Milyen sérülést okoz a koponyán a buzogány vagy a szablya?
Vajon hogyan éltek elődeink? Ők is hasonló betegségekkel küszködtek, mint mi? Milyen magasak voltak? Milyen sérüléseket szereztek? Vajon jóképű király volt Szent László?
A Természettudományi Múzeum Szóra bírt csontjaink kiállításán választ kaphattok ezekre az izgalmas kérdésekre. A sírfeltárások során napvilágra került csontok, csontvázak ugyanis árulkodnak a leletek biológiai jellemzőiről, szokásaikról és esetenként a halál körülményeiről is. Dr. Csont segítségével ráadásul ti is részt vehettek a kutatásokban.
Mi már megcsodáltuk ezt az érdekes interaktív kiállítást. Mutatjuk, mi vár rátok!
A tárlat egyik legérdekesebb része az a leletgyűjtemény, ahol a csontokon különböző betegségek jeleit, illetve erőszakos halál nyomait fedezhettük fel.
Láttuk szifilisztől és TBC-től szenvedő emberek csontjait, és olyan csontelváltozásokat is megnézhettünk, amelyek nyitott gerincről, tyúkmellűségről, fogszuvasodásról, vagy fogínysorvadásról árulkodnak.
A kiállításnak köszönhetően már azt is tudjuk, hogy néz ki a gerincben megállt puskagolyó, illetve
láthattuk, milyen sérülést okoz a koponyán, ha valakit buzogánnyal vágnak fejbe, vagy szablyával kaszabolnak le.
Megfigyelhettünk azonban olyan szerencsésebb eseteket is, amikor a sérült túléléséről a csont összeforrása árulkodott.
Honfoglaló őseink egy különleges technikájára illetve rituáléjára is találtunk bizonyítékot: a lyukas koponyák arról tanúskodnak, hogy őseink mesterien űzték a koponyalékelés tudományát a traumás sérülések ápolására. Emellett azonban rituális, jelképes koponyalékelést is végeztek, valószínűleg azért, hogy megkönnyítsék “az égiekkel való kapcsolatteremtést”.
Agyafúrt szavunk vélhetően ebből a szertartásból eredeztethető.
A kiállító térben magára vonta figyelmünket egy ásatás installációja is. A kísérőszövegekből azt is megtudhattuk, mi az embertani leletanyagok feltárásának menete, mely csontokat kell kiemelni először, de olvashattunk a csomagolás, szállítás és tisztítás szakszerű folyamatairól is.
A biológiai rekonstrukció segítségével újrateremthetjük a régen élt emberek életét. A csontokból ugyanis következtethetünk életmódjukra vagy akár táplálkozási szokásaikra: a csontvázak mérésével, statisztikai elemzésével különbséget tehetünk embercsoportok között, következtethetünk a népvándorlások irányára, és az emberi közösségek kialakulására. Ha tehát a csontok valójában nem is szólalnak meg, a szakemberek munkája révén mégis szóra bírhatók.
Az interaktív kiállításon Dr. Csont segítségével megtippelhettük, hogy férfi vagy női medencecsontot láttunk-e, illetve a különböző életkorú egyének fog- és csontméretei között is megfigyelhettük a különbségeket.
A kiállításon megnézhettük a különböző történeti korok “celebjeinek” arcát is,
amelyeket a feltárt koponyák segítségével rekonstruáltak a szakértők. Az arcrekonstrukciónak köszönhetően megelevenedett többek között Szent László, Janus Pannonius és Dobó István is. Egy informatív videóbejátszásból pedig a lenyűgöző technika folyamatára is fény derült.
- Az arcrekonstrukció első lépéseként gipszmásolat készítenek a koponyáról.
- Az arc húsos részét meghatározó helyekre (a koponya 45 pontjára) a lágyrészek vastagságát jelölő töviseket rögzítenek. (Minél érdesebb, fejlettebb a csont izomtapadási felszíne, annál vastagabbak a rajta eredő, illetve tapadó izmok.)
- A szemzugokat, a szájszögletet, a száj záródási vonalát és a szájat formáló mimikai izmok eredési helyét hosszú tűkkel jelölik meg.
- Végül az izmokat beborítják „bőrrel” és harmonizálják az arc formáit.
- A haj, a szakáll, a bajusz és a szemöldök rekonstrukcióját a történeti kor és a népcsoport divatjának, szokásainak megfelelően készítik el.
Ha felkeltette érdeklődéseteket a kiállítás, irány a Természettudományi Múzeum, ahol november 28-ig nézhetitek meg a Szóra bírt csontjaink tárlatot. További információkat a múzeum honlapján találtok.
Ha érdekesnek találtad a cikket, oszd meg barátaiddal is!
