Művészethangsúlyos szórakozóhely nagy találkozásokkal – Az Easy Art Space átrajzolja a fővárosi bár-körképet
Nehéz lenne megmondani, hogy a tavaly decemberben nyílt Easy egy kiállítótér, egy elektronikus zenei színtér vagy inkább egy bár, esetleg bisztró – de éppen az a jó benne, hogy ezt nem is kell eldöntenünk. Erre ugyanis a tulajdonosok sem vállalkoznának, hiszen miért is tennék? Pont ez a szép az egészben.
Az viszont biztos, hogy az Easy Art Space-szel létrehoztak egy olyan közösségi teret – talán az angol hub kifejezés még találóbb lenne rá –, ahol találkozhat az alapítók által régóta jól ismert underground szcéna minden arca a képzőművészektől kezdve a wakeboardosokon és deszkásokon át a hazai elektronikus zene meghatározó figuráiig. Ugyanakkor az, hogy van egy törzsréteg, közel sem jelenti azt, hogy ne látnának szívesen mindenki mást is, sőt! Minél többféle embert szeretnének bevonzani, hogy még több mindenkihez eljuthasson az általuk vallott és követett életfilozófia – az Easy ugyanis maga az ars poeticájuk.
A hely tehát tavaly télen nyitotta meg először a kapuit, miután a Pesti elektronikus zenei klub, az Aether és a Citymatiné nevű nappali bulisorozat tulajdonosai úgy gondolták, hogy valami újba kezdenek. Már évek óta szemlézték a piacot, avagy a budapesti klub- és szórakozóhely-körképet, hogy egy valóban értékteremtő és hiánypótló helyet hozhassnak létre. Már a kezdetektől a céljaik között szerepelt az igényteremtés, hogy aztán azt kielégítve létrehozzák a saját közönségüket.
Természetesen a budai helyszín sem véletlen, hiszen ott a klubhiány általános jelenségnek számít – pedig a dombosabb oldal épp a reneszánszát éli. Buda felfutásában nagy szerepet játszhatott a Covid, ami után egy kicsit mindenki békét talált a lassításban, a lokalitásban. De az is közrejátszhatott benne, hogy a budaiaknak évek óta Pestre kellett átevickélniük, ha szórakozni szerettek volna, ahol a hangulat mostanra inkább nemzetközire váltott.
A koncepció megalkotásánál egy „művészethangsúlyos szórakozóhely nagy találkozásokkal” lebegett a szemük előtt. Egy törzsközönségnek otthont adó szórakozóhelyet, művészeti teret és bárt szerettek volna létrehozni, egy helyszínt, ahol a művészet fuzionálhat a zenével – ehhez fogható pedig a magyar fővárosban mostanáig nem igazán volt.
Kezdetben csak magát a belső teret vehette igénybe a közönség, azóta lett terasz, alig egy hónapja a vibráló színekkel operáló, hangulatos kerthelyiség is készen lett, ezen a héten kedden pedig a konyha is újranyitott. Ezzel pedig az Easy funkcióinak nagy részét már ki tudják használni.
Ami az elnevezést illeti, mesélhetnénk valamilyen romantikus anekdotát, de ilyen nem igazán van: a három alapító tag egyike állt elő az Easy-vel nem sokkal azután, hogy többoldalnyi Excel-tábla-sort töltöttek meg lehetséges opciókkal. Itt jött rá ugyanis, hogy ezen egyáltalán nem kellene erőlködniük, ennek könnyedén kellene mennie – és már meg is volt az elnevezés.
De az ember el is merülhet bennük, hiszen a hely kívül-belül tele van festményekkel, graffitikkel, grafikákkal, amelyek kényeztetik a szemet. Ez pedig persze nem véletlen.
Megkérték néhány művészbarátjukat, akik egy-két instrukció után – természetesen a tulajdonosokat ismerve, hiszen évek óta együtt dolgoznak – könnyedén el tudtak indulni és megalkotni a falak díszeit. De itt ne egy-két festményre vagy fújásra gondoljunk: a belterek nagy részét és a teljes kertet övező felületeket elképesztő alkotások borítják. Csak hogy legyen egy kis viszonyítási alap: a kert falain több mint tíz graffitis dolgozott egy teljes héten át.
Nem lehet meglepő, hogy az első kiállításuk is ezen az analógián szerveződött: megkérték néhány képzőművészettel foglalkozó barátjukat, hogy válasszák ki egy-egy darabjukat – legyen az fotó, digitális grafika, festmény vagy bármi –, amire az easy szó kapcsán asszociálnak. Ezekből pedig egy különleges tárlat állt össze. A következőkben is hasonló téren szeretnének mozogni művészileg, de határozott terveik nincsenek.
A zene kapcsán sem szigorúak, bár mivel elektronikus zenei háttérrel rendelkeznek, általában ehhez a stílushoz nyúlnak vissza. Hétvégente így elektrobulik szoktak lenni, de jazzkoncertnek vagy éppen brazil, csörgődobos zenekaroknak is otthont adtak már. A terveik közé tartozik ugyanakkor, hogy a tánctéren idővel „rendes”, azaz nagyobb koncerteket is tarthassanak, most még ugyanis a hely nem alkalmas erre. Összességében tehát ezt is könnyen veszik: bármilyen stílusban is alkosson valaki zeneileg, nem zárkóznak el tőle.
De a közönséghez is egy kicsit hasonlóképpen állnak hozzá, hiszen mindenkit szívesen látnak, sőt, szeretnének minél többféle embert bevonzani. Azt persze, hogy épp milyen vendégek vannak, megválogatja az aktuálisan játszó DJ, a napszak, de még az is, hogy éppen a hét melyik napján járunk. És bár Budapesten sok olyan hely van, ahol van egy adott jellegzetes vendégtípus, ők nem szeretnék magukat ilyen keretek közé zárni: „Soha nem volt cél az, hogy kiválasszunk egy közönséget, sőt: fontos, hogy minél több emberrel megismertessük ezt.”
Ezt propagálták az eddigi programjaikkal is, és ez a jövőben sem fog változni, csak egy kicsit még szélesedik. Terveznek filmvetítéseket, filmklubot, hiphop- és breaktánc-őrületeket, workshopokat, standup-műsorokat és miniszínházat is.
A jelenlegi inflációs helyzet ugyanakkor persze őket sem kíméli, és bár egyelőre ennyire rövid távon még nem éreznek durva hatásokat, ezekre is számítanak: a visszaesésük százalékban kifejezve hamarosan két számjegyűre ugorhat. Hiszen az áremelkedés olyan szintű, hogy egyrészt lehetetlen lekövetni, másrészt technikailag is megnehezíti a hely mindennapjait.
Mindenesetre reméljük, hogy a fokozódó válság kevés helyet darál majd be a fővárosban, és ha sajnos mégis így alakul, akkor az Easy nem lesz közöttük. Az ugyanis biztos, hogy egy ilyen sokféle, izgalmas és befogadó biztos pontra már nagy szüksége volt a városnak – és persze arra is, hogy a tulajdonosok easy-mentalitása minél inkább elterjedjen akár Budán, akár Pesten.
