Megszólalt a Pajtás balatoni hajóbaleset névtelen hőse: „Akiknek megmentettem az életét, azt sem tudják, ki vagyok”
A tragikus balesetben 23 ember vesztette életét. Szabady Tibor a hajón lévők közül egymaga 20 embert mentett ki.
1954. május 30-án történt a magyar hajózás történetének egyik legnagyobb tragédiája, amikor a Balatonon az oldalára fordult a Pajtás nevű gőzös. Huszonhárman vesztették életüket, de ha nincs ott Szabady Tibor, az áldozatok száma akár kétszer ennyi is lehetett volna. Az elhallgatott katasztrófa eddig névtelenségbe burkolódzó hősével most a 24.hu készített riportot.
A tragédia napján Szabady Tibor éppen feleségével, Ibolyával versenyre készültek Budapesti Honvéd vitorlázóiként. Hajókon vontatták át őket Füredre, majd a versenypisztoly eldurranása után nem sokkal elindult a menetrend szerinti gőzhajó, a Pajtás.
„A vitorlázók persze nem a hajóval, hanem a versennyel foglalkoztak egészen addig, amíg a Pajtás a mólót nem sokkal elhagyva el nem kezdett dülöngélni. Előbb megbillent balra, a part felé, majd vissza, jobbra, még nagyobb ívben. Később ezt azzal magyarázták, hogy a kabinon kívül utazó, a fedélzeten nézelődő tömeg a startpisztoly durranására kíváncsiságból átsétált a hajó bal oldalára, majd amikor az megdőlt, az egyensúlyt keresve visszatömörültek a másik fedélzetre. Egy biztos, a hajótestet már nem lehetett megállítani. A Pajtás, mint egy hinta, újra visszadőlt a füredi sétány felé, de ezúttal átbillent a holtponton, és úgy is maradt”
- mesélte a balesetet Szabady Tibor.
Edzőjük ekkor felszólította a vitorlázókat, hogy forduljanak vissza és segítsék a mentést. Az emberek közül többen vízbe zuhantak, páran a hajóroncsra másztak fel segítségért kiáltva.
„A hajó közvetlen közelébe érő vitorlások egymás után húzták be a szerencsétlenül jártakat. Többen próbáltak a vízbe ugorva is menteni, de a fuldoklók pánikszerű csapkodása, kapaszkodása ezt inkább gátolta, a segítőket is a víz alá nyomta”
- tette hozzá a névtelen hőssé vált Szabady.
A mentés pillanatait úgy idézte fel, mintha tegnap lett volna.
„Az agyamban egymást követték a megválaszolatlan kérdések. Leginkább azt nem értettem, miért nem menekülnek ki? „Nem tudnak úszni? Vagy a kevés, aki tud, nem akarja otthagyni a hozzátartozóját? Vagy szimplán sokkot kaptak, ezért nem mernek? De hát így megfulladnak!” – nyilallt belém a felismerés. [...] Az egyik fele annyira megtelt vízzel, hogy teljesen ellepte a belső utastér kijárati ajtaját. Mély levegőt vettem, lebuktam, beúsztam a víz alatt az ajtón, és a túloldalán felbukkantam. Megmarkoltam az első kezem ügyébe kerülő ember karját. [...] Összesen hússzor úsztam be, húsz embert mentettem ki a Pajtás gyomrából.”
Szinte ösztönből cselekedett, így a tragédia majdnem felannyi áldozatot követelt, de így is 23 ember vesztette életét a balatoni "Titanic-tragédiában".
„Akiknek megmentettem az életét, azt sem tudják, ki vagyok. Csak egy harminc körüli srác vizes fejét látták egy-két pillanat erejéig, aki, mint az Unicum-reklámban, egyszer csak felbukkant a víz alól”
- nyilatkozta Szabady.
Végül hozzátette, hogy most sem a rivaldafényért mesélte el a történteket, hanem mert egy évvel századik születésnapja előtt sokkal inkább a múltban él, és nem a jelenben.
