KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Magyarország egyetlen siket állatorvosa

A környezete úgy vélte, Mikesy Leventéből nem lehet állatorvos. Bebizonyította az ellenkezőjét.


Vannak emberek, akik arra születnek, hogy különleges érzékkel hallják meg a segítségkérést. Dr. Mikesy Levente is ilyen. Annak ellenére hall meg másokat, hogy szinte teljesen siket. Csakhogy számára egy érzék hiánya nem jelent akadályt. Ha fizikailag nem hallja, akkor megérzi: tapintással, egy tekintetből, szívből és lélekből.

Levi ötéves korában egy a nagymamájától kapott dinoszauruszos könyv hatására döntött úgy, ha törik, ha szakad, ő bizony állatorvos lesz és dinoszauruszokat fog gyógyítani. Akkor már az egész család tudta, hogy a kisfiú terve nem csak azért lesz nehezen megvalósítható, mert a dinók rég kihaltak.

lo

Fotók: Dr. Mikey Levente / EBDOC.huhttp://ebdoc.hu

tehen

Miközben egy az Örs vezér teréhez közeli hajléktalan tanya felé sétálunk azért, hogy az erdő szélén élő hontalanok macskáit kezelje, Levi elmeséli a nem mindennapi állatorvosi pálya történetét.

„Ugyanúgy hallottam, mint bárki más féléves koromig. Édesanyám emlékei között még mindig élénken él az a nap, amikor kint játszottam a kertben, ő szólongatott, de én már nem válaszoltam. Azóta is csak hallásmaradvánnyal hallok, ami azt jelenti, hogy hallókészülék nélkül nem hallok semmit” – meséli olyan artikulált tisztasággal, hogy nem is értem, ha nem hall, akkor hogy beszélhet ilyen szépen.

„Édesanyám logopédus. Mindig, amikor beszélt hozzánk, egy papírlapot tett a szája elé, hogy ezzel megakadályozza azt, hogy automatikusan a szájról olvasást tanuljam meg.

"
Mindig fel kellett vennem a hallókészüléket, akkor is, ha utáltam. Márpedig az elején nagyon utáltam. Volt, hogy vizes hordóba dobtam, amikor építkezés volt nálunk,

csak három nap múlva találták meg.”

fotoz

kuty2

kutyaval

A szülők, bár mindent megtettek azért, hogy Levi a lehető legjobban megtanuljon kommunikálni, abban reménykedtek, hogy az állatorvoslás iránti szenvedély idővel csitul, és a gyerek feladja a kudarcra ítélt álmot.

„Úgy gondolták, hogy belőlem állatorvos soha nem lehet. De nem adtam fel. Felvettek az egyetemre. Egy idő után viszont én kezdtem úgy érezni, hogy a gyakorlatnál biztosan ki fogok esni. Hogy fogok megcsinálni egy rutin vizsgálatot? Rengeteget keresgéltem, mire nagy nehezen találtam külföldön egy olyan sztetoszkópot, amit hallókészülékhez lehet csatlakoztatni. Egyszer azzal ébresztettem a vicc kedvéért a családot, hogy a készüléket a szívemhez tettem, rákötöttem a hifire és teljes hangerőre állítottam. Beleremegett a ház!”

Levi a mély hangokat jobban hallja, a magasakat sokszor alig. Hallókészülék nélkül egy kiskutya ugatását például egyáltalán nem, egy németjuhászét viszont igen. Számára csak a bagoly huhog, a veréb csiripelését sosem hallotta.

„Most hallókészülékkel az 50-60 százalékát értem az emberi beszédnek, de következtetéssel könnyen kiegészítem magamnak a hiányzó részeket, ami az embereknek sokszor fel sem tűnik. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor vettem észre, hogy bizony, vannak olyan szituációk, amikor a kollégáimhoz képest nagyobb veszélynek teszem ki magam. Sokszor fordul elő, hogy amikor egy kutya morog, nem igazán érzi szükségét annak, hogy ezt hangosan, kifejezően tegye, vagy más úton is jelezze nekem azt, hogy nem tetszik neki, amit csinálok. Ha szemtől szembe közeledek felé, akkor egy hallóhoz képest nagyon váratlanul érhet az, hogy nekem ugrik a kutya.”

Levi rengeteg erőfeszítés árán befejezte az egyetemet, de munkát találnia már nehezebb volt. Egy hosszabb keresgélés után az Illatos úti gyepmesteri telepen helyezkedett el, de rövid időn belül kiderült, nem tud nem visszanézni a rácsok mögött szomorúan kikandikáló tekintetekre, holott persze a szakmai elvárás az volna, hogy csak gyógyítson és ne együtt érezzen.

„Nem tudok nem odanézni. Nekem valahogy muszáj azzal foglalkoznom, hogy ott vannak. Nem tudok úgy csinálni, mintha nem látnám őket. Megpróbáltam egy időben. Megpróbáltam úgy hozzáállni, ahogy a főnököm elvárta tőlem. Igyekeztem csak arra koncentrálni, hogy szakmailag minden rendben legyen. De nem tudtam csak az állatorvosi munkával foglalkozni.”

gyep1

gyep2

Levi feladta a közömbösség elérése iránt folytatott reménytelen küzdelmet, és a napi munka után elkezdett blogot írni a négylábú sorsokról Élet az Illatoson címmel. És fotózott, fotózik is azzal a nem titkolt szándékkal, hogy segítsen nekünk is meghallani a meglátni az állatokat. Rengeteg támadás érte a blog miatt, annak ellenére, hogy egy idő után azt is elérte, hogy a telepen nem altattak el több egészséges állatot helyhiány miatt. Fotói bejárták a világot, volt olyan, amelyik a BBC weboldalán is megjelent. Végül nehéz szívvel, de mégis úgy döntött, otthagyja a gyepmesteri telepet és elindul a nagy álom felé: saját rendelőt nyit. De erről kicsit később, lassan megérkezünk a hajléktalan tanyára.

„Nagyon szeretek árva, elhagyatott állatokon segíteni, az állatvédők munkáját támogatni a saját tapasztalatom által. Szépen lassan belesodródtam egy olyan társaságba, ahol összefognak az állatok segítése érdekében. Itt vagyunk az erdőnél, már csak pár méter választ el bennünket a teleptől. Az a baj, hogy már harmadszor vagyok itt, de soha nem lehet előre tudni, hogy meg tudják-e fogni a cicákat. Bár előre megbeszéljük, de félig kóbor állatok, sokszor megérzik, ha valami készül ellenük. Másrészt a hajléktalanoknál nem mindig lehet tudni előre, megjegyzik-e, hogy érkezünk. Az alkoholos állapot is számít ilyenkor.”

k1

A terepen készült képeket a szerző fotózta

k6_1200x675

k7_1200x675

Persze megfordul a fejemben, hogy nem kellene-e félnünk egy kicsit, amikor meglátom a töménytelen mennyiségű szemetet, mocskot, az elhajított üvegeket, a viskókat és meghallom az artikulálatlan kiabálást, ami az egyik felénk tántorgó hajléktalan irányából jön: „Fogd má’ meg! Má’ elszaladt? Elszaladt? Mi, az, hogy elszaladt? Ki vagy te?”

„Nincsen probléma, nem bántanak" - nyugtat meg Levi. "Sőt, tisztelnek. Ez nekem jó dolog. Érdekes, hogy náluk is megjelenik az, hogy a doktor úr jön – teszi hozzá, és már én is bátrabb vagyok. Egyik pillanatról a másikról köré gyűlnek a tanya lakói és az egyikük, mintha rendelésre érkezett volna, elkezdi sorolni a saját panaszait:

"- Kilukad a gyomrom" - közli a beteg.

"- Az láb volt múltkor még…" - jegyzi meg Levi.

"- Mindkettő."

"- Lágyéksérv lehet… El kellene menni az orvoshoz, múltkor mondtam."

"- De az a probléma, amikor sokszor megyek, tudod… Mint a hüvelykujjam, egy akkora pukli jön ide" – mutogat a középkorúnak tűnő férfi hadarva.

k8_1200x675

k4_1200x675

„A kórház állítólag nyolc kilométerre van, azt mondják, az messze van… És ha az egyetlen nő, Babi itt marad egyedül, megerőszakolják, de ha ő sincs itt, lopnak is” – magyaráz közben nekem a doktor úr.

„Itt leraknak egy cicát, bejön hozzánk egy cica és én befogadom” - mondja Babi könnyes tekintettel, miközben segít Levinek kivinni a kocsihoz a macskákat. A „doktor úr" ugyanis autójának hátsó ülésén látja el a macskákat.

„Egészen ijesztő volt ezzel szembesülni, de észrevettem, hogy

"
a hallásom hiánya miatt más érzékeim kezdtek el felerősödni. Például a tapintásom - sok vizsgálatot tapintással végzek

– mondja Levi, miközben az utolsó cirmost is ellátja, és hosszan ható antibiotikumot ad be neki.

k3_1200x675

k2_1200x675

„A veséje rendben van, a hasürege tiszta, az ivartalanítás hegét lehet érezni tapintásra. Szeretném megtartani ezt a vonalat. Egyszerűen csak azért, mert ehhez van kedvem. Ez segít, hogy ne fáradjak bele abba, amit csinálok, hogy ne váljon a munkám mindennapi rutinná” – ezt már az autóban mondja, miközben saját rendelője felé tartunk. Nemrég nyitott, mégis előfordul, hogy sor kígyózik a bejárat előtt. A rendelőbe lépve épp azt mutatja, mit hogyan alakított ki másképpen a hallása miatt, amikor egyáltalán eszembe jut megint a siketség. Valahogy ez olyan természetes, valahogy egész mást látok már benne és ebben a történetben, mint amit először gondoltam.

Levi, bár emiatt is sokan támadták, most is kiáll az ivartalanítás fontossága mellett: akciókat szervez, továbbra is blogot vezet, fotózik, gyógyít, idén az év kutyabarát emberének is jelölték. És mindent meghall, ami fontos.

Ismerjétek meg a négylábúak történetét Levi szemével!

Léna és Lea tragédiájáról ITT OLVASHATTOK.

Hektor kutya történetét ITT TALÁLJÁTOK.

Nézzétek meg az elhagyott kis tacskóról készített videót, ahogy maga próbálja felvenni pórázát sétaidőben.

Az év kutyabarát embere versenyen Levire ITT SZAVAZHATTOK.

Ha tetszett Levi története, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Már több mint százan jelentkeztek önkéntes babasimogatónak a kistarcsai kórházban maradt csecsemők szeretgetésére
A Flór Ferenc Kórházban hivatalos önkéntes program indul a kórházban maradt csecsemők megsegítésére. Olyan emberek jelentkezését várják, akik időt töltenek a babákkal, ringatják, szeretgetik, megnyugtatják őket és játszanak velük, hogy a kicsik az alapellátáson túl a szükséges szeretetet és törődést is megkaphassák.


Szervezett keretek között, önkéntes szerződéssel és kötelező oktatással babasimogató programot indít a kistarcsai Flór Ferenc Kórház. Az ötletgazda, Balogh Tamás egy Facebook-posztban jelentette be a kezdeményezést, amelynek célja egy országos modell kidolgozása. Azt írta, „a Flór Ferenc kórház lesz a minta kórházunk”.

Múlt héten nagy sajtóvisszhangot kapott a hír, miszerint a kistarcsai kórház csecsemő- és gyermekosztálya öt újszülött kisfiúról gondoskodik, akiket nem vittek haza a születésük után. A kórház közzétette, milyen adományokat – például egyes tápszert, pelenkát és légzésfigyelőt – fogadnak szívesen a babák ellátásához. Az ott dolgozók elmondása szerint azonban a kórházban hagyott babáknak leginkább szeretetre, törődésre, érintésre van szükségük, ehhez kellenének önkéntesek.

„Olyan emberek, akik időt töltenek olyan újszülöttekkel és csecsemőkkel, akik hosszabb ideig kórházban maradnak, mert a szüleik nem tudják vagy nem akarják hazavinni őket. Ölbe venni és ringatni a babát, megnyugtatni sírás esetén, beszélni hozzá vagy játszani velük, bőrkontaktust biztosítani, és úgy általában jelen lenni”

– foglalta össze Balogh Tamás a feladatokat egy ápoló elmondása alapján.

Az ötletgazda közölte, hogy a napokban hosszas és eredményes megbeszélést folytatott a kórház csecsemő- és gyermekosztályának főnővérével, valamint a főorvos jóváhagyásával kötöttek megállapodást. Ennek keretében bemutatják, hogyan is képzelik el a babasimogatást szervezetten, a szabályok betartásával, a megfelelő oktatások elvégzésével. Cél, hogy a program „legfőképpen a babákra nézve biztonságos keretek között legyen megszervezve”.

A jelentkezés feltételeihez tartozik, hogy az önkénteseknek szerződést kell kötniük a kórházzal. A szerződés semmire nem kötelez, viszont kizárólag a szerződés meglétével, és az alábbi pontok teljesítésével lehet csak belépni a babákhoz.

Az önkéntesek a papírok megléte után hivatalos babasimogatók lesznek. Ehhez részt kell venniük egy másfél órás képzésen, amely tűz- és munkavédelmi, adatvédelmi, minőségirányítási, valamint kórházhigiéniai oktatást foglal magában. Emellett szükségük lesz egészségügyi alkalmassági igazolásra is,

amihez EKG-, labor- és mellkasröntgen-vizsgálatokat kell elvégezni. Balogh szerint ezt a kórház soron kívül és azonnal elvégez az önkénteseken.

A babasimogatók a feladatukat fehér köpenyben, hivatalos kitűzővel fogják végezni, és szigorú szabály, hogy a babákról kép, videó és hanganyag rögzítése szigorúan tilos.

Az önkéntesektől heti minimum egy, de lehetőség szerint két óra jelenlétet kérnek, és csak olyanok jelentkezését várják, akik a rendszeres utazást Kistarcsára meg tudják oldani. Az ötletgazda hangsúlyozza: „Egyszeri babasimogatók ne jelentkezzenek. Ez nem turista látványosság”.
Így jelentkezhetsz babasimogatónak:

Írj egy e-mailt Ágoston Ibolya főnővérnek az alábbi címre: agoston.ibolya@florhosp.hu. Az ötletgazda azt kéri, hogy senki ne keresse fel személyesen a kórházat a jelentkezés céljából, ez csak e-mail küldésével lehetséges.

Balogh Tamás nem sokkal a felhívás megosztása után arról tájékoztatott a Facebookon, hogy

alig pár óra alatt már több mint százan jelentkeztek babasimogatónak.

A távlati cél egy olyan egységes rendszer kidolgozása, amelynek a végén, az ország összes kórházban maradt babája mellett ott lesz legalább egy, de remélhetőleg 4-5 babasimogató.

Azt is közölte, hogy már felvette a kapcsolatot a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikaval, de tervben van a Bethesda Gyermekkórház is, és sorban jön majd az ország összes többi kórháza is. A rendszert lassan, de stabilan építenék fel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg!” – egy idegen cetlije mentette meg a bírságtól a rosszulléttel küzdő autóst Pécsen
Egy pécsi áruház parkolójában lett rosszul egy férfi, akit kórházba szállítottak, az autója azonban a parkolóban maradt, ahol egy óra várakozás után fizetni kell. Egy szemtanú nemcsak üzenetet hagyott a szélvédőn, de a parkolóőrrel is egyeztetett a méltányosságról.
DKA – Fotó: - szmo.hu
2026. július 06.



„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg! Köszi” – ez az üzenet állt azon a kis papírcetlin, ami néhány nap alatt bejárta a magyar internetet. Múlt hét szerdán Pécsen, kora reggel egy áruház parkolójában egy autós rosszul lett, mentő vitte kórházba. Később, amikor visszatérhetett a kocsijához, egy kézzel írt üzenetet talált a szélvédőjén. A cetlit lefotózta és megosztotta a Facebookon, hogy köszönetet az írójának.

„Szeretném szívből megköszönni annak a kedves, ismeretlen embernek, aki ezt a szélvédőmre tette. Ez a figyelmes és önzetlen gesztus igazán megmelengette a szívemet, és mosolyt csalt az arcomra. Jó érzés tudni, hogy vannak még ilyen kedves emberek. Kívánom, hogy az élet sokszorosan adja vissza ezt a jóságot Önnek. Legyen csodálatos napja, és köszönöm még egyszer ezt a szép gesztust!”

– üzente a sofőr a megmentőjének.

A kedves történetről az Országos Mentőszolgálat is beszámolt a Facebookon, a poszt alatt pedig megszólalt a cetli írója, Solymosi-Kisfalvi Anita is. Azt írta kommentben, hogy ott csak az járt a fejében, hogy meg fogják büntetni az autó tulajdonosát, ezért nem sokat mérleget, tette, amit jónak látott. A Blikknek részletesebben is elmesélte, mi történt. Mint mondta, az egyre hangosodó szirénára lett figyelmes a parkolóban.

„Közelebb mentem, és akkor láttam, hogy egy ott parkoló autóhoz érkeztek, ahol egy úr állt, aki a mellkasát szorította. Még be tudta zárni az autóját, aztán betették a mentőbe, én pedig vártam, hogy elviszik-e, vagy sem”

– idézte fel a történteket.

Mivel az áruház parkolójában egy óra várakozás után fizetni kell vagy komoly büntetést kockáztat az ember, Anita cselekedett, miután a mentő elhajtott a beteggel. Először megírta a cédulát, amit a szélvédőre tett, majd felkereste a parkolóőrt is.

„Ismerem Tamást, aki a parkoló autókra figyel, és mondtam neki, hogy egy kórházi kivizsgálás nem csak egy órán át tart, így ne büntesse meg a tulajt. Részemről ez volt a legkevesebb, amit tehettem. Nem azért csináltam, mert viszonzást várnék, egyszerűen így éreztem helyesnek”

– mondta a nő.

A parkolóőr egyetértett vele abban, hogy egy ilyen esetben el lehet tekinteni a büntetéstől.

Az autó sofőrje, Csaba később írásban köszönte meg a segítséget, és elárulta, mi történt vele. „Szívinfarktusra utaló tünetek miatt hívtam magamhoz a mentőt. Munkába menet, vezetés közben lettem rosszul.”

„Abban a pillanatban nem az járt a fejemben, hogy szabálytalan helyen parkolok-e, vagy hogy ezért esetleg büntetést kapok.”

A férfi hozzátette, csak az volt a fontos, hogy minél hamarabb segítséget kapjon. Külön megköszönte Anita kedvességét és emberségét, ami sokat jelentett számára a nehéz pillanatokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját vizéből itatott meg egy szomjas gólyát a közutas a 40 fokos hőségben
Nagy Árpád a Tiszakécske melletti kánikulában segített a madáron, miután észrevette, hogy az a bokrok leveleit csipkedi. A férfi a Facebookon osztotta meg a történetet, ahol azt írta, az eset jól mutatja, mennyire megviseli az állatokat is a rekkenő hőség.


A 38-40 fokos hőségben egy szomjazó gólyával találkoztak a Magyar Közút dolgozói Tiszakécske határában, miközben hidegkátyúzást végeztek. Egyikük, Nagy Árpád a saját védőitalából itatta meg a madarat. Az esetről kedden posztolt a Facebookon „Szavak nélkül” címmel, a történet pedig gyorsan terjedni kezdett az interneten.

A közutasok az út menti árokban figyeltek fel a madárra, ami a bokrok leveleit csipkedte, láthatóan megviselte a kánikula – írta a Sokszínű Vidék. Nagy Árpád a bejegyzésében leírta a váratlan találkozást és a madár reakcióját.

„A reggel kapott hideg vizünkből – amit védőitalként kaptunk – megpróbáltam odacsalogatni. Meglepő módon a gólya átsétált az árkon, odajött hozzánk, és ivott a vízből. Egy apró pillanat volt a mai munkanapból, de jól megmutatta, mire képes a szomjúság, és mennyire megviseli az állatokat is ez a 38–39–40 fokos hőség” – részletezte a férfi. A posztjában arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy melegben nemcsak egymásra, hanem az állatokra is vigyázni kell. „Mi, közutasok nap mint nap az utakon dolgozunk, és ilyenkor nemcsak egymásra kell figyelnünk, hanem a körülöttünk élő állatokra is.

Egy tál víz, egy kis odafigyelés, egy perc törődés akár életet is menthet” – fogalmazott Nagy Árpád.

Nem ez az első eset, hogy a Magyar Közút munkatársai állatok segítségére sietnek. Korábban országszerte híre ment, amikor dolgozóik egy nehezen világra jövő kisborjú születésénél segédkeztek, egy másik alkalommal pedig egy útszélén talált, elhagyott kiskutyát fogadtak örökbe a veszprémi mérnökségen. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a cég munkatársai a terepen végzett feladataik mellett gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol gyors reagálással és lélekjelenléttel tudnak segíteni a bajba jutott állatokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egész falu énekelve virrasztott a partra sodort 18 éves lány holtteste mellett
A Djaul-sziget lakói a közösség hagyománya szerint nem hagyták magára a partra sodort lányt, akinek édesanyját is ugyanott találták meg. A két holttest több mint 200 kilométerre került elő attól a helytől, ahol a két csónak felborult.


A Djaul-sziget egyik falujának lakói egész éjjel énekelve virrasztottak egy 18 éves lány holtteste mellett, akit a tenger sodort partra. A lány annak a múlt szombati pápua új-guineai hajószerencsétlenségnek az egyik áldozata, amelyben két, családokat szállító csónak borult fel. Péntek reggelig kilenc áldozatot találtak meg. A hatóságok ekkorra hivatalosan is az áldozatok felkutatására összpontosító szakaszba léptették a keresést – írja az ausztrál ABC News.

Michael Rangrang helyi tanító szerint a közösség számára természetes volt, hogy nem hagyják magára a lányt.

„Ez a kultúránk része. Ha valaki meghal, tennünk kell valamit” – mondta.

A lány és édesanyja holttestét három nappal a baleset után találták meg, több mint 200 kilométerre a tragédia helyszínétől. A keresésben több mint húsz hajó vesz részt, de a viharos idő és az erős áramlatok nagyon megnehezítik a munkát.

Byron Chan, Új-Írország tartomány kormányzója is beszélt a nehéz körülményekről.

„A holttestek elsodródnak az emberek és a szigetek mellett. Különösen a fiatalabb áldozatoké, mert könnyebbek, így messzire sodorja őket a víz” – mondta.

A kormányzó közölte, hogy nagyobb hajók bevetéséhez a pápua új-guineai haditengerészet segítségét kérte. Rebecca Marigu helyi újságíró arról számolt be, hogy szerdán három holttestet is láttak. Mire azonban a hajó vissza tudott térni értük, a magas hullámok miatt már nem találták őket. A rendőrség cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint kalóztámadás történt. Az egyik azonosított áldozat a helyi egészségügyi hatóság munkatársa volt. Kollégái díszsorfallal búcsúztak tőle.

A tragédia múlt szombat délután történt a Bismarck-tengeren. A két csónak fedélzetén 27 ember, köztük több kisgyerek utazott. A családok a Pangpang Beach Resortban tartott születésnapi ünnepségről tartottak hazafelé, amikor a csónakok felborultak. Csak a két hajóvezető élte túl a balesetet. Hat órán át sodródtak a vízen, mire partot értek.

Ez volt az ország egyik legsúlyosabb tengeri szerencsétlensége a Rabaul Queen 2012-es kompkatasztrófája óta, amelyben több mint 140 ember halt meg.

A tragédia ismét felhívta a figyelmet a tengeri közlekedés biztonsági hiányosságaira egy olyan országban, ahol a szigetek közötti utazás a mindennapok része. A hatóságok szerint szigorúbban kellene ellenőrizni a kötelező GPS-jeladók és mentőmellények használatát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk