Megcsonkítják és megölik – fenyegették meg az oroszok a fogságba esett ukrán újságírót
Oleh Baturin március 12-én ismeretlen számról kapott telefonhívást Szerhij Cigipa aktivistától. Megállapodtak, hogy 17 órakor találkoznak a város buszpályaudvarán. A Novyi Den (Új nap) című független lapnál dolgozó, 43 éves Baturin előre figyelmeztette családját, hogy hova megy, és kivel találkozik - írja a Guardian.
A férfi a személyi igazolványát és telefonját hátrahagyva ment el a találkozóhelyre Kakhova városában, ám Cigipa nem volt ott: csapdát állítottak neki. Amikor hazafelé indult volna, egy furgon ajtaja kicsapódott, majd lábak csattogását hallotta, innentől homályosak az emlékei.
Baturint a következő nyolc napban fogságban tartották, eközben kevés vízzel, élelemmel és gyógyszerrel látták el. Négy bordáját törték el, kihallgatták, megkínozták. Csonkítással és halállal fenyegették, valamint azzal, hogy ártani fognak a családjának is.
„Az első kihallgatásokon azt mondták, bosszút akarnak állni rajtam a szakmai tevékenységemért” – mondta Baturin szerdán, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) előtt tartott beszédében.
„Megkínoztak, csonkítással és a megölésemmel fenyegetőztek, és sok hülye kérdést tettek fel: kik a szervezői az ukránbarát tüntetéseknek a Herszon régióban, kik vezetik a Telegram csatornákat, kinek van fegyvere, vannak-e aktivistáink és független fehérorosz újságírók?" - idézte fel.
Mivel fegyverrel fenyegették, Baturin kénytelen volt aláírni egy dokumentumot, amelyben kijelentette, hogy „együtt fog működni az Orosz Föderáció szövetségi hatóságaival”. Aznap este a Nova Kahovka rendőrőrsön megverték, és egy radiátorhoz láncolták. Másnap reggelre a jobb keze feldagadt a láncoktól, tudta, hogy meghalhat.
Az első éjszakája és a következő reggel volt a legrosszabb. Kerüli a részleteket, csak annyit mond, hogy fizikai erőszakot alkalmaztak, és gyilkossággal fenyegetőztek.
A férfit végül március 13-án reggel, más fogvatartottakkal együtt egy ukrán zenét játszó civil autóval a Nova Kahovka városháza felé vitték. Elmondása szerint nyugodt volt, bár meg volt róla győződve, hogy falhoz állítják, vagy kiviszik a mezőre és lelövik. Egyedül a családja miatt aggódott.
Két óra elteltével megérkeztek valahova, ahol erős alkoholszag volt, mint egy vodkagyárban, és ételek illatát érezte, mintha oroszok ittak és ettek volna itt napok óta. Az újságíró itt tudott először vécét használni. A cellájában mindössze egy vízcsap volt, és egy lyuk a padlón, mellette se ágynemű, se törölköző, se wc papír.
Az újabb kihallgatások során az újságírót ismét kifaggatták, ám idővel úgy érezte, információi nem érdekesek az oroszok számára. Úgy tűnt, csak "kihallgatást játszanak", bohózat volt az egész.
A következő napokban a cellák új fogvatartottakkal teltek meg, főként Donyeckben és Luhanszkban harcoló veteránokkal. Hallotta a sikolyaikat, ahogyan kínozták őket, ami őt magát is még tovább gyötörte.
Baturin kihallgatásai végül teljesen kaotikussá váltak, különböző emberek végezték őket kiszámíthatatlan időpontokban. Az őrök esténként körbejárták, és megkérdezték: „Minden rendben?” Ám ha nem válaszolt igennel, volt, hogy betörtek és verni kezdték.
Március 18-án, egy Covid-teszt leple alatt DNS-mintát és ujjlenyomatokat vettek tőle és lefotózták, majd mindezt egy adatbázisban regisztrálták. Két nappal később, március 20-án azt mondták neki:
Baturin hazaérve épségben találta a családját, és bár az első éjszaka nem tudott aludni, hamarosan megnyugodott.
