a felvetésre, hogy sok neten keringő képen a TISZA Párt pultjainál nagy tömegek, a Fidesznél pedig jóval kevesebb ember volt látható, Gruntner András úgy reagált, hogy a Fidesz más módszert alkalmazott. „Én azt láttam, hogy a Fidesznek nem is nagyon voltak pultjai, tehát ők valami más stratégiát alkalmaztak most” – fogalmazott. Úgy véli, a kormánypártnak nem is volt szüksége a hagyományos pultozásra. „A hírek szerint egy óra alatt összeszedték az egész országban a szükséges ajánlásokat. Nem tudom, nyilván egy Kubatov-listával a zsebben ez könnyen megy.”

A közösségi médiában terjedő képekről szerinte nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Felidézte a négy évvel ezelőtti helyzetet: „Láttuk négy évvel ezelőtt, hogy Márki-Zay Péternek, az összefogás jelöltjének is itt volt a standja a Széll Kálmán téren, és egy tömött, 50 méteres sor állt előtte. Aztán a végén meg tudjuk, hogy mi történt.”

A párt választási esélyeit firtató kérdésre egyértelmű választ adott. „Mindenképpen 10 százalék fölött leszünk” – jelentette ki. Bár a hivatalos előrejelzések 5 százalék, vagyis a bejutási küszöb körüli eredményt jósolnak nekik, Gruntner szerint ez nem meglepő. „Mindig alulmérnek minket, körülbelül a felével. Tehát ha az ötöt megszorozzuk kettővel, akkor pont tíz jön ki, de szerintem tíz fölött leszünk” – magyarázta.

A politikus úgy látja, van esélyük egyéni mandátum szerzésére is. „Van talán kettő-három olyan egyéni választókerület, ahol esélyünk lehet” – mondta. Szerinte ez attól is függ, hogyan oszlanak meg a szavazatok a többi jelölt között. Példaként említette a XII. kerületet, ahol ha a DK és a Kutyapárt is indul, az nekik kedvezhet. „Dúró Dóra egyéni választókerületében van esélyünk, ott 30% körüli eredményt értünk el egy időközi választáson, körülbelül egy évvel ezelőtt” – hangsúlyozta. Ezen kívül esélyesnek látja Bartal Andrást, a Bűnvadászok vezetőjét is Pesten. Ennek ellenére a fő céljuk a listás eredmény, inkább onnan várnak mandátumot.

A pultozást a jövő héten is folytatják, és Gruntner szerint akkor is kint maradnak majd, ha már összegyűltek a szükséges ajánlások. „Budapesten ez egy kicsit nehezebb, mint vidéken. De mi utána is kint fogunk maradni, mert szeretünk itt beszélgetni az emberekkel” – mondta, hozzátéve:

„Reméljük, jobb lesz az idő, és akkor szívesebben megállnak.”

A Kétfarkú Kutya Párnál időbe telt, míg kiderült, hogy a három aktivista közül ki vállalja, hogy beszéljel. Végül Kovács Dáviddal sikerült egy kissé szürreális beszélgetést lefolytatnunk. Arra a kérdésre, hogy hogy állnak az aláírásokkal, az aktivista a párttól megszokott, ironikus stílusban válaszolt. Azt állította, a szükségeshez képest jól állnak, majd több, egymásnak is ellentmondó számot említett. „Szerintem tízmillió, igen, 100–200 ezer. 5 millió, aláírás megvan. Nagyjából így.”

A négy évvel ezelőtti helyzethez képest Kovács Dávid szerint egyértelmű a fejlődés. „Akkor csak 2 millió aláírásunk volt minden választókerületben, most már 3 millió van, ami szerintem nagy fejlődés, előrelépés a Kutyapártnak” – jelentette ki.

Szembesítettük azzal a hírrel, hogy a két nagy párt állítólag már délelőtt össze is gyűjtötte a szükséges aláírásokat. Erre reagálva egy meglepő történettel állt elő. Elmondása szerint ők már előrébb járnak a többieknél. „Hát úgy, hogy mi már előző héten összegyűjtöttük az összes ajánlást, és egy kicsit le vannak maradva a Tiszaék” – fogalmazott. Azt is elárulta, miért kellett mégis újra kezdeniük a gyűjtést: „Mi 8 óra 1 perckor terveztük leadni, de sajnos jött egy talicskányi majom, és ellopta az összes ajánlóívünket, úgyhogy újra el kell kezdenünk gyűjteni.”

Felvetettük neki a gyakori kritikát, miszerint a Kutyapárt az egyéni körzetekben elvett szavazatokkal a Fideszt juttathatja hatalomhoz. Kovács Dávid szerint épp fordított a helyzet. „Mi azt gondoljuk, hogy itt lenne az idő, hogy igazából visszalépjen mindenki a javunkra, és ne akadályozzák azt, hogy legyen esetleg kormányváltás” – mondta. Amikor komolyabban rákérdeztünk, vállalnák-e a történelmi felelősséget, ha a Fidesz esetleg miattuk maradna hatalmon és kivezetné az országot az EU-ból, az aktivista matematikai érvekre hivatkozott.

„Figyelj, a matek nem támasztja alá, hogy mi bármilyen módon akadályoznánk a kormányváltást”

– állította. Hozzátette, hogy létezik erről egy részletes elemzés. „Tudok ajánlani egy cikket, keresd meg a Telexen: miért nem akadályozzák a kispártok a kormányváltást. Le van benne írva, nagyon részletesen, matematikai alapon, hogy miért nem áll fenn ez a helyzet.”

Arra a kérdésre, hogy meddig terveznek kint lenni az utcákon, Kovács Dávid egy igen távlati célt fogalmazott meg. „Szerintem olyan 2050-ig biztosan itt leszünk. Nagyjából erre tervezünk” – mondta, majd kiegészítette: „Lehet, hogy 2227-ig is. Nagyjából addig.”

A választás megnyerésére vonatkozó esélyeikről is optimistán nyilatkozott, egy saját felmérésükre hivatkozva. „Hát a saját felmérésünk szerint a magyarok 127%-a a Kutyapártot választaná” – állította. Ennek fényében úgy gondolja: „nagy eséllyel nyerünk. Valószínűleg.”

Végül arról a felmerült stratégiáról kérdeztük, hogy a szavazók egyéniben a Tiszára, listán pedig a Kutyapártra szavazzanak, ebben a kérdésben azonban nem kívánt állást foglalni. „Ezt nem szeretném kommentálni, ezt a pártvezetéstől kérdezd, kérlek” – zárta rövidre a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk